Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-09 / 41. szám

N Y I R V [ D É K 3 találtak, a melyek a bronzkorszakra vallanának, és a melyiket mi nálunk a Krisztus elő ti harmadik ezrednek végére kell le:iri. még pedazért, mert kéiséglelenül be van I izunyilva az, l.ogy a h il'stad i sirinező a Krisztus előtti évezrednek el-ő feléből szárma/ik, a mikor ott már a vasal kellő módon tudlak felit .szna'i.i. A si'ulál (faz kat^ cyslái (abroncs díszítésű vedret) a kel l u es bográcsot halUtadlkoi inak larlják, ile azt ís tartják, hogy a cultura onran szál mázolt \olna hozzánk. Mar pedig van egy kis hiba a kréla körül, m:i' ilyen minden igaz hivő előtt hallsladtinak (áttolt két füles bográcsban, — mm mellette, kőtelében, hnr-m benne — Ibrányi János Kántor-J.inosí községnek egyik nagyobb birtokosa, Segesváiy lőespetes, Gsuj.i János községi j'gyzö ésrnásokn..k kétségbe nem vonható tanúsága szerint olyan bronzkorszaki 24 darab tárgyat ajandékuzott nekem, melyei muzeumunk egyik legnagyobb kincsének tartok, a melyekhez hasonló régi turgiak Hallstadtban nem találtattak. A mainzi muzeumnak ősrégés, eti tekiritelb n világhírű őre dr. Reinecke Pál — midőn ezen leletnek lényképeit bemuttattam, elősmerte, hogy a kántor-jánosi i lelet régibb származású a hallsladti sírmezőnél. Egyik nagy hírnevű tudósunk azonban most is ké'.elkedik és azt hiszi, hogy valami régi hallstadt kotí rézöntő bronzleletre akadt, a melyet az ujabb szárma zásu bográcsba rejlett el. Ezen nézete a böszörményi lelet megczáíolja. Nehéz a hitet megingatni. A hallsladti i.ezetekkel leszámolva, térjünk al az u. n. La Tene korszakra. Nyíregyháza, I9U4. évi október hó 6-án. Dr. Jósa András Egyházi ünnepély Bujon. A L>:ijí ev. ref. egyház örömünnepelyt tendezett októbi r ü-an, mely mereteiben kicsiny, tanú ságaiban nagy, lényben egyszerű, de csodálatos, lelket melegítő volt. A becsületes magyar nép habjának fellobogó tü zenél melegedlünk, gjönyőrködtünk egy pillanatra. Ekkor adatott át ugyanis az egyház orgonája üunepélyesen a közhasznalatnak s ezt az alkalmat tuihasznalta az egybáztanács arra, hogy lelkeszc András^y Kálmán iránt érzet szeieletél, ragaszko Ijsat kimutassa s az ő huszonöléves ottani működésének loidulójat az egybegyűlt tisztelőkkel együtt megünnepelje. Sokan gyűltek össze a közelből s távolból azok közül, kik a kiváló gondolkodású ember lelkének gazdag tárházát ismerik, hogy együtt örvendezzenek az ünneplőkkel s a löldi dicsőség koszorúját feltegyék az ünnepeltnek küzdelmei közben oly sokszor megtöviskoszoruzotl, fejere Andrássy Kálmánról sok^t be zélni felesleges. Ismerik őt e lapok olvasói is magvas czikkeiből. ismerik az ő a nép felvilágosítását, etővi elet, boldogitását, munkálni czélzó közlemenyeit, m lyekből min.lig egy magas röptű, sokat tanult elme, egy mélyen érző keresztyén, egy emb> rbarát alakja sugárzik ki. S ha a közjót munkálot, küzdelmei, fáradozásai közbtn megtépdesik az útszéli törzsek, miltó, hogytgyszer, pályája közepén találkozzék egy illatos virágszallat is. Az ünnepélyt az ünnepelt tudta nélkül, meglepetésül rendezte az egyháztanacs istentisztelet és disz-gyűlés ortnájaban. Az islenitisztelet rendts mekléssel kezdődött, mikor is az uj orgonán Hodossy B^la s -pataki ének s zen-tanár, — ki mint szakértő is megvizsgálta — játsiotl. Utana alkalmi imát mondott Gúrömbei Péter nagykallói lelkesz s esperes. Azután — a leikert lelkeszt családi körülményei meggátolván — beszédet tartott Andiássy Kálmán, melyben fejtegette, hogy azok Jézus tes vérei, valódi keresztyének és emberek, valakik azt cselekszik, amit az latén akar. Mivel Isten életet akar az emberek között, azok az igazi emberek, kik az eleiet munkálják. A szereteten alapuló eletet megvalósítani csak önleküzdéssel, lemondással, folytonos testi és sz 1Minüen erpjet összeszedve kitépte magát vezetője karjából, olyan bizlunsüggal, mintha visszanyerte volna a szemevilagát. Kiegyenesedett. Bal kezeben szón ngatott hegedűjét darabokra törve e szavakkal dobta a Szajnába: — Mar nincs rá szükségein. Az Egre, mit n.űvel? kérdezte a nő szinte megdermedve a bámulattól. — Volt egy leányom, a kit imádtam. Ez a leány nem trle be atyja szíriny kis hajlékával . . . elhagyta, mert nem birta e.viselni a szegénységi t és lett belőle . . . gazdag koldus . . . becsület koldusa. De aranyokban, fényben, pompaban duskalkodott s ez neki eleg volt. Most . . . most újra én lettem gazdagabb, mint ő ; de az cn gazdagságom ntm süti arezontra a gyalázat belyig t. Most ő nyomorúan van, koldul, újra az atyjára szoiult és megtalalja örökséget, mert az elhagyatott világtalan apa 20 év óta keresi kenyerét az ő rozzant hangszerevei. 100.0(0 francs t hagyok rad, Louise, 100.000 francs-t. Tud.atn, hogy ez be fog következni ; tudtam. Az alig fellabbadt vén koldus hátratántorodott s egy fájdalmas n\öszörgé-sel elettelenül terült el a földön. A rendőr, a ki semmi szokatlant se látott effél világvárosban mindennapi történetben egykedvűen adla \is~za a nőnek a koldulási engedélyt. Rendben van. M het. Telefonálni kell a rendőrsé

cre, hogy vigyék el innen a holttestet. Chaumonl Louise ügye .rendben volt*,—elment A táisadalom larka könyvéből kitépte azt alipot, mely az ő életét foglalta magába. A Szajna hullámai összecsaptak feje fölött. Kövér Ilma. lemi munkával lehet, s igaz, hogy az ilyen élet után törekvőket a világ sárral dobálja, sokszor bolondnak is nyilvánilja. Mégis ez az igazi élet s az a valódi enner, ki ezt az életet megvalósítja. De mert ennek az elérése oly nehéz: kevés az igai .ember*, ki az ember nevezeti t meg is érdemelné. E körül a gondolat körül csoportosította azlan az eszméknek ga/dag pompáját, m -Ivekkel lekötött, felemelt, gyönyörködtetett és meggyo/ölt bennünket. Erre az i-tenitiszlelet körében dísz egyház! anác-üles következelt, in-lyen Ne nes Árpád fógoninoi üdvözölvén a Mkészt, eriékes emléktárgyakat nyújtó t at neki az egyház nevében. Mijd felolzaslalott Fótisdelelü és Méltóságos Kiss Áron püspök úr meleghangú üdvözlő levele. Most következett a gyűlés legmeghatóbb pontja. Görömbei _ Péter esperes a f. tzabolcsi egyházmegye nevében, melynek ünn<p lt aljegyzője, lelkészegyleti és számszéki elnö«.e volt s jeienleg tanác-biráj a, üdvözölvén Andrássyt: ecset-l'e lelki nemességét, fenkölt gondolkodását s végül sok küzdelmeiért, munkájáért oly magasztos szavakban kérte ra Isten áldását s nyujtolta testvéri csókját, hogy a beszéd s jelenet hatás i a alt szent nem maradt szárazon. Végül Korocz József berezeli lelkész mondott üdvözlő beszedet lelkésztársai, közelebbi tisztelői mondhatjuk tanítványai nevében. Az istenitisztelet ! ezárult. Erre közebéd következeti, mely' n a közebéd másfelekez tű lelkészei s az izraelita hitközség képviselői is részt vettek. Teémészet> sen lelkes felköszöntök hangzottak el már előbb emlittek és dr. Szabó Sándor pataki jogtanár, valamint dr. Horváth József ajkairól. Igy ünnepeltek meg egy egyszerű református lelkészt, kinek emberbarati érzelmeit hangosabban hirdetik alkotásai még ékes szavainál is. A szeretet és lelki felemelkedettség nyilvánulásaként kell feljegyeznünk, hogy a más felekezetűek egvült ünnepeltek lélkészeikkel élükön a ref. gyülekezettel. Bámultunk, mikor láttuk az, ünnepelt szellemének gazdagságát csodálastal kell na-ghajolnunk elölte, ki megmutatta, hogy távol a világ zajától is nyomon lehel követni az eszmek folyását sokszor elölte járni is lehet. A buji egyház fejlődéséről kis nyomtatott füzet is jelent meg. De ezek coak betűk, azok a nagy küzdelmek, melyek az eredmények felmutatásához, az emberi elmék hajlilásaihoz, meggyőzéséhez, meghódításához ve'.ettek : nem irhatok le könyvben. Azoknak nyoma csak a küzdőnek lelkében, meg az arczán van bevésve és a küzdelmek feledtetésére kellemes ír úgy gondolom az ilyen erkölcsi jutalom, azon gyönyörűség mellett, m.dyet most munkája eredményének, községe boldogulásunk, előre haladásának szemléletekor érezhet a küzdő. A buji egyház magát becsülte meg ezen ünne pélylyel, rendezéseért pedig elismerés illeti Nemes Árpád gyógyszerészt, — most már iávozó — egyházi főgond nokot, ki az ünnepeltnek támogatója, osztályosa volt küzdelmeiben s ni m lehet részes a m gkezdett munka haladása felett való örömben. Ifj. Göiüinbcy Péter. 159 magyar név. A Besseuyei-kör kebelében a mult esztendőben fölmerü.t az az eszme, hog/ a kör vegye kezébe a vármegyénk területén a návm igyarositás ügyét, a túlon-lúl sok idegen hangzású családnevek kiküszöbölését. Eszünkbe jut ez most, midőn az orsz igos hivatalos lap egyik legközelebb megjelen*, száma fekszik előttünk s abban hosszú listája aeng;dilyez;tt nivuaagyarositásoknak. 159 magyar név! Igen, épen ennyit közölt a hivatalos lap egyik legközelebbi száma, mi ei t. i. egy nap alatt ennyi ember magyarosította a nevét hazánkban. Tehát mégis terjedni, erősödni kezd a mozgalom. 159 eset egy napon, az annyi mint 58 ezer egy év alatt. Ilyen léptekkel sokra lehetne nunní, csakhogy a névmagyaro sitási közlemények né.ta csak 2 —J so:t foglalnak el a lapokban. Magyarországon volnánk, vagy mi és magyarok vagyunk, ha nem is mindnyájan, de túlnyomj többségben. A kisebbséghez nem szólok most, csupán azokhoz, akik magyarnak vallják magukat. Hány ezer meg ezer derék csalad el ebben az országban magyar szívvel magyar nyelvvel, tősgyökeres magyar gondolkozással, de német, cseh, lengyel, olasz stb. névvé'. Szegény M igvarország! Régente, mikor még nem is léteztek vezeték nevek, han m csak T ihutumok, Ár pádok, Z tltan )k, Gyulák, aickor eletüket és vérükét tudták áldozni apáink a hizaort, ma m -g »nnyi önfelál dozas sincs sokakban, hogy a nevüket változtatnak meg Pedig az élet talan még is c>ak drágába a nívn-1. Mert hogy áldoíat a névmagyarositas, aniak ellenkezőjét senki sem vita'ji, az etnber m kor lemond a nevéről, már a névnek bizonyos elismerest vagy legalább ismerést szerzett, eltemeli a regit, s uj névnek kezd gyü|leni sz'llemi és anyagi tökét, nagyreszt elve sziti tehát azt a világ előtt, a mit a régi névben birt. E'. áldozit, áldozat az is, hogy sokszor ellentéte-en gondolkozz családtagjaival hiragbi kerül az il'e ő, vagy hogy né.n ; y ingóságainak, szerzőzéseinek, ingatlanjanik, stb. más névvel való ellátásáért tetemes kiadásai vannak és nemcsak 50 kr.. mint azt a magyarság e l. nségei fú lyosin hangoztatjak. Azért én mindig ti.-ztelettel emelek kai .pot az olyan imber előtt, a kiről olvasom, hogy nevel megmagyarositot'a, inert airól tudom, hogy a hazáiik már hízott valami áldozatot, mig a sok szájltősról, ki őt ezért megszólja, ilyet még nem tudok. Tehát igenis áldozat, de a hazáért nagyobb áldozatot is meg kell hozn , In a sors úgy kiván.a Az én határozott nézetem az, hogy a ki lelkestöl-testestől magyar, az legyen nevébe 1 is magyar, ezzel tartozunk a mi édes hazánknak, amelynek erősítésre, magyar jellege kidomboritásara amúgy is nagy szükség van, s mennél nagyobb az áldozat, melyet meghozunk nevünk ntagyarositasával, annál inkább meg kell tennünk, mert a hazáért való áldozatokban versenyeznünk kötelesség, liazalias szempontból az a derekabb ember, aki több áldozatot hozott nemzetének. Pl. Halmos János budapesti főpolgármester névmagyarositasa nagyobb nldozat volt, mint egy kiskorú gy rmeké Kispércsen, a kit senki sem "tmert. Át kell vinni a köztudatba azt, hogy a ki nevét magyarosítja, nem gúnyolni való dolgot cselekszik, hanem az lekötelezte luzájat tiszteletre méltó cselekedetevel, az ilyen embert a társadalomban vegyük körül meg nagyobb szeretettel, még nagyobb becsüléssel. Nézzünk szemébe kissé az ellenérveknek is. Vagy azt szoktak mondani, hogy a név semmi, vagy azt, hogy a nev minden, mert az teszi az embert, és helytelenül gondolkoznak, tehát nem magyarosítanak. Ha a név semmi, akkor magyarosítania kell a magyar embernek, mert hisz úgy is semmi, tehát letevése még csak nem is áldozat. Ha pedig a név minden, akkor nngyarositani kell annál inkább, hogy legyen ,az a mindé,i* magyar, anná', ki sziveben, nyelvében ugy is magyar. Ezer meg ezer állami hivatalnok, pap, tanár, vasutas, biro, postás stb. él a ki magyarul nevekedett fel, magyar iskolakat végzett, derék, jóravaló magyar ember is, mégis Krimicsaunak vagy Ctapfenstreichnak hívjak. Hol itt a nemzeti öntudat, hol a sokat emlegetett magyar hazaszeretet. Magyarországon a vezetek uev nem jelent se nemzetiséget, se vallást, többnyire l— á s/.ázad előtt fölvett jelzők ezek ; a ki németek közt volt, annak nemet nev, a ki tótok közt, annak tol név jutott, barha maga magyar is volt, s a német nevek, még hozzá az osztrák nemetesitési korszakok erőszakosságának maradványai is. Miért ragaszkodni ezekli z, mikor „Magyarországot, magyarnak irta a nemzetek Könyvébe a történelem.* Ha ilyen régi nagycsaládok nem rőstelték a Kaplony helyett Károlyit, a Garázda helyett Telekyt fölvenni, vagy ujabban a Khuen Héderváryk, KóburgKohátyk, Edelsheim-Gyulayak stb. megváltoztatták, sokszor családi érdekből neveiket, akkor a hivalalneki középosztálynak sem lehet fáznia attól, hogy gyakran érthetetlen, idegen neve helyett jó hangzású magyarl vegyen föl érdek nélkül. Inkább akarok lenni magyar nevü ős, kinek hazafi is tettét unokáim hálával emlegetik majd, mint német nevü utód, ki e magyar világban itt maradtam megfejthetetlen talánynak, emlekeztetve nevemmel minden igaz magyart arra a sok keserűségre, ádáz küzdelemre, mé tatlan.-ágra, amit a nemzet a mult századokban £ nemeitől szenvedett. Minden igaz magyar ember összeütközésbe jön elveivel, szivével, egész lényével, szóval önnngaval, valahányszor nevét leírja, ha ez a név német, va^y egyéb idegen. Azt szokták mondani, h igy ,az én apám nem lopolt, csalt, sikkasztott*, minek változtassam nevemet. Mindezek conservetív maradi és minden alipot nélkülöző megjegyzések, hát érdem az Magyarországom, ha valaki nem lopott vagy csalt? hát mindazoknak a neveit unikumként meg kell őrizni, akikn.-k az apja neai lopott? hi->zen a ki nem lop és csal, az <neg semmit sem tett, ez kinek-kinek igénytelen kötelessége. Magyarosítsa meg a nevét s ne lopjon és ne csaljon, ő is ép olyan lesz mint az apja, sőt egy vonással különb, mert bizony már az apja is niegmagyarositlialla volna a nevét, elmulasztott egy szép kötelességet a 4S-as hazalits időkben. LJj gondolkozást, erős nem'.eti érz ést, magyar öntudatot szerein-k önteni mindenkibe, aki a művelt osztályhoz tartozik. Aki érdeklődik a magyarság sorsa iránt, aki szereti ezt a nemzetet s aki leik ben magyarnak tartja magái, adjon hálát Istenn -k, ha ő is hozhat egy porszemet a nagy nemzeti állain kiépítéséhez s hozza meg áldo'.atát, ni igyarositsa in g a nevét. L gyín mindennap 159 uj magyar név a hivatalos lapban, legyen több, lelkesítsük egymást a sok sz--p példa követésére, aki igazán magyar, az nem ellensége, csak barátja lehet a névmagyarosításnak. ÚJDONSÁGOK. — 6 felsége a király nevenayjan, e hó 1-en a helybeli róm. kath. templomban ünnepi mise volt, melyen a vármegye tisztikara báró Feilitzsch Berlhold főispán vezetése alatt, továbbá a városi, kir. törvényszéki, kir. pénzügy-igazgatósági, posta és távirdahivatali tisztikar, valamint a közös és honvedhuszar tisztek testületileg vetitek lészt. október 6I

Az »radi vértanuk kivégeztetésének óvfordu7oja napján c. idén is az ag. ev. templomban volt a gyászistentisitelet. A gyász évforduló emlékezetére szentelt ünnepen a nagy közöns gen kivün a vármegyei tisztikar és több bizottsági tag S z i k s z a y Pál alispan vezetése alatt vett részt. O t voltak továbbá a városi tisztikar s a kir. tőrvenyszén képviselői is — termes'.etesen a 48-as honvédek is. A gyászistentiszteleten P a u I i k János ág. ev. lelkesz mondolt szép imal s közreműködőit a városi dalárda is. — Hivatalvizssálat. Szikszay Pál alispán Fej é r /mre Isszti főügyész kíséretében e hó 4-én megvizsgálta a dadaí alsó járás főszolgabírói hivatalának ügy és pénzkezelését. — Névmagyarosítás. Bottenstein Berta. Géza és Rudolf nyíregyházi lakosok vezeteknevükel belügyminiszteri engedélylyel Barrosra változtatták. — Színházi esték. Mint értesülünk a debreczeni színtársulat e hó folyamán három előadásra áljön városunkba. Még pedig e hó 18-án színre kerül a .Tetemre hívás*, 19-én a .Kis pajtás*, s 20-án az .Ifjúság". A kiváló mű *1 vezetet igerő színházi eslék iránt már is nagy érdeklődés mutatkozik.