Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

9 N Y I R V I D E K megnézni ott is a kibóvitett felső sziget új parkrészleteit! Bizony meglátszik azon is, hogy ott se járt eső az idén! Közbevetőleg, idegen szájból idézve, azt állatja az „őszinte szó", hogy a Sóstóból a városnak eddig 5000 forint jövedelme volt, most pedig házilag kezelik, mert valakinek állás kellett, — a czikk végén aztán óva inti a várost attól, hogy a Sóstó jövő fejlődésétől valami sokat reméljen. Itt megint egy ki/hibajvan a'forrás "hitelessége körül. Először is a városnak a Sóstóból eddig sem volt 5000 forint, vagyis hát 10000 kor, .jövedelme", — mert hiszen a bérló öszszesen csak 7600 korona .bért^fizetett. A nyers bérösszeg azonban — nem is számítva az utána járó adókat — még nem tiszta jövedelem. Másodszor a házikezelés*eddigi'eredménye azt m»tatja, hogy a fürdójegyekból több lesz a bevétel, mint az eddigi egész bér volt. Harmadszor a vendéglős is fizet 2200 korona bert. Negyedszer a házikezelés eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy drága gépészeti berendezéseket bórbeadni nagyon, de nagyon elhibázott dolog Ötödször a fürdóbeli jrend és tisztáiig ellen a házikezelés

dóta panaszt senki sem tett. Hatodszor ... de ki gyózné elszámlálni a házi kezelés előnyeit, egy nemannyira jövedelemforrás jellegével biró, mint sokkal ^inkább közegészségügyi intézménynél^ Mindenek felett pedig a házikezelés csak kisórlet. Kísérlet arra való tekintettel, ..hogy az olcsó közlekedési "eszköz, a kis vasút előbb7 utóbb csak megépül egyszer. Másként, hogy szerezhet megbízható adatokat a város arról, hogy mennyiben emeli a fürdójorgalmát a kis vasút, mint tapasztalatból,? Ha meglesz a kis vasút, majd akkor látjuk meg, mit és mennyit ér a ^jstó. Majd akkor beszélgessünk arról, hogy érdemes-e és mennyit befektetni abba a fürdőbe, amit ugyan sem Karlsbáddá, se Bártfává tenni talán senki nem akar, de amivel komolyan, alaposan foglalkozni nem csak a város, mint tulajdonos, de a nagyközönség érdekében is kell és érdemes. Ugyanakkor fog bizonyára szóba kerülni, hogy nem lesz-e helyesebb j továbbra ' is házi kezelésben tartani magát a fürdőt, nem azért, mert .hivatal kell valakinek," (a Sóstón^ véletlenül már rég meg volt a .hivatal", mire alkalmas .valaki" került) hanem azért, mert az egyszerű, könnyen kezelhető, koczkázattal nem járó üzlet, mint üzlet is jobban jövedelmez házikezelésben, mint bérbeadás útján, ahol a bérlő is nyerni akar. Ámde a fürdő csak másbdsorban üzlet! • Bevándorlás ellen. (Folytatás és vége.) E nagy érdeknek szükség szerint a józan nemzeti Önzés tilalmait kell állítania, minden káros bevándorlási áramlat elé. Bármily káros is legyen azonban a keleti invázió, jól tudjuk, a bevándorlás betiltásának egyszerű gyógyszerével élnünk aligha lehet. Ily abszolút tilalmat egyet— Gyerünk anyám nyugodni. De sem az egyiknek, sem a másiknak nem jótt álom a szemére. — Mari alszol ? — Csak szeretnék aludni. — Jöszte ide az ágyamhoz, szörnyen igaz mesét mondok. — Ugy, ugy anyám, könnyítsen a lelkemen. — A magamén akarok könnyíteni, lányom. — Most lesz husz essztendeje. Sándor akkor négy éves volt, hogy ide szakadtunk Dorozsmáról. Az uram — Isten nyugasztalja — ott nem kapott munkát. Nem is szegényesen, koldus módra éltünk, nyomorogtunk. Ugy mondták, itt biztosan akad munka a bányában. Hát eljöttünk egy íiller nélkül, egy falat kenyér nélkül érkeztünk meg. Az uram — Isten nyugosztalja — járt az uraknál, de mindenütt csak azt mondták, hogy van munkásuk fölösen. A munkások, csaknem mind idegen nyelvűek voltak, görbe szemmel néztek ránk. Nem szerették, hogy itt vagyunk. Akkoriban csak két magyar volt köztük. Ezek azt ajánlották, hogy kérjük az igazgatót, tőle függ minden. Az uram engem küldött oda. Eregy Böske — mondta — engem mindenütt beszóltak, tán a te szavadra inkább adnak. Hát mentem. Nagy sor volt, amíg elejbe bocsátottak. Nagysás uram — szóltam hozzá — az uram dolgozni szeretne, hogy kenyeret adhasson a gyerekinek, adjon munkát neki, a jó Isten áldja meg. Nem tudtam többet mondani, mert a könnyek elfojtották a beszédemet. Fájt nagyon, hogy a munkát is koldulni kell. ő azt mondta, hogy nagyon nehéz, de majd mégis megpróbálja. Hozzám lépett s megcsipkedett, megcziropatott. A szégyen pirji futotta be az arczomat, de megint csak halvány lett a gondolatra, hogy a gyerekemet olthon az éhség ríkatja. Tűrtem hát a barátsagát akkor is, azután is és ez mun kát adott az uramnak, kenyeret a gyereknek, nekem pedig téged ^ . . Hisoalitasi ra, el se ugid.nton . . len modern jogállam törvényhozása sem alkalmaz, hanem megelégszenek azzal a külföldi államok óvrendszabályai is, hogy csak a proletár elemeket zárják ki, de a proletariátus elleni küzdelem ürügye alatt a károsnak talált népfajok elutasítására bőven modot találnak. Jól nézve a dolgot, az 1903-ik évi ; V. t.-czikk is kizárja Magyarorszagból a teljesen vagyontalan és erkölcstelen elemeket. Ez a magyar törvény is megadja tehát a módot es eszközöket arra, hogy a káros és veszedelmes bevándorlásnak hatóságaink útját vágják, ha ugyanis ez a törvény szigorúan és erélyesen végrehaj tátik. Ennélfogva, ha bíznánk a végrehajtás szigorában, haa végrehajtás hnyhasága és megbízhatatlansága körül nem lennének oly szomorú tapasztalataink, akkor egyszerűen arra szorítkozhatnánk, hogy az I90i-ik]évi V.J.-rzikk mielőbbi életbeléptetését kérjük. Ámde nálunk éppen az volt a baj, hogy a létezett s ma '.is érvényben Hevő 1886. évi: XXII. t.-czikk 15, §-a papíron maradt; e népvédelmi érdekből alkotott törvény végrehajtására a megbízott hatóság gyengének bizonyult. J5 miután az uj törvény is jórészt a régi végrehajtó* szervekre támaszkodik, azért bnnnünket nem nyugtat meg az a tudat, hogy most már jobb töi vényünk lesz. Mi elsősorban a szigorú és kötelező végrehajtás kielégítőbb gyakorlati garrancziáit :keressük. E garrancziákat pedig egytelől a végrehajtás egyszerübbségében, könnyű kivihetőségében, másfelől a végrehajtás feladatainak helyesebb kiosztásában, illetve a vegrehajto tényezők jobb megválasztásában találhatjuk meg. Ugy egyik, mint másik pontra nézve az 1903-ik évi V. l.-ci. = hez lényeges észrevételek férhetnek. Szerény nézetünk szerint a káros bevándorlók elleni védekezést a tervezett rendszer szerint is megnehezíti az, hogy a törvény az idegenek megszabása után gyakoroltatja az ellenőrzés, nem pedjg a határon. Mert igaz ugyan, hogy a szervezendő határrendőrség irott jogánál fogva már a határszélen „kiutasíthatná a kellő eszközöket fel nem mutató, vagy magukat igazolni nem tudó egyéneket. Ámde a felmutatandó megélhetési eszközök minimuma meghatározva egyáltalában nincs, azután az igazolás úgyszólván csak a személyazonosság megállapitásara szorítkozik, végül pedig a határszélen való kiu'.asitás joga a gyakorlatban már csak azért is illuzórius, mert eiképzelhellen, hogy Magyarország 500 geogr. mértföldet kitevő határszélét rendőri kordonnal vonjuk körül. Határszéli felügyeletről csak akkor lehetne beszelni, ha mint ezt javasolni bátorkodunk, a határvonalon néhány belepő állomást jelölnénk ki és ha a tartós kereset czéljáb I ide bevándorlókat a törvény, a kijelölt belepő állomásokon való átlépésre kötelezné. Ezzel a határrendőrség feladatát egyszerüsitenők és elejét vennénk annak, hogy olyan egyének szálljanak, meg a szerencsevadászat czéijával s olyan egyénekkel szemben kelljen teljesíteniük a sokoldalulag elfoglalt közigazgatási hatóságoknak az utólagos kiutasítás, vagy kitolonczolás már komplikáltabb kötelességét, akik sokkal egyszerűbben visszatarihatók lettek volna a határszélen. A belépő állomások kötelezővé tétele esetén gyakorlati súlya lenne annak, a nézetünk szerint szükséges — törvényes rendelkezésnek, hogy mindazok, akik a lakhatási engedely föltételeivel nem bírnak, már a határszélen visszautasitaudók. De a rendelkezés egyöntetű végrehajtása szempontjából elkerülhetetlenül szükséges a bevándorló felmutatandó fentartási eszközeinek minimumát közelebbi ől is megállapítani, nehogy a rendőrség a tag mérlegelési jog gyakorlatában túlságosan ingatag legyen. A belépő állomások igazolványát kötelezőleg hozzá kellene csatolni a lekhatási engedélyért benyújtandó kérvényhez, fennmaradván a további ellenőrzést illetőleg a közigazgatási hatóságoknak minden törvényadta joguk. A nyert lakhatási engedély állandó igazolásul szolgál ugyan az itt tartózkodásra, de a törvény 10. §-a az igy igazoltakra nézve is megállapítja a kiutasítás jogát. Azonban, hogy a kiutasításra netalán rászolgált bevándorlottak elbírálására és a jogos kifogások közlésére gyakorlati alkalom nyíljék, e végből azt az eljárást javasolják, hogy a főszolgabíró csupáu ideiglenes lakhatási engedélyt adhasson s ezt az engegélyt az alispán Ugy, ugy gyerekem, most meg add ide a kezedet, mert az enyem fázik. Egy kis ideig hallgatott, aztán folytatta. — Szegény uram, Isten nyugosztalja, nem birta ki soká a bányai munkát, négy hónap alatt belepusztult. Özvegyen maradtam Sándorral meg veled a szivem alatt, ő tartott bennünket, nem pinaszkodhatok, jó volt hozzánk mindig. Nagy az én bűnöm, tudom

vde mindig jó volt hozzánk ... Jaj gyerekem, rosszul fekszem nagyon . . . A mikor reggel felébredtek, Sándor már el ment volt hazulról. Egyik sem akarta mutatni, de mindkettőjükön meglátszott a nyugtalanság. A felhőkből, melyek egy darabig szitálva adták a vizet, most ismét megeredt a zápor. Az eddig szelíden csobogó pataknak egyszerre szűk lett a medre. Haragos zugá-sal, szennyes habot tajtékozva tör, rohan előre, mintha el akarná nyelni az egész telepet. Eleinte csak apró kövicseket dob ki magából, aztan minden erejét összeszedve nekiront a fényükből összerótt hidacskának s magával ragadja azt. — Anyám szólt Mari félenken, figyelm ;ztessük az izét . . . hát igen, az öreget, hogy készül vaiami ellene. Az igazgatót öregnek nevezte s ugy hitte, hogy ezzel helyes mértéket tartott az anyjával és magával szemben is. — Ne tarts semmitől, gyerekem. Ez is csak olyan hetvenkedés lesz, mint a múltkori, a keményebb szóra majd elül megint. Mari nem szólt többet, mert nem akarta, hogy ismét sok szó essék az ... izé ... no igen, az [öregről. Megszánta az anyját, mert m ;gtudta érteni, tudta menteni. A szeretete iránta nem csökkent semmivel. Az eső elállt, sürü kőd ereszkedett le s elnyelte a szem elül a telep házait, az erdőt, a hegyeket, mindent. A bányahivatalnokok lakóháza felől tompa zúgás, moraj hallatszott, a melyből időikint egy-egy élesebb hang ,vált ki. Mari tigyelt és egészen az ablakhoz hajolt. approbálja, kinek határozata a közigazgatási bizottsághoz, mint végső fórumhoz megfelebbezhető legyen. Igy a bevandorlott bizonyos társadalmi ellenőrzés alá esik, annélkül, hogy ennek esetleges zaklató hajlamai a törvényhatósági szervezet ligyelmér.ek fököllésen túl terjedhetnének. A lakhatási engegélyt nyert jövevény két ev múlva folyamodhatik ietelepülesi engedélyért. Keiségtelen, hogy ez alkalommai magatartása, mint jövendő állampolgárnak ugy erkölcsi, mint gazdasagi szempontuol soknál felelőssegleljesebb elbírálás alá tartozik. Miért is a Ietelepülesi engedely t végső fórumként a belügy miniszternek kellene érvényesítenie, ki a magasabb áilaini szempontoknak mindenesetre nletekeseob elbiraloja a lokális tényezőknél. Es mivel nálunk a Ietelepülesi engedely a magyarállampolgarság tulajdonképpeni próbaköve, indokoltnak látszik az a további kívánságunk is, hogy a letelepültek névsora a közelebbi adatokkal együtt időnként publikaltatván s a parlaweut elé terjesztetvén: az ellenőrzesi jog gyakorlasara Magyarország törvenyiiozoiuak is közvetlen alkalom adassék. Midőn tehát a külföldiek Magjarországon lakhata=aroi szoio 1903: V. t.-cz. s ezzel kapcsolatos, hatairendőrségről szolo 1903: VII. t.-cz. mielőbbi élelueléptelésst süigetjük, egyben az idegenek itt lakualasát szabályozo lőrveny novellans uton való módosítását kérjük Nagy méltóságúdtól, pollasa czeljáool azon meggyőződésünk szerint szükséges intézkedéseknek, melyeket konkrét alakban következőkben vagyunk bátrak előterjeszteni : 1. Az állandó itt tartózkodás, vagy munkakeresés Cieljábol bejövő idegenek csakis a hatars/elen kijelölendő bevándorló-állomásokon léphessenek be, ahol igazo.vanyt nyernek. Ezen igazolvany elömutatasa a lakhatasi engedély kerelmezésenel megkövetelendő. A laknatási engedely felteteleivel nem birok mar a belépő állomásukon visszauiasiitassanak. •i. A főszolgaouó, mint elsőíoku hatósag, csak ideiglenes lakhatasi engedelyt adhat. A Lklialási engedélyt nyert egyenek névsorát igazol vanyaikkal együtt az alispánhoz terjeszti ne, aki approbalja az engedélyeket, de határozata a közigazgatási bizottsághoz iiiegftíllebezhető. A lakhatasi engedélyek a helyi hivatalos lapban közzéteendők. 3. A letelepülési engedély joga, mint első fórumhoz, az alispanhoz utaltassék, de ugy a fél, mint a község bármely lakosa fellebbezési joggal bírjon. A letelepülésre adott engedélyt a belügyminiszter érvényesiti, aki a letelepült idegenek névsorát, a származási helyükre, foglalkozásukra és vagyoni állapotukra vonatkozo adatukkal együtt időről-időre • parlament elé terjeszteni tartozik. Kegyelmes Ur! Evek óta sürgeti egyesületünk a bevándorlás ügyenek szabályozását, az.al a czéllal, hogy védtelen népünk erkölcsi és gazdasági életét a károsnak és veszedelmesnek bizonyult keleti invázió ellen megoltalmazzuk. Bősegesen alkalmunk nyilt meggyőződni arról, hogy aggodalmunkat és törekvésünket a magyar gazdaközonseg, a. magyar gazdatarsadalum osztja es helyesli. Soha nem lehettünk közvetlenebb és hívebb tolmácsoloi az áltálunk képviselt nemzeti rétegeknek, mint most, uiikor áthatva az ügy komolyságától s nagy horderejetól, a saját fajunkat is bizonyára megillető emberszeretet neveben kérjük Nugymeltoságodat: védje meg a magyar népéletel az olyannyira végzetesnek bizonyult proletár beözónléstől és járuljon hozzá a lendeikezésere alló hatalmi eszközökkel azon mindnyájunk sziveben elő kívánság megvalósításához, hogy Magyarorszag csakugyan a magyaroké maradjon! A Szabolc3vármegyei Tanítóegyesület választmányi ülése. A Szabolcsvárm°gyei Tanítóegyesület választmánya f. évi junius 30-án d. e. 10 órakor ülést larlott a r. k. iskola tanácstermében. Ez ülésen jelen voltak: Orsovszky Gyula egyl. elnök vezetése alatt Szabó Endre (rk.) Rubmann Andor, Stoffan Lijos, Kubacska István, Bónis Menyhért, Szabó — Anyám, a munkások nincsenek a tárnákban, mind az urak háza körül vannak. — Jézus segits ! bizonyosan rosszban törik a fejüket. Hirtelen egy alak bontakozott ki a ködből futva, rohanva. Uiána egy másik, egy harmadik, egy tizedik . . egy egész tömeg. Mari még jobban kihajolt az ablakból. — Anyám az ap ... az ig ... az öreg menekül a munkasok elől! . . Hozzánk menekül! . . . Az ablakot gyorsan becsukta s az ajtó felé futott. E pillanatban belépett, vagyis inkább bedőlt az ajtón lihegve, kalap nélkül, nyakig sárosan az igazgató. — Rejtsetek el . . . védjetek ... A ezudarok . . az életemet akarják . . . lihegte a fáradtságtol s félelemtől rekedten. Mari érezte, hogy a főszerep itt az ő kezébe került. Balinlne az ijedtségtől tehetetlenül, bénultan állott. Habozásra, gondolkodásra nem volt sok idő, a tömeg már a ház közvetlen közelében volt. Mari az ajtót elzárta, az igazgatót a Sándor hálókamrájába tuszkolta, anyját pedig a konyhába vezette. Kezébe vette az éles f

jjszét s az ajtó elé állott. A munkások mar az udvarba kerültek s jól hallotta dühös kiáltozásukat. — özvegy Bálintné, ne rejtegesd a börnyuzot. — Bálint Sándor, a vérével mosd le a gyalá«atodat! Iiyen kiáltások közölt kezdték az ajtót feszitgetm. Mari erősebben markolta meg a f^jszenyelet. — Maradjatok bekébin, kiállótta k', mert a', elsőnek, a ki belép, behasiiom a koponyáját. - Hallod Bálnt Sándor ? hangzott kívülről, hallod? a fattyú védi az apját. — A fattyú! A fattyú! hangzott minden oldalról gúnyos hahotával. Vérbe borult a szeme Bálint Sándornak oda künn. összeszorult a szive Marinak ide benn.