Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-13 / 11. szám

nyirvjdek líd azonban a téli hónapokra alapul csupán a minimális 80 filléres nrp^záiii >t akarjuk fellé'elez.ni, akkor ez a 80 koríni élelmit ad a mu kásnak mind a négy léli hónapra. Csekélységnek látszó összeg ez a 80 korona és mégis míly.n nagy m ssiót van hivalvá teljesíteni! És ha pgj magában, egy csapásra nem is lesz képes oly sok gazdasági bajunkat orvosolni, én hiszem és reménylem, logy ehhez a gyógykezeléshez nagy mértékben fog hozzájárulni. Amikor tehát a mezőgazdasági házi iparnak terjesztését és különösen a kendertermelésnek újból való fellendítését rn-íg egyszer mindazon tényezőknek figyelmébe ajánlom, am;lyek ezen a téren közreműködni hivatva vannak, lalán nagyon is hosszúra nyúlt két cikkemet avval az óhajtással fejezem be, hogy szerény felszólalásom ne legyen a pusztába kiáltó't szó. Sz. Jármy Tamás. Automobil nyertesek. A szabolcsvármegyei tisztviselőket nagy veszély fenyegreli. Egyelőre dr. Jósa András főorvos Dobos Imre főszolgabíró és Pechy Gábor szolgabíró leltek a végzetes sors által áldozatúl kiszemelve. Hadd jöjjenek suira a többiek is. E sorok írója a legközelebb mult kedden találkozott dr. Jósával. Lecsüggesztet' fejét gondterhes felhők borították, a melyeken át a rendesnél is szokatlanabb bánitos arczára alig lehetett reá ismerni. Ketségbe esett lelkiállapotának okáról részvéttel ludakozódva, siralmas hangon a következőket panaszolta el. „Ugy látszik, hogy a kapzsi angolok nem elé, ed tek meg a czivilizátió terjesztésével a búroknál, hanem talán még az Isten háta mögött is keresgélve, a mi vidékünkre is kivetették hálójukat. Eddig csak három — a szó szoros értelmében vett — sovány ke.-zeget foglak. Engemet Dobos Iinret s Péchyl, a kikből aligha jól fognak lakni. Jaj nekünk, szegény fejünknek! Mintegy tíz nap elő t, ugy mint majd minden nap, kaptam néhány reclám levtlel, de a melyeket már öblös papírkosarain befogadni képtelen volt. Más C'éraak írtam szánni, Jolán leányom mondja; „Apám! ne tedd azt míssal, a mit nem akarnál, hogy veled is tegjenek " Lágy szivem és egy üres Wertlieim cassárn is lévén, szegény Papac istára gondoltam és nehogy fira-ztó cas'alurásába li'ában izzadjon, a kongóba bezártam. Mindjárt megmondom, hogy mit. A londoni „The Eoglish-French Motor-; and Cycles Company" czeg egy leclam hirdetést küldött, a mely nem phrasisokkal akarja gyártmányát a közönségnek nyakábi várni, hanem azt mondja „Ne-ze próbáld ki es mutasd m< g másoknak U." Húsz darab olyan au'omobilt játszik ki ingyen, a melyeken már a 1-gujabb találmányok a'kalmazva vannak. A nyeremény tárgyak azok értékének sorrendjében a következők. Egy-egy 12500, 10200, F500, 7000, 6800 franc, n többi tizenötnek pedig öt-ötezer l'ranc. A -8500 frankosat én nyertem, egy-egy 5^00 frankost pedig Dobos Imre és Péchy Gábor. Erre persze te azt mondod, hogy nevetséges ezért bús polat vágni, sőt őrülni kellene, mint Vak Matyi a fel szemének. Igen ám ! De bökkenője is van a dolognak. Először is szomjúságra vagyok kárhoztatja, mert a medve bőr még nincs a kezemben. Na de ez nem nagv baj, mert nini nincs, az meg lehet és a i agy szoinjuhozás után jobban fog e.-ni a quateika. Nagyobb baj az, hogy a 120000 franc értékű gyártmányokat szétdobáló londoni czég olyan illetlenséget követ el. hogy a szállítási és vámköltségekkel a nyerőket terheli. Na de majd be fogom fonni a compániát. Beszélni fogok több ügyvéd barátommal, hogy azon esetbi n, ha a ny remény tárgy igényeimnek nem fogna megjelelni, peit indítsak kártérítés czimén. Mindenki azt mondja, liopy ilyen dologra nálunk nem akad kupi.cz. Majd meglátjuk. Ha ott nem vergődők zöld ágra, van még kutyabőrös diploma, a melynek koromnál fogva ugy sem vehetem már soká hasznit. Pervesztés esetén becsapom valamely zálogházba. Ha a Werlheim kassza cserbe hagyna, a mit biztosra veszek, van még lajblizseb a világon. Kikerül a vámra való. Eddig csak meg volnánk, de most jön a „Hadd el hadd" a súlyos gond. M t csinálok én azzal a 10000 szám közül engem sújtott harmadiknak kihúzott S500 frankos automobillal. At n ondják, hogy van jó de rossz sors is. Én meg aZ ügyetlm sorsot toldom ezekhez. Miféle ügyetlen sors az, a mely egy hetven éves pislogó i mbermécsnek sport eszközt nyom a inai kába, a minek már hasznát nem veheti ? Ez a szerencse tel ér egy pofonvágással. De azéi t elfojtva szégyenérzetemet, türelmesen alávetném inasamat többször is hasonló megaláztatásoknak : nem úgy mint a néhai napkori kántor, a ki a Böszörmén. i L \szlo és Gsncsy F<.rencz között a hatvanas évekb n Nagykállóban megejtett képvise ő valasztás alkalmával az ellentáborba ment át, a hol kegye lenül ni 'gbérmál'ák. A'napkori t'őkorteshez, a nagy tekin'élyt igénylő Kállay Kálmánhoz futott vissza elegtéUlt kérendő Kállay Kálmán öblös pipájából fumigálva a világot átment az ellentáborba, követelvén, hogy lépjen elő az, a ki az ő kántorát pofon merte verni. Egy — a politikai helyzettel és a pálinka hatásával teljesen tisztában levő — választó hazafi elő áll, mondván .Kezeit csókolom, Nagyságos u;am, én voltam az*. „Hogy merte kend ezt az en emberemmel meg tenni ?« „Kezeit csókolom Nagyságos u-am, hát igy ni!' Pofon vágta. „Na, szere n m ezt még egyszer látni.' „Parancsára tessék.' A szegény kántor arczáió) m^g egy csalt nás sértette meg az önzetlen poiiiikai nézettől áthatott szavazó tömegnek fület. „Na még (gyszer hadd lássuk* „Nagyságos úr! ne tessék tovább védelmezni, mert különben agyon vernek.' A kántornak .lég volt, de t'n m g több automibilra vágyok. Többet ér ez három pofonnál, de még többnél is, és azonfelül becsüeUel is el leh tne h isználni De hat kedves Lijos barátom, nem az eddig el mondottak miatt vagyoK én ilyen szomorú, hanem azért, mert nem tudom, hogy nyereményemmel mi tévő legjek. Néhány hónap liij.án 70 esztendő terhét czipelem hálámon puttonyomban; de miután sem bankóra, sem annak limjére már nem számithatok, a szegény automobil árvaságra lenne nálam kárhoztatva. Mit csináljak vele, hogy borús arezom ki terüljön ? H.t én a'.t g indoltam, hogy az ölembe cseppent automobilon egy pur hétig vé„i< furikolom magamat a környéken. Ha reményem szerint a nyakamat kitöröm, káit ezzel nem fogok lenni senkinek. Azt hiszem, hogy ha csökönyö-ei ragaszkodnánk az automobilhez, Dobos Imrével és Peehy Gáborral legközelebb együtt vigyorognánk a lőld alalt egymásra es esetleg másokat is magunk mellé gázolnánk paripáinkkal. Hogy ezen mul.tság későbbre legyen halasztható, és így kedélyünk is felderülhessen, Dobos Imre és Péchy öcsémmel valószínűleg abban fogunk megállapodni, hogy tőrje ki a nyakát más, de nem mi. Ezen magasztos czélnak elérésére, néhány budapesli újságban kifogjuk hirdetni, hogy ilyen-olyan értékű vadomt uj automobilt eladóvá teszünk annak jel/ett értékével ; a szállítási és vámköltségek feltünlelé.-ével; de olyan formán, hogy a gyárosnak azon érdeke mi zerint gyartmányai Magyarországban érdem szerint elbirá'hitok legyenek, csorbát i.e szenvedjen; tehát küllődre kiadhatók ne legyenek. Ár verést nem hiidetűnk, hanem a saját és a gyárunk érdekebi n leghelyesebb eljárásnak tartjuk azt, hogy az automobilok olydii kézbe jussán ik, a kik azt nem dugják el a kocsi szinbe, hanem használják is, és a kik annak brestt értékelni is tudják, nem ugy mint mi, a kik ezen sportból kivénültünk. A hiidetés után nyereményünket annak fogjuk át engedni, a ki többet igér. Hogy ezen ingyen kisorsolt, összesen 1200(0 frank értékűnek jelzett reclám czélu g p >k, melyeknél a legújabb találmányok is értékesítve lebetn.'k latatlanba is kitűnőek, abból lehet következtetni, mert különben nem riclam, hanem antireclam gépek lennének. Ezen dolgokat megbeszélve, az öreg Jósának arcza lassankint kiderült, c-ak nzt sajnálja, hogv alig van már hánya, a kit a világba széjjel kellene huic ölni, automobilon, mert dus hozomány reményében már azokat többnyire elkapkodták. * * * Ez. n sorokat szerdán inam és most szombaton m ír kiléven szedve lezárandónak tartottam. Szokatlan korán a vármegye háza előtti tűrós zacskó seprőnyelekkel Leültetett parkban az öreg Jósa nem csak derült, de hahotázó kedvvel sélalgatott. „Mit kaczagsz bátyám." „Már hogyne kaczagnék, mikor azt mondjuk, hogy mégis bunezut a német, pedig az angol, setn kutya. Dobos sürgönyözött a London-Hírvishi English-Frencsh Motors and Cycles Company linnt'd kilencz szóból álló hosszú czégnek, szavonkint tizenhárom krajczárjával, hogy il v.;n ragadtatva és küldjek az automobilt nyakra főre. Ügyetlenül czím-zte sürgönyét, mert az ingyen sorsjegy felett utcza hosszúságú palotanak feltüntetett óriási gyái telepet a londoni buta leveltiordók nem voltak képesek feltalálni. De én mint nem vidéki, hanam központi balek furfangosabb voltam. Sürgönyt ad'am fel csütöitőkön ajánlva, választ fizetve, ö^sze olvasva, ót lorint harmincznégy krajezár büntetés mellett. E,'y óra multán megjött a vala^z, hogy ilyen czég London-Harvishban nincs. Nesze neked oláh izé. Kállay Tamás a válasz meg rkezése előtt a 8500 frank eitékü automobilomul kéUzaz forintot kinált. Mini jó fúrnának odaadtam volna 200 forint f's egv krajczáiért. Utólagosan bevalló,u, hogy svamár lettem volna, mert laposnak sejtelleni a zsebet. Most j n a java. Ma p nleken kppok igy levelet Antwerpenből a „La S m nte* szállito ezfgtol, a mely napok előtt az eppen n.ost kapott sürgöny szeiint Londonban teljesen ösmeretlen és a mely antwerpeni szállító ezé,?, hogy küldjék kilencven koronát, mert ilyen apró cs. prő követeléseket nem szoktak elkönyvelni és utánvételekkel nem terhelik irodájukat. Azonnal sürgönyöztemailwerpeniconsu'álusunknak, hogy mi fen termett a londoni nem létező czegnek, antwerpeni „L\ Semense" megbizollja. A választ megkaptam. Sió szerint ijy hangzik. .Warnevon Beziehungen mit La Semmsc. Ersnche all-oglechB.richt űuer Gescl.áftsvtrbindungen. Consulat' Enné fogva ni m automobio.unk. Örömömben felakasztom magam és ezzel punetum. Azaz hogy nem punctum, m:rt sűrgönyö re eddig már fcilencz foríntal kacagtattam ki n agamat. Jöjjö i -orha főkapitányunk Kertész B rti. fogatla=sa el az ügye- sz-lhámosokat és mentse m g Dobost, Péchyt a/, automobillal kapcsolatos vtszélyekiől. Az öreg Jjsa cs^k iróltu'Je a jó kedvet, mert végül Petőfi verse jutott es.ébe és elkeseredésében nagyot ütött önmagának fejére. De azt is mondja, hogy a „La Semense czégnek íeje Antverpenben holnap hűvösre kerül. Ezen szélhámosok sok embert befonhatnak. Nem ártana, ha ezen körülményről a fővárosi lapok is tudomást venném k, sok kilenczven korona maradna ilthon. j ^ Az 0. M. K. E Njire«liá7á i. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület szabolcsmrgyei góczpontjának megalali asa végett az egyesülés vezérei Sándor Pal országgyűlési képviselő és B'rázay Zoltánnál elükön vasárnap f. hó 13-án rándulnak le Ny iregyhazára. Az alakuló gyűlés e napon d. u 5 órakor lesz a városhiza dísztermében. A stabolcsmegyei előkészítő bizotiság a legszélesebb körű intézkedéseket teszi meg, hogy a fogadtatas méltó legyen a mozgalomhoz. A mozgaom iránt őri isi az érdeklődés és lelkesedés. A g) ü'ésen részt ve-znek a helyi hatóságok fejei. Az előkészítő bizo.lság a vasarnapi élteketlet ügyében a következő felhívási bocsátottá ki : Felhívd< Stabolcivdrmeqye kereskedőibe* ! Az utolsó évek közgazdasági története — sajnos — azt bizonyítja, hogy a magyar kereskedelem minden tekintetben lejlőre julolt, a mely szomorú eredményt leginkább az idézte elő, hogy a kereskedelem nem védekezett, közvéleménye nem volt egyönleiü, hanem széltagolt, eieje szakadozott volt, egyesülésre nem jutott és a hol érvényre kellett juttatni a keieskedelera érdekeit, ott szószólói elszigetelten állottak, tt-helellenül az elhntétes áramlatok nagy erejevei szemben. Ha a magyar kereskedelem e lejtőn nem ekar tovább haladni, ha a további visszafejlődesnek gatat akar vetni, ha azt akarja, hogy vissza ne szólítsak, életerejében meg ne támadjak, egyesülni kell egy hatalmas szervezet'é, mely jo,;os érdekeit meg tudja védeni a siker teljes biztonságával. Ezt a nagy munkát vállalta macára az Országos Magyar Kereskedelmi "Egyesülés, melynek végrehajtó bizollsága fáradhatatlan* tevekenységet, odaadó buzgalmat feji ki, hogy az egyesüles létrejöjjön és a százhúszezer magyar kereskedőnek legyen egy országrasióló, hatalmas, egységes szervezete. A végrehajtó bizottság tervezete szerint az országos egyesülés oly formán szervezkedik, hogy az ország jelenteki nyebb váiosai a szövetsegi kerületen góczpoi.tjait fogják alkolni. A gócpont feladata őrködni a kerület kereskedelmi ér dekei fi lett, a sérelmeket es óhi-jokat a közponli választmánynál szó tárgyává lenni, hogy azok az egész szervezet erejével érvényre julta-sanak. Feladata továbbá, ho.'y szervezze és vezesse a kerülelbeli kereskedőségel és annak élén irányítsa a kereskedelem országos érdekei köve'clte mozgalmkat a központ támogatása melleit. Enm k a kerületi gócpontnak Nyíregyházán való niigler inlese céljából az „O.szágos Magyar Kuresked« I ni Egyesülés" vezi tősége élén Sándor Pal országgyűlési kepviselő>el, mint a végrehajtó bizotiság elnökevei és Brázay Zoltán, mint a végrehajtó bizottság alelnökével vasárnap f hó 13-án délután 1 óra 30 perczkor Nyíregyházára fognak érkezni es ugyané napon délután fél 5 órakor megtartjuk az al akulo gyűlést. F. lkérjük tehát megyénk kereskedőit, hogy a hozzánk érkező illustris vendegek fogadására a páljaudvaron, majd az alakulás és szervezés m^gejtése végett fél 5 órakor a városháza dísztermében impozáns tömegben megjelenni szive-kedji nek, ez-.el is kif jeze^-re juttatva azt az eidekiődést és rokon-zenvel, mely az „Országos M gyar Kereskedelmi Egyesülés" vezér, mbereinek áldásos működését kiséri. Hazafias üdvözletlel az 0. M. K. £. Hzabolcsvármctcyel gócpontjának előkészítő bizottsága. TANÜGY. Iskolaszékek, tanítók, tanítónők, óvónó'k. községi elöljáróságok s általában a tanügy gyei foglalkozók figyelmébe I Régi bevett szokás, hogy minden vármegyeben, úgy a mienkben is tájékoza'lanságáb n a legc.-ekelyebb tanügyi kérdesbm is mindenki a várni'gye kir. tanfelügyelőseg.hez fordúl ulbaigasilásert. Nap nap mellett oly tömege érkezik a kérdezősködő és tudakozó leveleknek, hogy azt már csak a legnagyobb erő m gfes ités>el li het elintézni. A kir. tanfelügyelőség is a törvény rendeletek rs utasítások alapján végzi irodai (adminisztratív) lejndőit. Végezz k t.-hát ugyanezt a népoktalásügyel foglalkozó isko aszé.ek, lauitok slb. Most van rá a legjobb alkalom. Nevezelesen: Küküllő vármegve kir. tanfelügyelője: Dr. Szabó Mihály (L.kik: D csőszenliuártonban) a következő. Magyarország összes népoklaiá-ü^yét migában foglaló (törvények, rendeletek, utasitá.ok) kiváló műveket adta ki és pedig: „Úimutató az iskolák es óvodák irodai teendőinek ellátására." (Ára 5 kor. JO fill) „Népoktatá-úgyi teendők hitaridő jegyzéke" Ara l kor. „Tanítók (tanítónők, óvónók) jogai és kötolessegei " (4 ik teljesen átdolg >?ott kiadás, ára 5 kor. 20 fii'.) „N. poklalásügyi köz égi közigazgatá* kézikönyve" <á a 5 kor. 20 fill.) Ezin művekben csopoitositva vannak a iná g rrvényben lévő összes tör ények, s abályrendeletek, r. ndele ek. döntvények. PIVÍ jel n'őségü határozatok s'boly mód m, hogy minden telel után közölve »an »i i lelő törvény megfelelő szakasza, vagy a rendelel kelt és száma s így be.ólók a kellő f lv.lágosilasok azonnal megszerezhetők. Manapság a mikor a népokia'ásü/yi admimsztrálio annyira kifejlődött, telj s lehelellenség a kir. tanfelügyelői iiodibol csaknem az összes iskolaszékéit, tankokat stb. Levelezés úján b-lanilani. Azért meK egyszer melegen ajá iloin a fenti kiváló műveket az illetők becses figyelni-be. A művek báimelyike egyenesen szerzőnel (Ur. S.abó Mihály kir. tanfelügyelő) Uic^ószentiiiártonban rendelhető m-g, de szívesen kö'vetiti ezen megrendeeseket a vármegye kir. tanfelügyelője is. A ki mind a 4 munkát egvsz.erre rendeli m<?g„ 17 kor. 6'i fillér helyeit 14 kor. kedvezményes árban fogja megkapni. Nyíregyháza, 1904. márczius 10. L. i k