Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-21 / 8. szám

NYIRVIDÉK ügyekben a vármegye bármely részéről Nyíregyházára befáradt, ember a közigazgatási tényezőket lehetőleg mind ott találja egy csoportban, egy bokorban. Ha már olyan nagy áldozatot hozott a vármegye a vármegyei házra, legyen meg a gyakorlati haszna s értelme is! Én például szomorúan értesültem a minap, hogy az új taufelügyelő részére nem tudott a vármegye jó pénzért egy hivatalos szohát adni a vármegye házában; pedig ezt a hivatalt is olyan sokan keresik fel utóbbi időben (uem ugy ám, mint 10—20 év előtt), hogy igen czélszerü, igen kívánatos volna, ha a megyei központban, a vármegyén az ügyes-bajo3 emberek feltalálhatnák. Röviden szólva tehát, a múzeum a vármegye házában czélszerűtlen helyen is, lábalatt is van; tehát nem oda való! nem ott van a helye! . . . Gürümbey Péter. A társadalom szent hagyom inyai és a becsületes munka. (Wekerle szózata a zsentrihez.) Huszonkettedik közgyűlése volt nem ég a zsentri kaszinónak, melynek alapítása óta Wekerle Sárdor ur, e rokonszenves és népszerű államférfiú az elnöke. O maga polgár és demokrata és a modern társadalmi irányeszméknek leghivatottabb apostola és igy lett annak idején az országos iparegyesületnek is igaz érdemek alapján tiszteletbeli tagja. A zsentri fogalom alá pedig a világ legkedvesebb, leglovagiasabb, leguribb embereit kell képzelnünk. Az igazi magyar zsentri ember típusa a szeretetreméltóságnak és róluk mintázták legkiválóbb Íróink a regények és színmüvek legcsodásabb hőseit. Ők képviselték regebben a magyar gazda- és uri-társadalom gerincrét, a magyar előkelőséget, mely ősieségét és virtusait ritkán crerélné föl a legkiválóbb arisztokrata családokéval. Es mikor a kastélyokból és uradalmakból az idők súlya és a gazdasági kényszer részben kiemelték a zsenirit, ez keresett magának állást, hivatalt, munkát. Lent ügyvéd, íbiró, orvos, állami, megjei és imgántíszlviselő, sőt csekélyebb részben mérnök és iparos is És megtörtént ez az átalakulás, ai.élkül hogy a zsenlri e változott pozicziójában csak egy csöppet is veszített volna egyéni szerelelreméltóságából, fajmagyarságából és fönnebb érintett egyéb kiváló kvalitásaiból. Hogy az átalakulást Wekerle inkább szeretné az ipari és kereskedelmi foglalkozások felé lenini, azt mutatja a zsentri-kaszinó közgyűlése alkalmából mondott beszéde, melynek lényeges, önként kidomborodó része a kővetkező: Akkor, a mikor azt látjuk, hogy a népek, a nemzetek egész erőkifejtése a gazdasági élet fejlesztése és nagygyá tétele felé irányul, akkor, a mikor azt látom, hogy a verseny még a kulturális téren is a gazdasági erőtől van feltételezve és hogy a népeknek a vagyonosodás által teremtett szükséglete képes uj kulturákat teremteni, a mikor azt latom t. uraim, hogy a népeknek harczát talán nem is ágyukkal, hanem füstölgő kürtőkkel fogjuk megvívni (Zajos tetszés), akkor t. uraim, ezeket az uj írányeszméket és elveket is bele kell vinnünk abba a nagy rezervoirba, a melynek társadalom a neve (Zajos tetszés és taps); akkor t. uraim, sokszor és sokan szakítanunk kell nekünk a megszokottsággal, szakitanunk kell kedvelt életmódunkkal, szakitanunk kell uri és nem uri, elegáns és nem elegáns foglalkozás iránti előítéletekkel (Hosszantartó taps és éljenzés) és a gazdasági élet m'nden ágára ki kell terjeszteni tevékenységűnket, minden tisztességes és becsületes munkának meg kell adnunk a társadalmi jogosultságá

1. (Zajos tetszés, helyeslés, éljenzés és taps). Ha tehát még valaki kételkedett abban, hogy például az ipari munka elegáns vagy nem elegáns foglalkozás, annak kéte'yeit a fönnebbi intő szavak bizonyára teljesen eloszlatták. És — hogy egy eklatáns példára ujjal mutassunk — Frigyes föherczeg, a monarchia legnagyobb vasgyárosa teljesen elüvő nézetei, eszméi egy kissé megfélemlítették. Miután azonban a ritka eszes, sz"p ember teljesen n.egiióditotta s közös barátnéjuk Szerencsi Teréz is biztatta, a frigy 1799 julius 1-én meg is köttetett. Vayné naplójából olvassuk, hogy „t'zmöt havi házasság után, 21 éves koromban jutva özvegységre, a a nálam busz évvel is idősebb drága, imádott Miklóst mmal holtáig ideális boldogságban eltünk. Jó ked lyemmel mogorvaságát mindig e űztem, apró szeszélyeit eltüitem, lelki gyönyörűségem telt nagy tudásában, mindig tudtunk együtt beszélgetni, sokszor, ha szitkozódott, .egyértmásért haragra lobbant, elnézésre hangoltam, szávai teljesen kiegészítettük egymást ..." 1805. május havaban Nemetországot lá'ogatták Vayék, ahol Baden-Bad nben Vaynét és férjét Frigyes Károly nagyherczeg igen szívesen fogadta, Adelsh< imból — ősi kastélyukból — pedig Wűrzburgba ment. k a bajor királyné látogatására, aki Vaynét mint régi kedi.es udvari hölgyét, nagy ebédre invitálta. . . ..Miklós szépsége és nagy tudása mindenkit elragadott — irja büszkén naplójában Vayné — a királyné kij lentette, hogy ha minden barbár magyar olyan, akkor hazugság csak az a sok iiv^se hazámfiainak vadságáról." Hazámfiait, ir Vayné, aki teljesen magyar asszonynyá lett az idők folyásával, annyira, hogy ha valamely társaságban magyar úrnők ném tül beszéltek, ő kárpólta őket legdnkább e első kezdte el a magyar Ronverzációt. R°ndkivülí jótékonyságáról régi öregek ma is legendákat tudnak Bórsodmegyében. Az 1831-iki koleravész alkalmával kórházat állított föl Zsolnán, a ragályosokat személyesen ápolta, még padig oly sikerrel, hogy hatvan ibeleg közül csak tizennégyen haltak meg. Yí»j Miklós testvére, Dániel, szintén nénjét hölgyet, és bányásza telje en nyugodt lőhet az iránt, hogy ipari vállalatai után szedett, sok-sok milliót t vő évi jövedelmei nem diffamálok és nem inkompatibilisek az ő kiváló társadalmi pozic iójával. Két hírlapi megjegyzést akarunk Wekerle aktuális intő szavaival együtt fölemlíteni. Az „Esti Uj-á'" ezekkel kapcsolatban a következőket mondja: Minálunk van elegáns nyomoru-ág és lenézett millió, mig az angol azt mondja: az üzlet, üzlet. A lord gyárakat alapit es maga nézi át az üzleti könyveit. Oit azt lartják, hogy az az ur, a kinek van miből, a ki készpénzzel fzet, a ki mmden kötelességét pontosan teljesiti, a ki m°gdolgozik azért, hogy élj> n; de a ki ilyen, az aztán ur mind akár a mágnás, akár kereskedő, akár iparos, akár mindez együtt. Mert a tisztességes munkában nincs inkompatibilitás semmiféle tisztességgel, a gyárkémény füstje nem piszkít be semmiféle rangot és jómódú iparosnak lenni jobb, kellemesebb, mindenképpen hasznosabb és úribb dolog, mint koplaló bárónak. A munkáé a világ; ez a legnagyobb hódító hatalom a föld minden hatalmasai között. Ez tarthatj t meg csupán az ősi just, ez szerezhet csak melléje uj íerüleletet, uj gyarapodást. A történelmileg kialakult magyar középosztályt a a romlástól megmenteni, megerősi eni es fejleszteni akár az ipar fölvirágoztatásaval, — ez valóban nagy és históriai föladat lehet, a mely minden államférfiúi ambicziót izgathat. De tessék azután a kormányzatnak lehetővé tenni, bo^y az ipari pályán vitt íajmagyar intelligenczia éppen kormánymüködés vagy kormanytétlenség következteben el ne vérezzen a gazdasági csataban s tessék lehetővé tenni, hogy ez a középosztály ne idegen fajokkal telittessék meg, hamm a magyar faj parasztság fejlő erejével, meit ez adj i meg a középosztálynak az egységes fajkaraklert s ez allilja meg a nemzetiségi középosztályok félelmes kialakulását. Az idézett lapok megjegyzései fölöslegessé teszik a részünkről való altalános gloszakat. De az idézettek után is van még némi följegyezni valónk. Az első az, hogy talán nem kellett volna huszonhét közgyü'ést elmúlni hagyni, míg a jelzett igazságok, kikiáltására az időt elérkezettnek lássuk. Meg lehetett volna ez írányeszméket, melyeknek nagy jelentőségétől Wekerle, a magyar liberálizmus e bátor zászlóvivője, már évtizedekkel ezelőtt at és at volt sziturálva, régebben is kipöndöriteni a porondra és érvényesülésüket előmozdítani nemcsak szóval, hanem lettekkel is. No de jobb későn, mint soha. A másik megjegyzésünk az, hogy ha Wekerle szükségesnek tartotta idézett beszédének egy általunk nem idézett, de a napilapok által szó szerint közölt részében „a magyar faj csodás, bámulatos, az egész világtörténelemben példátlanul alló asszimilaló képességét" különösen hangsúlyozni, akkor talán lehetne a demokratikus polgári haladás, a becsületes munka inaugurálásának uj éráját azzal kezdeni, hogy döntsük le azokat a válaszfalakat is, melyeket egyes klubok exklozivitása emelt becsületes és bec:ületes emberek közé. Ha a munkát akarjuk megbecsülni, akkor tanuljuk meg m ndenekelőtt m gbecsülni az embtrt a vele született szabad jogokkal egyetembin es segítsük a jogok érvényesülését jóravaló polgári támogatassal és méltányos megbecsüléssel. A müveit polgári tarsadalom vezérlő tenyezői ne tasz tsák el magukiól az embereket, hanem emeljék föl magukhoz még akkor is, ha vallás es felekezet dolgában különbség van közöltük, meri a tiszta, becsületes munka nézőpontjából az ember — az uralkodó modern irányelvek szerint — mind testvér. Első sorban pedig az annyira dic-őitett becsületes munka terén. Az asszimiláczió erejét tehát nemcsak csudálni kell es dicsőíteni, hanem a gyakorlati életben érvényesíteni. Mert a kőszén is csak értéktelen nyi rslömeg marad, ha parlagon, tölhasználatlanul hever és nem fogjuk be a iegcsodasabb gépek és inozga'.ó erők terme-zetes igájaba. Ez nem ejt csorbát az ősi hagyományokon. Mert — és ez utolsó megjegyzésünk — maga az ünnepelt, szónok, az uj szocziáhs gazdasági iranyeszmék prófétája, az országos iparlanács kinevezett főrendiháznak dezignált elnöke : Wekerle Sándor azzal fejezte be solsat dicsőített tószljat, hogy pohará emelte a) a régi szent hagyományok megtartására és b) de egyutlal ezek m-Tett az uj armatúrára is. Warlensleben Vilmos generális leányát vette nőül. Itt nemcsak a grófnő lett teljesen magyarrá, de később az egész W..rtensleben család; akik m igyar lányokat vettek nóül és a pes'megye Farkasdon es Gombán telepedlek meg. Érdekes vegyes házasságot kötött a XVIII. század vége felé gróf Koháry es gróf K-irolyi Jozs.ef. A gróf Waldstein-Wjrtenberg nővéreket ve ék el eze'c a főuraink a Kohárytól es a Waldstein giófnőtől származik a Koburgok magyarországi aga. 1791-ben Görög és Kerekes Hadi és más. Nevezetes Töité hlek czímü ujságárkusanak riporterje irja : .Érdekes tünemény most az udvari bálokon a magyar szó. Még osztrák grófkisaszszonyok is tanulj\k, akik tudniillik magyar mignások menyasszonyai. Ijy egy szép Waldstein Wartenberg kisasszony, aki gróf Koháry jegyese. Idősebb nővére szintén magyar főúrhoz, grof Károlyi Józsefhez ment nőül, akinek meg Istenb 11 elhunyt II. Józsefünk szemelyesen gratulala s aki a magyar Tneatromot és szép litteraiurát is me'egen pártolja . . ." Mint egy 1792-ben, Budán kelt „Tneátromi Jelentés'-bcn olvassuk, az ífju gróf Karolyi Józseíae ő Eic.-ja „mind nnap megjelene lózsijában, egy alkalommal p dig 5'J jiranynyal ajmdékozta ni g a' Jadzó Társasagot, mely nemes cselekedeléért éltessek az Egek Eő Nagyságát." Karolyi Józsefi é később a régi Karolyi-iéle házisz nház összes készleteit és ruhatárát is egy magyar színjátszó társaságnak ajándékozta. Idegen származású asszonyt vitt hízi tűzh:lyéhez a nagy Szcchenyi Is'ván is. A huszárliszt korában társaihoz hasonla esélcsap módon szeretkező gróf még harmincnégyéves korában rá sem gondolt a nő ülésre. Ferencz császár, aki szeretett atyáskodni s igen rossz Mi az uj armatúra szerény napszámosai és néha napján főrmenderjei, köszöntjük a régi szent hagyományokat. Nem féltjük őket és nem félünk tőlük. Ézek a hagyományok az ősök káprázatos gallériájit képviselik annak a templomnak a falán, a melyben dolgozunk, amelyet a munka avatott szentté. Azok a multté, a hagyományé. A kik p dig dolgozunk, az. élet eleven kapcsolatai vagyunk. Polgárjogot és elismerést követelünk mi is a becsületes munkának a társadalom minden rétegében. Mert ha ezt elérjük, a mi kétségtelennek látszik, m >gszilárdula társadalmi rend az ő becsületes hagyom inyaival. Ha nem érjük el, ha ez' a természetes fejiódesi proczesszust bárki i, mesterségesen föltartóztatni merészelné: — akkor is nem a munka érvényesülése lesz az, mely bái mely oldalról rövidséget szenvedhetne. . . . Gellért Mór. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. 81; 04. A szám a!itt megkerestük egyesülelünk tagjait, hogy superphosphát műtrágya szükségleteiket egyesületünk utján az 0. M. G. E e czélra berendezett közvetítő irodájánál rendeljék meg. Ezúton is felkérjük t. gazdatársainkat, hogy megie 'deléseiket egyesületünk titkárihivatalához mielőbb b.-kü'deni szíveskedjenek. Egyben felhívjuk mindazon gazd ilársainkat, kik fenljelzett felhívásunkat és me. rendelő ívet nem kaptak s igy a beszerzés módozatait nem ismerik és szükségletüketezu'on beszerezni kívánják, hogy eziránt mielőbb egyesületünk titkári hivatalához fordulni szíveskedjenek. A borsodm^gyei gazdasági egyesület Miskolczon, 1904. márczius 2-3n, a tulajdonát képező vásártéri istálók területén tenyészbikavásárt rendez. Bejelentési határidő február 20. Bejelentési ívek egyesületünk titkári hivatalánál kaphatók. Ve szprém vármegye gazdasági egyesü'ete a Nagyméltóságú Földmivelésügyi és Kereskedelemügyi minisztériumok támogatásával 1901. aug. 28 tói szeptember 4-éig várme

ryei jellegű mezőgazdasági, — termény, — ipari, — gazdasági gép- és állatkiállitást rendez. Vígcstély. Az elmúlt esztendőben, midőn legelső ízben lépett a városi dalegylet, vegyes, illetőleg teljesen szabad műsorral a nyilvánosság elé, még csak 1000 koronát igért annak, ki az estély lezajlása után a sötét búnak ereszti fejét — s egy rövid esztendővel reá már — steigerolt! Es ebben az Ígéret emelésben már benne van a mult sikerének legjobb kritikája s a bekövetkezendő sikerének biztos reménye is. S hogy sem a rendező dalegylet az est anyagi, sem a közönség annak szellemi sikerében nem csalódott, bizonyította a Korona-szálló nagyternn, mely a szó-szoros értelmében szűknek bizonyult s az az igazi gondtalan jókedv, mely késő reggelig összetartá a megjelentek legnagyobb részét. A műsort — a melyet megelőzőleg szétosztották a beléptijegy áránál szóval kisebb értékű ajándékokat — az ez alkalomra külön szerződtetett karmester: a kis Bacsó által vezetett s ünnepélyes díszben megjelenő Mirliton banda fölvonulása nyitotta meg. Majd Murányi Géza ur mutatta be a^örög-rónni klasszikus világ őszszegyüjtött ritkaságait, igy az Eva anyánk első ruhadarabját, a puszta mannáját s Dávid királynak ifjú korában használt harczí tárogatóját stb. azzal a páratlanul Ügyes előadással, mely egy hivatott színésznek is becsületére válik s a mely az ő pályavesztt ttségét igazolja a 3-ik számmal jelzett „Baba-quintett" az qtolsó pillanatban beérkezett sürgöny jelentése szerint a kisdedek idegeskedése s a tiszta pólyák váratlan szükségének hiánya folytán elmirad s e helyett Dokupil Gyula ur szórakoztatta a közönségét egy igen ügyes s a rögtönzés jellegével bíró előadással, melyben először a társasélet szükségét fejtegette, majd egy románezban mutatta be a szabó művészetnek s hitelnek — mint olyannak — határát a szerelemre. Szűcs Margit úrhölgy már ismerős a dalegylet tagjai előtt. — Az 1901. év nyarán Debreczenben lezajlott, s a köteles vendégszeretet erősen nélkülöző kerületi dalversenynek egyedüli kellemes emléke az néven vette, ha fiatal főurak még a harmincadik évej} tul is legénykedtek, akárhányszor rá is förmedt az ilyen gavallérra : — Na, was ís eigentli . . . willst ewig so aláni bleiben ? Széchenyivel is igy tett a jó öreg uralkodó, aki azonban maga is belátta, hogy ideje lenne a háztűzalapi ásnak, mert: „egyszerre csak ven, kopasz ficzkó leszek és nem lesz, aki öregségemben ápoljon és a szemeimet lefogja —" irja Andrássy Györgynek. Liechtenstein Henriette hercegnőre gondolt, akit azonban Hunyady József vezetett oltárhoz Később azonban érezte, hogy mint valami hajnallámadás élt már egy ideál szivében, amely miatt könnyen lemondott a szép Hen'ielteről. Testvérbátyámk, Széchenyi Pálnak, lakodalmán ösm >rtű meg ezt az ideált. Négy év óta asszony volt már akkor Seilern G-escentia grófnő, Zichy Károly grófink a felesége. A szerencsés, merísz nőhódító mint árnyék járt a szép asszony nyomába, tje mint naplójában mond a „ügyellen bbül annál a borbélyIegenynél, aki vasárnap d lután egy szobalányt akar megszólítani az Auban . . Naplójában ezen'úl átalában hol bódító szenvedély lángja csap föl, hol ábrándos, érzelgős superlativusokba nyilitkozik meg: „— lelkem csak a remény egy parányát esd, írja egy helyen — mert különben elveszti delejtűjét és alámerül a boldogtalanság sötét te gerébe." Széchenyi végre szerelmet vallott, de az erényes, szigorú Zichyné visszautasította. Két hétig folyvást szjvr görcsökben feküdt ezután a grót. Sárga és sovány lett s élőhalottként járt le s fel. Andrássy György legintimebb barátja — ragadta ki ezekből a szenvedésekből, aki 1833-ban utazni vitte Angliába. Ekkor kezdett el Széchenyi lázasan dolgozni, agyában akkor támadt a híd terve,