Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-27 / 13. szám

2 N Y I R V I D E K kössöntyüket és a többi régi dolgokat legalább is lenézi, ha azok ahonfoglalás koránál fiatalabbak. A kó. meg a bronz: ezek a régészet arisztokratái. Kőbalták, bronz-kardok azonmód épen kerülnek napfényre ma is a föld alól. S amig száz ilyen, egy — ha vasból való kard. megemésztve, darabokra törve. Árpádok, honfoglaló magyarok korából ! Kérem azonban még is dr. Jósa Andrást, hogy vegye eló a fotografáló masináját és kiválról is, belólról is vegye le. (de nem a lábáról) az az, hogy csinálja meg a képmását a mai nyíregyházi vasúti állomás-háznak. Ehez a fotográfiához, bádog tokban (mint ahogy a 48-ik zászlóalj zászlójához a hozzá tartozó dócékat) hozzá fogjuk majd csatolni a nyíregyházi m á. v. állomás forgalmára vonatkozó statisztikai adatokat és vasúti menetrendjét. A kép, meg a statisztika igazán muz .umba valók, ha nem is egészen hon foglaláskori régiségek. Mert csak a koruk hibás ebben, nem a valódiságuk. A városnak kellene, hogy fájjon a feje legelsőbb, és nem a vármegyének — e miatt! Mozduljon meg a képviselő testület. Hiszen 200 tagja van s bennök és áltatok ezernyi érdeke e város s hozzáfüzódve e vármegye érdekeinek képviselve van. Élő szervezet ez. Munkás, dolgozó, előkészítő nem csak a zöld asztalnál, de kivűl, az élet napi muükája közben is. A .papiros" emberek (a la papir búza), akik ennek a szegény magyar népnek : iparosnak, kereskedőnek, földbirtokosnak, földmivelönek az éljenzése, a mi csodálatos társadalmi és gazdasági és — politikai berendezkedésünk mellett meghíztak politikai és természetesen vagyoni potentátokká; akik — de nem folytatom tovább, hanem megnevezem, mint Heltai Ferencz nevü orszgy. képviselő, ma már odáig nyúlnak, hogy a mit mi, magyarok, a mi nemzeti létünk gerinczének tartunk és ismerünk egyébként is, azt a közönséges jogot, hogy a mi magunk dolgait mi magunk intézzük: a magyar képviselőház pénzügyi bizottságának, a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával igy aposztrofálta. „Magyarország az egyetlen állam, amelyben önkormányzati testületek vannak, minden reális feladat nélkül, kivéve talán az út fentartását." És talán azt, — lehetetlen elnyomni ezt a személyeskedőnek látszó megjegyzést, ezzel a — tekintélyes helyen, visszautasítás nélkül elmondotta sans culott mondással szemben, — hogy például Szabolcsvármegye és a többi is a Vasúti Közlönyre legalább is 100 példányban nem fizet elö. Az u. n. magyar közigazgatást, a községit, városit, de legkülönösebben a vármegyeit, reg ideje már, hogy szidni, ócsárolni dival is, szabad is. Ezt a sportot, a Heltai urhoz hasonló, de kevésbbé szerencsés, fővárosi aszfalton termett, füvet is csak Mauthner-féle magból nőttet, locsoltat ösmerő, de még csak falusi jegyzői se látott u. n. zsurnaliszták űzik és portálják. Heltai ur is tekintélyes úr. Ismertem őt — régen; szép legény is volt. Hiszem, hogy a főváros életében benfentes, tehát sokat tudó ember. De hogy mer belenyúlni, tudatlanúl, illetéktelenül annak a nagy nemzeti gépezetnek a tisztességébe, a mit nem ismer és nem is ismerhet meg soha. Vas Gereben valamelyik alispánja, a mentéje ujjúból kihúzná a buzogányt! Én csak egyre figyelmeztetem. Régi mondás, de azért talán megérti: „Amihez nem értessz, ahoz szólnod nagy kár, mert az emberek közt neved lészen . . . !" Tokaji bor kóstolása közben mondá ugyanezt Dolinay Gyula régi jó barátomnak néhai való kedves bátyám öreg Mezőssy László, az Urnák 1885-ik esztendejében, a Fehér Ló szállóban, kiállítás lévén akkor Budapesten. Viszont kivánom! Nyilt levél Kállay András úrhoz! Kedves Andris bátyám ! Alagcsövezés, kendertermelés! Még mindig ez kisért! Bocsánatot kérek tőled, hogy leveledre csak ma válaszolok. Bevártam a Jánny Tamás czikksorozatának végét. Az általad emiitelt némi csekély nézeteltérést pedig nemhogy rosz névm venném, de végtelenül lekötelezncl, hogy igénytelen soraimat válaszra méltattad. Hát annyi bizonyos, hogy Jármy Tamás alaposan kioktatott a talaj isméből. Rám ferl, elismerem, régen halloltain én azokat, s a vén czigány is mindennap egy nótát felejt. Hanem daczára azoknak a valóban elismerésre méltó s komoly készültségre valló, tudományos fejtegegetéseknek, ma is megmaradok a mellett az állitásom mellett, a mit első czikkemben mondtam, hogy t. i. én ebben a vái megyében olyan területet nem ismerek, amelyet — a mint igen praktikusan jegyzed meg nyilt leveledben — másként, mint a tagadhatatlanul költséges alagcsövezéssel, nem lehetne a felesleges víztől megszabadítani. Mert, — habár én kalapot emelek az alagcsövezéssel itt-olt elért sikerek dőlt, amint annak kifejezést is adtam; de költséges voltánál fogva indokoltnak — ismétlem — csak ott tartom, a hol arra feltétlenül szükség van, a hol 1. i. az altalaj viz átnem bocsátó. Én pedig ilyen la'ajt Szabolcsvárm gyében nem láttam és ha én elhiszem Jármy Tamásnik, hogy ő látott, hát kérem ől, higyje el ő is nekem, hogy én pedig nem láltam. Azután én nem tudom ; ezt Jármy Tamás tudná megmondani, — nem is állítom, — csak mintegy kérdés alakjában vetem ide, hogy például, amint közludomásu: az alagcsövezés egyik lényeges hátránya a csövek megrekedése; hát rgy ilyen csőbedugulást azon az erősen kölött talajon — hol az alagcsövezés aztán valóban indokolt, a liajcsövesség folytán a talaj felszíne megnedvesedvén — a szakember azonnal észreveszi és mint az ügyes juliász rgy bizonyos bőrbetegségnél a szőr rendetlen-.égéről azonnal megleli a maga jószágán az operálandó helyet: azonképpen akad rá a gazda gyakorlotl szeme a reperálandó cső helyére : — ezzel szemben mondom — mm vagyok tisztában azzal, ha vájjon ebben a mi kölöllnek éppen nem nevezhető talajunkban meg van e az a kellő linóm hajcsövesség, a mi ilyen körülmények közt felettébb kívánatos, nehogy késő ismerve fel a f ajt, a mikor már ragyobb területet borit a Debreczeni Ignácz D e r z s i József S /. o m j a s y István Alhadnagyok. Kik midőn a 21 én tartott Buda ostrománál erős tüzelés közt golyó záportői sokan fő Idre teríttetnének kőz honvédeink közzül az ezt látók pedig lankadni kezdnének ; bátran előre törtek, a' sorokon és példáik által a' bátortalanokat előre buzditák: a' két elsők ineg is sebesültek mindhárman pedi,' ezen lettökért tábornokunk által a' 3-ad rendű érdem jelre méltattak. S z o m j a s i István Százados A monostori sántzok vissza foglalásánál midőn az abban lévő kő kerítést ellenséggel meg rakva látná a legnagyobb bátorsággal rohanván azt meg a ve'e lévő Tatár Jóselfel elől menve benne in ntegy tíz ellenséget hagylak halva. Grosz Antal Szaloki György Tatár József Jármy Sándor tizedesi k, kik a 21 - én tartott Buda visszafoglalásánál embereik élén küldöttek a' vár ostrománál 's hogy példát adjanak, magok ragadak meg elsők a' lábtót 's egész a' várfalai alá vonszolák ; s'ezért számukra tábornokunk által, a 3-a l rendű érdemjel adatolt meg. Tatár A Julius 2 ki csatába Szomjasi századossal elsők voltak a Monostori sanlzokba lévő kö kerítésbe meg bujt ellenség ostromlásába hova minden tartózkodás nélkül a gojó zápor ellenére be törvén mintegy 10 ellenséget hagytak halva C z i n c z Albert S ö r I e y Endre Danczi nger Mór Tizedesek és Kardos János Horvát Jósef Bodnár György kik a' 21 én tarlóit Buda ostroma kori bátor és elszánt előre nyomulásokért és kitűnő magok viseletökért, tábornokunk által Pénzzel jutalmaztatni rendeltettek Postás János S z k i b a János, Bazár Mihály K Honvedek kik a Május 17-iki budai ál megtámadás alkalmával a' lábtót egész a' várfalig vitték 's feltámaszotUrk felig felmentek reá; s csak akkor jöttek le: midőn százados Mikecz Tamás által vissza pirancsoltattak: ezért pénzjutalomra Ítélteitek — Opitzki Százados és Segéd E-en egyén nem Isak a köteleségei harezon kívüli pontos tejjesitésébe való ügyessége és szorgalmatos el járása által érdemel dilséretet, hanem hanem a csalakba kí mutatót vitézségért migát érdem jelre méltónak töbször hé bizonyította — ugyan is noha mint segéd soha nem lett vólna kéntelen oslromo'ni, még is migát minden csatákba ki kérve a közlegényseji-el azokat bátorítva edgyüt ostromolt különösen pedig a Julius2-kaicsatába midőn a 48-k Zászló aly a monostori sántzokból az ellenséget kiverve és 4 ágyút visszafoglalt köztüi volt — s azokat példáson vezette bátorította a 11 Juliusi csa'ába pedig midőn a Zászló aly az erdőt ostromolta, annyira bele vezette embereit hogy maga is öt ellenség állal körül fogatott vólt, s bár már egy ellenséges Tiszt szakallánil fogva megmarkolta és a többiek pedig egeszén körül fogván a maga megadásra felszólítottak el nem vesztvén lelki erejét magát kezeikből ki szabadilolta s szerents sen mfg mentette II. Komáiom Julius 4-én 849. Napi Parancs. Miután az ellenség csatárai a' Monostor hegynek minden nyugotti Sánczait f: é; Julius. 2-án bevették volna, és az előre küldött zá-zlóaljak kevés egyének kivételével mindég gváván visza futottak, — és miután én a' körülményektől ösztönözve ez> n gyáva zászlóaljakat kartács tűzzel az ellenség)e hajtani kényszerültem: a' 48-ik Zászlóalj volt az. a' melly Rakovsky vitéz őrnagyának vezérlete alatt előie haladásra parancsomat öröm kiáltások közt fogadá, az elvesztett Sánczokat a' viz, sok felesleges ásatást keljen végeznünk, hogy a hibát megtaláljuk. A mi a kendertermelést illeti, ilt tényleg félleértettem Jármy Tamást abban, hogy azt ő, amint most már látom a kisgazdáknak s a napszámos osztálynak, szóval azoknak ajánlja, kik az évnek csaknem felében munka s igy kereset nélkül vannak — és pedig a kendertermésről az erkölcsök javulását — a kivándorlás apadását és sok egyébb socialis bajok megoldását reméli. Hát én — megvallom mindezeket a kendertermeléstől nem várom. Valamennyit mi is elmélkedünk, gondolkozunk ilt ebben a kis faluban a felett, miként lehelne az alsóbb néposztály nehéz iiszonyain könnyíteni, es vele a saját m gunkén, de biz én nekem a társadalmi bajok orvoslásának nehéz problémája feletti töprengésemben a kendfrtermelés nem jut ott ebembe. Hogy kendert egyáltalában senki ne termeljen, hol a viszonyok ahoz n egfelelők : azt én nem mondom sőt termeljen nálun'< is minden kisgazda legalabb annyi , a mennyiből a maga és családja szám .ra szükséges fehérnemű kitelik, — de nagyobb teiületekeni termelését a kendernek már t. i. eladásra — a mi viszonyaink közt — én részemi ől czélszerünek a Jarmy Tamás által elmondottak ulán sem látom. Hiszen még azt a czéít sem érjük el általa, hogy ezzel a férfi munkásnak, — éppen a kinek őszlöl-lavaszig semmi dolga — munkát adjunk. A család nőtagjai fonogatnak — szövögetnek télen ugyan, de biz a férfi ezt nem cselekszi, legfeljebb mesét hal'gat a fonóban. Azután 200 Qj-öl Irrü'elen termett kendernek a feldolgozása rgy családnak egész télirevaló munkát ad, anyíl ma is termel, több. 1 pedig ugy s m bir meg. Továbbá a mily nagy mértekben lábrakapott a köznépnél is a lényűas, atlól taitok, hogy nn holnap szégyenkezve ölti m g.ia azt a vászon ruhát és bizony az u. n. .elsőszobába" berendezett czifra garnitur bútorhoz nem igen quvadiál a durva vászon in 'xpressible és az a nagy baj, hogy ez a modern leifogás éppen ő náluk kezd gyökeret verni. De hát hol termelné az a nép a kendert ? hacsak nem a nagy birtokokon, — m^rt neki magának földje vagy egyáltalán nincs, \a.'y ha van valamennyi, abban gabonát — krumplit — répái — tengerit stb. kell termelnie, hogy legyen *niit enni magának, jószágának. Már pedig a nagy birlokokoni termelésről maga Jármy Tamás sem t sz említést; = igen helyesen ! Hogy a gazdának, ha lehet mindent kell termelni, hogy a gazdaság egyoldalúvá ne váljék: én ;s osztom ; de nagyon ügyelnünk kell arra, hogy mit termelhetünk több haszonnal, — Egy gazdaságban, hogy az jövedelmezzen, legelső, a mire legnagy >bb szükség van: a trágya ; ha Irágya van, van minden. Éppen azért egészen elhibázott dolognak taitanám olyan talajon, amilyen a mihumusunk — azl hiszem ezen gondolná Jármy Tamás a kendert lermelni — mely a trágyát, nagyon szívesen fogadja, olyan növényt termein, mely annik a talajnak vissza semmit nem ad; mert azt a pár apró levelet gyökeret csak nem számi'ju'< trágyának, hisze.i a napraforgónak lizszer annyi levele — gyökere van és mégis ki merné tagadni, mennyire földzsiroló, mint minden olajas növény általában Gazdaságainki ak — sajnos nagy általánosságban még ma is legfőbb bajuk, hogy nem képesek elegendő trágyát előállítani s ez okbol is én részemről a mi humusunkon a kender felett még a krumpli lerine'é n k is előnyt adok. Egy kat. holdon HO m.mázsa, sőt több is megtermi; művelete könnyű, ára 80 — 91 forint sőt több is és a mi fő kilünő hizlaló anyag, minden állat kedveli bennök maradt ágyukat együtt első rohamra beve'le és az ellenséget az Ácsi erdőig visza nyomta. E'.en fényes bajnoki lett kiérdemli mindm vitéznek mcnytánlatat. A tr>-ik Zászlóalj zászlaja Julius 2 ki jeléül 3 ik rendű, S vitéz parancsnokának, ki azon napló! alezredes ? előléptetett, melle 2-ik rerdü érdemjellel feldiszesiltett. Utódomnak a lővezérségfmoen Klapka tábornok urat ezennel m-g kérem ezen diszesitést nevemben a legünnepélessebben végbe', vinni. Állaljában Julius J a mint valamennyi csata nap eddig gazdag volt a' rendülellen bátorság 's hideg halál megvetés példáiban. — Fájdalom én csak azokat vagyok képes megnevezni, a' kiket magam látni, 's név szerénl ismerni szerencsés valék; igy : Salamon 16-ik Huszár ezredbeli ale redes. Verm s 2-ik dtlo dtto. Huszthy 4- ik dtto dtto. Smidegg 3 ik dtlo dlto. Görgey István 51 zászló aljbeli százados, és zászló allj parancsnok. Kornis 9 ik Hnszár ezredbeli főhadnagy Spiller 2 „ dlto dtto. Battyány 9 , dtlo dtto. Gally 4 „ dtto dlto. Badany 1 „ dtto dtto. Takács 16 , Ziszló aljbeli dtto, urakat Végre niult Junius 20-kán az egész 2-ik hadtest példás vitézségével tüntette, ki magát, s' a' 2-ik hadtestnél a rend különösen Rakovsky őrnagy Kempelen 10-ik Huszár ezredbeli kapitány, és Nezbal Don Miguel gyalog sor ezredbeli kap

;tany urak vitézsége által visza állitlatott ugyan is Kiralyrév helységének vissza foglalása egyes egyedül a' fent nevezettek érdemu.