Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

XXV. évfolyam. yt I Hí l.'r. 4 -i* 8513 I. szám. N.viffcgyliá/flj 1Í)Ö4. jaiiuúi- li. Y1DEK. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖN -se-SH Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ÁV/ -ONYE. Előfizetési feltételek: Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képezú küldemények, , ..,,. ». j j- /-I . a szerkesztő czime alatt kéretnei beküldeni postán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldésé targyaban leendő felszo- R4rm

l,

n«„.,«„ i-i, „ t- . i ú.-, Minden négyszer h»«ib«ott petit sor e*v«er ... ,_...,.í,. UI.JA uermeQ^.eu leveles «a« ismert KezeHtol k8lIése l0 fill

4~: k5ll

é, ese'eoen A flll Egész évre 8 korona. Inmldsok Jóba Klek, kiadó-tulajdonos f

oeadtatnak e

) „,, . , knntfrnvnmdá iáhn7 isknl.i-ilte7a 8 S7ám ' A nyílt-téri kSileitninvek dija soronkiut 6J 811ér tél évre * , konyvnj omaajatioz l^KOia uicza 8. szám A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4 > fit., minden tovAbbi aió Negyedévre 2 . (Janoszky ház) intezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fi!. Vastag betűvel szedett Kétszeresen s.Hmit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részere a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Ezt a lisztes kort érte el ezzel a számával a „Nyírvidék belépve így a vidéki hírlapok veterán-gárdájába. Mert nagy kor ez a letűnt idő egy hírlap életében, melyet kevesen érnek el az újságok közül. íme mellőlünk is hány bajtársunk dőlt ki itt a sorból. VolLunk nélia öten is, akik a nyomtatott betű világosságával — egy ugyanazon időben — szolgáltuk itt Szabolcsvármegyében, Nyíregyházán a közjót, s a régi liarczosokból magára maradt meg a „Nyirvidék", megérve élete negyedszázadát. E sorok irója a ,.Nyírvidék" életének vezető munkájában tizenhét évet töltött be idáig s midőn most a lap életének ezen a nevezetes megálló alkalmán visszanéz a múltra, a „Nyirvidék" zajtalan, de következetes munkájában és működésében látja és találja meg annak a kulcsát, hogy ez a lap a hosszú időn ál meg tudta őrizni a vármegye és Nyíregyháza város közönségének érdeklődését, s jubilálván csendben, bensőséges örömben, erősnek érzi magát a további munkára tisztes kora daczára is, mert dicsekedés nélkül mutathat rá olvasó közönségére — amely egy lapnak minden ereje — amilyennel szám szerint és intellektuális érték szerint nagyon kevés vidéki heti lap büszkélkedhetik Magyarországon. íme, ez a „Nyírvidék" családi ünnepének az öröme: a „Nyirvidék" múltjának az a tisztessége, hogy ez a lap nem volt soha kaviár, gyűlölte a szenzácziót, a magán élet botrányaival ólom betűit be nem piszkolta, hanem dolgpzolt következetes szívóssággal, hogy köz- és társadalmi életünk nyilvánulásaiban megvalósuljon az igazi közérdek és az a nagy nemzeti ideál, hogy ezen a szűk területen is erősítsük az érzéseiben és uyelvében is magyar nemzeti társadalom létrejöttét. Lapozgatva most a „Nyírvidékinek huszonnégy kötetre szaporodott fóliánsai közölt, megtaláljuk benne ennek a letűnt huszonnégy esztendő ránk vonatkozó történetének hü és megbízható adatait és hullámzásait. Ugy a vármegyei közélet, mint ebben a kötelékben a hatalmas, kitörő erővel kibontakozó Nyíregyháza kulturális és gazdasági élete, küzdelmei, mozaik darabokban vannak szinte egy egészszé összerakva ezekben a kötetekben, szolgálván azoknak minden sora azt — a „Nyírvidék"-nek elég nagy czélt, hogy Szabolcsvármegye és Nyíregyháza közdolgait előbbre segítse. A huszonötödik évet az ebben az irányban való tovább haladással kezdjük meg és folytatjuk tovább. A közönség nem fog csalódni a „Nyírvidékiben. Amit idáig keresett benne és megtalált, azt fogja látni és megtalálni ez után is. Mindenek fölött a teljes megbízhatóságot; minden fölmerülő közkérdés ismertetését, méltatását és kritikáját, elfogulatlanul és a lap függetlenségének teljes megőrzésével; magán érdekek megnyilatkozásának és érvényesülésének teljes kizárását; megnyitva azonban térületét közdolgokban, nagy általános érdekeket érintő, azokkal összefüggő nagyobb és apróbb kérdésekben és esetekben is az ellentétes vélemények megnyilatkozásának. Az újságírás terén elért modern rekordokkal szemben a „Nyírvidék" a legridegebb konzervatív álláspontot tartja meg továbbra is. Régi tisztes szürke ruháját nem cseréli föl a rózsaszínű trikóval. Nem ad aranyórát, de — még csak kalendáriomot sem az előfizetőinek, annál kevésbbé pikantériákat, és meztelenre vetkőztetett családi tragédiákkal nem kedveskedik. Bizunk benne, hogy a vármegye és Nyíregyháza város közönsége ezután sem fog mást keresni a „Nyírvidékiben, mint amit abban idáig talált: értesítést a közdolgokról, hozzászólást a közdolgokhoz, tudósításokat a köz- és társadalmi élet eseményeiről s tárcza rovatunkban szépirodalmi igényeinek lehető s tőlünk várható kielégítését. A „Nyírvidék" tisztes múltja: a jövendője! I. L. á „föyimdiék" tárnája, Karácsony éjjelén. Fényes csillagtábor bontja az eget. Szent titku némaság honol a l'öld lelett. Egyszerre az éjnek látyola megrezzen. S mintha szózat zúgna a halotti csendben : Bűnöknek gyermeke emeld fel szivedet ! Leszállt az Igazság .... Leszállt a Szeretet . . S mintha a boldogság a földre leszállna. A szívre borulna béke olajága .... Áthat mindent forrón egy égi érzelem, Mint ama szenttitku fenséges éjjelen. Hideg jegpallosát elejti a Halál. Őrült fútásában döbbenettel megáll A bűnök szennyétől feketélő szazad. Bársony kerevetén a gazság elsáppad. Vádként marczangolja a bűnös szíveket A nlegölt igazság ... A megölt szeretet . . . De csak pillanat e szent varázs hatalma. Mely a lélektelen g o p c m beit áthatja, Majd újra bemerűi a szennyes hab-árba. Befonja a lelkét a bűnök hínárja. Hitetlen lesz újra s kaczagja nevetek I Megváltó igazság ! . . . Megváltó szeretet! . , . Szívem húrját veri a fájdalom ujja. Lelki világomat egy nagy kérdés dúlja. Mintha szilaj orkán setét erdőt rázna, ' • Mintha hánykolódnám izzasztó, nagy lázba', Ugy kínoz e kérdés : Tündökölő szárnyon Kiért szállott le lelked drága Messiásom ? Mért születtél Te e földi világra ? Miért is ragyogott eszméd fényvilága ? Az ö r ö k-b ű n ö s föld ma sem él t meg Téged, Kereszt, ostor helyett ma kicsinylés béred Bűnben foganta'.ánk — ma is bűnben élünk, Csak földi vágyakárt lángol a mi vérünk, Érzésünk elfásúlt, a szívünk kiégeti. Tagadni ridegen ma bölcsesség Téged. Melyeket legyőztél drága élted árán, A lélek rabsága, zsarnokság és árnTány, — Mint éhes keselyük a bitófa felett, Melyre szabadsághőst s eszmét függesztetett A zsarnoki vérszomj — sötétlenek újra Felettünk komoran, vészfellegként zúgva Gyehennává válott a megváltott világ . . Dőzsölő pásztorok — éjjeli bűntanyák, Szemetes viskókban éhező csa'ádok, Nyomor, tiprott eszmény, hitszegés és átok, Jaj kiáltásokkal megtelt rémes éjjel, Zúgnak vérl'agylaló, hábor

tó zenével. Midőn a mennyei Tisztaság lcszálla — A setét utczjkon a szent éjszakába' Kaczag utczalánya ledér vágynak, bűnnek, Óh! mert a véteknek soha sincsen ünnep . . . Uram ! Ki teremtél sok fényes világot, S kezed intésere elnémulnak világok . . . Kit csak szerető szív, kit csak igaz hit lát, Nem keresi lelkem szent végzésed titkát A szív mozdúlásit égi szemed látja, Nem én, hanem Te vagy, e világ bírája, Te, ki Igazság vagy és Örök Szeretet. Te ilélkezzcl e bűnös világ felett .... Óh hints reménysugárt az igaz útára, Biztasd ! megvalósúl Szent Fiad országa . . . Gyógyítsd a beteget, gyámolítsd az árvát. Vigasztald azokat, kik vigaszod várják. Tanítsd hinni, félni, szeretni nevedet. Óh szállj le Igazság! . . Óh szállj le [szeretet! . . . Kéky István. János és a varjak Irta: Páfrány. / Egy barátom levelet irt hozzám. A levelet János hozla el NVin a levélről, n m is a barátomról akarok irni hanem egy gondo'at fordulásig Jánosról, a mellékesről, a szerényről, a csaknem alázatodról, a ki akár Gyurka vagy Pista is lehetett volna. CCi János tisztelettel köszönt inikor meglátott. Örömbe ragyogott az arca mikor a levelet á'ad a. Míg a sorokat olvastam állt csöndes»n, mint a mellette levő áká<:fa éj a mellellünk lévő kerítés. Demokrata el ^eiiu fenilartása mellett kijelentem, hogy az ráin nézve igazán közömbös volt, hogy János van-e, vagy nincs, mig a jelentéktelen levelet olvastam. A hatost örömmel tetle el János. Köszönt és eltűnt mint a pára. Ámde másnap. Kocsi sor robogott a templom felé. Az első urasági kocsi, a második fényes bérkocsi, a harmalik rozoga bárka, a negyedik konl'li — össze-vissza. A korsiban sok sok János üli. Lekodalonua meghívott Jánosok. Ott álltain meg a hol leszálltak a járművekről. Az átalakulás meglepett. Az alázatos Janó* helyi tt a büsze, a darabos helyett a fesztelen, a jelentéktelm helyeit a fontos személyiséget ismertem meg a Jánoíokban. El'enben ők egyáltalán nem ismerlek meg engem. Mikor azokat a kivasalt, fénye?, kényes, poinádés, bokrélás, opopűnaxos urakat néztem, képzeletemben, kaptáraiban elém ugiott egy zsáner képpel egy huncut nnnó. A kép a közelmúlt nipokkal volt beramizva és Jánost illusztrálta, a mint alázatosan, levett k.<lappal nyúlt a mrgszolgalt kis vekerle után. El he e.'ettem a gonosz manót, bár szolgálafának Liléké volt. Ha a képpel elém nem járul talán nem ismertem volna meg a fenyes (ársaságban az igénytelen Jánost. * * * * Most né7zék kedves olvasóim azt a szürke mellényei jó képű proletárt, hogy baklat az ut közepén a kerékva gás utan. Maga az egyszerűség és az igénytelenség. Minden póz nélkül lehajlik, ha ehelő anyagot vei a f.igyos göröngyök között. Pedig higyjék el, hogy az olyan csendes utczácskában a kerékvágások között nem hever ám B a r 1 e D u c ezukorba főtt gyümölcse, sem N é r a c vagy Clermont páslétomi, no de n;m is vágyik holmi drága csemegére a tél miatt a jámbor hamvas