Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-30 / 35. szám

XXIV. év folyam. INyirogyháza, 1903. auguszfus 30. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ' Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képe/.u küldemények, ooetán vagy helybon házhoz hordva: lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a sserkesztö csme alatt kéretne beküldem. _ ; Minden négyszer hasibzott petit ,or egrsz-r Egész évre 8 korona, lamlások Jóba Etele kiadó-tulajdonos f

og

adt

a\™k el " ke2ekt<3

1 köriéae I > fillér j többsíSri közied eseténenfill Kél évre 4 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . h

Á. ' . ... .. . . «A nyílt-téri köz amények dija soronkint 80 fillér Negyedévre 2 , (Jánószky ház) intézendők. J

1!^ "^natra s az A

P

/6 hirdetések .0 szöxg*.. fii .mmden tovibbi illető költségére küldetnek vissza. 4 fi'. Vastag bfl'ilvnl siedett Hétszeresen számit.. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító altal Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. As arató munkás, E czimen a „Nyirvidék" mult száma figye- | lemre méltó czikket közölt, mely valóban megérdemli, hogy vele behatóan foglalkozzunk. 1 Mezőgazdasági állam lévén, nálunk külö- ! nős veszélylyel lép előtérbe a szocziális moz- 1 galmak között egy esetleges aratási sztrájk lehetősége s teljesen egyetértek czikkiróval azon veszélyek tekintetében, melyeket e kérdés megoldatlansága magában rejt. De nem irom alá a czik conclusióját, hogy t i. e veszedelem ellen egy jó aratási törvény az országot megmenteni képes lenne. Sajnálom, hogy a részletkérdéseket, tehát azt, miként lehetne egy általános — mondjuk 15—20 vármegyére terjedő — aratási sztrájkot erőszak és csendőrszurony nélkül lehetetlenné tenni, a czik ki nem fejtette s igy voltaképen azt sem tudjuk, mik azok a praeventiv intézkedések, mik e téren czélhoz vezetnének s miket eddig — czikkirón kivül — egyetlen politikus vagy nemzetgazdász felfedezni nem volt képes Így — általánosságban vetve föl a kérdést, részemről azt halvaszületett gyermeknek tartom, annak megvalósításától eredményt nem várok — sót nem is óhajtok. Véleményem szerint ugyanis az aratási sztrájk — habár jogosulatlan, veszedelmes, törvényben tiltott eszköz gazdasági és politikai czélok elérésére, — koráut.-em rejt oly feltétlen pusztitó veszélyt magában, hogy az okosan, szervezetten és és'/szerüen felhasználva, a köznek, a uemzetnek csak károkat okozhatna. Ellenkezőleg. Ugy vagyunk vele, mint a viharral. mely fákat tördel, háztetőket dob le, de nyomában üditő Istenáldás fakad. Nemzetünk gazdasági és politikai életében igen nagy már n a Kuruczok emléke. Szétszakadt fátyola már a lobogónak. Régen sírban pihen már a robogó had. Haragos villámi harczi viharoknak Törött kardjaikkal álomra nyugodtak Mélységes mély sirba ... Te pedig óh népem Bolyongsz elhagyatva s envedés éjében. Tárogató nem zug . . harczi kürt nem harsog. Te mégis csak vivőd a százados harczot; Most is l'olytogat a régi ármány karja, Tőrtől sebzett szíred kétfejű sas marja . . . De bus lelked azért még mindig i emeli: Nem halt meg Rákóczy! nem halt meg Bercsényi! Hejh ! nem igy volt akkor . . hejh! nem igy volt régen. Vérben lángolt a nap a haragos égen. Midőn „nap keletről ragyogó vitézek: Rákóczy, Bercsényi fegyverre kelének." Szivet gyújtva zúgott fel a harczi szózat — Riadója zendült tárogató-szónak ; Villámként lobogott Rákóczy tüzlelke, Kuruczok seregét csatá a tüzelve. Hős vértől pirosult rónák, bérezek tája — Vértől virult fel a szabadság rózsája. Hejh! nem ugy van már ma, mint a hogy volt régen, Nem lángol ma oly tűz a magyar szivében. Sötét, nagy átka van e szegény hazának ; Erénynyé válott már itt a kegyvadászat. Tespedünk aléltan közönybe merülve, Régi tüzes vérünk jéggé fagy erünkbe'. Sok hűtlen fia van e szegény nemzetnek . . .... Téged is Rákóczy óh hányan feledtek ? ... . Óh de nem a nép rossz, hálátlan tehozzád . . . Hisz' mi koporsódat százszor visszahoznánk <— Vissza . . vissza hoznánk drága, szent hónába. Hogy lenne itthon a szabadság oltára. s elég régen tart a tikkasztó hőség s hiszem, hogy a vihar — bár itt-ott károkat is okozna — áldást is hozna s elmultával ujult erővel indulna virágzásnak rét és mező. Véleményem szerint szükség volna egy néhány viharra, hogy a levegő megtisztuljon s a nemzet tikadt életereje frissebben, üdébben működhessék. Ha a czikiró ur nincs egy véleményen velem, s ő megijed a tornyosuló felhőktől, ugy én hajlandó vagyok e czikk keretében az ő kiinduló pontját fogadni el. Ha ezt teszem is, akkor sem aratási törvény meghozatalát vallom szükségesnek. Maga czikiró ur is bevallja ugyanis, hogy az ő sociálista apostola a fegyvert az általános választói jog megszerzése érdekében akarja forgatni. Ki meri azt állitani, hogy e választói jog a mu:ikást meg nem illeti ? Ki állitaná, hogy a munkás, a ki aránylag erősebb, nagyobb hányadát viseli a közterheknek, a ki vérét is áldozni köteles e hazáért, nem joggal küzd ezen, minden emberrel veleszületett jogért? Miért volnának a munkások, a nemzet szorgalmas hangyái a „nihil de vobis sine nobis" elvének alkalmazásból kizárva, holott ók a nemzet millióinak nagyobb felét számlálják? Ha azt akarjuk, hogy a munkás ne tartsa magát „hazátlan bitang"-uak, hanem érezze, hogy „e nagy világon e kivül nincsen számára hely" ugy adjus meg neki az őt megillető jogot addig, mig kéri s ne várjuk, mig veszedelmes feg) verekhez kell nyúlnia. A sociális mozgalmakat sehol fegyverrel, törvénynyel megakadályozni, elfojtani nem lehetett. A sociális mozgalmak benne vannak ma a levegőben, eszméi ott vannak a munkás tányérjában, a gyár fojtós füstjében, az egészségtelen lakásban. Kényszer, szurony csak siettetik a megoldást, de meg nem akadályozzák. I Fényes palotákban nem szeretnek téged . . . Hol tán azt gondolják, hol tán attól félnek : Hogyha visszahoznánk imádott hazádba. Minden kis porszemed tűzszikravá válna — Szent lángra gyújtaná az egész országot — Visszavívna ujta hazát, szabadságot! Elszakasztnak tőlünk — ámde mindhiába, Lánglelked visszatér sokszor e hazába, Vinnének bár téged idegen bolygóra, De hogyha eljőne az isteni óra. Lelked villámszárnyon újra visszaszállna, Tüzoszlopunk lenne haragos csatákba'. Nem hagyod te árván szenvedő hazádat — Majd mikor eljő a diadalmas század — Uj hajnal derül a magyarnak egére, Akkor eljösz hozzánk kuruczok vezére ! Addig mély sírodban foytasd csöndes álmod Független hazáról, szabadságról álmodj ! De mikor megzendül az isteni szózat, Akkor törd szét zárát néma koporsódnak ! Vedd szellemkezedbe hadverő szablyádat. Kuruczok serege szavadra feltámad. Megzajdul komoran a síroknak mélye. Vérpiros üstökös villan fel az éjbe'. Vitéz kuruczival eljő „nagy" Bercsényi, Bottyán, Vay, Gencsy vissza fognak térni. Mint tomboló vihar — zugó zene zendül. Örök szabadságról, örök győzelemrül — Zug miként fergeteg a haragos éjbe', Visszhangozik tőle Kárpát büszke bércze ; Néma rengetegek felzugnak reája, Vészes felhő dörgi : csatára! , . csatára! . . Osztja csapásait lángkarja Hadúrnak — Vérpiros égbolton égi tüzek gyúlnak, Fényük beragyogja az egész országot — Visszanyered népem hazád, szabadsagod ! Ne legyünk tehát szűkkeblűik! A magyar gazdaközönség csak előrelátó volna, ha nem várná be azt, mig a vihar az ó háza tetejét sodorja le, az ő kalász-tengerét csapkcdja széjjel, hanem oda ál na a jogtalan milliók mellé és segítené őket czéljaik békés eléréséhez. Tévedés azt hinui, hogy a munkás kérdés világfeiforgatós eszméket tollva előtérbe. A mióta a sociálismus tudományos kérdéssé nőtte ki magát, megszűnt utópia lenni, s bebizonyosodott, hogy nem szükséges valakinek nemzetközinek (ez a mumus!) lennie, ha magát a sociális eszmék hívének vallja. E végre a ,jogot s a kenyeret a népnek" — elvét minden becsületes magyar ember nyugodt lélekkel Írhatja zászlójára. A tudomány bebizonyította azt is, hogy a sociáliimus békés uton is meg oldható, ha a társadalom nem szűkkeblű s ha csak azt adjuk ki mindenkinek a nemzet politikai és gazdasági erejéből, a mi őt, mint embertársunkat megilleti. Akkor nem kell forradalomtól, nem kell veszedelmes sztrájkoktól félnünk. Hiába hoznánk mi törvényt arra, hogy az aratást oly állampolgári köteleséggé tegyük mint a czikk óhajtja — akár csak az adófi'.etés vagy katonáskodás. — Legyünk őszinték! Kevés ember akad széles e hazaban. ki az adófizetést és katonáskodást a kötelesééi; teljesítésének édes tudatával önként teljesiti és nem azért, mert — muszáj. A történelem hálás lesz érte, ha a czikkiró úr magán kivül a többieket is megörökítés végett megnevezné. Más országokban, más viszonyok között másként lehet, — de nálunk, a mi szomorú viszonyaink között bizony C9ak igy van. — De hasztalan prédikálnánk a munkásnak kötelességről, törvényben biztosított kötelességről, a mi sociálista vezérünk imigyen argumentálna le bennünket: Ne csüggedezz azért búdnak éjjelébe' — Véled Rákóczy a szabadság vezére ! Legyen az ő neve hited sziklavára, Világítótornyod zordon éjszakádba . . . S ha szent nevét áldod s ajkadon kiejted Szebb jövőd hajnalát lássa akkor lelked — „Küzdj! és bízva bízzál" ne szűnj meg remélni — Mert eljő Rákóczy ! mert eljő Bercsényi! Kéky István. Meggyógyult. Vadd szenvedélylyel csüngött a nőn, kit nem mondhatott magáénak. Saját otthonát teljesen elhanyagolta. nejéhez egyetlen jó szava sem volt, ébren és álmaiban csak azt a nőt látta, ki felköltölte benne a legrajongóbb szerelmet, mi szörnyű pusztítást vitt végbe lelkeben. Szerelem volt-e ez? vagy csak szenvedélyes vágyak kielégítésére irányzott törekvés? Korponay Akos szerelemnek tartotta. Érezte, hogy ugy még soha nem szeretett mást. mint Balog Dénesnet! iMinden gondolata barátjának szép ifjú neje volt! Pedig sokszor megpróbálta már a feledést. Dolgozott kimerülésig ; azt hitte, hogy a munka meghozza szivének a békét. Mindhiaba! A remek, szoborszerű . lak ott vibrált kigyúlt szemei előtt s csábos ingerrel csalogatta őt maga utan az örvénybe! Elvakult szenvedélye daczára i* tudta jol, hogy. lángoló szerelme vészthozó lesz minkettőjükre. Korponay Ákos es Balog Dénes igazi jó baratok voltak Egyidőben nősültek mindketten s a baráti vonzalmat a ket ifjú asszony is igyekezett éleszteni, támogatni. , Naponként összejöttek, hol az egyik, hol másiknál ; a meleg, őszinte barátság végül már testvéries szint öltött. De épen ez volt Korponay Ákos veszedelme A gyakori együttlét szenvedélyes vágyakat ébresztett lelkeben. Lassanként fejlődött ez a szenvedély mig megerelt, mint a gyümölcs, melynek gyakori napsugarra van szüksége.