Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1903-08-02 / 31. szám
XXI V . évfolyam. 31. szá m. IN.vir-egryhíWa, 1903. augusztus 3. JSÍYÍ f A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <Kf-&- Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon, ^g VIDÉK. Előfizetési feltételek: Az em ze t^i pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képe/.® kaWemCQyek, Hirdetési tlijak: . , . , . . , . , ,,,..,,. L . . J , , , . a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. ... , oostén vagy helyben házhoz hordva: lap szétküldésé targyaban leendő felszo- „. . , , ^ , . , , „ Minden négyszer hasábzott petit sor egysze> i Egész évre 8 korona, lamlúsok J:»a Eléli kiadó-tulajdonos f 0„adtatnak el 08 18mert kezekt5 1 közlése 1 . fillér; többszöri közlés ese.eoen 8 fill. Fél évre 4 , kö.yvnyom Iájához iskola-utcza 8. szám ^ kéziratok csak vilásros kiváoatra . az ApIötíSS.* .7/® XS^vibb'tté Fél évre Negyed évre 2 (Jánó-izky ház) intézendők. illető költségére küldetnek vissza. 4 fi . Vastag betűvel szedett Hétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részere a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Feloszlatás és ex*lex.*) E czimen olvasom a Budapesti Hírlap egyik közeli számában dr. Edvi Illrs Károly közleményét; s mivel az e hó folyamán kiadott röpiratomban az országgyűlésnek ex-lexben való feloszlatását — bár tanácsosnak ne n — de j töreényszerint megengedhetőnek nyilvánítottam, — nevezett szerző pedig az ő nézetével minden ellentétes nézetet „teljes tudatlanság" vagy „rosszhiszeműségre" vezet vissza, s mert dr. Edvi Illés Károly hív. közleményének indokolásával és az abból levont következtetéssel most sem érthetek egyet, sietek annak czáfolatával és ellenkező nézetemnek nyilvái.itásával, hogy a pro és contrából no rreg aztán egyéni felfogásából is — az érdeklődő olvasó közönség magának tárgyilagos, helyes véleményt alkothas-on. A kérdés megvilágításánál mellőzöm az ide vonatkozó 1848-ik IV. t.-cz. 5 és 6-ik szakaszaira vonatkozó hivatkozást, már Csak azért is, mivel az 5-ik szakaszban foglalt rendelkezés itt sem nem oszt sem nem sokszoroz, a 6-ik svakaszt pedig azért nem, mert ennek alkalmazása a feloszlatás felségjogát illuzoriussá tenné, sőt tjljesen megszüntetné. Mert ha a kormány p. o. bizonyos fontos körülmények és • felmerült akadályok miatt kénytelen ieuue egymásután, mondjuk 2 —3 éven át, ha nem is ex-lexben, de i.ndemnityben kormányozni s a jövő évi költségvetést — amint az különben szokás is — csak a folyó év vége felé nyújthatná vagy nyújtaná be s a feloszlatás joga csak ezután vagy -"pen csak akkor léphetue életbe, — a mikor e tárgyban már az ország») E czikk a Budapesti Hírlaphoz e hó 19-én lett felküldve, de mint' már „nem actuális" (!) nem közöltetett. (Szerző.) Alkonyat. Te sem tudsz megnyugtatni többe Kis falum együgyü harangja. Szelid hangod elszáll felettem, Mint a béke fehér galambja, De a szívembe nem lopódzik Az áhítat nyugalma, csendje . . . Úgy járok én itt, mint ha járnék Ismeretlenül, idegenbe . . . Pedig, — mint hajdan — ép úgy állnak A nyárfák itt a faluvégen ; S úgy ragyognak a csillagok is Az alkonyuló, nyári cgen. Épp úgy forog az esti szélbe A szélmalomnak vitorlája, S régi nótákat furulyázgat A molnár legény furulyája . . . Csak én, csak én nem vagyok, -— érzem Az aki egyszer, régen voltam, S most néma váddal áll élőmbe Minden, mit széjjel tékozoltam. Vádolva néz rám a magasból Az ég ezer csillagszemével, S könyek szállanak szempillámra A feltámadó, esti széllel. . . . Én Istenem, de visszasírnám, A mit siratni mindhiába. De vissza álmodnám a lelkem Gyermek álmok tündér korába! . . . Mert oly jó lenne gyermek-szívvel, Vakmerő vágyak nélkül élni, S a zajt, a harezot odahagyva Érettük megnyugvást cserélni! . . . gyűlés határozott is, — úgy a felo.-zlatás és az uj országgyűlés egybebivásának joga minden évben csak november—deczember hónapokban, tehát a legalkalmatlanabb téli hónapokban lenne gyakorolható. Nem a felségjognak megszorítása, hanem annak megfelelő és törvényszerű alkalmazliatása lebpgett tehát a törvényhozó szeme előtt, a midőn az 1 848. IV t.-cz. 5. és 6-ik szakaszait az 18ii7. X. t -ez -ben a következőképen módosította: „Minthogy az évi költségvetésnek országgyűlési megállapítása mindig csak egy évre terjed, s ujabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni s behajtani nem lehet: oly esetben, midőn ő felsége az országgyűlést bármi okból előbb föloszlatja, ... — mint a befejezett számadások beadása és a jövő évi költségvetésnek előterjesztése a minisztérium által teljesíttetett, s az országgyűlésen e tárgyak iránt határozat hozatott volna: az országgyűlés még azon év folytán, és pedig oly időben összehívandó, hogy mind a befejezett számadások, mind a jövő évi költségvetés az évnek végéig országg)ű!ésileg tárgy altathassanak." Ezen törvényes rendelkezés tehát egészen világosan és minden félremagyarázást kizáró módon állapítja meg azou feltételt, a melynek betartása mellett a felség az országgyűlést bár mikor feloszlathatja. Mert ha Ófel sege mondjuk aug. hó I-én az országgyűlést feloszlatja és október hó 1 ső napjára egybehívja, rendes körülmények között még mindég elég ideje vau az országgyűlésnek arra, hogy a m é zárszámadást és a f. é. költségvetést letárgyalja és elfogadj i valamint arra is, hogy a jövő évi költségvetést is közbenszóló határozattal ellássa; — elég idő annál is inkább, mintFátyolos szemmel visszanézek, — Oly rövid az út még mögöttem ! S a vége kétes sötétségbe, Ismeretlenbe vész előttem. Megfáradt szívvel, könyes szemmel, Óh, de szívesen félre állnék . . . Elvegyülve az éjszakába, Mint egy kóborló, kósza árnyék ! . . . . . . Csend van, mélységes, hallgató csend S mintha felettem a homályba Ijedt madarak bús csapatja Fehér szárnyakon tovaszállna . . . A rég letűnt, a gyermek évek Emléke, kedve, színe, hangja. . . . — Óh mért is hoztad vissza őket Kis falum együgyü harangja ?! . . . Milotay István. A visszatért béke jutalma. . . . Kopognak halkan az ajlon. — Tessék, felelte az „Iroda" czimzéssel megjelölt szoba bellermeböl Kápolnai Gyula, ki mellesleg legyen mondva dr. G-örge Jenő fiskális uramnak — honn nem létékor — teljh.talmú megbízottja. . . . 'Csés jó napot ifiuracskám — hallszik Czakó Gergöly gazd'uram szájából. — Mi járatban vagyunk bácsi ? — biztatom őt. Nem is kell ennél löbb, megered a nyelve, mint a nyári záporeső : — Hát. ifiuracskám ugy-e a fiskális uram nincs idehaza, de ha megöngedi 'atosságával, hát bizony nagy bajban vagyok. — Mi a rossz kőbe botlott; tán csak nem az executor járt magánál ? — Tréfálkoztam vele s e szavaimmal akartam az ő ügyes, bajos dolgát mihamarabb a jó útra — a végére lerelni. Megint csak, előírói kezdi: Hátha c.-ak ludná, milyen szomorú história a bajom . . . etettem . . . hogy annak, t. i. a jövő évi költségvetésnek a benyújtás évében leendő letárgyalását a törvény el nem rendeli. Euazthiszem, miszerint leginkább azon körülmény, hogy az 1867. X. t.-cz. nem tesz említést a folyó évi költségvetésről, s nem köti ki a feloszlathatás feltételéül azt, hogy a folyó évi költségvetés, is le legyeu tárgyalva es elfogadva, idézi elő a fogalomzavarokat és tévedéseket. S itt valóban nem értem, hogy miért kelljen e kikötés kimaradását oda magyarázni, miszerint az idézett törvény megalkotói azt bizonyára „feltételezték", hogy „arra az évre, a melyben az országgyűlés feloszlatása megtörténnék, a költségvetés törvényileg már úgy is meg van állapítva." Hiszen az idő előtti feloszlatásnak épen elsőrendű indoka lehet a költségvetés meg nem szavazása; s igy azon körülmény, hogy a kormáuy által benyújtott folyó évi költségvetés tárgyalása kezdetét sem vehette, avagy az országgyűlés annak végbefejezése előtt oszlattatott fel, a felvetett kérdés elbírálásara befolyással nincs. A hiv. törvény valószínűleg azért nem emlékezett meg a „folyó évi" költségvetésről, mival ezen esetből kifolyólag a feloszlatás felségjogát korlátozni nem akarta. Az 1867. X t.-cz. első tétele pedig, hogy t. i az országgyű ésileg megállapított költségvetés mindégc^ak egy évre terjed, nem csak azt jelenti, hogy: „a f. é. már megállapított költségvetés ne szolgáljon alkalmul az országgyűlésnek oly időben való feloszlatására, hogy ennek következtében a jövő elsó hónapjai költségvetés nélkül maradjanak", hanem egyszerűen konstatálja, — hogy akár letárgyaltatott a í. é. költségvetés, akár nem, úgy itattam, szép ruhába járattam, hisz hét falu a tanú raja, hogy biz csinosabban senki sem járt a Panna asszonynal, irigyelték is jó sorsát. Hát biz 'átosságval, ha megöngedi, a drága Pannikám elhagyott, otthagyott a faképnél, bottal üthetem a nyomát. Az a senki tia, az a léhűtő, időlopó megrabolt, megcsalt engem . . . — Ki rabok? Ugyan ne mondja! Ki volt az? Majd bezárjuk. S még meg is csalta? — kérdezősködtem tovább. — Hat a dolog ugy esett meg, — volt a válasz, — hogy Sebestyén Gyurka rabolta el hitvesömet, megcsalt engem, ki négy év óta oly hűseggel ragaszkodtam a Panni anyjukhoz . . . Hej négy év . . . mily rövid idő . . . boldogságom kezdete . . . Nem is gondoltam arra, hogy ily hűtlen lehet az, kit a porból én emeltem fel. Mezítláb járt a faluban . . . cs.tk ugy szegénysegben cseperedett fel. Apja, anyja nem volt ; se hajléka, hol nyugalomra hajthatta vón' fejét. Bőléndek apraja, nagyja a falu árvájanak nevezte. Könyörgöm, hát a Pannika megtetszett nekem. Ah . . . pedig a jó Czakó Ádám apámuram, a hogy megtudta, hogy a Panni után leselkedem, megmondta: Te Gergöly fiam, csak nem akarod megosztani kis vagyonkánkat, — mit rnegbódogult Orzse anyjukommal szereztünk: szép ház, ökrök, lovak, szérűs no meg hozza pár hold földecske, — azzal a sehonnaival ? Hányszor mondta ezt, csak hallgattam vón' a szavára ... De a Panni szive jobban melegített, jobban táplált szerelme, mint apamuram szava . . . Eyy esztendőre rá, mint minden halandót, utóiért a végzet — az apjuk is kiszenvedett . . . Elsirattam, eltemettem . . . Pannikával dobtuk az utolsó hantot sírjára ... A temetésre rá fél esztendőre Pannikám hitvesöm lett. Akkor voltam csak igazán boldog. — Az istenért, ne mókázzék már, hagyjon dolgozni, mert ugy látom, a diskurzusnik nern igen lesz vege — szóltam már ő kigyelmehez önmagamból kikel ve. Folytatom, folytatom ifiuracskám. Hat tetszik tűnni, mikor az embernek nincs ideje, hogy még a felesege után is nézzen, biz' néz oda más. Sebestyén Gyurka, az akasztanyi való, annál több időt lopott u
