Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

NTIrvioSK 6 kvalitaliv, mint kvantitatív szempontból. Azért, aki a késői metszés mellett tör lándzsát, az nyújtson módot az érés előmozdítására is. A jól és idejében elvégzett munka, a lelkiismeretesen teljesített rügyezés és válogatás, a gyakori kapálás, gondosan vég-ett kötözés, a kellő időben teljesített csonkázás, a helyesen eszközölt mű'rágyázás, az észszerű korlátok közt keresztülvitt lelevelezés, esetleg gyürüzés és ritkítás mind olyan miveletek, melyekkel a modern ismeretekkel biró szőlőbirtokos termésének gyorsabb és tökéletesebb fejlődését előmozdíthatja. Ezen míreletekhez tartozik a kénporozás is. Tudjuk, hogy kénporozni a szőlőt a lisztharmat ellen szokás és pedig előzetesen, mert sohasenm vagyunk biztosak, hogy mikor lep meg az oidium- betegség. Minél korábban jelenik meg a baj és minél későbben veszik észre, annál nagyobb a kár, mig aki előzetes kénporozással védekezik, az nyugodtan nézhet a baj elébe, ismételni a miveletet csak akkor kell, mikor a betegség már a szomszédban pusztit. De azt is tapasztalták, hogy a gyakran porozott és főleg a kitűnően tapadó dr. Aschenl/randt rézkénporral kezelt szőlők fürtjei és hajtásai hamarább és sokkal tökélétesebben érnek, mint a nem porozott szőlők tőkéi. Vagyis a tőkék befujtatása rézkénporral még akkor is jól kifizeti magát, ha a lisztharmat abban az évben tényleg elkerülte a határt, mert hamarabb szüretelhetünk és vesszőink a jövő évi termés leraktározását a rügyekben még az őszi fagyok bekösző ítése előtt elvégezhetik. A cs. és kir. szab. Adria biztosító társulat 1902 évi üzleti jelentése és zárszámadásai, melyek a folyó évi április hónap 30-án megtartott közgyűlésen terjesztettek elő, a kővetkező fontosabb adatokat tartalmazzák: Az életbiztosítási osztályánál 47,035.478 korona biztosított tőkéről szóló ajánlatok nyújtattak be, melyek ellenében 41,269.204 korona biztosított összegről állitattak ki kötvények. A biztosítási átlag az év végével teljes 225 millió K. tőke és 670.000 K járadékbiztosításokra rúgott, minélfogva a tőkebiztositásoknál 17.292,404 K. tiszta szaporodás mutatkozik. Élet-biztosítási dijakban 10.957,477 K. vételeztetett be, mig halálesetek, valamint a biztosítottak életbenlétekor esedékes összegek és az esedékes járadékok 5,096.070 K. kifizetését tették szükségessé. A kamatláb leszállítására szolgáló pótdijtartalek az ezidei 400.000 koronát tevő átutalás folytán 1,500.000 koronára emelkedett, Az életbiztosítási osztály díjtartalékai és dijátvitelei 1902. deczember 31-én összesen 60.639,167 koronát tettek ki. Az elemi (tüz- és szállítmány) biztosítási ágazatokban a betöréses lopás elleni biztosításokkal együtt 20,907,000 korona vételeztetett be, mig a visszbiztositások czimén 9,393.695 K. és károkért a visszbiztositási rész levonásával 7,073.901 korona fizettetett ki. Ezen osztály díjtartalékai 12,265.978 koronát és tisztán, azaz a visszbiztositási rész levonásával 6,694.368 koronát tesznek ki. A társulat tulajdonát képező értékpapírok a beállott árfolyam-emelés következtőben 2,072.042 korona többértéket képviselnek, mely összeg az árfolyam-ingadozási tartalék számlájára utaltatott át. Az igazgatóság előterjesztésére még a következő átutalások lettek elhatározva és pedig: az életbiztosítási osztály (főzárószámla A) rendelkezésére álló tartaléknak íölemelésére 180.000 korona és az elemi biztosítási ágazatok (főzárószámla B) rendelkezésére álló tartaléknak fölemelésére 200.000 korona, minélfogva az előbbi 900.000 koronára és az utóbbi 1,200,000 koronára emelkedett. Az ez évi usztalék részvényenkint 180 koronában lett megállapítva. A társulati tartalékok a mult évi átlaghoz viszonyítva, tekintettel a fentemiitett átutalásokra, 8.697,057 koronával emelkedtek és 1902. decz. 31-én 82 millió koronát meghaladó összeget tettek ki és pedig: díjtartalékok (saját számlára, azaz a viszontbiztosítási rész levonásával) 69,755,750 K. a kamatláb leszállítására szolgáló díjtartalék 1,500.000 korona, nyereség tartalék 7,133.898 kor. és árfolyamingadozási tartalékok 3,700.580 korona. Tulsőzta. Szniirnov Gaurilovics Glyib mérnök megérkezett Gszilyuska állomásra. A községig, a hová tagosítás végett hívták meg, szekeren még 30 -40 versztnyi utat kellett megtenni. (Ha a fuvaros nem részeg és a lovak nem kanczák, hát harmincz verszt sem lesz, de ha a fuvaros részeg és a lovak fáradtak, lesz belőle ötven verszt is). — Legyen szíves megmondani, hol kaphatnék én itt .postalovakat? fordult a mérnök a szolgálattevő csendőrhöz . . — Mit? Postalovakat? Itt az ember száz versztnyire egy kóbor kutyát nem talál, nem hogy postalovakat . . És hová akar ön menni ? — - Dijkiszósa, a Ghochotou tábornok birtokára. — Nőst — ásilott egyet a csendőr. Menjen az állomás megé, ott az udvaron néha vannak parasztok, a kik szállítják az utasokat. A mérnök egyet sóhajtott és kiment az állomás megé. Ott, hosszas keresés, alkudo/.ás és ingadozás után, talált egy komor, szeplős arczu, hatalmas termel ü parasztot rongyos szűrben és bocskorban. — Az ördög látott olyan szekeret, mint a tied ! dörmögte a mérnök, a szekérre mászva. — Nem tudja az ember- hol a hátú ja, hol az eleje . . . A ló fiatal, de sovány volt, letaposott lábakkal és összeharapdált fülekkel. A mikor a fuvaros felemelkedett és ráhu^olt a kócz ostorral, a ló csak a fijet razla meg, a mikor meg egyet káromkodott és másod-zor ráhuzo't, hát a széki r nyikorgott és ugy reszkelelt, mintha a hideg lelte volna A harmadik után a szekér egyet zökkent a negyedik után meg kimozdult a helyebői. — így fogunk haladni az egész uton? — kérdezte a mérnök, érezve az erős rázást és bámulva az orosz fuvarosok abbeli tehetségét, hogy képesek a csigamászást a lélekrázással egyesíteni. — Oda-érünk! nyugtatta meg a fuvaros. — A lovacska fiatal, tüzes ... Ha majd neki iramodik, hát meg sem lehet lesz állítani . . . No-o-o átko-zott! Mikor a szekér kifordult az állomásról, alkonyodott. A mérnöktől jobbra egy sötét, befágyótt, határtalan rónaság húzódott. Ha elindul rajta az ember, határtalan rónaság húzódott. ' Ha elindul rajta az ember, hát bizonyosan az ördöghöz ! ér el vacsorára. A láthatár szélén, a hol eltűnt és összeolvadt az égbolttal, lomhán aludt kifele a hűvös őszi 1 fény. — Balra az úttól a sötetedő levegőben valami féle halmok függtek, vagy mult évi szénboglyák, vagy egy falunak a házai. Hogy mi volt elől, azt a mérnök nem látta, mert erről az oldalról az egész láthatárt elfedte a fuvaros széles, esetlen háta ... Az idő csendes, de hűvös, fagyos volt. Ez ugyancsak elhagyatott hely ! gondolta magában a mérnök, igyekezve a köpenyeg gallérjával betakarni a fülét. Sehol egy fa, sehol egy ház! Későre jár az idő megtámadnak és kirabolnak ugy, hogy senki meg sem tudja, ha ágyúzna is az ember . . És a fuvaros sem megbízható . . Nézd csak, milyen válla van! Ha a természet ez a gyermeke egy ujjával hozzád nyul, hát kimegy a lelked ! A pofája is vad, gyanús kinézésű. — Hej — kedvesem, hogy hivnak téged ? — kérdezte a mérnök. — Engem ? Klimnek. — Hát aztán mi újság itt felétek, Klim ? Nincs semmi baj ? Nem rabolnak ? — Hál' Istennek, nincs semmi újság . . . Hát ki rabolna ? — A7 jó, hogy nem rabolnak ... De minden eshetőségre én még is hoztam magammal három revolvert, hazudta a mérnök. — A revolverrel meg, tudod, nem jó tréfálni. Tiz rablóval el lehet bánni . . . Besőtétedelt. A szekér hirtelen egyet nyikorgott, egyet döczczent és mintha akarata ellen, balra fordult. „Hova visz ez engem? gondolta magában a mérnök. — Folyton egyenes irányban hajtott és most egyszeriben balra tart. Nem jó lesz, ha a gazember belevisz valami vadonba és . . . és . . . Hisz volt rá eset! — Nézdd csak, fordult a fuvaroshoz. — Azt mondod, hogy itt nincs mitől félni? Kár ... Én szeretek verekedni a rablókkal . . Külsőleg én sovány, beteges embernek látszom, de olyan erős vagyok, mint egy ökör . . Egy alkalommal három rabló támadott meg ... És mit gondolsz ? Az egyiket ugy oda vágtam, hogy . . . hogy tudod, kiadta, a másik kettőt meg Szibériába juttattam a bányákba ... És nem tudtam, hol veszi magát nálam az az erő. Megfogok egy kezemmel egy olyan egészséges legényl, mint például te és ... a földhöz vágom. Klim ránézett a mérnökre, meghunyorgatta az egész arczát és rávágott a lóra. — Igen, barátom . . . folytatta a mérnök. — Isten, ments, hogy valaki belém kössön. Nem elég, hogy a rabló kéz nélkül, láb nélkül marad, de még a biróság előtt is számolnia kell. — Én ismerős vagyok minden biróval és csendőrtiszttel. Én állami hivatalnok vagyok, kire most nagy szükség van. — Én most utazom és a kormánynak tudomása van róla . . . nagyon vigyáznak, hogy engem valaki meg ne bántson . . Az ut mentén bokrok megett hivatalnokok és csendőrök vannak elbujtatva. Vá-várj csak! hebegte a mérnök. — Hová hajtottál te be? Hová viszesz engem? — Hát talán nem látja? Az erdőbe! Ez csakugyan erdő — gondolta magában a mérnök. És én megijedtem ! De mindazonáltal nem szabad mutatni a felindulásomat . . . Már észrevette, hogy félek . . . Miért néz rám olyan gyakran ? Bizonyosan valamiben töri a fejét ... Az előtt alig-alig hajtotta a lovat, most meg, nézdd, hogy vágtat! — Nézdd, csak, Klim, miért kurgatod ugy a lovat? — Én nem kurgatom . . . Maga iramodott neki . . Ha egyszer neki indul, semmi módon sem lehet visszatartani . . Maga sem szereti, hogy olyan lába van. — Hazudol, barátom? Látom, hogy hazudol ! Csak hogy én nem ajánlom neked ilyen sebesen hajtani . , , Fékezd a lovat . . . Hallod ? Fékezd ! — Miért? — Hát azért . . . azért, mert utánam négy barátomnak kell jönni az állomásról. Azt akarom, hogy utói érjenek minket . . . Aít Ígérték, hogy ebben az erdőben fognak engem utóiérni . . Velők kellemesebb lesz utazni . . Erős, egészséges legények, — mindeniknél van revolver. Mit nézegetsz folyton hátra és mit fészkelődöl, mintha tűkön ülnél ? no ? Én, barátom, vagyis . . . barátom . . . Rajtam nincs semmi látni való , . . nincs rajtam semmi érdekes . . . Legfeljebb csak a revolverek ... Ha tetszik, megnézheted őket, kiveszem . . Nézd meg . , A mérnök olyan mozdulatot tett, mintha a zsebében kotorásznék, és ez alatt olyas valami történt, a mire ő minden .élénksége mellett sem számithatott , . Klim hirtelen kifordult a szekérből és négykézláb befutott az erdőbe. — Segítség! kezdett kiáltozni. — Segítség ! Vedd, te átkozott, a lovat is, a szekeret is, csak az életemet ne bántsd. Segítség! Gyors, távolodó lépéseket, ág recsegést lehetett hallani ... és minden elcsendesedett . . A mérnök nem számítva ilyen meglepetésre, első sorban megállította a lovat, azután kényelmesebben helyezkedett el a szekeren és elkezdett gondolkozni. Megszökött . , . megijedt, a bolond . . . No, mit csináljak most? Egyedül nem mehetek tovább, mivel nem iímerem az utat, és azt is gondolhatják, hogy el loptam a lovát . . . Mit csináljak ? — Klim ! Klim ! — Klim ! — válaszolta a visszhang. Arra a gondolatra, hogy az egész éjszakát a hidegben az erdőn kell lesz tölteni és a farkasokat, a viszbangot és a sovány ló nyeritését hallgatni, a mérnök hátát, mintha hideg fürészszel vakargatták volna. — Klimuska! kiáltotta. — Galambom! Klimuska, hol vagy te! Vagy két óra hosszat kiabált a mérnök és csak azután, hogy berekedt és megbékült az erdőn való éjszakázás gondolatával, a gyenge szellő valakinek a nyögését hozta el hozzá. — Klim ! Te vagy az, galambom ? Menjünk! — Me-egölsz ? — Hisz én csak tréfáltam. Verjen meg az Isten, hogy tréfáltam ! Hol van nálam revolver ? Én félelmemben hazudtam! Ülj fel, kérlek menjünk! Átfagytam. ( Klim, meggondolva, valószínűleg, hogy egy igazi rabló már rég eltűnt volna a lóval és a szekérrel, kijött az erdőből és határozatlanul odament az utasához. — No mitől ijedtél meg, te bolond? Én ... én tréfáltam, és te megijedtél ... Ülj fel! — Az Isten áldjon meg téged, uram, mormogta Klim a szekérre kapaszkodva. — Ha tudtam volna, hát száz rubelért sem hoztalak volna. Majd meghaltam az ijedtségtől . . . Klim rávágott a lóra . . A szekér megrázkódott. Klim még egyszer rávágott és a szekér egyet rándult. A negyedik ütés után, a mikor a szekér kimozdult a helyéről, a mérnök betakarta a fülét a gallérral és elgondolkozott. Az u'at és Klimet nem találta veszedelmesnek. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 19800-903. sz. Pályázati hirdetmény. Hatvan állomás mellett létesítendő két emeletes tiszti laképület létesítése körül végzendő munkák biztosítására ezennel nyilvános verseny tárgyalást hirdetünk. A teljesítendő munkák mennyiségére vonatkozó bővebb adatok, valamint az ajánlati minta, a pályázati feltételek, az ajánlati költségszámítás, nem különben az építési szerződés tervezete az alulírott üzletvezetőség pályafenntartási és épitési osztályának hivatalos helyiségében (Külső kerepesi-ut, szemben a keleti pályaudvarral) a hivatalos órák alatt megszerezhetők és ez alkalommal a tervek is megtekinthetők. Jogérvényes és kellőleg bélyegzett ajánlatok legkésőbb 1903. évi julius hó 8-án déli 12 óráig a jobbparti üzletvezetőség titkárságánál nyújtandók be következő felirattal: „Ajánlat a hatvani két emeletes laképület építésére." Bánatpénz fejében legkésőbb 1903. julius hó 7-éig déli 12 óráig 4000 korona az az négyezer korona készpénzben, vagy állami letétekre alkalmas értékpapírokban gyüjtőpénztárunknál leteendő. Az értékpapírok a budapesti és bécsi tőzsdék legutóbbi, — 14 napnál nem régibb, — árfolyama szerint, de a névértéket meg nem haladó értékben fogadtatnak el. Takarékpénztári betétkönyvek bánatpénzül nem tehetők le. Posta utján beküldendő ajánlatok és bánatpénzek téritvény mellett adandók fel. A bánatpénz letéteményezéséiől szóló letétjegy az ajánlathoz nem csatolandó. Szóban forgó munkára csakis magyar állampolgárok pályázhatnak. Az ajánlatok között a szabadválasztási jogot magunknak tartjuk fenn. Budapesten, 1903. junius hó 10-én. A magyar kir. államvasutak budapest-jobbparti üzletvezetősége. 13103. szám. Pályázati hirdetmény. Talpfák szállítása iránt. A magyar királyi államvasutak aradi üzletvezetőségének 1904. évi január havától ugyanazon évi április hó végéig szállítandó 17000 darab 1.5 m. hosszú 0.18 alsó, 0.13 felső szélességgel és 0.13 m. vastagsággal biró lehetőleg száraz III. rangú tölgy talpfára van szüksége, a melyek szállítására nézve ezennel nyilvános pályázatot hirdetünk. A szállításra vonatkozó részletes feltételeket magában foglaló pályázati feltételek, valamint az általános és különleges szállítási feltételek a pályázati határidőig naponként a hivatalos órák alatt valamennyi államvasuti üzletvezetőségnél megtekinthetők, illetve a szóban lavő pályázati feltételek az alulirt üzletvezetőségnél ingyen kaphatók, mig az általános és különleges szállítási feltételek csakis készpénz fizetés ellenében a magyar királyi államvasutak nyomtatványtárától (Budapest, Andrássy-ut 73—75. sz. a.) 50, illetve 30 fillérnyi áron szerezhetők meg. Az ajánlatok fölötti határozathozatal, illetve a szállítás oda Ítélése az ajánlat felbontásától számított 28 nap alatt várható, mig a letett óvadék ezen határidő után 8 napon belül fog kiutaltatni. A szállítás a magy. kir. államvasutaknál érvényben levő s anyagok szállítására vonatkozó 122291-96. sz. általános, valamint a talpfák szállítására vonatkozó 171806—97. számú különleges feltételek értelmében eszközlendő, mely feltételek a pályázati határidőig alulírott üzletvezetőség anyag és leltárbeszerzési osztályánál, valamint a m. kir. államvasutak igazgatóságánál és minden üzletvezetőségnél naponként a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Az ivenként 1 kor. okmánybélyeggel ellátott ajánlatok, ezen alábbi külczimmel: „Ajánlat épületfák szállítása iránt 13103—903. számhoz" 1903. évi julius hó 10-ikének déli 12 órájáig a magyar kir. államvasutak aradi üzletvezetőségének általános osztálya főnökéhez benyújtandók, vagy posta utján beküldendők. — Bánatpénz gyanánt az ajánlott mennyiségek értékének megfelelő 5°/

u készpénzben, vagy állami letétekre alkalmas értékpapírokban 1903. évi julius hó 9-iki déli 12 órájáig az aradi üzletvezetőség gyüjtőpénztáránál leteendő, esetleg posta utján oda beküldendő. Aradon, 1903. junius havában. Az üzletvezetöség.