Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

IS t It ' > n Tudomásom szerint igy gondolkoznak a többi kollegáim is, és igy az ő nevükben is kijeleniem, hogy mink egyhangúlag a vasútra szavazunk, mert a kinek lova, kocsija, fogata, több pénze, mint nekünk s egyéb alkalmatosságai vannak, az a köves ut és a vasul daczára is kihajtat a Sóslóra, épen ugy mint most; de mi a kőuton sem mebeiünk ki, mert az is drága lesz nekünk. Nem emlitek egyebet, mint azt, hogy a taliga után fizetendő vám dij majdnem lifutja a vasúti viteldíjat. Ez pedig nagy szó! Mert mi kik a sóslói vasút megépítését egyhangúlag megszavaznék, mi is szeretnénk néha üdülni 5 óra után, szerelnénk mi is a Sóstón néha meglurdeni, utána egy pohár sört meginni, és áldoznánk és áldozhalnánk is ezért 1 forintot, 5-öt nem lehet mert az sok. A sóstói ut kiépilésével tehát Nyíregyháza város nagy közönsége nem nyerne sokat, kis közönsége pedig semmit. Csakis egy olyan olcsó közlekedési eszköz, mint a tervezett keskeny vágányu motoros vasút emelheti a fürdőt, a várost és csak ilyen olcsó közlekedési eszköz szolgálja a város közönségének érdekét és teszi lehetővé azt, hogy olyanok is élvezzék az erdő és sétányok csön des nyugalmát és friss levegőjét, kik eddig ezt csak óhajtották. Kiépíteném, illetve mindent elkövetnék, hogy inkább a tervezett motoros vasút épüljön, mint a köves ut, jövedelmezőség szempontjából is. Mert : az építendő kőut évi fenntarlása 900 koronával van előirányozva, a sóstói vám bevétele pedig, a kiadások n Ikül mint emlékszem tavaly 600 korona volt, tt lehat 300 korona deficit mutatkoznék. Elhiszem, hogy ha az ut kiépülne a forgalom is növekedne, de nem hiszem, hogy a bevétel 300 koronával több legyen. Evvel szemben — a nyíregyháza—sóstó—dombrádi vasul épitésebe fektetett tőke Szesztay mérnök ur adatai szerint 49",

0, Tolnay máv. üzletvezető ur szerint pedig 3V» tiszta jövedelmet hoz. Azért. mondottam előbb az építendő vasút teljes czimét, mert az egész vonal építési költsége és forgalmából van a remélt jöv edelem kiszámítva. Mindenesetre legnagyobb forgalma Nyíregyházának es főleg a nyíregyháza— sóstói szakasznak lesz, s ezen szakasz lesz a legjövedelmezőbb is. Nyíregyháza közönségét ép ugy érdekli az egész tervezett vonal kiépítése, mint a sóstói szakasz. Mert a vidéki utazó közönség a fürdőn és a városon keresztül haladva, igen gyakran fogja szükségleteit a nyíregyházi piaezon fedezni és gyakran fogja szórakozás, üdülés czéljából a várost, a Sóstót, az erdőt felkeresni. Ezen körülmény pedig igen fontos, ha figye lembe vesszük városunk rohamos fejlődését, és azt, hogy a vasút, mint közúti vasút a városon keresztül haladva, főterein s utczáin megáll. Örömmel kell üdvözölnünk ezen tervet ugy nekünk, mint az érdekelt községeknek is és egyesült erővel kell oda hatni, hogy ezen vasút mielőbb megépüljön. A legerősebb sclilagert utoljára hagytam, ez pedig az, hogy hi a vasút megepül akkor a szép vasuli utun kon se lesz már annyi por, mint eddig, mert az egyik kikövezel len oldalt a vasút fogja elfoglalni, a másik oldalból pedig csinálhatunk biczikli és lovaglo utit, szép lombos fákkal elkerítve a kocsi úttól. Ez is haládás lesz. W. Hozzá szólás „a n<pisi olai tankönyvek használatához." A „Nyirvidék" 26-ík számában Stoffan Lajos tanitó a .nyíregyházi tanítói j íráskörnek" f. év május hó 6-án Nagy-Kállóban tartott közgyűlésében olvasta fel „a népiskolai tánkönyvek mely osztályokban s meiy tanlárgyak tanításánál nélkülözhetők" vitatétel czimü munkáját. Mint, aki a tanítói pályán 27 évet töltöttem, jó és rossz viszony oi közt, még pedig falusi osztatlan 6 osztályú népiskolában, igy nagy érdeklődéssel olvastam el az olt elmondottakat, s veg eredményeben arra a rneggyözódesre jutottam, hogy a Stoft'an Lajos collegám altal — az ott .elmondottak, teljesen helyesek és iga zak — magam is jó lélekkel alá irom. Azoman másképen vagyok — ugyancsak a „Nyír vidék" 27 számában Fábián Ferencz tanítónak, a szabolcsmegyei tanitóegyl t nyíregyházi járaskörenek legutóbbi ülésen elmondott „a népiskolai tankönyvek használata' czimü munkájával. Hogy miért ? Hál egyedül azért ; mert Fábián Ferencz tanító urnák ez idő szerint nincs mindenben igazsága . . . Lássuk tehát, hogy voltaképen miben nincs? írja F. F. „hogy a régi babylóni főiskolák hírneves tanítói, azt tartják : Ki itijutól tanul éretlen szőlőnek savanyu fogvásitó borát iszsza ; aki ellenben idősebb emberektől tanul: jó szőlőnek érett, ki forott borát élvezi". A hasonlat szép, — de nem igen találó ! . írja F. F. „Arról van szó, kell e tankönyv az elemi népiskolában avagy nem !" Erre rövid válaszom csak az, hogy igenis kell. — Hogy miért kell, ítélje meg az érdeklődő olvasó közönség, az alábbi érveim alapjan ... Aki a nép fiait közelebbről ismeri — s tudja azt, hogy egy igen nagy százalékanak észtehetsége és látköre, — mily csiszolatlan s korlátolt, ugy arra a végeredményre jut, hogy az „egyetemi" rendszer mai napság korai módszer lenne még! . . Ha könyvet adunk a gyermek kezébe, hogy abból tanuljon, — az által önmunkásságra is szoktatjuk — mig ellenben — ha a gyermek mindig a megtanulandódókat egyedül a lanitótól várja, lesi, abból nem lesz hosszú életű ember a felsőbb i-kolákban, mivel ott a tanulónak tanulnia kell, ha haladni akar. — „A gyémánt is akkor lesz értékes, ha csiszolva lett". — Ugy vagyunk az ész tehetséggel is. írja F. F. „Hogy biztos megállapodásra juthassunk, nézzük csak: mi a népiskola feladata? Az elemi népiskola feladata oktatni és nevelni stb." Ez teljesen igaz. Ehez tenni, vagy elvenni belőle — nincs szándékomban, mivel úgy van — ugy is kell lennie, ha a népiskola nevének meg akar felelni. Ugy szintén az elemi iskolában előirt tantárgyak fontosságáról szépen irott soraira m

pg jegyezni valóm nincs ; mert ha mindenik tantárgynak a fontosságát eles biralat alá vesszük, ugy azt fogjuk tapasztalni, hogy minden tantárgy fontos — s annak tudása és tmi'ása korunkat tekintve szükséges is. írja F. F. „Mi azonban egy n ásik, itt elő nem forduló tárgyat a be-zed és éltelemgyakorlattal kezdjük még a tanítást" slb. A gyermek első ismereteit a cs.Iádban szerzi. Majd a külvilági s termész ti dolgok szemlélése élénk érzetet költ fogékony lelkében. A látott dolgokról kérdezősködik s tudvágyának az az . t=ő felébredése. Ilyenkor szükséges, h*'gy f lwlágositsuk a kérdezősködő gyermeket; mert az lesz a termesz- tes átmenet a népiskolai szemléltető oktatasra. Ha rendezett képzeteket s ezekből tiszta fogalmakat akarunk a gyermeknek birtokába juttatni — akkor a szemlélt dolog, vagy tárgyról ri.ind»n legkisebb részt ki kell fejteni ; mert ez a szemleltetés alapjat veti meg s későbbi ismereteknek és ha ezt eltévesztjük, vagy nem törekszünk tiszta felfogásra juttatni a fzenildt dolgoknál a gyerm ket ; akkor alapjában van eltévesztve az értelem képzés. A népiskolának rövid időn kell a gyermeket ezen isii eret< kre bevezetni, melyekre az életben szüksége leend. Hogy mennyire fontos gyeimekre nézve az az idő, mit az iskolaban tölt el, azt a- tervszerű tanításból Ítélhetjük meg. Ha tehát a tanítás nagy fontosságú — még nagyobb fontosságú az út, melyen tanítás közben az anyagot a gyermek birtokába juttatjuk. Ha csak t lbeszélés és előadás segelyével akarunk minden anyagot a yennek birtokaba juttatni, úgy nem érjük el czélunkat. j Ellenben a kérdező tanalak által korlátok közt ártjuk a gyermeket s ő meglevő ismeretére támasz- ! :odva azon uton felel, melyre a kérdések altal terelni öreks/ünk : ha kéidéseink megfelelnek a kellékeknek, j kedvünk szerint idomiijuk a gyeimeket az ismeretek zerzésének azon módjára, melyeknek hatasa alatt ren- 1 lezettebb képzetekre s forgalmakra teszen szert. Az önálló gondolkozás ni m lehet igaz egészen a lépiskolai növi ndek szorosan vett tulajdona, de gon- ! iolkozá-anak menetét, helyességét az önállóság felé le- ! •éljük, midőn a megtanult dolgok után kérd seinkkel izedegetjük ki a gyermekből rö id kérdéseink által, hogy I raljon, a tanult dolgokat értik-e teljesen vagy sem. Ha mind'zeket szeme ott tartjuk — akkor tanítványaink leiu fognak /•avarom feleleteket adni, s nem jeli félnünk, hogy szajkó mrdra tanultak. A bátorság a beszédnek bizonyos formát, becset íd. A gyermek midőn iskolába lep — félénk bátortalan. Mivel vezessük bátorságra mással, mint nyájas beszédünkkel, kérdezgetéseinkkel. Midőn tehát bátorságot ikarunk önteni a gyerm kue, az önálló gondolkozásának alapját törek.-zünk lerakni, a gyermek értelmességét fejleszteni inássil nem is tudnánk, mint a Beszéd és értelem gyakorlatok alipján. Az 1—2. osztályban könyvet adni kellő előkészület nélkül a gyermek kezébe, hogy abból tanuljon, anynyit tenne, mint követelni, hogy meg értse azt, amit meg nem érthet és, hogy örömmel foglalatoskodjék a reá legizetlenebb munkával. Hogy lehet azt követelni ! hogy kitartó figyelmet tanúsítson, oly tárgy iránt, melyet vele senki sem kedveltetek meg! Tanuljon a gyermik az előtte levő tárgyak közül, m;lyeket legkönnyeben felfoghat vizsgálódni s azok felett gondolkodni s gondolatait helyesen kifejezni ; ez uton tétessék a tanításra képessé. Ez lesz a szemléltetés vagy is a beszéd és értelem gyakorlatok feladata. Ezzel kell kezdődni. - • a népiskolai oktatásnak. írja F. F. „A tankönyvekre ugy tudom, azért van szükség, hogy az iskolában tanultakat, a gyermek otthon emlékezetébe véshesse, gyakorolhassa. Ez helyes és természetes. Csakhogy kettőn áll a vásár. A gyermek az iskolában nem figyel, stb." Mint látszik maga F. F. is helyesnek találja a tankönyv adását a gyermek kezébe — s még is ellene érvvel! Különös ! . . . Szerinte ugy látszik, hogy a tankönyv adását, illetve használatat a gyermek kezében azért ellenzi, mivel nem figyelnek. E szerint a gyermek jobban elsajátítja a lanulandókat a tanitó egyszerű elbeszélése folytan, mint a tankönyv alapján. Az ilyen paedagógiai érveket igazán nem értem. MJÍ napság a falusi paraszt gyermek kezébe szükséges a tankönyv. Igen, inert ha azt az egyszerű paraszt gyermeket meg akarjuk valamire tanítani — bizony annak könyvet kell adni, s oda hatni, hogy a kiszabottakat meg is tanulja, persze nem szajkó mód a, hanem értelmesen, hogy amit tanult mfg is értse. Hogy amit a gyermek megtanul azt értse is — szerintem az teljesen a tanítótól függ. Igen, mert amint tudjuk az oktatástanból, az oktatás egyik lényeges követeimenye, hogy nevelői hatással birjon. Hogy pedig ilyennel bírhasson, u

r'y kell szervezve lennie, miszerint a g.yerm<k összes tehetségei tervszerűen és összhangzalosan fejlesztessenek. Hol az oktatás holt ismeretek és g pies ügyességek elsajálitásat eredmenyezi, hol az ismeretek nem birnak támaszpontul sze lemben, hol az oktatás nem a képességre, a megtanult dolgok önálló használatara van irányozva : hol a gyermeknek csak egyik lelki tehetségét fejleszti, esak az értelmet, vagy esik az kedélyt ápolja egyoldalúan, a többi tehetségek rovásává s nem törekszik a tehetségek, azon összhangzatát kikepezni a molyből egyedül fejlődik ki cselekvőleg a valódi élet : hol a tanuló nem nyer a tanulas számára erőt és üdeséget, kedvet és lelkesedést oly formán, hogy nemcsak az ismeret anyag, hanem az elő.dás módja is leköti figyelmét: hol a tanitás nem hit lölviligjsitólag és gerjesztőleg, nem szoktat rendre, józanságra, nyugodtságra és az altal figyelemre: ott nevelői oktatásról nem lehet szó, s a tanitó nem mondhatja, hogy oktatva nevel és nevelve oktat. Hogy a gyermekre nézve általában az iskolai oktatásnak kellő sikere legyen ; múlhatatlanul szükséges, hogy kitartó figyelemmel kísérje az előadást! Ki kell őt venni a szórakozot'ságból, melyet játékai mellől magával vitt az iskolába — fel kell költeni az ő figyelmét; mert tapasztalhatjuk és tudjuk is, hogy figyelem nélkül n.ncs elő menetel. „Figyelem nélkül az "iskola, olyan, mint a vízimalom viz nélkül.' Szólhat bár angyalok nyelvén tanítványaihoz a lanitó — még sem értik meg. E mellett, minthogy a gyermek ismeret kőre nagyon szük és korlátolt, arra kell törekedni a tanítónak, hogy az mennél inkább bővüljön. „Hogy ezt elérhessük három elvet kell figyelembe venni; az oktatástan alapján. 1-ör a tartalom helyessége. 2 or az előadás szabatossaga. 3-or az érzelmek igazsága. Azonban a gyakorlati tanítónak jói meg kell tudni valogatni — a lananyagot, s azt helyesen fel is osztani. A felosztásnál figyelembe kell venni a gyermeki szellem fejl^desi menetet, az éleikor, a nemet. A gyengék tejet, a?az könnyebet, — az erőssek szilárd etelt, az az nehezebbet. Régi és jó szabály : ,Ne adj rgyszerre sokat". A tele tömés valamint nem használ a testi, ugy nem hasznai a lelki életnek sem. Ellenkezőleg minden körülmények között árt. Azért a sohasem gyakorlott tanitó, aki tanulóit anyaggal tulhalmozza, s n m enged neki időt a szellemi megemesztésre. „A hirtelenkedés sohasem hoz áldá»t". A tanítónak emellett szigorúan kell ügyelni arra, hogy a tananyag egyszerű „bevégzésével", Jedarálásávul" megne elégedjék, hogy a tananyagot a gyermekek tökéletesen át értsék, biztosan begyakorolják, mint egy vérökké alakítsák oly formán, hogy avval önállóan és szabatosan tudjanak bánni. A közvetlen szemlélet utján szerzett meg értés az első, az értelmes ismétlés által eszközölt gyakorlás az utolsó. A tudásnak cselekvéssé, az ismeretnek képességé kell lennie; mert a tananyag fóldolgozasa, illetőleg gyakorlas és cselekvés nélkül a legjobb tanítás is gyakorlatiatlan. Mindezekből kitűnik, hogy a gyakorlat oktatas fő szabálya ez: „Végy kevesetelj —e keves legyen a legjobb, e jól értesd meg tökéletesen, gyakorold be biztosan és ugy, hogy többé elne vesszen.' Ha ezen szabalyokat figyelembe veszi, s azok szerint jár el — ugy F. F.-nek sem lesz joga kétségbe esni a felett, hogy tanítványai a tankönyvekből tanultakat csak szajkó módra tanultak meg ! és hogy nem figyelnek ! Rácz Barnabás, ny. tanitó. A községi elöljáróságok szíves figyelmébe. Julius hó 1-én lépett életbe nálunk, a belügyminisztérium által megállapított vármegyei uj ügyrend rendelkezése folytan s a vármegye májusi közgyűlésének ez alapon hozott 382. bgy. sz. határozata alapján a „Nyírvidékinek a Vármegyei Hivatalos Lap-tói való elválasztása. Ez idoponttól kezdve ugyan is a vármegyei hivatalos lap minden het csütörtökjén jelen meg, a „Nyirvidék" pedig továbbra is minden vasárnap. A vármegye tavaszi — májusi — közgyűlése, midón kimondotta ezt az elválást, elösmerte a „Nyirvidék"-nek a közjó munkálásában évek hosszú során át tett szolgálatait s ugyanabban a határozatában fölhívta a koísigeket, hogy járassák a „Nyírvidékiét tovább is, mint olyan sajtó-organumot, mely elfogulatlan és tárgyilagos bírálója a mi közéletünknek és hű és megbizható híradója a vármegyei élet eseményeinek. A törvényhatóságnak erre a reánk nézve megtisztelő és elismerő határozatára hivatkozva, kérjük azokat a községeket, illetőleg azoknak a községeknek a képviselőtestületét és elöljáróságát, akik a „Nyirvidék"-et idáig még nem rendelték meg, hogy az előfizetés iránt még e hó folyamán intézkedni szíveskedjenek. Nyíregyháza, 1903. juliu3 hó 25. A „Nyirvidék' szerkesztősége és kiadó-hivatala. ÚJDONSÁGOK. i XIII. Leó pápa. I XIII Leó pápa, családi nevén Pecci Joachim gróf 1810-ben Caipíneto-ban született. Szülővárosa klasszikus példánya az olasz városkáknak. Az erdő koszorúzta hegyek mintegy keretbe foglalják a kis várost, a hegyek lábánál elterülő szántóföldek a lakosság szorgalmáról te=znek tanúságot, a város mellett elhelyezkedő olajfaerdő az amúgy is pompás hegyi levegőt különös kellemes illattal tölti be; ódonszerü emeletes házai nagyszerű kertekkel szaggatva épitvék csoportokba, festői szépségűvé teszik Carpinetot. A városka közepén vártorma épülettömeg emelkedik, a Pecci-palota; Pecci Lajos gróf tulajdonat képezé, ki nejevei Prosperi Annával és két gyermekével, Józseffel es Joacliimmal a legszebb c-aládi élete' élte. Joachim legkedvesebb mulatsága a vadászat volt, néha egész napokat töltött el az erdőkben barangolva. Multak az évek. József 10, Joachim 8 éves volt, midőn szőlei őket a viterboi nevelő-intézetbe