Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-27 / 52. szám

N y I U v I I) Í; K bizonyos időre; ennek romjain járhatja démoni tánczát a hamisságok száz sJi<ű serege is, az utolsó szó az igazságé marad. Ez örök, mert Isteni; amaz véges, mert c<ak a gyarló föld alkotása s tartson bár ezredévekig, elmúlik, mint a föld. melyen gyökeret vert és épen az igazság lesz érdemszerinti bírája. De ama másik képet, mely sz isteni béke jelenitőja, sem lehet élénkebb színekkel festeni. Sötét az és világosság pontjai nem teszik barátságossá. A látnoki szózat beteljesülése, a mikor majd ki-ki a maga szólöje és fügefája alatt élvezheti az áldásos béke gyümölcseit, ha látszólag itt vau i-, még tényleg nagyon a messze jővó zenéje s mit helyette talá'unk, csak halvány visszfénynek sem moudható. A míglyák nem lobognak u^yan már és a szerencseilen áldozatok szabadító éneke nem száll csapdosó lángtengerból az egek Urához. Harczi rianás és száguldó paripák tombolása sem zavarja oly gyakran, mint régen a pihenó földet, — de a helyzet c ak maradt a régi. Csak az eszköz alakúit a modern kor egyéb vívmányaival párhuzamosan át és a mint fejlődtek ezek, fejlődött ez is — természetesen nem előnyére az emberiségnek. A régi koroknak megvolt az az érdemök úgy az egyes fajok és nemzetek, mint az indivídiumoknak egymáshoz való viszonyában, hogy támadásaik nyíltak és őszintén bevallottak voltak, mi az időszerű védekezést lehetővé tette. M i ez a mai modernizmusnak megfelelően épen elienkezóleg történik. Napjainkban nem támadnak egymásra a nemzetek — njíltan. Dehogy ! Sőt szövetkeznek és míg egymásfelé béke jobbot nyújtanak, éles tekintetűk egymás si. ívére iráuyúl, hogy a rejtegetett tőrrel m?gadhassák a kegyelemdöfést, Egyesek víg mosollyal üdvözlik egymást és örvendeznek a találkozás percének — hogy egy harmadiknak gyarlóságai felett, kive! még c«ak az elébb szintén a véghetlen boldogság magaslatán, a most velők szemben állónak személyét mérlegelték, hasonló módou érvényesíthessék kritikai képességűket. Ma tehát a békétlenség a kétszinüség leple alatt, mint titkon őrlő féreg igyekszik hathatós munkáját végezni, mely, hogy ilyen, e nap nnp után észlelt következés meggyőzően támogatja A szerte hirdetett béke jelszava Cáak szines éí a szemn k tetsző külső lepelként borúi a tényleges valóra, de ki ezt fellebbenti, csalódáss érzetében borzadva fordúl el. M'Jít tehát a mikor szemünk a betlehemi Csillagra irányúi — ajkainkon pedig hálaének ül. magasztalva a végnélküli utoni szeretetet, mely nem hagyott bennünket árváúl — fokozódott örömmel kövessük mi h, és elhagyva Htokat, melyek hátuuk mögött vágynák, tekintetűnket előre és fölfelé irányítsuk s ce felejtsük kérni: igazság és béke,jöjjön el a te országod ! Hajdú Péter. Na^y szakállú égő fekete szemű ember volt, lehetett már n gyen éves. — Krisztusról beszélgettünk. — A Messiásról? — Önnek nem Messiása őrmes'er ur. Az őrmester meglepetten nézett a nyilt arczu lengyelre. Küzdött magában, hogy szóljon e? Hillgassone? Neui értettük a habozását. Igaz, zsidó voltára célzott a lengyel de tudtuk, hogy Fuchs őrmester nagy éitelmü és csöppet som érzékenykedő ember. Zavara lassan eltűnt. A számadásos könyveket, melyek kezében vollak letelte az asztalra és leült az egyik szögletesre formált szalmazsákra. — Nem Messiásom? Kéidezte önmagától. M íjd végig mustrált bennünket. Az pjtóra nézett, aztán maga elé. — önkéntes urak kezdte fojtott hangon én zsidó vagyok, büszkin vallom iing.im zsidónak, de nekem ma ünnepem van. Meglepetve néztünk Fuchsra. Eta kedélyes elmés embert még nem láttuk ilyen komornak. Önkéntes urak! Sokat gondolkoztam már éti ezen. Ismerem a Krisztus történetét, olvastam a testamentumot. A szent István templomján kontinentális hirü hitmagyarázók beszedeit halgatlam végig és én bennem megerősödött az a hit, hogy anizáreti Jézus csakugyan a zsidók királya. Nem értettük meg, ma sem értjük még sokan, de nem perdül le a haimadik ezer év és mindnyájan azt fogjuk vallani, hogy a mi Messiásunk ott vérzett el a golgothán. Mert akkor mi már meg leszünk váltva és i^a/olva lesz a kinhalalt szenvedett Isten ember mondása az, hogy — bocsáss meg nékik mert nem tudják mit cselekszenek. A Fuchs fekete szemei diabolikusan ragyogni kezdtek. — Uraim! Krisztus a szeretet vallását hirdette. A lelki életéit megtagadta a testi életet. A túlvilágért elcserélte ezt a világot. A kézzel megfogható j-lent a melyben élünk, szenvedünk és örülünk, melőzte. Szeme u jövő ködkepeiben kereste az üdvösséget — a siron tul. Az anyagot megvetette. Pedig az ember sajátsága f>z. hogy ha az anyagot meg is tagadja magától, a ji letartóztatáshoz ha csak nem a rajongás deliriwna A vármegye rendkívüli közgyűlése. E'ég nagy érdeklődés melle't tartotta meg a vármegye törvényhatósága e hó 21 ére összehívott rendkívüli közgyűlését. Báró Feilitzsch Berthold főispán űr őméltósága üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, tudatta, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívását a legtöbb adót fizető és váhsztott bizottsági tagok névjegyzékének bemutatása s több sürgősebb természetű ügy elintézése tette szükségessé. Bejelenti ezután a főispin űr azt a súlyos csapást, mely József királyi berezeg ő fenségét, vaiamint a legmagasabb uralkodó házat. Klotild kir. herczegkisasszony elhunyta által érte, ismerve azon szeretetteljes ragaszkodást, amelylyel Szabolcsvármegye közönsége József kir. herczeg és családja iránt viseltetik, a szívek igaz érzelmein alapúló ama kapcsolatot, melyet a dicső emlékezetű József nádor leszármazói irányában minden magyar ember érez ; indítványozta, hogy az élte tavaszán elhalt királyi herczegnő elkö tözése felett érzett fájdalmát a törvényhatóság jegyzőkönyvében fejezze ki és őszinte részvétéről József királyi herczeget feliratban értesítse. A főispán űr előterjesztését egyhangúlag magáévá tette. Bejelenté még a főispán úr Zoltán Ölön és Fiánkel Sámuel bizottsági tagok elhunytát. Előterjesztésére a közgyűlés a törvényhatósági élet terén kifejtett hasznos szolgálataikat és emlékezet iket — fájdalommal vévén tudomást elhunytáról — jegyzőkönyvében megörökíti. Ezután a tárgysorozatra tért át a közgyűlés. Dr. Berzevic/.y Albert, Tallian Béla, Hieronymi Károly és Nyiry Sándor miniszterekké történt kineveztetésöket tudatván a törvényhatósággal, a közgyűlés tudomásul véve a bejelentéseket, az uj miniszterekhez külön-külön felhat intézését határozta el, biztosítva őket arról, hogy a reájuk váró fontos és közérdekű feladatok teljesítésére irányuló alkotmányos működésükben készségesen támogatni fogja. A közigazgatási bizottságból kilépő Okolicsányi Lajos, Gróf Vay Tibor, Borbély Gáspár, Lázár Kilraán es Kállay Lipót újra megválasztattak. Tárgyalás alá kerüit ezután a tervezett nagykálló— balkány—nyiradony —érmihály falvai, illetőleg nyiradony — debreczeni h. é. vasút előkészítő bizottságának javaslata. A közgyűlés hosszabb vita után, melyben pro és kontra Kállay András, Bory Béla, dr. Vadász Lipót, Szikszay Pál alispán, dr. Mezössy Béla. Hias Igaácz, dr. Kovách E'cl;, Szunyoghy Bertalan, Májerszlcy Béla, Halasi János es a vita beú jezéseként báró Feilitzsch Berthold főispán vettek részt, a közgyűlés, az előkészítő bizottság javaslatát mellőzve, elfogadta az állandó választmánynak következő javaslatát: A fentebb megjelölt tervezés alatt álló vasútvonal létesítésének feltételi és módozatai az előmunkálati engedélyes beadványa által még ez időszerűit sincsenek oly mértékben tisztázva és véglegesen megállapítva, hogy a tőrvényhatóság a vasút részére adandó segély ősszegé r:ír most ijáaiszcífi-g in^hatórc-zhátaá. Célszerűtlennek és aggályosnak talalja ugyanis a törvényhatóság, hogy a vasul tervezete törzsrészvényekre van alapiUa holott az időszerint ugy az ország más rés/ében, mint vármegyénkben is azt a törekvést 'látjuk előtérbe lépni, hogy a h. é. keskeny vágány u \asutak az érdekeltseg tulajdonaként és jövedelem forrásaként létesüljenek, hogy a vonalvezetés kellő indokolás nélkül ragy kanyarodásokkal van tervezve s ez által a vonal hossza, s ebből folyólag az épitési tőke, nujdan pedig a szállítási dij megnöveltetik, ami viszont a vasút jövedelmezőségét Ciökkenli, továbbá, hogy az előmunkálali ergedélyes az épitési tőke 4®/„-át kívánja törzsrészvények által fedezendőnek, az általánosan és törvényesen elfogadott 35'/,, helyett; az állami hozzájárulást pedig költségsegiti, nincs sokáig ereje. Száz ember közül egy válik rajongóvá, a többi éhes lesz és szomjas. A keresztények nem becsülik meg az anyagot — de mi megbecsüljük. Tűrünk szenvedünk és gyüj'ünk. Építjük a jövőt. Gondolkozzanak önkéntes urak, a hogy én gondolkoztam és látni fogják azt, a mit én látok. Királyoknak leszünk a hitelezői. Népek fognak a lábaink előtt záloglevél és arany bilincsekbe verve heverni. Szédülve hallgattuk ennek a jubileumi, érmes, feketesága zsinóros prófétának a beszédét. Sós bajtárs mrggondcltn felelt az uj Krisztus magyarázónak. — Fuchs ur leveszem a bakasipkám az ön kolosszális gondolat pirsn.ísa előtt. Katedrán sem ülnek ilyen szabad röptű gondolkodók mint ön, de ön a Jézust arriére-p ensée-vei gyanúsítja szörnyű félreértésével az emlékét is keresztre feszíti. A kereszténység nem veti meg az anyagot, csak oda utalja a hová való, hal lépéssel a lelkiek mögé. Az ön anyag teóriáji nem élet képes, az nem éri meg a harmadik ezer esztendőt. Az csak fantazmagória. Ez a kaszárnya anyagból van ugy e ? Kőből, fából, vasból. H i szellemi erő, erkölcsi erő nem mozdítja meg azt az anyagot, az a tégla ma is ott van a Rosenhügel alalt mint agyag Az a fa ma is ott ringatja koronáját a Wiener-Waldűan mint szálas L-nyő. De jölt az épitő, gondolkodott, mért, rajzolt és jöttek a munkások faradtak, cipeltek az anvagot, teljesítették a parancsot és ma itt all ez a hatalmas épület hirdetve a szellem, az erkölcs diadalát az anyag fölölt. — Hagyjuk a vitát teológusoknak. Szép játék — de nem hasznos. Ne őröljünk a malomkövön kavicsot a saját malmunkban. Az őrmester megcsappant kedvvel állott fel. Látszott rajta, hogy megbánta a miért disputába elegyedett velünk Köszönt és nevetve távozott. Tisztelettel beszeltünk vele mindég. Ezután is érdekes embernek tartottuk. Az önkéntes abtheilungban liire járt, hogy a manipuláns őrmester úr egyszer majd leköszön a sarzsijáról, tollat ragad és túl tesz Bacon-on Comte-on és valamennyi sz> niualislán, pozitivistán, aki eddig a papirt fogyasztotta. vetésében az épitési tőke 7<>|

4-ában, tehát alacsony mérvben irányozza elő. Mivel mindeme körülmények az érdekeltség által fedezendő épitési tőkét emelik, holott a tőrvényhatóság előtt azon, általános közgazdasági szempontok által indokolt czél lebeg, hogy a tervezett közforgalmi intézmény az érdekeltség anyagi erejének lehetőségig való kimelésével és a jövedelmezőség bizónyos mérvű kilátásával letesűijön, felhívja az előmunkálati engedélyest hogy a fentebb felsorolt aggályokat és észrevételeket megfontolás tárgyává téve, eloszlatásáról gondoskodjék és az ügynek most megvilágított részleteit tisztázva, adjon be a törvényhatósághoz egy ujabbi előterjesztést'. Az előkészítő bizottság már ez alkalommal felhivatik," hogy az előmunkálati engedélyes által annak idéjén beadandó jelentést vegye tárgyalás alá és saját javaslatával ellátva terjessze a törvényhatóság elé. Balkány, N)íradony és Nyirbéltek községeknek a szóban forgó vasút törzsrészvényeinek vásárlásáta vonatkozó és az előkeszitő bizottság állal jóváhagyásra előterjesztett határozatait a törvényhatóság, tekintettel aria, hogy a fentebbi rendelkezés folytan a vasút építésének módozatai és a kérdés pénzügyi oldala ujabb megfontolás tárgyává tetettek, érdemileg ez alkalom nal sem bíralja felül hanem azokat az előkészítő bizottságnak ujabbi javaslatával kapcsolatosan leendő bemutatás végett visszaadja. E határozat semmi körülmények között sem jelenti azt, hogy a tervezett vasút ügyet, mely egy nagy vidék közlekedesi érdekeit lesz hivatva szolgálni, a vármegye közönsége nem karolná föl vagy epen elejtette volna. A határozatban megállapított feltételek teljesítése bizonyára csak javára log szolgálni az érdekeltségnek, úgy a vállalatnak egynemű részvényekre való alapítása, miut az útiránynak rövidebb vonala, valamint az épitési költségeknek reálisabb praeliminálása tekintetében. A nyíregyházi—sóstó — dombrádi tervezett vasút végrehajtó bizottságába — a törvényhatóság képviselőjeként — S z i k s za y Pál alispánt választotta meg a közgyűlés, mely a 133 ponlbol álló tárgysorozat letárgyalását másnap 22-én delelőtt fejezte be. Gyermek sziui-elöadás. A nyíregyházi izr. iskola tantestülete által rendezett gyermek színielőadás fényesen sikerült. Valóságos rózsakert volt az iskola nagytermeben felállított színpad. Igazi mestermű, jobban mondva: művészi mesterség volt annyi gyermeket oly szépen betanítani cs a közönség előtt való kényelmes és nyujodt viselkedésre, higgadt magatartással való szereplesre szoktatni. Nagy paedagógi .i értéke van ennek I Különösen hangoztatjuk ezt azok miatt, kik e játékokat : az iskola kereten belül esőknek tartják. Tágítja ez kérem, a gyermek gondolatkörét, ébreszti tigyelmét, növeli báiorsagát és kitartását, edzi a gyermek leiekjelenlétét és gyakorolja szellemi képességeit. Oly kellékei csak a mai kor emberének, melyeknek magvát: mar a legkisebb gyermekkorban kell elültetni. És ki hivatottabb erre, mint a tanító és iskola ?! Zsúfolt ház előtt, az előre jelzett időben : 4V« órakor kezdődütt az előadás. A prológot, dr. Vietórisz József tanár úr irta ez alkalomra, nagy műgonddal és kiváló paedagógiai tapintattal, amint itt következik: A legszebb virág. # Tudjátok-e hol terem a Legislegszebb kis virág? Nem a kertben, nem a réten ! Más vidéken nyílik szépen — Hívünk az a kis világ! S hogy hívják e kis virágot í — Álmodtam egy szép mesét; Künn a szélvész fákat rázott, Én velem meg tündér játszott S édes szóval így mesélt Volt egyszer egy árva kis lány, (Köztünk is van egy néhány), — Vézna, sápadt kiesi lány volt, Csak nagy szeme fénylett, lángolt —. Szegény volt a kis leány. Szép is, jó is, kedves is volt, Mégis koplalt eleget j , . . Régi mese, nsgyon régi . . . Úgy-e, anyám, adjunk néki Egy kis puha kenyeret. Tudott ez a szegény kia lány Kacagni is édesen Míg a levél földre nem hullt. — Hej 1 de mikor félre fordult: Nem mosolygott sohasem . . . Ó hogy fázott, hogy didergett Hosszú éjszakákon át I . . . Régi mese, nagyon régi , . , Ugy-e, anyám, adjunk néki Egy kis meleg jó ruhát ? 1 Mostohája volt szegénynek Szeretetben, szigorú, Hogy meg verte; föl se Vette, — Ámde hogy őt nem szerette : Hogy ne lett vón szomorú ? Hej! Fedig hogy rossz lett volna, Nem mondhatja senki sem. . . . Régi mese, nagyon régi . . . Ugy-e, anyám, mondjunk néki Egy-két jó szót szívesen ?! És mi lett a kis leányból? Kordúlt egyet a világ ; Fölkarolva, támogatva Fölnevelte szépre, nagyra A legszebb k s virág: Az, mely igaz boldogsággal Tölti be a szíveket, Mely örömmel ad, ha adhat, De soha sem vár jutalmat — A jótevő szereteti