Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-13 / 50. szám

XXIv. évfolyam. 50. szám. Nyíregyháza, 19Q3. deczember 13. IDÉK. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. -o&& Előfizetési feltételek: p08tlm vagy helyban hAahoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , Negyed évre 2 , Az előfizetési pénzek, meqrendelések $ a A lap szellemi részét képező küldemények, ' ... c . . ' .. J . . H HZPrlrPílhn rvima «il<»tf - 7 -lantiások Jóba Elek kiadó-tulajdonos Ier

C'

6k c"

k Í3mert kezek,á

l ^^^^^^^^^ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . kí/lratAlr i..= b iriiA.,.,,, >< - . A nyrtt-téri közlemények dija soronkint ŰJ Qtlér (Jánószky ház) intézendők. illető köt^etó^tn^^"

1'™ 9 " * fii- Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító alul Buda pesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Védekeszüak a: olasz bor ellen. Álljanak végre össze a magyar bortermelők s mozdítsanak meg mindeu követ, hogy ftz ol^sz bgr mindent letipró kookurrencziájának útját állják. Ez év deczember 3:-én jár le az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződés s az uj szerződésnek egyszer s mindenkorra véget kell vetui az olasz bor gyilkos versenyének a piagyar )}or ellen Magy^rországqn, 'Valami 10 esztendő előtt, mikor g, magyar batárokat megnyitották az olasz borteuger pjótt, yolt ennek értehpe. Mert ftkkop neqa tejrmett bor; a fillokszéra kipusztította szőlőinket s a gazdák, akik ezreket kerestek minden Ősszel a szőlőik tertnéséból, féligrmeddig koldusbotra jutottak. Nem volt bor a korcsmákban, jllelve, ami volt, az a pincékben készült, élvezhetetlen kotyvalék vala. Robamosan terjedt a magyar munkásosztályban a pálinkaivás s romboló hatása ennek most már fokozott mértékben érezhető. Ezen felül sok milliót veszített az állam fogyasztási adókban is. Szükség volt tehát akkor az plasz borra, ^mellyel együtt a déli gyümölcsökkei való kereskedest is meghonosították nálunk — amely utóbbi időben egész szépen virágzik s számos embernek nyújt ma már biztos ekzisztencziát. Az olasz bor révén jövedelemhez jutott az állam, a korcsmárosok és vendéglősök s italhoz a fogyasztó közönség. Ugy ám, de milyen italhoz? Komisz kotyvalék került csak be hozzánk, Fiúmén keresztül, amelynek forgalmát — azt meg kell A nljirriiéii'" tárnája. Első dal egy barna leányhoz. A sötét kétség hollószárnya Mem csapkod át már lelkemen . . . A halott üdvök gyászfátyola Lehull már róla csendesen. Tört szívem újra lángra lobbant Álmokat sző . . . remél, szeret . . . Sugárt loptatok éjszakámba Mosolygó, szép angyalszemek. Csillagos egem, napsugárom Mosolygó, barna kis leány, Üdvözöllek uj szerelmemnek Biborfényü, szép hajnalán. Koszorilt fonnék homlokodra . . . De virágra ah nem lelek ! A hideg ősznek nincs rózsája, Elsárgultak a levelek, Hideg ősz van . . . ámde szívemnek Legszebb tavasza most vagyon, Számomra virágokat fakaszt Molyolygó szemed angyalom . . . Felfakasztja szívem virágit : A szerelmes, lágy dalokat; Bűvös lényed szelid varázsa Tündérvilágba csalogat. De a bűbájos tündérvilág Tudom zárva lesz énnekem ! Elmúlt a regéknek világa . . . Egy szerelmes, lágy éneken Nem mereng el már a leányszív ! Almokat sem sző boldogan . . . • Minek is a mezők virága ? . . . A kertnek szebb virága van . . . vallani hatalmasan fellenditetta az olasz bor. A bor, mely Olaszországból jött, Fiúméban rendszerint egy kis stácziót tartott s itt a lelkiismeretlen nagykereskedők a leggyalázatosabbaa pancsolták s megduplázták az olasz tőkén termett italt Így lettek ezek az urak egykettőre millionárusok, a magyar fogyasztó közönség pedig kényszeredett6u itta a pancsolt talián lőrét, de még inkább a pálinkát, amely nem volt rosszabb, de sokkalta olcsóbb. Mint minden súlyos megpróbáltatásból, a B^őlők^tasztrófából is ki tudott eviczkélni a magyar nép. Állam, község s gazdaközönség egyaránt erejének végső megfeszítésével buzgólkodott azon, hogy hajdanta oly hires ós jövedelmező magyar szöllóket regenerálják. Tobb mint háromszáz milliónyi nemzeti vagyon fokszik most a regenerált magyar szőlőkben. S az eredmény manapság már meg is van. A homokos talajokon s az amerikai vesszőkkel való kísérletezés fényesen bevált. Sok területen, melyek hajdanta hírét sem hallották a szőlőnek, ma, g^Oujöiuöu ápuit tökére százezreit táplálják s az esztendőkön át parlagon hevert fillokszerás szőlőkön is óriási eredménynyel folyik a regenerálás. Az idei szüret nem volt rosz, s termett annyi bor már, hogy az nemcsak a belföldi fogyasztás kielégítésére elegendő, de exportra is jut, éppen úgy, mint a fillokszéra pusztítasd előtt. A magyar szölőföld beteg teste felgyóNem értesz meg . . . Fáj e gondolat! Én mégis szeretlek nagyon. Szeretlek, mint nyíló virágot Szeret balzsamos fuvalom. Mennyi fény ömlik lelkemre, Mikor együtt vagyok veled . . . Mert menyországból sugárzó fény, Mosolygó, két angyalszemed. Kéky István. M Az öregség. Csehov Antal. Uzelkov építész és államtanácsos megérkezett a szülővárosába, a hova a temetőbeli kapolna restaurálása végett hívtak. Ő ebben a varosban született, tanult, felnőtt és megházasodott, de, kimaszva a vasúti kocsibol alig ismert rá. Minden megváltozott . . . Tizennyolc esztendő előtt, a mikor ő Petervarra költözött át, azon a helyen, például, a hol most a vasúti állomás van, a gyerkőcök mogyoropillet fogdostak; most a főutca torkolatánál egy negy emeletes vendeglő euielaedu, aküor meg itt egy éktelen zöld sövény húzódott. De sem a sövények, sem a házak — semmi ug;y meg nem változott, mint az emberek. A szobapincérlói megtudta Uzelsov, hogy a fele azoknak az embereknek, kisre emlekezett, meghalt, elszegenyedett, el lett feledve. — Hát Uzelkovra emlékszel? Kérdezte magafelől az öreg pincért, — Uzelkovra, az építészre, alti teleségétől vállott elfele. A szvirebi-utcán volt haza. — Bizonyára emlékszel ra. — Nem emlékszem . . . — No hogyne emlékeznél? Nagy zajt vert volt fel a dolog még a tiakkeresek is tudtak róla. ^mlekezzél csak vissza. A telesegétől Saphin ügyved vallasztotta el, az a bitang, a kit a klubban elvertek. — Nikolaics Iván ? — No igen, igen . . Mi az, él? meghalt! gyúlt, ismét dolgozik és terem, de boldogulni nem tudunk vele. Hasztalan áldoztuuk muukát és milliósat a magyar szőlők regenerálására, nem tudjuk borainkat megfelelő áron értékesíteni, sót megesik, hogy egyáltalán nincs is keletjük. Az olasz bor uralja még most is a helyzetet ní»lu nk, konkurencziit csinál a saját városainkban és falvainkban s úgy lenyomja az árakat, hogy a közönségesebb borok termelése manapság veszteséggel jár. Az illetékes körök érthetetlen nemtörődömsége folytán előállott az a képtelen helyzet, hogy a bortermelő Magyarországon ninjs keletje és ára a magyar bornak, a külfoli konkurencziája miatt! És mi tűrtük a méltatlan helyzetet, tűrtük a rengeteg fogyasztási adót, mely a borunk értékesítését még jobban megnehezítette. De már ezután nem vagyunk hajlandók tűrni. Ez év végén jár le kereskedelmi szerződésünk Olaszországjai. Követeljük, hogy magas vámmal vess§k végét az olasz borbehozatalnak! Itt a magyar bor. Jobb i^ olcsóbb is, mint. az olasz. Vegyék le a nyakunkról ezt a terhet! Január 1-étől foglalja el ismét méltó helyét a magyar bor. A faiskolákról. Irta és felolvasta 1903. decz. 9-én tartott jköri gyűlésen, Foküta Mátyás ref. tanitó. A „Néptanítók Lapja" valamelyik közelmúlt évi számában olvastam Novak Mihály (Réztolli) kartársunknik egy jóízű czikkét, melyben irja, hogy valamelyik keleti lejedelem európai mintára óhajtván berendezni — Él hál' Istennek . . . Ó mist közjegyző, irodaja van ... Jól megy a dolga. A kirpics-utcaban két luza van. Nemrég adta férjhez a leányát. Uzelkov egyik szegletből a másikba lépdegélt. gondolkozott és elhatározta, unalomból felkeresni Sapkint. A mikor kijött a vendéglőből és a kirpics-utca felé csoszogott, dél volt. Sapkint a', irodában találta és alig ismerte fel. Az egykori csinos, ügyes, mozgékony ügyvédből, — kinek a physziognomíája örökké reszegnek látszott — Sapkin egy szerény, őszhaju, görnyedt aggastyán lett. — Ön nem ismer rám, elfelejtett — kezdte Uzelkov. — Én az ön régi kliense vagyok, Uzelkov . . . — Uzelkov? Miféle Uzelkov? Ah ! Sapkin vissza emlékezett, megismerte és majd elájult. Csak úgy omlott a sok felkiáltás, kérdés, visszaemlékezés. Ed nem vártam! Ezt ne:n gondoltam! hápogta Sapkin. — Mivel szolgáljak ? Pezsgit parancsol? Talán osztrigát kíván ? Annak idején galambom annyi pénzecskét vettem el öntől, hogy meg sem bírom vendégelni. — Kérem ne gondoljon vele, mondta Uzelkov. — nincs időm. Rögtön a temetőbe kell mennem, megvizsgálni a kápolnát ... Azt a parancsot kaptam . . . — Nagyszerű! Beharapunk, iszunk valamit és elmegyünk együtt, Pompás lovaim vannik ! Oia viszem önt, megismertetem a polgármesterrel mindent elrendezek ... De hat ön angyalom, húzódik tőlem, lalan fél tőlem í Üljön közelebb ! Mjst már ne féljen .. He-he he . . . Az igtz, hogy valamikor ügyes legeny voltam, a ferjek réme . . . nem mert senki belem kötni, most meg csendesebb vagyok a csíznél, alacsonyabb a fűnél: megöjegedtem, családos ember lettem . . . gyermekeim vannak. Ideje meghalni ! A pajtások beharaptak, ittak és a fogaton kihajtottak a varosbol a temetőbe. — Igen, volt idő — emlegette Sapkin, a szánon ülve — Eszedbe jut és egyszerűen nem hiszed el. Es emlékszik, hogy vált el ön a feleségétől? Már majdnem • • J NAGY ELEK okleveles mérnök Niregy házán, orosi-u. 4. szám a törvényszék ipnria mellett özv. Mikecz Jánosné úrnő házában. Elvállal mindenféle mérnöki munkát u. m. I II UUUi földméréseket, tagosítást, ut, híd, vasúti vízépítési munkálatokat és épület ter

vezéseket. 7 ° 7 7/ * K3 AtmZB