Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

^ Y I H Y t D ft E kúszó élősdi folyondár, melyek, ha tán fejlődik is valamelyik elvetett magból valami szép virág, hát reá kúsznak arra s megfojtják időnap előtt. Szomorú dolgok ezek kérem nagyon, a melyeket irok és szomorú mivoltukat csak tetőzi az, hogy mind valók és igazak. Iskolánkban tapasztalhatjuk ezeket legjobban s bizony a mi szivünket, a kik forgolódunk az iskolában: a kicsinyeknek e szent templomában, elfogja az aggodalom, hogy mi lesz a jövendő időkkel ? S bele mehetünké a jövendő küzdelmeibe, nagy nemzeti feladataiba, holott minden gondolkozó előtt előre veti árnyékát a jövendőből valami rettenetes komor kilátás, mely ugy ül felettünk, mint a kitörni készülő zivatar és az iskolai nevelés közt egyre kiáltóbb lesz a diszharmónia. Édes anyák! Önökre vár a pusztulás feltartóztatása. Önök vegyék kezükbe a legigazabb, a legáldásosabb munkát a földön : a családi nevelést. S ha tán fáradtsággal, sok önmegtartóztatással, rengeteg okossággal és önfegyelmezéssel fog ez a munka járni, de bizonyos, hogy az ily munkának a legparányibb része is értékesebb Peru-ország minden kincsénél s a koronák legdrágább ékességénél. S vájjon nem volna-ó majd jutalmazó is ez a munka, ha látni fogják, hogy leányaik által majdan azt az erkölcsi fényt formáltatják ki, a kinek szivében minden körülmény között lesz egy pont, a melyen fészket fok rakni a tisztelet, a hála, a gyöngédség és az a léleknagyság, mely alapja a jellemnek s igy a közélet tisztaságának. S a gyógyitást kezdjék meg mihamarabb. Ezt ugy lehet, a mint fentebb irtam, hogy a leányaik fejlődő lelkét elvonják az alacsony talajon való mozgástól és viszik magukkal fel a magasabb erkölcsi világ felé; enyhébb, üdébb s igy ártatlanabb levegővel éltetik; aztán a lelki tisztaságra elvezérlik s végül oly táplálékról gondoskodnak számukra, mely óket igazán éltesse, fejleszsze s egészségesekké tegye. Igy a mi iskolánk is boldog lesz, mert czélját elfogja érni: növendékei mind oly lányok lesznek, kik diszére fognak lenni a családnak, a hazának s boldogságául szolgálnak mindazoknak, akik elég áldottak lesznek, hogy környezetükbe jussanak. Adja a jó Isten! Dr. Bartók Jenő.*) A NyiregyMza—sóstó—dombrádi vasút. Tekintetes Szerkesztő Űr! Darvas István urnák, a „Nyírvidék" 25-ík számában megjelent czikkére, a tervezett nyíregyháza—dombrádi vasúthoz fűződő közérdek szempontjából volna egykét észrevételem. Észrevételeimet talán elébb kellett volna megtennem — de várnom kellett addig, mig Dombrád községe a hozzájárulási összegre nézve határozott, hogy czikkiró .rideg számjaival' szembe állithassam az én, szinte rideg számjaimat is. *) A nyíregyházi községi polgári leányiskola most megjelent Értesítőjéből vettük át e nagy értékű és aktuális felhívást. akad köztük kurucz is, Kállay Ödön a forradalom alalt a legradikálisabb pártnak volt egyik oszlopa, a XVIII-ik század végső éveiben a dinasztiához simult s még ha nem voltak is katonák, a dinasztikus érdekeknek voltak a hivei. A Kállay Béni apja, Kállay István, olyan szabású magyar volt, mint Tisza Lajos, a Tisza Kálmán apja. 0 is viselt adminisztrátorságot Gsanádmegyében, a mult század negyvenes éveiben, a mikor a reformokért sóvárgó megyéket az adminisztrátori rendszerrel próbálták megtörni. A műit század első negyedében más vagyonos és előkelő nemesek példájára, a Kállayak is télen át Bécsben laktak; Jósika Miklós, a regényíró, Becsben ismerkedett meg első feleségével, Kállay Leó ezredes gyönyörű leányával, Kállay Erzsébettel, a kit elütött a Bánffy Pál kézéről, hogy a mint maga mondja, boldogtalan házasságot kössön, s pár évi visszás háziélet után elváljék tőle. Kállay Béni korán, hat éves korában jutott félig árvaságra: apja 1845-ben meghalt s édesanyja, Bíaskovich Amália, nevelte föl. Már az iskolaban diplomata pályára szánta magát, szláv nyelveket tanult, beutazta Keletet s a keleti kérdést választotta speciális tárgyának. Ritka készültséggel foglalta el 1868-ban a belgrádi főkonzulságot, ezt a fontos diplomácziai állást. Boldog családi fészkét is Belgrádban rakta meg; oda vitte menyecskének Bethlen Vilmát, a Bethlen Pal gróf leányát. A mikor a Deák-párt s a balközép fuzionált, lemondott tisztéről s Budapestre költözött újságírónak és képviselőnek. Három évig harezolt Sennyey Pal alatt a konzervativek táborában. Nngyon munkás újságíró és kepviselő volt, s mégis ráért, hogy megirja: A szerbek történetének első kötetét, a mely 1877-ben az Akadémia kiadásában jelent meg, s a mely — fájdalom — csonkán maradt. Harminczöt év törtenetét, 1780-tól 1815 ig akarta megírni; de csak 1806 ig jutott el. Munkája kitűnő könyv, apparátusban gazdagabb es hitelesebb a Ranke kitűnő munkájánál is. Világosan, rideg objektivitással magyarázza az eseményeket. Az írónak azonban ugyanaz a fogyatéka, mint a politikusnak, csak okos, mértékes, tárgyias, de nem lendületes és nem ragyogó. Ez a fogyaték azonban Kállaynál erény és erő volt. Ha Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy engemet ezen czikk megírásánál a lehető legkoncziliánsabb érzelmek vezetnek ; senki érzékenységét érinteni nem akarom, az egyes községek érdekeltsegi fokát a másokéval szemben állítani nem akarom, mert erős a meggyőződésemhogy ezen érdekeltségek ez idő szerint még nem is mér, legelhetők, s hogy mi valamennyien, egy szigorú kérdés előtt állunk, melyre felelnünk kell, igen vagy nem? Akarjuk-e, hogy vármegyénknek, nagy áldozatokkal, a mocsár lakóktól elhódított ezen része, a modern kultura részesévé tetessék-e, vagy pedig továbbra is egy darab Pampasznak maradjon ? Akarjuk-e, hogy gazdáinknak megadassék a mód, az okszerű gazdálkodás folytatásához, melynek pedig egyik nélkülözhetetlen eszköze a gyors és olcsó közlekedés, avagy tovabbra is tétlenül nézzük kínos vergődésükét a sár és az adósság tengerében ? Ha akarjuk, akkor n. a szomszédba tekintgessünk, de dűljünk neki a munkának egy akarattal, és teljes erővel. Ezt pedig megtehetjük minden aggályoskodás nélkül, mert nagyon kellene csalódnom, ha ezen, aránylag kevés befektetési és üzemköltséget igénylő, a helyi érdekekhez könnyen hozza simuló vasút jövedelme — mihelyt túlestünk a kezdet nehézségein — a befektetési tőke törlesztéseit nagyjából nem fedezné, sőt tekintve a vidék fejlődés képesseget* — nem mondható kimérának azon feltevés sem, hogy idő multán, a vasút részvényeibe fektetett töke, a részvényesek jövedelmező vagyonát képezendi. Ezek előre bocsájtása után beszéljenek tehát a számok: Az 52 kilométer vasút kiépítési költsége teszen á 24,000 korona 1,248.000 koronát. Mielőtt áttérnék a fedezetre meg kell jegyeznem, hogy a főispán ur őméltóságának Nyíregyháza hozzájárulására vonatkozo számítását helyesnek tartom, mely szerint az innen várható összeg lenne 300000 korona. Állami hozzájárulás gondolom . . . 300000 korona. Varmegyei hozzájárulás 160000 korona. Összesen 7b00U0 korona. Maradna a községek által fedezendő 488,000 korona. Ha a községek, a buji hozzájárulás arányában holdankénti — nem mint tévesen közöltetett 4*25 kor. — de 4 korona 51 3 4 fillérrel járulnjnak a kiépiteshez, összesen 212,875 koronát tenne ki a közsegek által nyújtott fedezet, a dombrádi holdankénti 11 kor. 25 3

8/i

0

0 fillér arányban pedig 529,335 korona. Hát ez elég jól fest — igy első tekintetre — de tessék példanak okáért Halászt kapaczitálni arra, hogy 13690 holdja után körülbelől 155000 koronát, avagy a bnji kulcs szerint csak 61741 koronát is fizessen .... sapienti sat. Bizony kérem, ha mi ezen vasutat önerőnkből akarjuk létesíteni, annak jövedelmét idegeneknkek át nem engedni, akkor mélyebben kell bele nyúlni a zsebünkbe — meg talán Dombrád községének is, mely pedig folyó hó 3-án 120000 koronát szavazott meg e czelra. Különösen, ha már kivetési kulcs felállításáról van szó — nézetem szerint hely elen dolog volna egyoldalulag csakis a területeket venni számítási alapul, de a személyforgalomra való tekintettel, a holdak és a lakosság számából kombinált egységek alapján kellene a kalkulust megcsinálni. Eszerint az öt község 47052 hold lerülete és lakosságának 19688 száma adná a 66740 kivetési egységet, s 7 korona 31 l

9/

ll

8 fillér esnék egységenként hozzájárulás gyanánt, pusztán a hold szerinti kulcs szerint pedig holdanként 10 kor. 37 fill. Tessek kinek-kinek számítást lenni községét illetőleg. *Az érdekelt öt község lakosságának száma, az utolsó évtized alatt 1640á-rő] lytitjö-ra, tehát teljes 20 ('/„) százalékkal emelkedett. a lendület s a fantázia s nem az állhatatos akarat s a fontolgató hideg ész embere, nem fúlhatja meg azt a pályát, a mit megfutott. A kik közelről ismerték, azt mondják, hogy a biz.ilmatlansagot, a lidegséget Keleten szokta meg; hogy a zárkózottságra, a kimértségre pályaja szorította. Nem lehetetlen, de nagyon valótlanszinü állítás. Nem volt szentimentális lélek, s a mije nem volt, azt sohasem árulta. De a ki, mint ő, egész életet a köznek, a kötelességnek tudja szentelni; a ki szakadatlanul hajszolja magát, hogy másoknak használjon, az lehet józan, hideg elme, de nem lehet rideg, érzéketlen sziv. Az ambiczió sem hajthatta, mert bár sokat kapott az elismerésből, de elismerésért nem tölte magát soha. Királyának husz éven át volt hű, bizalmas tanácsosa, nem hiúságból, de köle ességérzetből. A tizenharmadik szazad utolsó tizedéből azt olvassuk a Kállay-ősökről, hogy Kun László királyhoz Való ragaszkodásuk miatt elvesztették ö-s/es jószágukat, hogy hűségükért nyilvános gonosztevókntk (publicus maleíactor) deklarálta őket Szabolcs-, Bihar- és Krasznamegyék közgyűlése. Az idők változtak, a késő uroka Szent István-rendet, belső titkos lanácsosságol kapott hűségéért. Azonban nemcsak királyának volt hű szolgája ; de nemzetének is. A mi időt a hivataltól elvonhatott, azt az irodalomnak áldozta ; ez a státusférfi egyúttal tudós és író is volt. Palyája küszöbén íorJiiolia le Stuart Mill könyvét A szabadságról. Azután megírta A szerbek történcté-nek első kötetét. A rideg diplomata lefordította uj-görögből Vasziliadisz poétikus drámáját: Galated-1, s éppen husz evvel ezelőtt olvasta föl az Akadémia nagyg) ülésen; Magyarország kelet és nyugat határán czimü ritka becses tanulmányát. A rideg ember, a józan számító tehát áldozott a múzsáknak is, szive öszlönti szerint, nem hivalkodva, nem tanult hangokon A rideg, a zarkozott Kállay Béniben a merev külső alatt raj ngó, forró lélek lakozott, a mely igazán, nemesen, ulolso lehelteiéig szerette hazáját, királyát, családjit s e hármas oltáron aldozta föl életét. Mert peldas és nemes életet élt, azzal szerzett magának jogot mindnyájunk kegyeletére; s mert korán, váratlanul, munkabírása javaidejében költözőit el, azzal veszteségünket csak nagyobba tette. Június. Dombrádnak például területe arányában 110,575 kor 31 fillér, területe és lakossága arányában pedie 111206 kor. 68 fill. volna a hozzájárulása. Ezzel be is végezhetném rövidke közleményemet de folytatnom kell, mert Darvas ur czikkének egy paszszusa alkalmas arra, hogy községemet hamis szinben, a szűkkeblűség színében tüntesse fel az olvasó előtt, 'A czikk ezen része igy hangzik : „De nem lehet figyelmen kivül hagyni azt sem hogy ú^y Halász, mint Dombrád községek már csaknem befejezést nyert kőutjokkal részesültek a megye jótéteményében, ami reájok óriási előny, — a mikor a mi nyíregyháza—vencsellőli tvhgi utunk kiépítése, az ártéri vasút ki vagy ki nem építésétől tétetik függővé, s mind e mellett az érdekelt községek Baj községét a tervben levő vasút Mlózatából is kihagyni igyekeztek'. Ez a szemrehányás nyilván Dombrád ellen irányul mert ezen község volt az, mely 3 4—903. sz. határozatában kijelentette, hogy Bújnak, a tervezett vasút vonalaba való bekapcsolását ellenzi, rn ;rt ez által a vonal S kilométerrel szaporodnék (44 ről 52-re) s ennek arányában a szállítási dijak is emelkednének. Hát kérem szépen, a magam részéről nem tudom fölfogni, hogy mily okozati összefüggésbe hozható a motoros va ut, a dombrád—pátrohai vámos úttal ? melyeknek létesítésével csak kötelességét teljesítette a vármegye, egy érdekeiben elhanyagolt nagy községgel szemben, s mely a vármegye ezen „jótéteményét* vámképében elvégre is m:gfizetendi. Dombrád községé kész áldazatot hozni a vasút ügyeben, de nem ám rekonpenzáczióként a törvényhatósági vámos ulért, de mert a vasutat mindnyájunk érdekében levőnek tartja. És ne vegye azl tőlünk Buj rossz néven, hogy nagy kerülővel, sok ezer korona befektetés s a szállítási dijakn k emelkedése árán az utvonalt hosszabbitni nem kivágtuk. — Hisz az értekezleten kijelentettük, hogy ezen ulnak Rakamazig való kiépítése reményében, szívesen hozzájárulunk egy szárnyvonalnak Bujig való kiépilesebe. És íme! maga a czikkiró igazat ad nekünk, amidőn kijelenti: hogy Buj községe csak azért járul ezen vasul kiépítési költségeihez, mert bízik annak Rakamazig való kiépítésében, számitásunk helyességének bizonyításához, meg pláne uj adatul szolgálhatna azon kijelentése, „hogy Buj köz ég egyelőre a vasútnak áldásaiba nem részesül, s csak személy forgalmúi szolgál". Adatul szolgálhatna csak, mondom, meri e tekintetben nem osztom a czikkiró úr veleményét Azok részére, akik ezen ügy elbírálásánál, a vasúiból, községük részére származható hasznot veszik főszámitási alapul — megjegyzem, hogy szerény nézetem szerint, ezen vasút szükségességének foka, az illető községnek mostani legközelebbi vasúti állomásához való távolságához viszonylik. Ezen távolságok a következők: Dombradtól Pátroha 9 75 km. Halásztól Kemecse 7-46 km. Ibránytól Kemecse 13'78 km. Bújnak a királyházi állomáshoz való távolsága, a vármegyei távolsági kimutatásban feltüntetve nem lévén, — csak katonai térképen húzott légvonalat vehettem számításba, melynek hossza 10 km. Kérem az érdeklődőket, hogy mindezek figyelembevételével hozzuk meg határozatainkat, s teljes erőnkkel igyekezzünk létre hozni azt a művet, melyből csakis haszon származhatik reánk s utódainkra. Dombrád, 1903. julius 9. Móra vek Gusztáv, * jegyző. Úr és cseléd.*) Beaumarchais híres paradoxonja, hogy az eszményi inasnak több jó tulajdonsággal kell bírnia, mint a középszerű uraságnak, nagy igazsagtalanság az utóbbival szemben. Mert bár szolganak lenni tényleg nehéz, úrnak lenni határozottan még nehezebb ; s ha a franczia forradalom előestéjen ujongtak is az olyan mondáson, amely az elnyomott főlényét az elnyomóval szemben ügyesen hangoztatta. a komoly gondolkodás rögtön belátja, hogy az a vtlemeny nemcsak látszólagosan tévedés, de ténylrg is az. Mert ha úrnak lenni jobb is, mint szolgának, ez még nem jelenti azt, hogy könnyebb: az uraság, az igazi művelődéstörténeti szempontból vett uraság egy igen nehéz mesterség, enyhébb s kevésbbé széleskörű formája a legnehezebb emberi mesterségnek, az uralkodásnak. Valaminek, mások p irancsolójának születni, ez egy olyan kiváltság, amelyet sokkal magasabb rendű kötelességekkel és képességekkel kell megfizeiní, mint azok a tiszteletreméltó erények, amik a szolgaság díszei. S épp ezért az emberiség évezredes küzdelmét az urak es a szolgák közt sohasem fogja a „'e az urakkal" jelige megoldani, hanem egykor talán, a tar-adalom egy olyan magas fejlettségű állapota, amikor csak az lesz úr, aki tud úr lenni, s az szolga, aki szolgának valo. Pontosabban körülírva a fogalmat: mindenki csak azzal szemben lesz úr, akivel szemben ezzel a szerepre hivatott, s azzal szemben, aki nála eitekesebb, magasrendübb, csakis szolgai hivatást fog teljesíteni. Amíg azonban ez az állapot elkövetkezik, lesz igen sok rossz szolga és rossz úr, s így az elégedetlenség, a harcz e közt a kél tipus közt igen gyakran fog tombolni. Különösen ott, ahol ez a viszony legélesebb, legálandóbb, legjellemzőbb: a háztartásban. Kint a szocziális életben az urak es a szolgák működése nagyon szövevényes, bonyolódott: aki X. úrral szemben szolga, Y. hőlgygyel szemben úr. Féltizenegykor parancsot oszt ugyanaz, aki tizenegykor már parancsokat, sőt szidalmakat vesz álOtthon, a háztattásban, a család an az úri és szolgai működesek állandóan egy személyben egyesülnek: mindig ugyanaz parancsol s ugyanaz engedelme-kedik. S épp ezért ez az a terület, ahol kipróbáltatik, ki a parancsolás művésze s ki mennyire közelili meg a szolga eszményei. ') Az „l'j idők" legutóbbi számából.