Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

^í Y 1 K V t 1> fe K az egyiken a kórvonalak kettősek; a mintát tehát kétszer ütötték reá, de nem ugyanegy nyomra. A honfoglalás idejéből származó hasonló ezüst szíjdíszítések eddig még nem ösmeretesek, sem ezüst csészét eddig még ezen korból nem találtak. A lelet tehát magyar régészeti szempontból igen érdekes. A leletet múltkori közleményemben téves tájékozás alapján nyíregyházi származásúnak mondottam. Bálint András úr azonban, ki ezen ügyben Schiller úrral együtt felkeresett, a következőket mondotta el a leletre vonatkozólag. Gégénytől ddnyúgotra, csaknem közvetlen a község mellett egy — néhány holdnyi - • természetes Ingedombnak nevezett, pár méternyire a környezetből kiemelkedő magaslat van, mely a Tiszaszabályozás előtt szigetet képezett. Bálint András a ki jelenleg mintegy 35 éves lehet, Gégényben született és nevelkedett, gyermek korában gyakran megfordúlt ezen dombon és úgy ő, valamint gyermek társai több ízben találtak a homokfúvásban a most előkerült tárgyakhoz hasonlókat, melyeket azonban nem ösmervén azoknak jelentősegét, elhánytak. A gégényi legenda azt tartja, hogy az ősidőkben ezen helyen egy rézcsónakban lengeteg pénzt és kincseket ásott el néhány ember, és hogy azt senki ki ne emelhesse, egy gyermeknek mindkét szemét kiszúrták és a kifolyó vérrel pecsételték le a leletet. Csak akkor lehet a kincshez jutni, ha azon a helyen egy másik gyermeknek mindkét kiszúrt szeméből kiömlő vérrel a pecsétet felolvasztják. Az Ingedomb a gégényi ev. ref. egyház tulajdona és az idén dinnye földnek volt kiosztva, melyből egy darabot Vas János ottani lakos fogott fei. Az ő területén egy elvetemedett garázdálkodó ürge sok kárt okozván, feltette magában, hogy ártalmatlanná teszi. Az ürgének volt annyi esze, hogy idejekorán eleblábolt. A pecséttörő Vas Jánosnak ásója azonban egy kemény tárgyba ütközött, a mely tárgy nem volt egyéb, mint a fentebb leírt ezüst csésze, a melyben állítólag a hét pityke és ezek felett a három ezüst lemez volt szép rendben elhelyezve. A gödröt betemette, de tovább nem hatolt, nem ásott. Az elmondottak után alapos azon feltevés, hogy itt egy honfoglaláskori temetővel van dolgunk. Mindenütt kerestem egy gyermeket a ki kihagyná szúrni szemeit, hogy a régi pecsétet felolvaszthassuk, de minden fáradozásaimnak daczara ilyen még nem került. Biztosra lehet venni, hogy a rézcsónak az elrejtett kincsekkel együtt örökre oda veszett. Ezen képzelődésen alapúló kincsért nem kár; de nagy kár lenne őseink ruházatának, fegyverzetének, esetleg talán szokásaiknak bővebb feldeiíthetésere az, ha ezen terűlet rendszeresen át nem kutattalnék. Hazai festőművészeink ész szobrászaink, — egyetlen egyet sem véve ki — valószínűleg azért nem állítottak elő megfelelő ruházatban és fegyverzetben honfoglalaskori alakot, mert eddigi gyér leleteink alapján az hiányos lett volna és későbbi leletek gáncsolhatták volna alkotásukat. Igyekeznünk kell tehát minden alkalmat felhasználni arra, hogy a homályba kissé bevilágíthassunk. A gégényi — csaknem kétségtelenül honfoglalási — temetőnek átvizsgálása előbbre viheti őseinknek ösmeretet. Ehez pedig Vas Mihály gégényi ev. ref. lelkész urnák engedélye és támogatása szükséges, a ki pedig okkal neheztelhet reám, mert egyik közelebbi megyei gyűlés alkalmával, midőn én a gyűlési teremben nem voltam, állítólag az emberi egészségügy kezelését megrótta. Alig fejezte be beszédjét léptem a terembe és téves informátió alapján hevesen keltem ki ellene. Már pedig nem volt igazam, mert utólag megtudtam, hogy nem az emberi egeszség kezelése ellen tört ki, hanem nézetemmel egyezőleg azt bizonyította, hogy az állategészségügyre a konná iy részéről nagyobb gond és anyagi áldozat forditlatik, mint az emberi egészségügyre. Hát én tulajdonképen Don Quichotte szerepet játszottam, a mit ezennel elösmerek és a miért szives elnézését kérem, mert ő ugyan azon nézetben van mint én mindig voltam és ma is vagyok. Miután a tervezeti ásatás a gégényi egyháznak tulajdoni jogát is érinli, a mihez Görömbey Péter főesperes barátomnak is beleszóllása lehet és miután tudom azt, hogy ezen sorokat ő is olvassa, igen kérem őt legyen szives a magyar törzsecskének érdekében a gégényi egyházhoz intézett ezen kérésemet támogatni. Ha muzeumúnk javára a beleegyezésről Vas Mihály lelkész úr ezen sorok olvasása után engemet szives lenne értesíteni, az ásatást a jövő héten csütörtökön és pénteken megejthetnénk, előbb azért nem, mert szerdán az az 11-én a szabadság dicső harczosának Rakovszky Sámuelnek a szabadságharsz 48. számú zászlóalj ezredesének Gáván leleplezendő Somogyi Sándor megyénk nagyreményű szülöttje által ihletett tehetséggel kéa^itett síremiekét fogjuk alispánunk és vármegyénk színe javának jelenlétében leleplezni. Nyíregyháza 1903. nov. 5-én. Dr. Jósa András. ÚJDONSÁGOK. — Rendkívüli közgyűlés. Szabolcsvármegye törvényhatósága e hó 17-én rendkívüli közgyűlést tart, a melyen tárgyalni fogják a volt belügyminiszternek azt a rendeletét, amelylyel az október havi közgyűlésnek az önkéntes adók elfogadását megtiltó hatarozatát megsemmisítette. Ugyancsak tárgyalni fogja a közgyűlés Kállay András felebbezése kapcsán Nyíregyháza város és Laskod község képviselőtestületeinek ugyanily értelemben hozott határozatait. — Templom felavatás. A gégényi ev. ref. egyház új templomának felavatása, folyó hó 1-én ment vegbe, melyben nem csak a község összes lakossága vett részt felekezeti különbség nélkül, de a közeli falvakból is számos vendég jelent meg, hogy a kis — de törekvő egyház nagy örömünnepén részt vegyen. Az ünnepély jeleül úgy a diszes templom, mint a migánosok házai,nemzeti zászlókkal voltak díszítve. Öröm, lelkesedés látszott mindenütt az arezokon. Az ünnepi isteni tisztelet d. e. 10 órakor vette kezdetét. Megható volt, midőn megcsendült az ajkakon a 74-ik dicséret. „Im bejöttünk nagy örömmel". Majd a 37 ik dicséretet, ezután pedig a 233-ik dicséret 133 ik versét énekelte a gyülekezet, melyek elhangzása után Görömbey Péter esperes apostoli alakja jelent meg a szószéken, s mily íhlettségtől áthatott, a szívek mélyére ható imát mondott. Ezután a 233. dicséret 5-ik versét énekelték, melyet Hidegh József t.-pálezai lelkész ünnepi beszéde követett, amely végig lebilincselte a figyelmet. Most a helybeli énekkar adott elő egy szép alkalmi éneket, amely után Vas János eőri lelkész egy kis gyeimeket keresztelt meg igen szép beszéd kíséretében. Utána ismét a helybeli énekkar gyönyörködtette a közönséget. Midőn ez elhangzott Porzsolt Ádám t.-szentmártoni lelkész lépett az úrasitalához, benső melegséggel s hitbuzgósággal fejtegette a szeretet vendégségének magasztos jelentőségét s kiosztotta Babó János lórántházai le. kész segítségével azÜri szentvacso rát, amelyen először, a nagy számban összesereglelt papok vettek részt, élükön az esperessel. Az Ur asztalánál körülbelül 600-an vettek részt. Végül a 122-ik zsoltár 3-ik versét énekelte a gyülekezet, amely után az ünnepi isteni tisztelet véget ért. A lelki eledelek elvétele után, a mult évben épült díszes iskolába közebédre gyűli össze a közönség, hol a szellemes pohárköszöntők egymást érték. A templomtéren egész délután szólt a zene, hol a közönség ingyen táncmulatságban részesült. Estve pedig, mindkét iskolában igen szépen sikerült táncmulatság rendeztetett. Látva a gégényi ref. egyház szép haladását, szívből kívánjuk, hogy haladjon tovább az eddig elért sikerrel a megkezdett úton. — A vármegye közigazgatási bizottsága e havi rendes ülését 16-án tartja meg. Ugyan az nap délután a fegyelmi választmány is ülést tart. t

í Czibakházánál verte vissza a Tiszán áttörni akaró ellent, azután a kecskeméti tanyák közt portyázott, majd Szolnoknál és Czeglédnél, utóbb Kápolnánál csatazott, mig végre Isaszegnél, a Klapka visszavonuló csapatai üldozesére előnyomult egy egész osztrák ezredet a gödöllői erdőkben, a leghevesebb szuronycsatában legyőzven, a faluig üldözte, honnét újból kivervén, a falun túl levő magaslatra felállított két üteg ágyút foglalta el, s azok Granicsár fedezetéi szétverven, a már akkor mint helyettes brigadérosnak parancsnoksága alatt volt többi zászlóaljak segítségével az ellenség jobb szárnyát rendetlen futásra késztette s ezzel a csata sorsát eldöntölle, ettől fogva már mindég brigadérosként szerepelt, 4 csatába •a Rákos körül, utána jött Buda bevétele, hol szinte hősiesen küzdött, és 5 tisztet veszített a zászlóalj, majd a Vág vidékén harczolt Guténél, Zsigárdnál, Berednél, mindenütt legnagyobb elszántsággal és vitézséggel, Királyrév községet egy egész osztrák hadosztálytól rohammal foglalta vissza a 4H-ik zászlóalj, Komáromba a julius 2-iki csatában az elveszett monostori sánezokat első rohamra vissza foglalta, ugyan ott küzdött julius 21-én, az augusztus 3-iki komaromi kitörésnél már, mint ezre des, hadosztályával Namélynél szétvervén az ellen jobb szárnyát, Léta megé került és azzal az egész czernirozó sereget megsemmisítette, felszereléseit, ágyúit, élelmi szereit elfoglalta és több száz foglyot ejtett, s az legfőbb érdeme, hogy a midőn a Gr. Dégenfeld Imréné, mint zászlóanya által ajándékozott zászlót, az első őrnagy Batay István igeretehez képest megkoszorúzva hozta haza a zászlóanyának elé és az most a megyei archium legdíszesebb tárgyát képezi, ezért járultak az én felkérésemre a Uégenfeld leányok az emlék alaphoz tetemes adománynyal. Megjegyzendő még, hogy magát a táborozásban soha nem kímélte, a legénységgel együtt hált, együtt éhezett és fázott, s így már előhaladott korban lévén, egészsége is megrendült, mind a mellett a zsarnok hatalom előbbi főhadnagyi nyugdijától is megfosztá, nyouiorúlt 400 frt, tiszatöltés felügyelői fizetésből tengette öreg napjait, mig 1871. november 11-én megváltotta őt a halál szenvedéseitől, szóval a hazáért, szabadságért mindenét áldozta. Kilátás honfoglalási leletre. A ,Nyírvidékinek utolsó előtti számában felemlítettem azon honfoglaláskori leletet, a mely Schiller Gyula úr nyíregyházi ékszerész révén jutott muzeumunkba, és a mely lelet Bálint András helybeli tánezmester úr közben járása folytán került hozzá. A lelet a mint múltkor említettem a következő összesen 11 darab ezüst tárgyból áll. Egy minden díszítés nélküli gömbszelvény alakú csészéből, mely teljesen hasonlít gyógyszerészeink lepároló porczellá.n csészéikhez, melynek átmérője 113 milliméter és 30 milliméter mély. Három darab cartonpapir vékonyságú 8 ctm. hosszú 7 ctm. széles tojásdad alakú, felül ket helyen átlyukasztott lemezből, melynek közepén IG mm. átmérőjű kerekded, vastagon aranyozott homorulatot észlelünk. Ilyen lemezeket Dr. Hampel műve szerint eddig csak hármat találtak. Pilinben (Nógrád m.) egyet, és Baltán (Fehér m.) kettőt. Ezeknek lyukaiba domború aranyozott apró rozetták vannak beaklázva. A mieinkből ezek hiányoznak valószínűleg a találás után hullottak ki. Hét darab 25 mm. átmérőjű kerek, domború, préseléssel díszített vastagabb lemezből, melyeknek hátlapján két átellenes fül van, melyeken szíjjat húzhattak át, bőrre vagy vastag szövetre való megerősítés végett. A domború lemez közepén egy fél borsó tnekkoráju, és a széleken öt, fél paszuly alakú és mekkoraságu lapos kiemelkedés képezi a díszítést, melyek egymástól és a középső dudortól, mélyedésből kiemelkedő éles léczczel vannak határolva; a mely lécz tehát a középből kiemelkedő lélborsónyi gömbszelvényt öt szög alakban keríti be. A díszítés nem kiverés (trébelés), hanem megfelelő kemény érczmintával való sajtolás utján készült, mert — Hát most nem vagy itthon? — Nem . . . Vjázmába . . . — Ejnye no, hová kívánkozol! A te Vjázmádba három esztendő alalt sem gyalogolsz be. — Mit, a papácskát és a mamácskát szeretnéd látni ? Talán már rég elporladtak és a sírjukat meg nem találod . . . — Nekem ott ro . . rokonságom van . . . — No semmi, semmi ok nincs arra, hogy végrendelkezzél. — Ez a psychopatia pajtás a leghaszontalanabb dolog . . . Légy egészséges, mert holnap az „Ezüst Herczeg"-ben Mitykát kell játszanod. Más nem játszhatja. Igyál valami forrót és végy be hodolajat. Van pénzed hodolajra? De várj csak, leszaladok és veszek. A komikus végig kotorászta a zsebeit, talált 15 kopejkát és elszaladt a patikába. Egy negyed óra múlva visszajött. — Nesze, igyál — mondta a tiszteletreméltó apa szájához emelve az üreget . . . Igyál egyszerűen a nyakából. — Egy hajtásra! Igy ni . . . No, most harapj be szegfűszeget, hogy a lelked ettől a piszoktól meg ne büdösödjék. A komikus még olt űlt egy ideig a beleg mellett, aztán gyöngéden megcsókolta és elment. Estefelé benézett Csipczovhoz a jeun-premier, Gliuszki. A tehetséges színész lakk félczípőben volt, a balkezén keztyü volt, szivarozott, sőt helyotrop illatot árasztott, de azért erősen emlékeztetett az olyan utasra, a ki olyan vidékre került, a hol nincs sem fürdő, sem mosónő, sem szabó . . . — Azt hallottam, hogy beteg vagy? — fordúlt oda Csipczovhoz, sarkon fordúlva egyet. — Mi bajod van? Az Istenért, mi bajod van? . . . Csipczov hallgatott és nem mozdúlt. — Miért hallgatsz ? Fáj a fejed, vagy mi . . . No, hát hallgass, nem foglak háborgatni . . . hallgass . . . Brama-Glinszki (ez a színész neve, az útlevelében pedig Guszkov a neve) oda ment az ablakhoz, bedugta a kezét a zsebébe és el kezdett nézni az utczára . . . Szemei előtt egy nagy, szürke, sövénnyel bekerített puszta térség terűit el, mely sövény mellett egész erdeje a múlt évi bojtorjánnak húzódott. A puszta térségen túl valakinek az elhagyatott gyárépülete feketéllett erősen beszegezett ablakokkal. A kémény körül egy elkésett fecske keringett Ez az egész unalmas, élettelen kép már az esthomályba kezdett merülni el. — Haza kell menni! — hallatta a jeune-premier. — Hová haza? — Vjázmába, — a rokonokhoz . . . — Vjázm ide pajtás, ezerötszáz versztnyire van — sóhajtott fel Brama-Glinszki, az ablakon dobolva. És mire mennél te Vjázmába? — Meghalni ott . . . — No, még mit ki nem gondolnál! Meghalni . . . Megbetegedtél először életedben és már azt képzeled, hogy itt a halál . . . Nem, pajtás olyan bivalyt mint te, a kolera sem vág le. . . . Száz esztendeig fogsz élni . . . Mid fáj ? — Semmim sem fáj, de én . . . érzem . . . — Nem érzesz le semmit és ez mind a túlságos egészségtől van neked ... Az erők háborognak benned. Neked most egy jót kellene lumpolni, úgy berúgni tudod, hogy tested minden részében felfordúlás menjen végbe. A berugás nagyon élénkké teszi az embert . . . Emlékszel, hogy kifütyölted magad Rosztovban a Bon mellett! Istenem, még rágondolni is borzasztó. Egy boros hordócskát mi Szaskával ketten alig birtunk elhozni, te meg magad kiittad, aztan még rum után küldtél . . . Annyit ittál, hogy az ördögöket zsákkal fogdostad és a gázlámpát oszlopostól együtt kitépted . . . Emlékszel ? Azután még elmentél a görögökkel verekedni . . . Ezen kellemes emlékek hatása alatt a Csipczov arcza kissé kiderült és a szemei felragyogtak. Hát arra emlékszel, a mikor Szavojkint, a hős szerelmest megvertem? — mormogta, felemelve a fejét. — De mit beszéljek! Megvertem életemben harminczhárom hősszerelmest, de hogy hány kisebb rangú kollegát vertem meg, arra nem emlékszem. Es milyen 1103szerelmeseket vertem meg ? Olyanokat, a kikhez még a szélnek sem szabad volt hozzá nyúlni! Megvertem két híres írót, egy művészt! — Hát mit sírsz? — Chersonban egy lovat ütöttem agyon az öklömmel. Taganrogban egy éjjel megtámadott tizenöt rabló. Levettem a sapkájukat, ők meg utánam jönnek és kérnek : „fíácsi adja ide a sapkát." Ilyen dolgokat cselekedtem biz' én. — Hát miért sírsz te bolond? — És most sábesz . . . érzem. Vjázmába szeretnék menni! Szünet támidt. A szünet után Csipczov felugrott és felkapta a sapkáját. Arczkifejezése zavart volt. — Isten veled! Vjázmába megyek! szólalt meg — dülöngve. — Van pénzed az útra? — Hm . . . Elmegyek gyalog ! — Te, megboiondúltál t Egymásra néztek, valószínűleg azért, mert mind a kettőjüknek a fejében ugyanaz a gondolat villant meg, — a beláthatlan mezőkről, a végtelen erdőkről, mocsarakról. — Nem te, a mint látom, félrebeszélsz — mondta ki a jeune-premier az Ítéletet. — Nézd csak pajtás . . . Legelőször ís feküdjél le, aztán igyál cognacot theával, hogy izzadásba jöjj. No, hodolajat is természetesen. — Várj csak, hoi kellene cognacot szerezni ? Brama-Glinszki egy kicsit gondolkozott és elhatározta, hogy lemegy Czilrinniknéhez a boltosnéhoz tapogatózni nála a hitelt illetőleg, hátha az asszony megkönyörül és — hitelezni fog! Jeune-premier elment és fel óra múlva visszajött egy üveg cognaccal és hódzsírral. Csipczov az előbbi módon az ágyon űlt és a padmalyra nézett. A társa által odanyújtott hódzsírt kiitta, min^