Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

IN V 1 ti l< zetének. Deák Ferenc épített, és pedig többet épített egymaga, mint több nemzedék együttvéve. Meg is volt benne mindeu föltétel ahhoz, hogy a legnagyobb államférfiak sorába emelkedjék. Tehetségéről már politikai pályájának küszöbén igy nyilatkozik tulajdon bátyja: .Köldök helyembe olyan fiatal embert, kinek kis újjábau több tudománya és képessége vagyon, mint az én egész valómban." Jellemének alapvonása az őszinteség, melynek rovására is sokat jegyezhetnek fel életrajzírói, azok körében is jóbarátokat szerzett neki, kik máikülőnben ellenkező politikai elveket vallottak. Végül az a törekvése, mellyvl emberek és intézmények között nem az elválasztó, hanem az összekötő szálakat kereste és erősítette, békét tudott teremteni oly időkben is, amikor azt mindenki lehetetlennek tartotta. Mindenki bízott benne, mert st-nkit se c«alt meg sol a Elveinek tisztaságát, szándékának nemességét és vaskövetkezetes.->ég( t még ellenfelei se vonhatták kétségbe. Pedig hej, nehéz volt a békés megegyezés, mikor oly égetőn sajogtak még az áldatlan kéz ütötte, gonosz kéz felszakította véres, nyilt sebek; mikor azt kivánta a hatalom, ho^y mindent felejtsünk, holott maga semmit se akart okulni; mikor tehetetlenségében is megrontásunkon fáradozott, s a feléje kinyújtott segítő kezet is gyanakodva fogadta, mert előbb le kellett róla vennie a láncot . . . Le kellett vennie! Már 1861-ben így nyilatkozik Deák Ferenc a felirati javaslat tárgyában: .Szükségesnek látjuk ünnepélyesen kijelenteni, hogy az országnak állami alapszerződés által, törvények által, királyi hitlevelek, koronázási eskük által biztosított alkotmányos öuállását s törvényes függetlenségét semmi tekinteteknek, semmi érdekeknek föl nem áldozhatjuk, s ragaszkodunk ahhoz, mint nemzeti létünk alapföltételéhez." Es igazságos a történelem, ha eszközeiben nem mindig válogatós is. Elbujtatja a megalázót, fölemeli a megalázottat. A kimondhatatlanul szomorú önkényuralom után, mely elzsibbasztotta a nemzetnek életerejét, el kellett következnie annak az időnek is, amikor szintén keserű tapasztalatok után inaga a Korona kereste a nemzettel való békés megegyezés lehetőségét és föltételeit. E föltételek kitűzés're és közvetítésére ki lett volna alkalmasabb, mint éppen Deák Ferenc, kiben a nemzet is megbizott, s az uralkodónak sem volt oka bizalmatlankodni ?! S ha nagy és egész ember volt az 1848-ik évi törvények megalkotásában, nem kevésbbé nagy és egész az 1867-ik évi kiegyezés létrehozatalában. Biztosítja a magyar állam függetlenségét mindazon ügyekben, melyek a nemzeti művelődés és vagyonosodás előmozdítására vannak hivatva; a további megegyezés alapjául a koponyacsonlok abnormálisan vannak kifejlődve. Ez az egyén, a ki az igazságszolgáltatási egy nevetséges vallomással akarja félrevezetni, teljességgel beszámithatlan és cselekedeteiért nem vonható felilősségre. (Szigorúan.) Az orvost nem lehet ám megcsalni, kedvesem. (A bitóhoz.) Egyébként magammal hoztam ezt a szerszámot, egyszerű, kis léket ütök a koponyáján es meg fogom önt győzni arról, hogy tényleg rendellenes agy . . . (Kutat a szerszámai között.) A gonosztevő (visszahőkölve). Uh ne, ne . . . Mire való ez a sok okoskodás? Bűnös vagyok, a legn igyobb mértékben bűnös. Bevallók minden!, amit akarnak. Meg vannak elégedve ? A doktor (Az arczába nézve): S bevallja, hogy ön, amikor az áldozatát meggyilkolta, tudatában volt annak hogy mit csinál? A gonosztevő : Igen. A doktor: No hát mesélje azt másnak, ezt m

ág kis gyerek sem hiszi el magának. Mi értjük egymást. (A bíróhoz.) Még sohasem láttam az őrültnek ily nyilvánvaló példáját. A gonosztevő : Micsoda? én bolond vagyok? A doktor: Teljesen érett a tébolydára, édesem. (A bíróhoz.) Térjünk most át az avasztikus jelenségre, vizsgálóbíró úr. Alig van eset, hogy valamely k családban csak egy őiült legyen. A biro azt kérdezi a vádlottól: .Mit tett ön azon az éj-zakán? Mi, tudósok, az idők éjjelében keressük bizonyságainkat. (A gonosztevő felé fordul.) Egy kérdést fogok intézni önhöz, jól vigyázzon, hogy mit felel rá. A gonoszlevő: Hallom. A doktor : Mit csináltak az őn ősei a lizennyolc/adik század közepén? A gonosztevő : A közepén ? A doktor: őrültek voltak, nemde ? A gonosztevő : Hm! Nem merném azt álliiani . . A doktor: Ab, ön azt akarja velem elhitetni, hogy az atyjának dédapja nem volt őrült? A gonosztevő : Hm ! A doktor: Vagy a nagyapja az atyjának ? A gonosztevő: Menydörgős adta! jogfolytonosságot jelöli meg, ami azt jelenti, hogy

r a pragmatika szankciótól kezdve az 1848-ik évi törvéuyekig szakadatlan láncszemként hozott alkotmányos iutézkedések érvényben maradnak, míg az absolutismus rendeletei érvényüket vesztik. Amennyiben p

jdig minden egyesség alapj.v a bizalom, melynek hiánya a namzet és uralkodója között mindenkor nagy veszedelmek és károk forrása volt: nem idegenkedik attól a gondolattól, hogy az uralkodó személyén kivül, annak kívánatára, közös legyen a hadügy, külügy s a kettőre vonatkozó pénzügy is. Ezt a formát bizonyára azért fogadta el, hogy megtartsa a lényeget, mert többre becsülte a biztos valót, mint a bizonytalan lehetőt, s mindenképpen módot akart nyújtani arra. hogy a magyar nemzet, e tovább fejleszthető alapon, békés haladásnak, örvendetes fejlődésnek és így szebb jövőnek nézzen eléje Mennyi hazafiúi érzps és lelkierő, a körülményeknek mily pontos ismerete és okos mérlegelése volt szükséges e nagy munka bevégzéséhez s a nemzet többségével való elfogadtatásához! S hogy többet nem nyerhetett, jobbat nem kaphatott, érezte az egész uemzet, mely manapság alig elképzelhető tekintéllyel ruházta fel a haza bölcsének feukölt alakját ; de érezte az uralkodóház is, mely nem adhatván neki életében semmiféle jutalmat vag) kitüntetést, hiszen ilyet sohase fogadott el senkitől sem, halála után rótta le vele szemben eléggé soha ki nem mutatható háláját és elismerését. Magyar ifjúság! Nem tudjuk előre, mely pillanatban lehet szüksége édes hazánknak mindnyájunk segítségére és önfeláldozására. Lehet, hogy már holnap; adja Isten, hogy soha! Egyről azonban bizton meg lehetünk győződve, hogy a lelki nagyságra, jeliemtisztaságra, hazafiúi érzésre és kitartó munkára idegen népek történetében sem találunk kiválóbb példát, mint a milyen Deák Ferenc volt. Áldjuk emlékezetét, kövessük példáját, szeressük mindeneknél jobban édes magyar hazánkat! Dr. Vietórisz József. A vármegye őszi közgyűlése. Október 13, 14. A politikai ví-zonyok izgató s egyszersmind nyomasztó hatása alatt ült össze ktdden a vármegye közönsége, őszi rendes közgyűlésének megtartására. A közgyűlés napirendjén több oly«n tárgy volt, mely alkalmat nyújtóit arra, hogy vármegyénk közönsége megnyilatkozzék a most folyó nemzeti küzdelem különböző kérdeseiben, s meg is nyilatkozott, következetesen és méltóan a vármegye régi hagyományaihoz. A közönségnek ez a megnyilatkozása a tárgysorozat 9-ik ponljánál történt meg, ahol a belügyminiszternek az az ismeietes leirata volt fölvéve, a mely szerint az adók elfogadását kimondó határozatokat törvényteleneknek mondja s kijelenti, hogy azokat meg fogja semmisíteni. Ezzel kapcsolatban tárgyalta a közgyűlés dr. Meskó Lászlónali azt az indítványát, hogy a járási A doktor: Vagy tán az ön nagyapja, vagy éppen az apja ? Lássa én nem akarok valami különös dolgot magától, mondj í egyszerűen c ak azt, hogy az őn bácsija bolond volt, csak a bácsija vagy a nagybátyja . . . vagy a nagynénje . . . Nos, ő talán csak őrült volt, ez a jó néni'i ! . . . A gonosztevő: En azt nem tudom megmondani önnek. Én talalt gyermek vagyok és a szüléiméi sohasem ismertem. A doktor (diadalmasan) : Ah! Nos, ez mindent megmagyaráz. Talált gyermek ! Nem mertem volna remélni ezt! az ön atyja őrült volt, s valószínűleg a nagyatyja is. (A bíróhoz) Csöppet sem csodálkoznám rajta, ha ebben a családban mar a keresztes háborúk idejen is akadtak volna elmebajosok. (A gonosztevőhöz). Nos, kedvesem, maga velem fog jönni és én ki fogom nia

cát gyógyítani. A gonoszlevő: A börtönbe? A doktor: Ej dehogy! Nem börlönbe, hanem hozzám, egy szép szobába, amely a kertem közepén áll, Ön kitűnő ápolásban fog részesülni. A gonosztevő : Hit nem akasztanak fel ? A doktor (gyöngéden): Ugyan hova gondol ? Hisz mondom önnek, hogy ügv lesz nálam miniha otthon volna. A doktor: Naponta két ebédet. Reggelire lágy tojást, hideg sültet, estére egy adag pecsenyét és egy porczió főzeléket, néhány csöpp bort is vizespohárba. A gonosztevő: Most már mag ím is azt hiszem, hogy bolond vagyok. Éljen a doktor ur ! A doklor (könnyeit törülve:) Szegény liu ! A biró. Csodalatos. 11a már itt van, még egy eset felől kell konzultálnom önnel K p'.elje, legújabban letartóztatták egy nagy brüsszeli bankház pénztárosát, aki egy napon a pénztar egész tartalmával megszökött. A dolog annál rejtélyesebb, mert az illetőnek mindezideig semmit sem lehetett a szemére vetni ; mín'aszerü hivatalnok volt s egy napon . . . A doktor (mosolyogva): Ón persze csodálkozik ( ezen, mert nem orvos Tudja-e, hogy mi az ön pénztárosa? A biró: Nyilván sikkasztó. tisztviselők és a községek elöljárói, a katonai szolgálatra önként jelentkezők ügyében a törvényen és törvényes rendeleteken lúl terjedő közreműködéstől és az önként leróni kívánt adók és illetékek elfogadisától eltiltassanak. Az említett belügyminiszteri leiratra vonatkozólag Kállay András is lett indítványt, hogy az ellen a törvényhatóság írjon fel a képviselőházhoz, ez indítvány azonban, az allandó választmány javaslatának, illetőleg dr. Meskó László indítványának eifogadá ával — kiterjeszkedvén ez a katona-állitás és adó-elfogadás kérdesére is — elesett. A közpyűlésről szóló alábbi ludósitásunkban mind a két indítványt egész terjedelmében közöljük A harmadik évöket kiszolgált katonák visszatartásának ügyében is megnyilatkozott a vármegye közönsége, amennyiben a szatmári átiratot magáévá téve a törvényellenes visszatartás ellen tiltakozott s feliratot intézett a képviselőházhoz a harmadik évöket kiszolgált katonák haza bocsátása iránt. A közgyűlésnek, a nehéz politikai helyzet szülte ünnepies es komoly hangulata nu gnyilalkozott mar az elnöklő főispán úr tömör, de még igy i

s szokatlanul terjedelmes megnyitó beszédeben, melynek a mai viszonyokra vonaikozo resze az alkotmányhoz ragaszkodó de aggódó hazafi megnyilatkozása volt. A közgyűlés nagy ügyelem nel hallgatta főispánunk beszédéi, mely általános mély benyomást keltett. A közgyűlé.-ről közöljük a következő tudósítást: A közgyűlést pár perczczel lü óra után nyiiotta n.eg baró Feditzsch Berthold főispán úr őméltósága, ho s'abb besz ddel, foglalkozva néhány, a vármegyei köziga gatást (rdeklő ügygyei s néhány megjegyzést fűzve a mai politikai helyzethez. Őiöuimd hozom — mondá őméltósága — a közgyűl s tudomasára, hogy a vármegyei közszolgálat különböző ágazataiban a közerdeknek megfelelő tevékenység fej'étik ki, mely köiülményből meggyőződést szerezhet a vármegye közönsége arról, hogy a várimgyei közigazgatás vezetésével és intézésével megbízott tisztikar és önkormányzati szervek a beléjök helyezett bizalomn.k a legnagyobb mértékben megfelelnek. Ennek bizonyítékául rövid vonásokban fölsorolta őméltósága a főispán úr ama, a legutóbbi években megoldott fontos kérdéseket, melyik úgy közigazgatási, mint tanügyi, de főleg közgazdasági és közlekedesi szmipontbol a vármegye fejlődésére messze kihaló jelentőséggel bírnak. Ilyenek, mint legjelentékenyebbek a megyei távbeszélő hálózat és a trvh. vámos ulhálozat fejlesztése, vasúti őíszekötteléieink javítása, az inter uibán távbeszélő összeköttetés létesítése s végül közutaink fejlesztéséhez évi 40000 korona állami segélynek kieszközlése. Ezután a mai politikai helyzetről szólt őméltósága, fájdalommal konstatálva, hogy a vármegyei közéletben jelentkezett föllendüléssel szemben, állami életünk egén vihart jósló felhők tornyosulnak. Megemhkezve ezután a Kossuth Lajos születésének 100 éves fordulóján rendezett ünnepről s kegyeletes szavakat szenti Ive Deák Ferencz és 11. Rákóczy Fertnez emlekezetének, „az egységes magyar nemzeti állam békés fejlődés ulján való kialakulásának reményében", a közgyűlést főispán úr őméltósága megnyitotta. Kállay András és Szilcszay Pál alispán elősmerésüket és köszönetüket tolmácsolva a főispán iránt, bejelenté ezután a főispán úr, hogy a legutóbbi közgyűlés A doktor (a vállát vonogatva): Sikkasztó! Az nem jelent semmil, sikkasztó! . . . Ah, manapság ha valaki elemei egy pénztárt, könnyen rámondják, hogy sikkasztó ! A biró: Micsoda hál? A doklor : Minden valószínűség szerint olyan egyén, akit megszállott a klep'oinánia. E« egy neme a tébolynak és ez abból áll, hogy vahki tárgyakat és értékpapírokat lop el s valami ellenállhatatlan kényszer nyomása a'att a magáévá ieszi. Ez a mánia az egyik agyteki rvénybi n székel, a mely négy czentiméternyire van a homlokcsonttól. A biró: s hogy magyarázza ön a Brüsszelből való szökési? A doktor: Ez egyik alfaja a kleptomániának, a brüsszeli kleplománia, amely a legnehezebben gyógyítható. Különben vezettesse be ezt az embert. A biró (kiszól az ajtón) Vezessék be a vadlotlal. A doktor: Jó napot baratom, jó napot! Milyen idő van Biüsszelben? A pénztáros : Rossz idő. A doklor a (bíróhoz): íme, ez a brüsszeli kleplománia. (A pénztároshoz): S mit lett a pénzzel, amelyet elvitt? Hol van? A pénztáros: Elköltöttem. A doktor: Talán nőkre? (A bíróhoz): Jól figyeljen, hogy mit fog ez az egyén felelni. Ha csakugyan kleptomatikus, ugy nőkre költötte a pénzt. A pénziáros: Igenis, nőkre. A doklor (a bíróhoz) Nos?! — Most térjünk át rnás dologra. A tébolyodollak ez a fajtája nagyon elővigyázatlan és nem előrelátó. Majd meglássuk. (A pénztárodhoz:) Gondok legalább arra, hogy valami pénzt félrelegyen? A pénztáros (elbámulva) Félretenni? Lelkemie . . A doktor: Nem gondolt rá a szerencsétlen ! Hála Ltennek, drágám, m.iga a bíróság kezébe került és ez díjtalanul fogja kezelni önt. (A bir-'hoz). Elviszem őt azzal a másikkal együtt és ket külön pavillonban helyezem el őket. (Megszorítja a pénztáros kezét. Majd meg fog gyógyulni, kedves barátom, de máskor legyen okosabb és tegyen magának félre egy kis pénzt.