Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

— Fényes esküvő. Jármy János várraegpei tb. aljegyző mult ho 29-én tartotta esküvőjét Gencsy Juliska kisasszonynyal, Gencsy Albert kegves leányaval. Letűnt, elhanyatlott napsugaras idős képet idézte föl ez a minden izében légi magyar módi szeri.it megtartott lakod Imi ünnep, melyről a Következő tudósítást közöljük: A mult hó 29-én esküdött őrök hűséget szivevalasztottsának Gencsy Julikünak, Jarmy János megyei tisztviselő. Ket ősi égi szabolcsi uricsalád törzsének virágzó ifjú hajtása mindkettő. A de.i vőlegend is, az angyaljoságu szépséges menyasszony is, kiket a legköltóibb szerelem fűzö.t egymáshoz adgig is. Az ünnepelyes szertartás déli 12 oraKor amenyasszonyi háznál, a polgári kötéssel kezdődött, mit az ottani anyakönyvvezető Pécely Sándor teljesíteti, szép beszedet intézve ez uj párhoz, a ket család legközelebbi rokonságához tartozó fényes közönség előtt, Násznagyok voltak Sárközy Aurél Kőin aiommegye főispánja a menyasszony, — és Jármy Miklós a vőlegény részéről. Nyoszolyo asszonyok Sár-' közy Aarélné, özv. Gencsy Béláné, özv. Hegedűs Edéné es Nozdroviczky Jenöné úrhölgyek. A polgári kötés megtörténte után a körülbelől 60 tagból álló uri tarsaság 35, őszi szokás szerint selyem kendőkkel, szalagokkal, csokrokkal virágOKkal fényesen teldiszitett fogaton, melyek közt 15 négyes volt, a kislétai ev. ref. templomhoz hajtatott, elöl a pálczas vőfély tisztét teljesítő Kallay Emillel s a templomter kapujatói a templomig vezető uton két oloal paronhent megálló vőfélyei és hoszorus leányok áltdl kepezett sorfal között, az örömapa nyomában a hófehér hosszú uszályos selyembe öltözött menyasszony fivére karjáo, köveLve vőlegényétől, belépett az ősrégi szentegyházba, hol már az esketési szertartást teljesítő helyi lelkész Szakács József, Görömbey Péter esperes és Nagymáté Albert e. megyei tőj<gyző tarsaságában várta a nászsereget. A templomi harmónium megható hangjai mellett elhelyezkedett csakhamar a padokba s aztán a vőlegény es menyasszony az ur asztala elé lépett s a hozzájuk intézett megható s köjtői fordulatokban gazdag beszéd és ima utau, elmondta a szent eskür, s lett örökre egymásé szive szerint. A szertartás bevégzése ulán ugyanazon rendben, mint a hogy jött, hazament a fényes társaság s őszi szokás szerint ugy d. u. 2 óra körül kezdetét vette a lakodalmi ebid. A negyedik fogásnál megkezdte a toastok sorát Jármy Miklós, folytatta Sárközy Aurél, mindkettő az uj párért üritve poharat, majd Újhelyi regi barátjáért az örömapáért s később az örőmanyáert ivott, Görömbey esperes áz örömszü.éket, Nagymáté Albert az ifjú sarjadekaikban most egyesült két regi szabolesi kuruez — Gencsy és Jármy csaladokat éltette, a házigazda igazan poétikus szép beszédben összes vendégeiért, ilju Patay a hölgyekert, Szakács József a még nem házas iljakért emeltek poharat. Ebéd után felzúgott aztán a Benczy Gyula zenéje s vidám deéültségben s feleunlő ünnepélyes hangú lasban mulatott aztán az uri társaság, közbe-közbe hallgatva az ősi tárogató mélabús hangjait, mignem egyszer csak a vőlegény násznagya az örömanyával megkezdte a tánezot. A jo példát követte az iljusag s alig aégeztek el egy-egy tüzes csárdást újra kezdték a másikat kivilágos viradtig, mikor a vendegsereg szét osz'ott a vendégsznrető ház falai közzül. Meg kell itt jegyeznem, hogy a régi magyar urak szép szokása szerint az örömapa megvendégelte a falu szegényeit s a gazdaságában alkalmazott cselédséget is. ^ Spectator. — Díjnyertes négyes fogat. A Budapesten a mult napokban tartott luxus-lóvásar alkalmával a négyes fogatokra kiiű/.ött II. dijat gróf Vay Ádám fogata nyerte el. — Kérelem. A nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium tápintézetébe a most megkezdett iskolai év elején 34 tanuló lépett be, ily létszámot a 24 éves mult egy évben sem mutat. A felvételre a tanulók rendszerint valláskülönbség nélkül jelentkeznek, igy ez évben van: ág. ev. 4, ev ref. 19, róm. kath. 9, gör. kath. 1, izr. 1. Minthogy mindenik tanuló évi ellátás-dijához a tápintézet legalább 60 koronával járul hozzá s azonkívül a rendes dijból már eddig is 12 tanulónak 560 koronát engedett el a kormányzó-tanács s további elengedésre is van kilátás ; a tápintézet alapjainak jóval csekélyebb jövedelme ezen tetemes kiadás tedezésére merőben elégtelen, sőt az országos gyűjtésből a szünidőben befolyt, mintegy 1000 korona sem fedezi még a fölmerülő évi szükségletet; azort vátosunk művelt közönségének tapasztalt áldozat-készségéhez fordul ez évben is a tápintézet vezetője, midőn tiszte eltel kéri, hogy kegyes adományaikat a kiküldendő Molnár Gyula VII. osztálybeli tanulónak szíveskedjenek átadni, ki a gyűjtést még okt. hó első felében kezdi meg s az egész délelőtt folyó tanítás miatt inkább a délután óráiban teljesiti megbízatását. A gyűjtés esetleg nov. hó végéig is eltarthat a rövidülő délutánok miatt. A begyült összegeket a gyűjtés bo fejeztével hirlapilag fogja nyugtázni a tápintézet vezetője. — A szabolcsvármegyei agarászegyesiilet, a folyó évi agárversony módozatainak megállapítása czéljából október hó 13-ik napján délután 2 és fél órakor Nyíregyházán a Korona szállodában közgyűlést tart. — Katonai lóvásár lesz váro.-unkban e hó 15-én a mikor is a niiskolczi lóavató bizottság a katonai czélokra alkalmas lovakat fogja beszerezni. — Elösruerés. A vallás és közoklatásügyi miniszter abból az alkalomból, hogy Pazár István nyíregyházi ág. ev. igazgató-tanító közel felszázados tanítói működés után nyugalomba vonult, a következő iratot intézte Pazár Istvánhoz: Tekintetes Pazár István ág. h. ev . igazgató-tanító uinak, Nyíregyházán. Közel félszázadra terjedő érdemdús tanítói szolgálat után bekövetkezett nyugalomba vonulásakor őszinte örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy Tekintetessége Inek kiválóan kiérdemelt elismerésemmel adózva változatlan buzgalommal t Ijesitett odaadó és eredménydús munk isságiért, valamint társadalmi és hazafias téren kifejtett kiváló működéseért hálás köszöne'einnek kifejezést adjak. Budapest, 1903. sz-ptember hó 15 én a miniszter meghagyásából: Molnár, miniszteri tanácsos. 1NTIRVID E

K — A katonai ellenőrzési szemlék megtartására j vonatkozólag Nyíregyháza város részéről a következő I hirdetmény bocsáttatott ki: Nyíregyházán a folyó 1903. | évi ellenőrzési szemlék a következő napokon fognak | megtertatni: I. A közös hadseregbeli tartalékosokkal ok- i tóber hó 12, 13 és 14-én'; és pedig: 1. október hó 12-én az 1893, 1894, 1895, 1896 és 1893. évben besorozottakkal. 2 október hó 13-án az 1898. és későbbi I években besorozottakkal. 3. október hó 14-én az idegen | illetőségűikkel és az első két napon igazolt akadályoz- j tatás 3 iatt elmaradtakkai. II. A honvéd tartalékosokkal i október hó 28. és 29-én; és pedig: 1. október hó 28-án az 1891, 1892 és 1893-ban a honvédséghez be- ' sorozott, valamint 1891 ben a közös hidsereghez beso- I rozott, de már a honvédséghez áttett tartalékasokkal. | 2. október hó 29-én az 1891 és későbbi evekben a honvédséghez besorozo't, valamint 1892-ben a közös hadsereghez besorozott, de már a honvédséghez áttett tartalékosokkal. Felhivatnak tehát mindazon közös hadseregbeli és honvéd taitalékosok, szabagságosok és póttartalékosok, akik a szemlére megjelenni kötelesek, hogy a kitűzött napokon ie

t'g;l 8 órakor a városháza udvarán igazolványaikkal (könyvecskéjükkel) jelenjenek meg. A szemléken mindazok kötelesek megjelenni, akik a folyó évben fegyvergyakorlatot bármely okból nem teljesítettek. Akik a szemlén meg nem jelennek, utószemlére lesznek kénytelenek elmenni a saját költségükön és pedig a közős hadseregbeliek november hó 26-án Munkácsra, a honvédek pedig november hó 16-án Miskolczra (a Szepessy-féle laktanyába) s ezen felül amennyiben mulasztásukat kellően igazolni ne n tudják, a katonai fegyelmi szabályok szerint megbüntettetnek. Nyiregyházu, 1903. évi szeptember hó 29. Balla Jenő, katonaügyi tanácsos. — Születés, házasság, halálozás. Az elmúlt szeptember hóban Nyíregyházán született 122 gyermek, házasságot kötött 13 pár és maghalt 84 egyén. — Színházi hírek. Makó Lajos társulata október 9-én átrándul hozzánk két előadásra. Első nap pénteken színre kerül először Wolff Pierre nagy sikert aratott 3 felvonásos vígjátéka „A titok", melyben kitűnő szerepe van Makó igazgatónak. A vígjáték ez év tavaszán a Nemzeti színházban került szinre óriási sikerrel s azóta állandóan műsoron van. — A vígjáték szereposztása a következő: Jouvenel — Makó Lajos; Jouvenelné — Ebergényiné Amália; Henri — Krasznay Ernő; Santenayné — Hahnel Aranka; Trevoux — Pataki Béla; Langeaené — Havasi Szidi; Genevieve — Csige Ilona; Maiié — Menszáros Margit; A kis Róbert — Szabó Gyuluska; Anna — Szabóné Vilma; Jean — Nógrádi Sándor; Martiné — Szilágyiné. A második előadás 10-én szombaton lesz, szinre kerül Seriebe és Legouve 3 felvonásos vígjátéka a „Nök harcza", mely a Nemzeti színház műsor darabja. A vígjáték főbb szerepe't Hahnel Aranka, Csige Ilonka, Pataki Béla, Iványi Antal, Sebestyén Géza, Nógrádi Sándor és R. Nagy Gyula játszák. „A titok" és „Nök harcza" előadásaira jegyek keddtől fogva előre válthatók Jakobovits Fanni k. a. dohánytőzsdéjében. — Páris szálloda Budapest, VI. Vaczi-körút 25. A legjobb hírnévnek örvendő és a legkedveltebb szálloda; Simon Pál úr a szálló valamennyi szobáit és belső részeit „Bachus" sörcsarnokkal együtt újonnan átalakitatta és villanyvilágítással látta el. — No . . . Az embert még gondolkodni sem hagyják. — Ott kapsz ebédet is. Hm . . . ebédet? Egy fürdőbe nem valami rossz ebédet adhatnak, hisz oda nem megy szegény ember. Pénzem nincs, itt ebédre nem számithatok, tehát . . ! menjünk. * * * Jul. 16. Csak most jutok szóhoz, pedig a mit most leírok, még tegnap történt velem, a hogy az a pogány jegyző a promenádról a fürdőbe zavart. "Mint supplicáns soha sem szerettem nagy társaságba elegyedni s ki is voltam tisztességesen fáradva, — de az ebed vonzott, hát csak siettem. Mikor a lelkemet is majd kiszuszogva felérkeztem a fürdőbe, első dolgom volt a fürdőirodába menni, a hol a szokásos bemutatkozás után kérem a titkárt, — vagy tudom is én micsoda hivatalt viselt, — hogy a vendégek közt eb>d alkalmával engedje meg a gyűjtést. — Megengedjük kérem, hogyne engednénk, hisz az ötös számú szobában még ugy sem volt supplicáns. Rakja le a holmiját s azt a negyedórát, a mi még ebédig hátra van, fordítsa pihenésre. Mikor csengetnek, legyen szives ebbe a szobába jönni, ott lesz önnek egy teríték fenntartva. — (Hál' Istennek.) — Mikor aztán a pecsenyét elfogyasztották, kegyed feláll és egy kis beszédben méltatja a supplicátió üdvös voltát s kéri a vendégek pártfogását. — Mi a gutát, — gondolom magamba — én agyonfáradva még beszéden törjem a fejemet, mikor soha életemben nyilvános helyen egy kukkot sem szóltam Hiszen akkor szép kis pihenő lesz az a negyed óra. De hogy van ez a titkár nevelve; látja, hogy alig állok a lábamon és még dictiókat magyaráz itt rám. Nincs egy kis könyörület benne? Mig én ezeken elmélkedtem, addig ő mindig magyarázott valamit; persze nagyon hallgattam rá. — Ugye kérem apám küldötte fel önt ide? — Hát ha szabad tudnom kicsoda az ön apja ? — Én ez meg ez vagyok, apám pedig a falu jegyzője. — (No azt gondolhattam volna. Hóhér egy família.) — Van még egy unokabátyám Komáromban, az. — Nem Bali Mihály az úr unokabátyja, — morogtam magamban. — Tessék? — Azt kérdem, hogy Pali, vagy Mihály az úr unokabátyja. — Nem kérem, az színész s az igazat megvallva, magam sem tudom, hogy hívják, mert annak őrömére, hogy három évi szinészkedese után a statisztavezetőségből felvitte az Isten a dolgát a kirénekességig, olyan nevet vett fel, hogy — a mint irja — a nevét nem is közli velem, mert ugy sem tudnám kimondani, mivelhogy hét egymásután következő másalhangzóból áll. A keresztneve külömben csakugyan Mihály volt eredetileg. — Sohse gondoltam volna, hogy olyan nagy talentum a kegyed nagybátyja. (Nem is gondolhattam, mert hirét sem hallottam soha). No de már megyek, egy kicsit szét nézek a fürdőben. A mint már vagy háromszor mondtam, éhes voltam mint a farkas s mégsem izlett az ebéd. ízlett volna biz' az, de az az átkozott beszed elvette még az étvágyamat is. Oly szörnyen drukkoltam, mint egy első éves gymnásista, midőn valami kurucz tanár, — a ki a boszniai hadjáratot is megjárta — első alkalommal szólítja ki nagy mérgesen a pódium elé. Ugy féltem attól a pecsenyétől, mint az élni vágyó az utolsó kenettől ; nagyot is dobbant a szivem mikor felhozták. Mikor annak is vége volt, (pedig milyen lassan ettem?) a hátam megé áll a titkár s a fülembe súgja „most". Felugróm nagy elszántan. — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim. — Nem itt, hisz ez a négyes számú. — Nem tudta hamarabb mondani (Bolondulj meg). Hát hol? — Jöjjön .... Menjen abba a szobába s nem messze az ajtótól álljon meg s adja elő mondani valóját. Oj de izzadtam. — Mélyen tisztelt Uraim és Hölgyeim. — Megfordítva, — súgja valaki. Ijedtembe majd megfordultam, azt hívén, hogy megint rossz helyen járok. De bánom is én az elejét, csak már a végén volnék, — gondolom magamban. Tehát: .... Én a nyíregyházi ágostai hitvallású evangelikus főgymnasium supplicánsa vagyok s az ezen intézetben már évek óta fennálló convictus javára gyűjtök, a mely convictusban részben csekély dijért, részben pedig teljesen díj nélkül, számos tanuló kap, — felekezeti külömbség nélkül, — ebéd és vacsorából álló s az egész szorgalmi időre kiterjedő élelmezést. Hogy ezen jelentékeny kiadással járó jótékonyságot az intézet továbbra is gyakorolhassa s a szegény sorsú, de tehetséges tanulóknak az elme és szív kiképzésére módot nyújthasson, a rendelkezésére álló nem nagy összeg kamatjövedelmének felhasználásán kívül utalva van aira, hogy e hazának a tanügyért, az előhaladásért és a közművelődés terjedéséért, nemcsak lelkesedni tudó, hanem anyagi áldozatokat hozni képes fiaihoz és leányaihoz forduljon, esedezve kérvén őket, hogy intézetünknek ezen nem oly régi és már is jelentékenyen érezhető jótékonyczélu intézetét becses adományaikkal pártfogolni szíveskedjenek. Egész belefáradtam a nagy előadásba, de hogy is ne, próbálja meg csak valaki ezt a czifra mondatot egy szuszra elmondani. Aitán ha legalább lett volna valami nagy eredménye, de odamegyek egy félig-meddig kopasz, nagy hasú, czvikkeres paphoz, — a kiről későbben megtudtam, hogy egy személyben tanár is valamely szerzetnél — hát azt mondja ; .látjuk és megjegyezzük, hogy bár lelkiismeretünk ellen cselekszünk, mégis adunk öt krajczárt." (Azért ugyan kár a lelkiismeretét terhelni. Kerültem is azután a fürdőket, mint Luczifer a katholicus templomot a szentelt viz miatt Rúzsa Béla. Klso beszédem. (Napló jegyzetemből.) Jul. 15. Ki vagyok izzadva, mint egy taligás ló. De hogy is ne volnék, mikor reggeli öt órától mászom ezeket a hegyeket, mig végre, most fél tizenkettőre elérk ztem a kiindulási pontomtól másfélórányira fekvő helységbe. OLIhon elmászkálok én egész álló nap s mégsem vagyok igy kiállva. Ezeket a hegyeket nem veszi be a természetem. No, nézzünk körül, merről kezdjük az operálást. Már én ugy szoktam meg, hogy — midőn supplicálok — megállok a piacz közepén s megcsinálom a másnapra szóló utitervet ugy, a mint legelőnyösebben el lehet végezni a gyűjtést. De én holtra vagyok fáradva, valahova le kellene ülni s éppen nézegetek körül, hogy hol volna valami alkalmas pihenő hely, mikor el kezdi valaki a nevemet ordítozni — Béla, gyere a promenádra. Alio, ez nem nekem szól, más Béla is van erre. Mindegy, azért én is elmehetek, hiszen soha jobb hely a pihenésre. De az a facssport volna a promenád. No hiszen, kedves kis promenád ; a nyíregyházi templomkert elszegődhetne mellé városligetnek. Mivelhogy két földbeásott láboa kivül lóczát sehol sem látok, hát üljünk le a földre. Na, kezdjük a kémszemlét. Az a zöld ládika ott a kerítésen, a po-tamester jelvénye s közvetlen mellette, a hol az a fekete tábla van a falon, az alighanem zsidó iskola, mert olyan zaj van az udvarán, mint Jerichó falai alatt. Emidé, abban a sarokházban a patikus lakik; nincs ugyan erről az oldalról tábla kitéve, de ott a félreismerhetetlen karos lócza az ablak alaU. Nocsak, hol az a kuker, a községházit sehol sem látom Aho, arra a fekete táblára az van kiirva X. Y. község birája. Hát mégse.11 iskola. Akkor körülbelül czigányokat fogtak el a csendőrök, azok vannak oda kvártélyozva s ők csapnak olyan lármát •-- Szervusz öcsém. l.No ki az) Szervus, — vagy pardon — alászolgája. — Látom, hogy supplicáns vagy. — Mikor itlam én meg az úrral a pertu poharat. Remélem senki sem gondolja, hogy ezt hangosan mondtam. — Én pedig ebben a kőzsegben a jegyző vagyok Ajánlom, hogy eredj fel a fürdőbe a vendégek között gyűjteni, most éppen legalkalmasabb időben jöttél, mert még ebédre oda érsz s ebéd alkalmával a vendégek mi d együtt vannak. Az út erre balra vezet. Szervusz. Ez nem is rossz, hat és fél órai hegymászás után én most üres zsebbel és üres hassal rohanj ik még fel valami fürdőbe. Hát nem állat . . . vagy izé ni ember kinzás ez. — Hé supplicáns.