Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

N Y I K V I D K « 3 léseket látogatták, ehhez bizony vajmi keveset érteltek; de nem is érthettek, hiszen ők is olyan kezdők voltak, mint mi, tenyésztők. A kötés nem egyszerre kezdődött, mert mindenkinek a hernyója nem egyszerre kötött. Gubóinkkal a beváltásnál nem voltak egészen meg­elégedve, ennek okál kérdi zve, azon felvilágosítást nyer­tem, hogy a termelt gubókkal a felsőbb hatóságok igényei nincsenek kielégítve. Ez a nézet igen helyes, de csak akkor, ha már a selyem termelők több évi tanítás után, az okszerű terme'és utján haladva is rossz gubó­kat szolgáltatnának a beváltáshoz ; de kezdetleges ter­melésnél nem lehet kívánni, hogy a gubó termelés olyan stádiumot érjen el, mint az okszerűen kitanított falvak­ban városokban, vagy megyékben. Gubóimat a beváltásnál egy arra kiképzett nő vá­logatta keresztül kellő s. igorral, nagyobb része első, egy része másod, egy kis része pedig harmad osztáiyba lett sorozva, az én nézetein szerint gyors átválogatás­nál a másod osztályú gubóba elég mennyiségű első osz­tályt is láttam, ép ugy a harmad osztályba másod osz­tályút, így lett átvéve, én nem szóltam semmit, mert be­láttam, hogy egy napon annyi termelő gubóját egyen­kint hirtelen keresztül vizsgálni és a gubókat osztályaikba helyesen besorozni lehetetlenséggel határos, tehát ha a termelő veszít is valamit, de az állam kincstár semmi esetre sem viszilhet, meri az osztályok válogatásakor az első osztályú gubóknak lermési százaléka busásan fedezetét fogja nyerni a második osztályhoz került jobb mii ő=i güeknel és az oly csekely beváltási árba. De jövőre Ígérjük, — már akik termelni fognak — hogy nagyobb mennyiségű príma gubókat fogunk ter­meim es oly sokat, hogy teljesen meglesznek vele elé­gedve, a miért is jutalmakkal fognak bennünket ki­tüntetni. Nyíregyháza, 1903. julius 8. Bodó. A népiskolai tankönyvek használata. Szabadon előadta a Szabolcsmegyei Tanitóegylet nyíregyházi járáskörének legutóbbi ülésén, Fábián Ferencz nyíregyházi tanit i. A régi babylóniai főiskolák hírneves tanítói, azt tartják: ki ifjútól tanul, éretlen szőlőnek savanyu-, fog­vásitó borát iszsza; aki ellenben idősebb emberektől tanul: jó szőlőnek érett-, kiforrott borát élvezi. Elgon­dolkodva a bölcs tanitó mondása felett, nem is mernék Stoffan kartárs ur után felszólalni. Hiszen még mielőtt elmondtuk nézetünket, már is nyert ügye volt 1 Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mivel hogy egy másik nagy tudósnak a táborában képzelem a t. hölgyeket és ura­kat, aki viszont azt mondja : Ne nézd a korsót, csak azt ami benne van, mert sokszor megesik, hogy uj korsóban ó bor van. Mondom, ezen magasztos tanítás­ból meritek erőt most, midőn idelépek szerény előadá­som megtartása végett; s csak arra kérem a t. hölgye­ket és urakat, szíveskedjenek figyelmükkel kitüntetni, szerény előadásomat türelemmel meghallgatni. Ari ól van szó, kell-e tanköny az elemi népiskolá­ban avagy nem ! A néz tek három csoportját ismer-m. Némelyek szerint kell, mások szerint: nem kell és még mások szerint: a tankönyvek egyrésze meghagyandó, a többit ki kell küszöbölni. Hogy biztos megállapodásra juthassunk, nézzük csak: mi is az elemi népiskola feladata ? Az elemi nép­iskola feladata oktatni és nevelni. Előbbivel ismereteket közlünk, utóbbival képessé tesszük gyermekeinket a szerzett ismereteket saját szivük lelkük és jellemük nemesítésére felhasználni. Ezen kettős czélt az általános ismeretek terjesztésével érjük el. Az általános ismeretek terjesztésénél elsősorban egyéni jólétünket kell megalapítanunk. Erre szolgálnak a természettudományok, egészségtan és testgyakorlat. Az ,ember, tudjuk társas lény. Csakis mint bizonyos tár­sáságnak — mint állam és egyháznak tagja érheti el rendeltetését. Elő kell tehát készíteni gyermekeinket ezen társas éleire. Az állam tagjának ismernie kell hazáját földrajzi és történeti szempontból, nemzetének irodal­mát, saját jogait és kötelességeit. Az egyház tagjának ismernie kell: i gyháza hit és erkölcstanát, történetét és vallásos énekeit. Eztknek áll aztán szolgálatában az ol­vasás, írás, számolás és rajz, melyek nem kevésbé fon­tosak, sőt mondhalni fontosabbak. Az elemi népiskolai tantárgyak tehát: hittan, olva­sás, irás, számolás, földrajz, történet, alkotmanytan, természettudományok, egészségtan, ének, torna és rajz. Mi azonban egy másik, itt elő nem forduló tárgy­gyal a beszéd és értelem gyakorlattal kezdjük meg a tanítást. A gyermek a tanitó magyarázatából meríti ismereteit. A tanitó helyes szemléltető és érzékeltető módszerével tanit ezen a czimen : földrajzt, történetet, természettudományokat, egészségtant, Csillagászattant stb. anélkül, hogy a gyermek tudná: földrajzt tanul-e vagy egészségtant. Tankönyvet ezen tárgynál nem használunk, a gyermek nem is tudná azt forgatni. Élő tankönyve ezen tárgynak maga a tanitó. A fősúlyt arra helyezzük : a gyermek képes legyen kérdéseinkre helyesen és szaba­tosan felelni, gondolatait önállóan kifejezni. Ezt a leg­több gyermeknél el is érjük. A mostani rendszer mellett sajnos csakis az első és második osztályban tanul a gyermek b. é. gyakorlatot. A III. osztályban könyvből tanulja a földrajzt és innen van az, hogy nem is tudja. Azaz, hogy tudja szajkó módra elhadarni, de ha köz­ben bármit is kérdünk tőle, megbomlik az egész gondo­latmenet, íjlytatni azt alig képes. Ha a b. é. gy. kiterjesztenők az elemi iskola ösz­szes tantárgyaira, akkor egy helyesen szerkesztett olvasó­könyv, mely a s ív és kedély képzést, a Jjá/.afias szellem ébresztését és a jellem kif jlesztését, továbbá a beszéd­beli ügyességet szolgálná: pótolná az öss es eddigi tan­könyveket. Azaz a n.agam r síéről két olvasókönyvet óhajtanék uz i lemi népiskola számára. Az egyik a hit­tUni és hazai történeti, a misik pedig az általános ol­vasó könyv. A hittani és hazai történeti részt azért óhajlom elkülöníteni, mert a/, olvasókönyvek meséi sok­szor alkalm.it adnak a gyermeknek: a hittani és törté­neti dolgok igaz voltának kétségbevonására. Concrét esetlel szolgálok: Olvassuk az iskolában A hiu kacsa és a róka cz. olvasmányt. Megkérdi aztán a gyermek : igaz volt ez tanitó ur? — Hát meseországban történt, ott ahol az álla­tok is tudnak beszélni. Nem valami fényes válasz, de a gyermeknek sokszor elég. Másnap olvassuk: hogyan csá­bította el Évát a kígyó. Itt már nem kérdi a gyermek „igaz volt-e?" hanem azonosítja a másik olvasmány szellemével. Ilyen olvasás és tanítás mellett profanisaljuk szent vallásunkat, hazánk igaz történetét! A tankönyvre úgy tudom azért van szükség, hogy az iskolában tanultakat, a gyermek otthon emlékezetébe idézhesse, gyakorolhassa. Ez helyes is. Csakhogy kettőn áll a vásár. A gyermek az iskolában nem figyel. .Majd otthon megtai.úlom", gondolja magaban. Hazajön, hát még csak kezébe sem vette a könyvet, máris rákezdi a sirást, „nem tudom megtanulni a leczkét.' Jön a mama, meg az apa, a gimn. bátyja és a polg. testvére és ezek megtanítják a leczkére. Dehogy tanítják meg! Bebeszé­lik neki, hogy tudja és ez nyugodtan lefekszik aludni. Másnap az iskolában felszólítják és a helyett hogy fe­lelne : mentegetődzik én tanultam, én tudom stb. Szóval a tanköryv a tanuló és tanitó közzé áll. Két tanitó ta­nítja a gyermeket egyszerre. Az egyik élőszóval, képpel, rajzzal, szerszámmal; a másik: holt betűvel! Előbbi le­vezeti, megmagyarázza a tantételt, utóbbi pedig: a szá­jába rágja a kész anyagot és meggátolja az értelem fejlődését. Amit a tanitó jól megmagyaráz, a gyermek megérti és egyhamar el nem felejti. A tankönyvből be­magolt dolgokat azonban a következő leczke lekoptatja az elméről. A tankönyvben a gyermek előre tekint, ami elvonja a tanítás alkalmával: a tárgy iránti érdeklődést. Mig ellenben, ha a gyermek csakis a tanítóra lesz utalva: tanításunk érdekfeszítő és eredmenyes lesz. A tanitó sokszor más rendszert követve a tárgyak egymásután­jában; sokszor eredetiséget, eszmét, tartalmat öntene tanításába, de nem teheti: mivelhogy a tankönyv meg­köti önállóságát. Az elemi népiskola feladata: megtaní­tani a gyermeket beszélni, gondolatait helyesen kifejezni. Mar pedig a mostani rendszer mellet! a tankönyv Író­jának irodalmi nyelvét cultiválja, szavait ismétli, ami megköti nyelvét a gondolatok helyes kifejezésében. Lel­kiismeretes tanítás mellett a gyermek mindent felfog, megért, önállóan megfontol és következtet egyik dolog­ról a másikra: amit tankönyv megadni nem képes. Abból addig olvas a gyermek mig el tudja mondani, de tudni az egészből semmit sem tud. Sokan azt mondják: szükséges az elemi népisko­lában a tankönyv a gyeruuk emlékező tehetségének fej­lesztése szempontjából egyrészt, másrészt pedig azért, mivelhogy a gyermekek nagyrésze közép és polgári is­kolába lep, ahol csakis könyvből tanulnak, meg kell tehát tanítanunk a gyermeket: könyvből tanulni. Mind a két okot alaposnak tartom, fejleszteni kell a gyermek em­lékező képességét, de nem tankönyv által! Tessék már az elemi iskola I. osztályában havonként egy-egy verset tanítani, a Il.-ban kettőt é. i. t. akkor a felsőbb osztá­lyokban a gyermeknek mindennap kell legalább egy versszakot tanulnia, ami nemcsak emlékező tehetségét, de beszélő képességét és poétikai érzékét is fejleszti. De még más haszonnal is jár ez. A gyermek megszokja és megérti a kötött szerkezetű kifejezés módot, ami a gim­náziumban és polgári iskolában a könyvből való tanul­hatásnak elengedhetetlen kelléke. Ezek alapján óhajtom a tankönyvek mellőzését és helyébe két jó olvasó könyvet kérek. Az egyik amint mondottam a hittani és hazai tör­téneti, a másik pedig az általános részt tartalmizó ol­vasókönyv. Emellett pedig kivánom, hogy a tanitó élő szava es vezető szelleme világítson a gyermek lelkében. A czipész iparosokhoz. Bizonyára tudják már t. szaktársaink mindannyian hogy a f. év augusztus hó 15-én Debreczenban meg ­nyiló országos czipész kongresszus, országos czipész és munkagép szakkiállítással köttetik össze, mely kiállítás megnyílik 1903. aug. 15-én és bezáródik szeptember hó 5-ödikén. A kiállításon kiállíttatnak és üzembe tartva bemu­tattatnak: 1. A keresk. miniszter ur engedélye folytán a m. kir. technológiai ipar muzeum által a czipész iparág körébe tartozó összes czipő készítő, varró és egyébb bőrmegmunkáló gépek. Szállíttatnak továbbá : 2. Kész czipők és csizmák. 3. Felső részek. 4. Czipész szerszámok, kaptafák és mindenféle ide tartozó eszközök. 5. A czipész iparág körébe vágó szakrajzok és minták. 6. A magyar bőrgyárosok termékei. Kiállításunk sikere csak ugy biztositható, ha az igen tisztelt szaktársak is belátják kiállításunk tartásá­nak szükségességét és felette tanulságos kiállításunkon, mint kiállítók egytől-egyig részt vesznek Hiszen a hazai czipész ipar felvirágzása csak ugy remélhető, ha ugy a vásárló nagyközönségnek, mint magoknak a hazai czipész mestereknek alkalom nyujtatik arra, hogy az ország különböző részében lakó czipész iparosoknak ki­fejtett műizlését egymással összehasonlíthatják, a czipész mesterek eltanulják a képzelte'b, ügyesebb czipész mes­ter műizlését, szabását, a nagy közönség pedig megismeri a czipész ipar mai fejlődését és haladását. A kiállításunkon való részvétel tehát minden szak­társunknak saját jól felfogott érdekében egyenes köte­lessége, és hisszük is, hogy szaktársaink a kiállításon való részvételi szándékukat minél előbb bejelentik és csekely aklozatukkal lehetővé teszik nekünk, hogy haza­fias munkánkat minél nagyobb siker koronázza. Nem az a fő, hogy egy czipész iparos minél több czipőt vagy egyébb tárgyat állítson ki, bár ha valaki ezt is megteheti, mindenesetre csak örömünkre fog szolgálni, hanem a lényeges az, hogy minél többen, ha mindjárt egy pár czipővel is, de mindenesetre részt vegyenek a kiállításon. A kiállítási tárgyakat kérjük legkésőbb f. hó 25-ig bejelenteni és augusztus l-re faládába csomagolva czi­rnünkre (országos czipész kiállítás előkészítő bizottsága Debreczen, Ipartestület) beküldeni. Az ide szállítási költ­séget a kiállító viseli, a visszaszállítás pedig, amennyiben a tárgy a kiállításon el nem adatott volna, a kereske­delmi miniszter ur engedélye folytán ingyenes. Bejelentő lapokat küld és mindenfele felvilágosítá­sokra készséggel ad azonnali valaszt a kiállítási bizott­ság. — A kiállításon több mint 100 érem kitüntetés lesz a egjobb kiállítók között kiosztva, hogy azonban vidéki czipészeínk a fővárossal szemben hátrányt ne szenvedjenek, a kiállított tárgyak 4 külön csoportba osztva biráltatnak meg, u. m.: 1. Budapesti czipészek kiállítása. 2. Törvényhatósági (szab. kir.) és rendezett tanácsú városok kiállítása. 3. Nagy és kis községek kiállítása. 4. Szövetkezetek, szakcsoportok kiállítása. A kongresszuson részt venni szándékozók, ameny­nyiben ez»n szandekukat f. hó 15-ig bejelentik, fel áru vasúti kedvezmény mellett utazhatnak ide és vissza. Felkérjük végül a vásárló nagy közönséget, hogy megszokott czipész mesterénél czipő és csizma szükség­letét most szerezze be és engedje meg, hogy cziptsz mestere megrendelt tárgyait kiállításunkon is kiállíthassa. Meg vagyunk arról győződve, hogy hazafias munkánk­ban a nagy közönség is készséggel fog minket támogatni és ezen reményben vagyunk Debreczen, 1903. évi julius hó 6. Tisztelettel Az országos czipész kiállítás előkészítő bizottsága. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezés. Vértesi Weisz Ernő ezredest, a cs. és kir. 10. huszárezred pirancsnokát a király a 7. lovas­dandár parancsnokává nevezte ki. — Ft. I'etrovics Gyula rk. esperes-plébános úr­nak, a njiregyházi rk. egyház uj lelkipásztorának Tisza­Polgárról való elbúcsúzása alkalmából a következő soro­kat vettük: Petrovics Gyula polgári esp.-plébános julius 5-én búcsúzott el híveitől, kik a legmélyebb sajnálkozással látják buzgó lelkipásztoruk távozását, inert a nép anyagi és szellemi haladását előmozdító sok üdvös alkotás, melynek — a helyi intelligentia közreműködése mellett — ő volt megteremtője és éltető lelke, a megsemmisü­lés veszélyének van kitéve, ha esetleg utódja nem ön­tözgetné az annyi buzgalommal és fáradtságot nem is­merő lelkesedéssel elhintett magvakat. Itteni rövid 3 évig tartó munkásságának egyik megbecsülhetetlen gyü­mölcse a fogyasztási és értekesitő szöveticezet megalko­tása, melynek megszilárdításán egymaga többet fárado­zott, mint az ügybszgo munkás tábor együtt véve. Majd­nem emberi erőt meghaladó tevékenységet fejtett ki a közjólet előmozdítását czélzó intézmények létrehozása körül, melyeket részint nyélbe ütött, részint — a meg­valósulás elé gördülő akadályok előmozdítása által — a létesülésre megerlelt. Ilyen leszakitásra várakozó megérett gyümölcsök : a faraktár és gépfűrésztelep létesítése, a gabona-raktár felállítása, a baromfi- éstojásértékesitő szövetkezet meg­alkotása, a kath. olvasó-körnek ifjúsági körrel való ki­bővítése, az iskolának még egy 8-ik osztálylyal való szaporítása, a 7-ik tanítói állás szervezése stb. Ez utóbbi czélra plébánossá való beiktatása alkal­mával az egri ájt. alapítványi hivatalnál 500 kor. ala­pot helyezett el; azon tanítónak pedig, ki az ifjusági­kört megalakítja, 50 kor. jutalmat igért. Hogy a nép anyagi gyarapodását czélzó munkálkodása némely körök­nek nem tetszett, az egy oly csekély jelentőségű mellék­körülmény, mely az igazsága tudatával biró, nemes czél fele törekvő férfiút útjáról le nem téríthette. Mint taka­rékpénztári elnök körültekinlő gondossággal támogatta hitelnyújtással a gyarapodni törekvőket, de szintoly óva­tos volt az ismeretlen spekulánsoknak nyújtandó hitel­nél : hinc illae lacrimae; ezért adatott ki ellene a vá­lasztott nép részéről a jelszó, hogy felekezeti iránynak hódol. Pedig hogy nem vezette felekezeti elfogultság, álljon itt bizonyságul az a tény, hogy asztalánál minden nagyobb ünnepen és nevezetesebb alkalommal a nagy­számú (30—40 embert számláló) vendégsereg között mindig jelen volt a ref. lelkész és a zsidó vallású orvos is. Ajtaja bármely tisztességes ember előtt nyitva volt. Polgár társadalmának erkölcsi sulylyal biró elemei oly fennkölt gondolkozású, s kivétel nélkül mindenkivel szemben oly koncziliáns modort tanúsító embernek is­merik Petrovits Gyula esp. plébános urat, hogy a fele­kezetieskedés (mond az antisemitismus) vádja lelett meg­vető mosolylyal tér napirendre. Nem vádaskodni, hanem kalapot emelni, Uraim, az érdem előtt! Midőn a főt. esp. plébános urnák e helyen is legforróbb köszönetün­ket nyilvánítjuk érdekünkben kifejtett buzgó munkálko­dásáért, bizonyos nemével a nemes irigységnek gratulá­lunk Nyíregyháza egész társadalmának, különösen kath. vallású polgárainak Petrovits Gyula esp. plébános úr­hoz. Isten éltesse őt ! — A vármegyei régiségi muzeum a tavasz folyamán az eddigi emeleti helyiségből, a vármegyeháza földszintjére, a volt pénztári hivatal helyiségeibe költözött át, megfelelő elhelyezést nyerve igy a folyton gyarapodó nagy értékű gyűjtemény. Dr. Jósa András főorvos e vál­tozással kapcsolatosan újra rendezi a muzeumot s e ren­dezéssel néhány uj szekrénynek beszerzésére van szükség. Ennek a költségere adott Tropper Sámuel turai birtokos 100 koronát, amit mi amidőn itt dr. Jósa András úr felkérésére köszönettel nyugtatunk, annak a reményünk­nek adunk kifejezést, hogy a szükseges felszerelés költ­ségei, hasonló nemeslelkü adományokból csakhamar összegyűlnek. — Állatorvosok véglegesítése. A földmivelésügyi miniszter Fábiánits József mándoki, Mihályi Imre kis­várdai, tíraef Vilmos nagykálloi, Szabó Károly nyíregy­házi, Tatay Imre ujfehértói és Báró Lipót nyírbátori állami állatorvosokat állásukban véglegesítette.

Next

/
Thumbnails
Contents