Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-20 / 38. szám

a _____ Ezzel végezhetném is a czikket. Azt gondolom mégis, bogj sztrájkról lévén szó, hozzá kapcsolhatók a fentebb elmondottakhoz egy érdekes megfigyelést a legutóbbi napok munkásmozgalmainak történetéből. Az ország ipari emporumában lakva, módomban állt foglalkoznom az idén oly gyakori munka beszüntetések lefolyásával, eredményeivel és okaival, kutatásaim közben rájöttem, hogy a sztrájkok egy részét a vállalkozók maguk idézték elő önző czélokból, kihasználva az ipari munká3szervezet vezetőinek azt a politikáját, bogy válogatás nélkül minden sztrájkot támogatnak és szítanak a folytonos agitatió toborzó erejére számítva. Igy föltűnt, hogy több olyan osztrák vállalatnál, mely nálunk is tart fiókot, a sztrájk után az özemet tetemesen leszállították. Ezeknél az igazgatóság az üzleti pangásra hivatkozva, még a tavaszi közgyűlésen b-j-lentette a reductio tervét. És mégis a magyar munkások tömeges elbocsátására a mesterségesen előidézett sztrájk szolgáltatta a közvetlen ürügyet . . . Más esetekben olyan ipari vá.lalat, mely az állami szállításra dolgozott, hónapokon keresztül fizette a munkásokat abban a reményben, hogy az obstructio megszüuik s a költségvetés megszavazása után a szállítást megkezdheti. Mikor ez a remény hiúnak bizonyult, egy váratlanul kitört munkabeszüntetés megszabadította az igazgatóságot a folyó esztendőre a munkások foglalkoztatásának és fizetésének gondjaitól. Nem is megy az ilyesmi nehezen Elegendő igazságtalanul elbocsátani egy pár munkást a szájasabbak közül : a forrongás rögtön megvan s ezt követi a sztrájk kitörése, mely aztán tisztességes okát adja a tömeges elbocsátásnak. Ezek közönséges esetek egy bizonyos nagy vállalat .termelési zavarának* történetéhez képest. Itt egy éjjel több mint 600 muukás mondta ki a tüntetést, követelve bizonyos régebbi ígéretek azonnal való teljesítését. Gyanús volt, hogy a főbujtogató a sztrájk harmadnapján „megtért" s természetesen ,vala felette öröm a mennyben." A többi annál inkább kitartott 20 napon át, mikor valamennyit visszafogadták a régebbi Ígéretek megújítása mellett — a kereskedelmi kormány nem éppen szelid nyomása folytáu Ezzel aztán teljesen helyre állott a részvények árfolyama is, mely a sztrájk alatt lassanként 40 koronával esett. Pikáns háttért ad az egósz mozgalomnak az a börzéről elterjedt hir, hogy a vállalat ügyvezető igazgatója a sztrájk megszűntét követö ultimo fölmondáson a vállalat részvényeivel horribilis összegekkel volt érdekelve és egyszülött fiának 60,000 korona adósságát fizette ki különböző uzsorásoknál és nem uzsorásoknál. Ezért kellett hát több mint 600 családnak, heteken át kereset nélkül tengődnie, a kinst illő módon bemutatták, együtt mentek tovább valamenynyien és csevegtek, nevetgéltek, tréfáltak szívók szerint; és amint Pe tonvillet elérték a Miss Jemina Ivins barátnőjének gavallérja meghívta a hölgyeket egy csöppecske flip-re; és miután Miss Ivins és barátnője előbb igen elvörösödtek és igen sokat vihogtak és arczaikat a zsebkendőkkel takaigatták, végül mégis csak beleegyeztek s az első palaczk után a másodikra is könnyen rábeszéltették magukat : vigan üldögéltek a Korona kertjében, váltakozva, hol a flipp szürcsölése, hol az eldöczögő omnibuszok között osztva m"g figyelmüket, mignem ugyancsak ideje volt már, hogy a Sasba igyekezzenek. Ismét megkezdték hát vándorlásukat s oly gyorsan, amint csak lehetséges, siettek, nehogy a hangversenyről elkéssenek. — Mily csodaszép! Kiáltottak föl egyszerre Miss Jemina Ivins és barátnője, amint a kertbe beléptek. És nem volt-e valóban csodaszép? Oly tiszták és csinosak voltak a kavicsos utak, két oldalt bokrokkal szegélyezve ; oly disz.-sek voltak a festett, apró, lécz1 ligások ; oly bűbájos világítást terjesztettek a szines lámpák és lampionok; mily gondosan voltak a tánczolók kenyelmére a tánczcsarnokok krétával behintve s ket zenekar is játszott, a kert egyik vegén tőrök muzsika, a másikon meg katonabanda. A pinczérek ide oda futkároztak melegített borral, vagy pálinkás és vizes palaczkokkal, barna-agyag sörös korsókkal; emitt az ősszekoczczintott poharak csengése hallatszott,amott nagyot pukkant a sörös korsó dugója, erre meg borsos tréfakon harsanyan kaczagtak ; a hangversenyterem ajtajában nagy tömeg tolongott, röviden szólva, az egész — mint azt Miss Jemina Ivins a látvány újdonsága vagy a flip hatása vagy mindkettő által inspirálva megjegyezte: „hogy pillantás volt a kaprazatok varázs-világába. Ami a hangversenytermet illeti, nohát ahoz foghatót félig sem lehet elkepzelni. Az énekesek emelvénye, a szinek, az aranyozás és a tükrök fényében ragyogott. És micsoda orgona van ott! A Miss Jemina Ivins barátnőjének az udvarlója azt suttogta, hogy 400 fontba is belekerülhetett ; mire Mr. Sámuel Wilkins kijelentette, hogy egyáltalán nincs túlbecsülve, mely véleményhez a hölgyek is teljesen hozzájárultak. WTIRYIDE

K nyomorúság rettenetes gondjaival gyötrődnie a jövő miatt; ezért kellett a hatósági apparatust mozgásba hozni, föl egészen a miniszterig . . . Jó az ilyesmit megjegyezni és átvinni a i öztudatba ! Dr. Nagy Lajos. ÁI-9zocializiiiU9. A mult vasárnap délután — úgynevezett — szociáldemokrata gyűlés volt a Buzatéren. Mi a szocializmus ? A szocialismus ma is a jövő zenéje. Hoz tyúkot, kalácsot, uj Jézuskát. A bajonettekből kenyérszelő kést csinál, a manlicherből furulyát, az ágyúból diótörő mozsarat. Sokáig megelégedett azzal, hogy millió és millió rabszolga munkás csillagtalan éjszakájába tündéri álmokat varázsolt. A sivár, a sötét jelent utópisztikus képekkel hitegette. És a milliónyi rabszolga rajongással szegezte szemét a víziókra. Gép kolosszusok zúgása közt, nyomorúságos munká lakások félhomályában hillotta a biztató szót, látta a csábító fata morganat és hitt nyomorogva és remélt és meghalt. A rabságban meghalt apák rabságra születelt gyermekei már nem elégesznek meg a csábos muzsikával és a szépen megfestett távlattal. Maguk is felkivánkoznak a színpadra. A nagy nagy opera előadásában a mit az emberi társadalom felülkerekedett része gazdag jelmezekben játszik, akadályokat támasztanak a hívatlan műkedvelők. Miért nem maradtok a nézőtéren ? Hiszen belépti dijul csak az élteteket, a véreteket, nyomorúságos exisztenciátokat fizettétek le, hát hogy merészkedtek az orkeszteren átkapaszkodni ? Takarodjatok I De a proletárok nem mozdulnak. Szervezkednek. Van már Trades-Unions és van Internacionálé, kollektivizmus, antikapitalizmus, marxizmus, blanquizmus, allemanizmus és tudná Bokányi, hogy még micsoda izmus! Nagy a szervezkedés, sok a tervezgetés. A munkások harczba fogtak. Régen az utópisztikus mesemondókat üldözték. A kik szabadságról regéltek a népnek — meglakoltak. Giordino Bruno a gondolat szabadságát hirdette és a campo di fiorán Róma melleit máglyára vetették érte. Szegény jó Morus Tamás munkáiban az általános munkakötelezettségről képzelődik, a misera plebs contribuens nyomorán siránkozik, hát megszánják és a Towerben Londonban VIII. Henrik leütteti a fejét, hogy ne sirhasson. A modern szocializmus első mozgatójat Babeuf-ot a francziák ölették le. ITolyt vér elég. A társadalmi bajok eszeveszett orvosai megtorlásul szintén vért akarnak. A nihilista fel akarja szántatni az egész földet és bevettetni sóval. Pusztuljon minden a mi van. Az anarchista alapos hentes munka után az őköljogot szeretné helyreállítani. Az okosabbak szelídebb gyógyszereket készítenek. Az anyagi javak egyenlőtlen eloszlásán a kommunisták az egyenlőség végletekig való kiszélesítésével akarnak segíteni. A szoczialistak már csak a tőke és a munka viszonyának szabályozását, a vagyonlalan mun kás osztály szellemi és anyagi helyzetének javítását akarják. Ez a mozgalom elhat a világon mindenfelé. A hol a XIX. századdal nekilendült gépipar a kapitalista tőkéjét aránytalanul nagyra hizlalta, a munA hallgatóság emelkedő sorokban ült körös-körül és a férfiak és nők ettek és ittak olyan megelégedetten, amint az csak lehetséges. Közvetlenül a hangverseny megkezdése előtt Mr. Sámuel Wilkins két üveg rumot és vizet rendelt, melegítve és czukorral, valamint czitromszeleleket a maga és a másik fiatal ur részere, „továbbá egy korsó xerest a hölgyek részére egy tányér piskótával." Igy aztán a mi két párocskánk boldogsága teljes lett volna, ha egy nagy bajuszu ur nem meregette volna folytonosan a szemeit Miss Jemina Ivinsre, egy másik ur p dig skót mellényben nem kacsintgatott volna szakadat nélkül a Miss Jemina Ivins barátnőjére. Ez utóbbi udvarlója mind jobban-jobban elkomorodott, mozogni kezdett valami „impertinentiáról" és „nagyzoló pudligrófokról", homályos k fjjezésekben azt a szándékát sejtetve, hogy meg fog ölni valakit s a világosabb es nyomatékosabb nyilatkozatoktól csak a két hölgynek az a fenyegetése tartotta vissza, „'ogy itl egy hültő 'elyük ben helájulnak, 'a még csak hegyellen hegy szót szól". A hangverseny egy orgona nyitánynyal kezdődött. „Mily hünnepélyes ! szolt Miss Jemina Ivins, nyilván szándék nélkül oldalt pillmtva a nagy bajuszu úrra. Mr. Sámuel Wilkins, aki előzőleg épen maga elé mormogott, mintha sélapalczajának aranyozott gombjával tartott volna valami bizalmas megbeszélést, hangosan fölhorkantott, — de nem szolt semmit. Valami asszonyság feher atlaszruhában énekelt most egy áriát. „Da capo" kiáltotta, rögtön utána a skót mellenyes ur, egy sörös korsó fenekével kopogtatva az asztalt. A Miss Jemina Ivins barátnőjének az udvarlója tetötól talpig vegigmérte s egyszersmint k-rdező és tnegveiő pillantast váltott Mr. Sámuel Wilkins-sel. Egy komikus dal következett zongora kísérettel. Miss Jemina Ivins majd szélpattant nevettében s íme — harsogva kaczagott a nagybajuszu ur is. Egyszóval mindent, amit a hölgyek tettek, rögtön utánozták a nagybajuszu ur és a skót mellényü ur, hogy ezzel bizonyítsák synpathiájukat és lelki rokonságukat; és amily mértékben vidámabb és beszédesebb lett a két hölgy, ugyanoly arányban vált komorabbá és szótlanabbá két gavallérjuk. kás szoczializmus hullámcsapásai, impozánsak, Igy Angliában, Németországban Francziaországban és Belgiumban. Mindenütt igyekeznek a munkások az őket elnyomó tőke ellen emberi jogaikat érvényesíteni. Segítse őket az igazságos Isten. Hozzánk is átcsapott a szoczializmus szele. Évekkel ezelőtt az agrár-szoczializmus kérdése nekünk is gondot adott, és a mezei munkások jajkiáltására nagy bajok váltak nyilvánvalóvá a miken segíteni kötelességünk, de a nemzetközi áramlatok a legújabb időkig nem érték a hazát. Egyrészt, mert iparosállam sajnos nem vagyunk és igy nem létező ipari munkásaink, nem érezhetik a tőke elnyomó erejét, másrészt pedig azért, mert a magyar nép hazaszeretete -- még ha sorsa javulásáról van szó — sem tűri a haza-gyalázó beszédet és haza-megtagadó elveket. Most visszatérek oda, a hol a szót kezdtem. Vasárnap czoczilista gyűlés volt a Buzatéren. A világot átjáró n igyhatalomnak a szoczializmusnak olyan ünnepet rendeztek olt a magukat szoczialdemokratáknak nevező tudatlanok, hogy attól a szocziáldemokráczia elméletirója Marx Károly a feltámadási klarinét szóig, orsóként fog a sírjában forogni. Ordináié izgatás volt az, nem szocziálista gyűlés. A nép lelki egyensúlyának megzavarására igen alkalmas. Ha itt ott meg is csillant benne a testvériség tanán ik igaza, a jó hatást rögtőn elborította a sár, a mivel a 7 izgatók dobálóztak. Igaz, hogy sárból támogató falat nem 1 helne építeni, de hát ne dolgozzanak a szocialisták a vályogvető czigányoc anyagával. Nt m kímélték a hazát sem a Rontó Palik. De arra vigyázni fogunk, hogy nálunk a háromszínű zás zlóig ne jusson a sár. A szónokok nekimentek törvénynek, vallásnak, papnak, harangozónak, polgármesternek, rendőrségnek és illetlen szóval a hazának is. Vakmerőség olyan embereknek prófétaként a nép elé állani a kik maguk sem tudnak semmit. Tanuljanak, ha szocziálisták akarnak lenni. Ne izgassanak. Ne játszanak — szereplési viszkelegből hajtva — rút komédiát a szociálizmus leple alatt. Mikor aztán képzeletük megvadult szamarán végig rajta-rajtáztak mindazon a miről életükben valaha hallottak, előadták sérelmeiket a dikciózók. 1. A rendőrkapitány a polgármester megkérdezésével a Buza teret jelölte ki a gjűles helyiül, mert inár ezelőtt is ott gyűléseztek, ók mosta széna-léren szerettek volna gyülekezni az ő szuverén akaratukkal szemben ez a rendelkezés — sérelem. 2. A villamos lámpa oszlopokról itt ott a rendőrök levakaiták a felhívást. Igaz, hogy ők senkit sem kérdeztek meg, hogy szabad-e hát aira a villamos lámpa oszlopra plakátumot lagasztani? Kereskedő és iparos mm leheti, de az — úgynevezett — szociáldemokrata teheti, hogy oda is felragassza a hirdetését a hova nem dukál, de az ál-cocilistának sérelem kell, hogy jajgathasson. A huzavona támasztás neki szociálista küzdelem. A mit a — ez a ktnyere — pesli ur, meg a debreczeni elvtárs, meg a többiek ö.-szehordtak mind el tűnnek nyomtalanul. Az őszi szél felkapta és elhordta a hangot, de megtorlatlanul nem maradhat az, a mit a hazáról hangoztattak azon a gyűlésen. Odáig még nem jutottunk, hogy Szabolcsmegye székhelyén, nyílt téren Ha a dolog itt bevégződött volna, a négy szerelmes jó kedve majdcsak visszatér; azonban Mr Sámuel Wilkins és baratja a nagybajuszul és a skót mellényesi kihívó pillantásokkal méregeltek. Ezek aztán Miss Jemina Ivinst és barátnőjét még élénkebb rokonszenvvel nézegettek, igy akarván egész világosan érthetővé tenni, hogy mily kevéssé tartanak a k"t udvarlólól és fenyegető mozdulatuktól. Mikor a hangverseny és a vaudeville bevégződött, mindenki ismét a kertbe igyekezett. A két tolakodó ur a sz ;rető párokhoz csa lakozott, hangos megjegyzéseket tettek a Miss Jemina Ivins és barátnője csinos bokáira, végül a hölgyek m llé léptek és tánezra körtek őket, anélkül, hogy a két udvarló létezéséről a legcsekélyebb tudomást vetlek volna. — Mit halkalmatlankodik maga, maga fajankó, — kiáltott Mr. Sámuel Wilkins, erő.en megmarkolva aranyos gombu botját. — Ki a kakuk szólt hozzád, te kis tollseprő, válaszolt a nagy bajuszu úr. — 'ogy merészli hőn h-mgem és barátomat sértegetni? mondá a másik udvarló. — Ördög vigye ónt és barátját, feleselt a skót mellényes ur. — Nesze! rikoltott Mr. Sámuel Wilkins és aranygombos botja suhogott a levegőben. — Rajta! kiáltott a skót mellényes úr. — Nem ! kiáltott a nagy bajuszu. — Segítség, hemberek, segítség! Kiáltozlak a hölgyek . . . Késő este lett. A homokban két küitő kalap heveri, mellény és bajusz pedig eltűntek a láthatárról. Miss Jemina Ivins és barátnője jól sejtvén, hogy a verekedésnek ők is nem csekely mertekben voltak okai, — természetesen görcsökbe estek, végielenül sértve erezték magukat, tiltakoztak az alaptalan gyanú ellen, siránkoztak a fölött, hogy születtek, ha ilyesmit meg kellett érniök s végül — hála a flipnek, a xeresinek és az ijedelemnek, öntudatlanul jutottak haza egy bérkocsiban. M.