Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

IV t R V I D É H De nem eresztett el szárazon másként sem, mert dolgozó szobájában valami pompás ottani termésű finom ó borral kínált nrrg, pedig ő maga vizimádó. Nem olyan mint én, a kit — vagy is inkább családját — a nnpokban egy csinos fiatal huszártiszt látogaiolt meg, bemutatván magát, hogy „En Bornemissza vagyok". Vísszamulatki ztarn azzal, hogy „Én meg az ellenkezője." A legtöbb igazi nyíri embert finom borral megkínálni, majdnem olyan, mint a disznó elébe gyöngyöt szórni. A magam fajta nyíri ember azt tartja, hogy „Bort iszik a magyar ember jól teszi, tőle senki e jogát el nem veszi". De csak olyan bort iszik ám, a melytől disznóvá nem válik. A nüri ember bor dolgában olyan, mint a tormába esett féreg, a mely az ananasztan megdöglik. Nem is ittdm több.t egy pohárkánál. Kőszegi Bedaecker nem volt a zsebemben, sem cicerone vagy valaki ösmerősöm a ki a varos nevezetességeire figyelmessé tehetett volna, de azért lel tűnt a piaezon újonnan épült román ízlésben tartotl r. kath. templom, mely kicsinyben hasonl.t azon templomhoz, melyet Sama^sa Józsi f egii érsek most építtet a nyíregyházi híveknek, Isten dicsősé,"r.;, virosun't ékes i'-géül ; a mely templom befejezéséhez, kö/.el állva eddig is 300000 forintba ket ült, de valószínűleg még 500 »0 forintot fog elnyelni, a nagylelkű egyházfőnek örök emlékére. Kár, hogy a kőszegi ti mplomnak egyik oldala helyszűke miait sói házakhoz van tapasztva, nem pedig különállóan építve. Elképzelheted édes Péterem, hogy olyan magam fajta 69 éves fiatal ember Keszthelytől Kőszegig, reggeltől estig, kocsirol viczínálisra, rendes vonatra, megint riczinálisra átugrálva, szellemi élvezi tektől is elkáprazva és elfáradva, jó vacsorára fente fogait, mert hiszen e napon csak a kis cz Ili állomáson haraphattam valamit kutyafuttában. A köszeghi acetyli nnel vil ágiiolt nagy fogadónak ulczára néző üveges verandájában gondoskodva volt arról, hogy a vacsoiát mimül tovább élvezhessem, mert kedvencz eledelem — a páczolt nyelv — gumilaszlikumból volt Csinálva. A nyiri pajkos azonban nem hagyja magát. Lofőztem a gumilásztikumot, inert e^y rövid óra alatt mégis csak én gyűrtem le őtet, nem ő főzött le engem. Vesztemre sárvári sajtot rendellem nyorntalékul. Azért mondom, hogy vesztemre, mert ennel ízlésem szerint finomabb sajlot azon rövid idő alatt, mióla a földet laposom soha sem éve, azóta családommal együll, már háiom posta csomagot fogyasztottam el belőle. Ha már épen sajtról beszélünk, eszme társulat alapján eszembe jut az, hogy néhány év előtt Debreczenben szinház után a Hungáriában vacsora v gen gyomorszája bezárásául sajtot kértem. Mifele sajljuk van? Kérdem. Mindenféle. A pinezér felsorol vogy tíz fajtát. Az utolsó promontóri volt. Ne lovább I Ilyent még nem kóstoltam. Hozzon. Ugyan nem Rornandour lesz az? Erre az önérzetes büszke pinezér lenéz engem a sárgaföldig és németre fordítva mondja „Bilte ! Romadour wird' s wohl gschrieben, aber Promontori wird" s ausgsprochen, denn das ist französisch, Wissens ! Ja. A hangos párbeszédre a szomszéd asztaloknál hahotára fakadtak. Mindenki proinontorit kért, de a pínczért többé előkeríteni senkinek sem sikerült. Pár év múlva ugyancsak Debreczenben a legelső fogadóban a Bikában ebédelve az általam ösmeretlen pinezér is azt mondotta, hogy mindenféle sajljuk van. No hát kérek promontórit. Mosplyógva válaszolta „Uram ! Pár év előtt csak a Hungáriában volt ily^n, de azt megették es azóta ilyen Debrecze ben nem kapható". Szegény liungáriás pínczért Debreczenből kollegái kifüstölték. Na de elég ennyi a sajtból, mert nem mindenki szereti a szagát. Április 30-án hajnalban öt órakor döczögtem a viczinálissal Szombathelyre, hogy legalább egy pillán tá^t vethessek a vasmegyei Gullur-egylet múzeumára, a mely a premontrei rendnek főgymnasiumi epületében rgy nagy földszintes (eremben őriztetik. Kelet- • kezését valószínűleg a premontrei kanonokok buzgalmának köszönheti. Jelenlegi őre főtiszti hndő Kárpáthy Kelemen premontrei tai>ár ur reggel hét óra tájban még az előbbi nap faradalmait pihente. Névji gyemre jegyzett és hozzá beküldött kérésemre egy embert adott mellém, a ki a gymnasiumba elkisert és a muzeumot a kapussal kinyittatta. Bizonyára szenu lyesen mutatta volna meg muzeumát, de miután a vonat 10 óra tájban volt indulandó Sopron)ba, a hol a muzeumot meg az nap megakartam nézni, és ha mar Szombathelyen voltam, utczait is be akartam barangolni csak félórát szántam a gyűjteménynek megtekintésére. Alapos elvezetére napoK kellenének. Számos honfoglaláskori falé.él alakú, nyélbe szúrható nyilak mellett keltő unicum, a mennyiben Y alakú. Valószinületf apró madarak elejtésére szolgait. Nekünk is van némileg ezekhez hasonló nyilunk, mely a thu/.séri VI ik honioglaláskori sírban tegezben talaltatott, szépen rgymns mellé sorakozó öt dirab négy szövetű, nyárs alaku niilra fektetve; ca hogy a mienk nem Y, hanem nyitott jegyező alakú. Ilyen szeles ilü njíllal könnyebb volt egy kis madarat eltalálni, mint tűhegyes nyilakkal. Bronz-emlék aránylag a mi gyűjteményünkhöz kevés van ; ha jól emlékszem, mintegy 10 bronz balta (európai stylus), egy kés töredék, egy kard penge törették, ' gy ép és egy löredék' s lándzsa. I^en sok fejes és fejetlen tű, a miben mi szegények vagyunk. 10 ép és 12 töredékes sarló. Egy gyönyörű tekercses lánczos fibula (kapocstű) Veső. La Téne ízlésű vas tárgy sok van, különösen ekevasak, a milyeneket azonban a rómaiak is használtak és nálunk is találtatnak. Egy rézkorszakra emlékeztető vas csákány, a milyent másutt nem láttam. Van a többek között egy pár szokatlan alakú honfoglaláskori kengytl is, a mely nem függélyes tengelyű tojásdad, hanem harántos tengelyű, mintegy felülről összenyomott kerülek alakú. Ezt is unicumnak vélem. Szombathely modern, nagyvárosias kinézésű, villamos közüli vaspaiyával. A dunántuli három általam látott nagy város, Szombathely. Sopron és Győr közül nem tudom melyiknek nyújtsam ízlésem szerint az elsőséget. Délben Sopronba robogtam és az állomástól szakadó esőben egyenesen az ujonnnan épült városház, vagy jobban mondva város palotához hajtattam. A muzeum, a melynek tudós őre Kugler Alajos városi loleveltárnok, a palotanak legtágasabb diszes termében van elheiyezve, a melynek csupán berendezése, ftlszerek'se 6000 forintba került. Mi is álmodunk ilyesmiről. EgyeJőre elég volna nekünk 400 forint szekrények beszerzésére. De hát, „ha nincs piz, igyál víz". Be kéne allani binkócsinálónak. Mit mondassz hozzá?! Mint minden dunántuli muzeum, ugy a soproni is gazdag római emlékekben. Az ókornak angoljai, — a rabló kapzsi rómaiak, — nem terjesztették nálunk tűízel vassal a culturát. Nálunk csak egyes római érmeket találnak gyéren, szórványosan. Nagyon gazdag La Téne Ízlésű tárgyakban. A többek közölt van ott ezen korból hat darab igen nagy jellegzetes kés, négy ép vaskard, tizenkét fibula, melyeknek egyike korállal van díszítve Tíz vaslándz a. Nyolcz darab bonfogluláskori cserépedény sok kengyel és Árpád királyok korából származó sarkantyúk. Etnographiai gyűjtemény, és sok egyébb régeszeti kincs, melyek rövid felóra alatt szemeimet elkápráztatták és igy emlékemben mosódtak. Innen estére Győrbe érkeztem, a hol mint május első napjának előestéjén a munkások zajos, de békés felvonulást tartottak. A muzeumot a tudós és lángoló hazafiságukról híres Szent-Benedek rendiek alapították, gyarapítják és nagy rendben tartják. Ezen rendből vált ki a magyar régészet apostola Rómer Floris is. A muzeumnak tudós-lelkes őre tisztelendő Börzsönyi Arnold úr, a kit reggel hét óra után kerestem fel a nagyszabású rendházban. fia bajussza volna, olyan kuruez lenne, a milyent még a „Nyír" sem terem. A nagy refectoriumban előbb uri módon meg reggeliztetve bevezetett az egy nagy termet betöltő muzeumba. Miután azonban nyolcz órakor előadásra kellett mennie, magamra hagyott a muzeumban, a hol a sárga irigység epéje futott el, látván különösen a rengeteg avar tárgyakat, a milyenek közül a mi muzeumunk csak is egy árva nyílhegyet őriz, melyet Kótajban Lámfalussy gör. kath. lelkész úr házi kertjeben talaltak. Kőkorszaki eszközökben jóval gazdagabb, mint bármely általam ösmert hazai, vidéki muzeum. Különösen feltűnt egy kőcsákány, mely rézkorszaki csakánynak utánzata. Két bronzkardjuk is van. Egyik tömör, másik borítva vo t markolattal. Sok bronzkarperecz, egy gyönyörű tőr, 4 buzogány, 7 lándzsa, 17 köpüs, 4 szárnyasbalta, 3 rézcsákány, 4 lapos és 2 domború szalagos spirális karvéd. 23 sarló. Dudoros boka pereezek a milyeneket nálunk Gáván, N.-Halaszban Sényőn^ és Balkányban is talállak. • Van itt ezeken kívül rengeteg egyéb régészeti kiucs is a melyek azonban emlékezetemből eltűntek. Kár, hogy az általam futólagosan megtekintett, hét dunántuli muzeumnak a szegzárdinak kivételével nyomtatott catalogussa nincs, bár mindegyik korszakonkint,f nagy szakavatotlsággal van elrendezve. A Darnay-muzeum annyiban válik ki, hogy ott minden tárgy külön lapon lerajzolva és tüzetesen leírva is van. A dunántulon látottak után be kell vallani, hogy ottan a régészet iránti érdeklődés általánosabb, mint mi nálunk és hogy ottan e téren a vezérszerepet a róni. kath. papok, megyei és városi tisztviselők viszik. Darnay mint ludós kereskedő a maga nemében egyedül áll. Adná az Isten, hogy nálunk is akadna valamely fiatalabb erő, a mely muzeumunkat tovább fejlesztené, mert a természet rendje szerint a vének, a kik közzé én is be vagyok sorozva nem sokára kidőlnek. Hosszura nyúlt levelemet azoa kéréssel zárom be, hogy ugy Te, mint azon szabolcsiak, a kik ezen soraimat elolvasásra méltatták, muzeumunkat továbbra is támoga'ni kegy. skedjetek. Nyíregyháza, 1903. szeptember 11-én. Igaz tisztelő barátod Dr. Jósa András. ÚJDONSÁGOK Rákóczy ünnepély Nagy-Kállóban. A nagy-kállói képviselőtestület által é. szept. 6 án tartott Rákóczi ünnepélyről a következő tudósítást veltü : Szept. 5-én estve a város zászló diszt öltött s az ablakok kivilágíttattak. 8 óra tájon a városháza felől indult a fáklyás menet s hazafias és kuruez dalokat énekelve, zenekiséreltel járta be a város főbb utczáit. Majd visszatérve, a szabadság emlékoszlopa előtt tömörült a közönség, a helybeli czigány banda egyik nem régen községünkbe jött tárogatósa pedig a ref. templom torony ablakából zúgatta le tárogatójának hol riadós, dörgös, hol szelíden búgós and ditó kuruez dalait; sokáig gyönyörködtette dalával a közönséget, mignem 10 óra tájon a meg-meg ujuló tapsok s éljenzések daczára is búcsút intett lámpásával s ezzel együtt véget ért az esteli része az ünnepélynek. 6-án reggel 7—8 óra között a város képviselő testületének nagyrésze zászlókkal felékesített, rendezett, s zárt kocsisorban 30 gyönyörűen díszített virágokkal, nemzeti színű szalagokkal dúsan fölékitett lovas legénynyel, bandériummal az élén kivonult a város halárahoz, hogy szeretve szerelett nagynevű képviselőjet Mezőssy Béla urat fogadja. — Jött is; s hatalmas éljenzés, majd pedig a nagy-kállói választókerület függetlenségi partelnöke Beretőy János meleg szavai és üdvözlése fogadták a jeles férfiút. Ezután a több helyen felállított diadalkapuk alatt ismét szép rendben vonult a menet a város főterére, hol mozsárágyuk dörögtek tisztelete és hódolata jeléül a nagykallói lelkes közönségnek. 8 — 11 óráig volt az ünnepély magasztos, felemelő része. Ugyanis előbb a r. kath., majd a g. kath. s aztán a ref. templomban jelent meg a város küldöttsége s magas vendégei, mely utóbbi helyen Nagyt. Görömbey Peter ev. ref. lelkész s esperes mondott lelkes, a történelem igazságaivá 1 átszűrt lélekemelő egyházi beszédet, mel\nek végeztével az izr. templomba vonult a közönség. 11 érakor a város képviselő testülete, a szabadság-emlékoszlop előlti téren mesterileg alkotott s szépen díszített sátorban tartott nyilvános díszközgyűlést, hova a város, egyesületek, társulatok, körök, valamennyien saját zászlajuk alatt jelentek meg. A rövid, de lelkes s igaz őszinte magyar érzésről tanúskodó megnyitó után, melyben a város tekintélyes főbírája üdvözölte a megjelent magas vendégeket és a nagyszámban összegyűlt ünneplő közönséget, — dr. Mezőssy Béla országgyűlési képviselő úr tartotta a (lapunk más helyén, a maga egész terjedelmében közölt) hazafias ünnepi beszedet. Majd ennek végeztével a kö zönseg mint lorró hálaimát zengte a Vörösmarty szózatát) 1 órakor a kaszinó helyiség udvarán 86 tagu társas ebéd volt, hol a jól készített ételek mellett vidám társalgásban s szebbnél szebb felköszönlőkben volt a jelenlevőknek része. Még pedig : 1. Pethő Zsigmond az ország koronás királyára. 2. Jancsó Géza II. Rákóczy Ferencz s eszméi diadalára. 3. A vármegye alispánja dr. Mezőssy Bélára. 4. Iklódy Márton az alispánra. 5. Szabó Antal ref. tanitó dr. Benedek János orsz. gyűlési kepviselőre. 6. A város főbírája Nyíregyháza város polgármesterére. 7. Rallovics Pál Eötvös Pálra. 8. Dudínszky Emil Májerszky Béla Nyíregyháza város polgármesterére. 9. Májerszky Béla polgármester — válaszolva — a testvéries egyetértésre. 10. Görömbey Péter az alispánra, Mezőssy Bélára s a nagykállói járás főszolgabírójára. 11. Benedek János orsz. képv iselő Pethő Zsigmondra és Görömbey Péterre. A hivatalos ebéd 4 óra tájon ért véget s a jókedv sokakat a késő esteli órákig pohár mellett tartott. Délután a Kossulh-téren népünnepély volt, hol a város fiatalsága perdült tánezra s mulatott estig. — Bencs László beszámolója. Mint lapunk legutóbbi számában már jelentetlük, Bencs László Nyíregyháza város orsz. képviselője ma vasárnap d. e. 11 órakor tartja meg beszámoló beszédjét a városháza udvarán. Beniczky Miksa, a nyíregyházi 48-as függetlenségi párt elnöke a függetlenségi partnak több képviselőjét meghívta ez alkalomra, akik közül eddig Fapp Elek tudatta, hogy megjelenik, mig a szintén meghívott Ugrón Gábor szép levélben köszönte meg a meghívást, amelynek azonban — nagy sajnálatára — felesége súlyos betegsége miatt nem tehet eleget. Barabás Béla és Uray Imre képviselőktől értesítés — lapunk zártáig nem érkezett. — Szabolcsvármegye igazoló választmánya a legtöbb adót fizető bizottsági tagok jövő évi névjegyzékének egybeállítása czéljából folyó évi szeptember 16 ikán d. u. 3 órakor Nyíregyházán a vármegyehaza kistermében ülést tart. — Eikiivö. Jármy János vármegyei tb. aljegyző e hó 29 én tartja esküvőjét Gencsy Juliska kisasszonynyal, Gencsy Albert volt orsz. képviselő kedves leányával. — A nyíregyháza—nyirbogdányi menetdíjak lejebbitése. A magyar királyi államvasutak igazgatóságától nyert érlesites szerint a nyíregyháza—nyirbogdányi viszonylat f. évi október hó 1 tői kezdve a távolsági forgalom I-ső vonalszakaszából a III. szomszédos forgalomba lejebbitetnek. Budapest 1903. szeptember hóban. Az igazgatóság. — Gyászrovat. Gulácsi Gulácsy László és Ilona férj. jármi és szolnoki Jármy Gyuláné, valamint gulácsi Gulácsy Gyula, mint az elhunyt testvérei jármi és szolnoki Jármy Gyula mint sógora, gulácsi Gulácsy Gyulane szül. marosnémethi Balika Flóra mint sógornője, jármi és szolnoki Jármy Zoltán és neje szül. pazonyi Elek Malvin, Elemér, Jordán, Anlónia és Paula, továbbá gulácsi Gulácsy Tibor, Gyula, Ilona, László és Mariska mint öcscsei es bugái ugy a maguk, valamint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel tudatjak, hogy szeretett és felejthetetlen fivérük, sógoruk és nagybátyjuk gulácsi Gulácsy Lajos úr folyó évi augusztus ho 31-én délután 1 órakor Budapesten, életének 70-ik eve1 ben súlyos szenvedés után az Úrban csendesen elhunyt. 1 A drága halott földi maradványai Fülpös-Daroczrí i szállíttatnak, hol folyó évi szeptember hó 3-án délután fognak az ev. református hitvallás szertartása szerint megáldatni és a családi sírboltba örök nyugalomra tetetni. Budapes', 1903. szeptember hó 1-én. Béke poraira, áldás emlékére! Mélyen szomorodott szívvel tudatjuk úgy magunk, mint a rokonok nevében is, hogy szeretett anyánk, anyós és nagyanya özv. Lux Lajosné, született Nagy Rozina