Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

XXIV. évfolyam. 28. szám. Nyíregyháza, 1903. julius 12. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZ&BOLCSMEGYEI TANITO-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. H&& >Ieejeloniii hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: ,, ,

r

a„,

r v^aw^an h

l,

k„ H Az előfizetési pénzele, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetés (l jak : poétán vagy helyben házhoz hordva: , „ , - -> 7 j- r 1 • a szerkesztő czime alatt kéretnem beküldeni. „ . , ,, . •Vész évre . . 8 korona í

aP Szétküldésé targyabem leendő felszo- „ , ...... , . , Minden negyszer basábzott petit sor egyszeri 'él évre . . . . . . . '. . .' ! 4 . lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo^ftataa^ eí Te e »*ert kezektől kOzlése li> fillér; többszöri közlés esetében 8 fiit. •gyed évre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám i

lWrlkl!m

l, ... 4 , T^í,

1!!

1,"™!

1^'

6!,

61

1^; \ községi jegyző és tanító uraknak égés/ évre 3 rTánnstlrv háv\ intP7

Pnrlrtk -n.ü uu ° ,"L

a

?S klvanatra s az Apró hirdetések lO szóig4.> fii.,minden további szó n'-ar korona Key s/ám Ara >0 fillér 1 (Jánoszfey ÜÜZ) intezendók. illető költségére küldetnek vissza. 4 fi . Vastag beiüvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint. Némotorszáy és SVGÍCZ tővárosaib in ós Dorn & Co.up. áltil Hamburgban. Egy pár fontos szó az édes mamákhoz, i. Megremeg a toll a kezemben, midőn e sorok Írásához kezdek. Mert ami a tollat a kezembe adja, az a szeretet a jövendő nemzedékek iránt s ez a szeretet a szivemből átjut az ujjamba is. Az édes mamákhoz szólok, a családi nevelés ez örök mestereihez és hisz-m, hogy szavaiinet megfontolják, mert leányaik nevelése és pedig helyes és jó nevelése oly érdek, mely nemcsak ezen jövendő boldogságát és majdan családjuk virágzását teremti meg, hanem egyúttal édes hazánk iránt is s^ent és feledhetetlen kötelességeket ró minden anyára s amilyen lelkiismeretességgel és gondossággal, amilyen ügyességgel és belátásai teljesítik e szent kötelességeket az édes anyák : olyan lesz az áldás, olyan lesz a befektetett erkölcsi tőke, melynek kamatait majd a jöveudő idők fogják megtalálni Talán komolyak, sőt súlyosak lesznek a szavaim, de bízom b> nue, hogy egyetlen édes anya sem fogja azokat visszautasítani, mert mindny.íjukat biztosíthatom róla, hogy családjuk jövőjét, gyermekeik boldogságát, sőt unokáik előrehaladását csak ők maguk óhajtják ugy, mint én, de jobban még ók sem. S hogy miért éppen a leánynevelés érdekében emelem tel a szavamat, annak az oka az, mert jól tudom, hogy e világon mindent előírói kell kezdeni, ha valamit alaposan akarunk végezni. Ilyen kezdet a leányok nevelése is Hiszen régen bebizonyított s magától értn a Nyáréji álom. i. A kis leány oda kuporgott a nénje mellé, tágra nyílt szemekkel bámulta, mily gyor.-an suhan annak kezében a tű, ujjacskái titkon, kedvtelve simogattak a csillogó, fehér, fényes selymet, amely körülfolyta a szótlanul dolgozó leányt. Lopva kémlelte a nénje arczát, de azon a halvány arezon semmi biztatót nem láthatott, pedig ugv szeretett volna csevegni. Istenem, oly nagyon, nyelvecskeje sehogysem tudott a hallgatásba belenyugodni. .Márlha néni, — kezdte hízelegve, — ne légy oly szomorú, hiszen olyan szép ruhád lesz és milyen szép leszel inajd benne", — tette hozzá mély meggyőződessel és igen elcsodálkozott, hogy a nenje ennek sem örül. Pedig őt is ezzel szokták vigasztalni, ha sir és ő el is hallgat ilyenkor és öi ül, de hát Márlha néni szófogadatlan, a mama is mondta tegnap. „Igen, ezt mondti a mama, — kezdte ismét bizonytalan hangon, — én h illottain, tudod Martha néni, ott ültem a sarokban és nem tudta a mama, hogy ott vagyok, különben kikergetett volna. Azt is hallottam, hogy milyen jó lesz neked, ha El<»k bácsi elvesz, nem kell több uhat sem varrni, meg 4 frtos kalapokat sem fogsz hoi iani. És ez nagyon jó lesz, ugy-e Mártha néni? Én nem is tudom, miért sirtál te oly nagyon és miért mond'ad, hogy ez az elet gyehenna lesz? Mondd, Mártha néni, mi az a gyehenna? A fiatal leány ijedten ejté ki kezéből munkáját, s rémülten tapasztotta be a kis leány csacsogó száját. „Gsilt, Klárika, menj szépen aludni, — monda neki, — szomorúan simogatva meg a gyerek fürtös "fejét. Minek azt neked tudni!" A kis leány megszeppenve, busán sompolygott ágyacskájához, a párnák közül is küzködve bár az álommal, de iűlyion a nénje felé pislogott és egészen eláhető dolog, hogy amilyen a nő, olyan a társadalom s az emberiség Ha a nő okos, nemes szívű, bölcs és tapintatos; ha a nő szivéből tud érezni, fenkölteu képes gondolkozni és minden ítélete tiszta és helyes; egy szóval, ha ideális lelkű nók élnek valahol nagy számban, ott az egész társadalom éled és zöldül, mint a termő fa a patak partján, ott szárnyalást vesz a lélek s mindenki érzi azt a tiszta levegőt, melyben éppen ugy frissül az ember lelke, mint ahopy tágul a tüdeje fent a hegyek levegőjében. És ha elég szerencsétlen vagy, ha látnod kell a strébereket, akik irtóznak a komoly munkától s kénytelen vagy együtt élni a félemberekkel, — eh, mindez ott kezdődik a nők elhanyagolt munkájánál; ott kezdődik a legszentebb feladatnál: a nőnevelésnek kiapadt forrását. Ma nagyon beteg mindenütt a társadalom. Valami irtóztató lázas állapot fogja el az emberek legtöbbjét s e lázas állapotról nem lehet elég biztosan megállapítani hogy ez minő betegség ? Vájjon az arany láz-é ez, vagy az élvezeti láz; a feltűnési, a nagyzolási láz-é ez, vagy a gonosz indulatok láza, melyek uralkodnak az emberi szivek felett. S ki a hibás benne, hogy e ragályos betegségnek nem lehet határt szabni? Ki a hibás benne, hogy ez a betegség irtóztatóan éreztetni utókövetkezményeit, a jellemgyengeséget, a sok lelki gyötrelmet, a nyomorúságok irtóztató tengerét, s azt, hogy a mai ember ki van zavarva sodrából egészen és boldogtalan? Ki a hibás benne, hogy e betegség terjedésének az okai nem szűnnek, sót egyre megvanak? Félek kimondani a feleletet, mert gyöngédtelennek tartamúivá látta, hogy mint taszítja ez el magától azt a suhogó, habos selyem tömeget, amiben pedig majd olyan szép lesz, finom ; előkelő mennyasszony, ahogy a mama mondta. Oh, ez a Mártha néni! A kis szoba nyitott ablakán át fölhallatszott még, de a harmadik emeletre is a főváros esti életének zűrzavaros hangja. Mintha a füstös, kormos levegő helyett balzsamos illatot hajtana errefelé a szellő, talán ez bágyaszlja ugy el őt, a munkától amúgy is kimerülve, ez teszi oly ólomnehézzé tagj át. Pedig le akar menni az utczára, végig kóborolni, elgyalogolni azokat a sötét gondolatokat, melyek az agyán keresztül szántanak. Igen, le megy sétálni. A köpenye ott lóg a fogason, ott van a 4 frtos kalapja is, amelyet nem sokára fölcserél majd egy drágáért, finomért és a melyet oly szívesen viselne pedig továbbra is, mert ezzel az olcsó kalappal, a még olcsóbb ruhák varásával egy édes emléket temet el, egy féltve őrzött arezot szaitit ki szivéből, ami pedig már mélyen, nagyon mélyen bevésődött oda . . . II. Mar lent is van ! Elvegyül az emberáradatba, amely sodorja őt magával és ő megy czéltalanul, gondolkodás nélkül ... Az útja ott vezet el a redakezió mellett, a szeme oda tapad a lefüggönyözött ablakokra, mintha át akarna azokon hatolni, hogy valamelyik asztal mellett megkeressen valakit . . . Tűnődve áll meg a sarkon és bele ütközik egy hirtelen beforduló urba. .Pardon", — mormogja a férfi, kalapját könnyedén megérintve és egy futó pillantást vet a leányra. Megrezzenve áll mrg előtte. .Márlha — mondja fojtott hangon, — maga az csakugyan ?" ,Én, mondja ez csendesen és a szemét félve emeli föl a férfi csodálkozó arczába. .Egyedül?" kérdi ez és kutatva tekint körül. Mártha bólintott. „Igen, — válaszolta egyszerűen, — sétára indultam!" A fiatalember szó nélkül karjára fűzi és ő vonakodás nélkül megy vele, oda simul a karjára és egészen nának érte s azt hiszem, hogy e nók, akikre reámutatnék, nem fogadnak el a vádakat. Ám a tény mégis az, hogy a nőket e joggal bevádolhatjuk, mert örök hivatásukat: az eszmények szolgál, tát feladták s elhagyva ma^as trónjukat, ahol az emberiséget vezették az ideálok felé, ők is elindultak, hogy a férfiak utján járjanak s ott vagyuuk, hogy már-már a nők is össze vannak morzsolódva és az ő szárnyuk is le van perzselődve s nagyrészük immár megalkudott a modern élettel. Hanem ennek határt kell szabni S a leánynevelés igaz teljesítése által vissza kell varázsolni mégint azt az állapotot, amelyben az emberiség lelke ismét egészséges lesz. S itt az édes anyáknak van a legtöbb szavuk. Mert hiába. Az iskola ad tanulságot, ad bizonyos routint, sőt bele is ölti a szivekbe az érzéseknek ama fonalszálait, melyekből később az a fiatal leány fonhatja, szőheti az aranyhálót: a társadalom és a család erkölcsi levegőjének aranyhálóját, melyben, aki benne él, boldog maga is és boldogít másokat is, mivel felemel az ember isteni rendeltetésig. És a mi leányiskolánk is, városunk ez egyetlen ily intézete jól érzi és igyekszik is teljesíteni e kötelességet. Ám az iskola munkája egymagában igen kevés. Ha hasonlattal akarnék élni, azt mondanám, hogy elkülönítve a családi neveléstől, csak olyan, mint a nyári eső: hoz ugyan áldást és ha elmarad, kiszárad és eltikkad minden, de mégis csak kevés idő az, amelyre hatása kiterjed, hiszen nem sokkal az eső útán, már megint száraz lesz minden, Vagyis mit akarok én ezzel mondani? Azt, hogy az iskolai nevelés mellé társul kell szetermészetesnek találja, hogy most ők kelten, akiknek pedig valójában immár semmi közük egymáshoz, kaitkarba öltve sétálnak! Behunyja a szemét, boldogan hallgatja a fia szavait, az értelmét nem is tudja, csak a hangját hallja, ennek a zenéjét szívja be mohón szomjas lelke. Néha fölkap egy-egy szót, ami visszhangot ad az ő szivében is, szerelem, — szenvedés, — eldobott boldogság, — szülői kényszer, — a sivár jövő bizonyos boldogtalansága . . . Rábólint gépileg a fejével, görcsösen megszorítja a kezet, mely az övét fogva tartja . . . Egy jókedvű társaság került elibük. Az urak nagyon bizonytalanul álltak a lábaikon, egyikök, aki a legjobban tapasztalhatta a föld forgását, szemtelen arrogancziával állt a leány elé és bekémlelt kihívóan a kalapja alá. Hanem abban a pil anatban meghökkenve tántorodott hátra, a kinos meglepetés egy szempillantás alatt kiverte fejéből a bor gőzét, kijózanodott . . . A leány megdermedten bámult rá, elfehéredett ajkai szinte hangtalanul ejtették ki e nevet.- „Élek!" „Hát valóban maga az Mártha, — szólt rekedten a férfi, alig akarva szemeinek hinni, — maga, az én menyasszonyom, éjnek idején egyedül csatangol egy idegen emberr 1! Szörnyűség! - csikorgatta össze fogait és ökölbe szorult kezét szikrázó szemekkel emelte a másikra .Hitvány gazember" — sziszegte, de a leány villámgyors, tiltó mozdulattal, védőleg tartá ez ele karjait. „Ne próbálja sérteni" — csattant föl a hangja keményen. A fiatalember nyugodt mosolylyal háritá el maga elől a leány karját, hideg megvetéssel fordult a dühében toporzékoló ember felé: „Ön részeg, ittas emberrel pedig nem állok szóba!" Szorosabban fűzte magahoz a leány és csendesen megindult vele előre. És az ment vele.