Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-15 / 7. szám

lVYtll VIDÉK deka. — Két sima szárnyas balta, 40 és 17 deka. Egy szárnyas balta vállal ('eddig egyedüli muzeumunkban) 26'5 deka. Harczi csákány, ketté törve 55-5 deka. Hét darab ép, fülecskével ellátott tokos balta, 3 egyenes peremű, Európában általános typus, — három félholdalakulag kivágott, csücsökben felnyúló peremű magyarországi typus és egy erdélyi typus, melynek köpűje nem kerülék, hanem letompított négyszög alakú. 1 kiló 97 deka. Egy nyitott végű, hengerded, 14 mm. vastag, végeinél 8 mméterre véknyuló, külső oldalán rorálokkal szépen díszített köpcsös karperecz. 15 deka. Egy nyitott végű, heegerded huzalbúi készült karperecz, egymásra hajlítva, ugy hogy egyik oldalról tekintve ugy néz ki, mintha ket karperecz egymásra lenne helyezve, a másik oldalon pedig a huzalnak két vége egymással össze nem ér, hanem 2i mm. távolsagra vannak egymástól. 10 5 deka. Két darab, egy párt képező, korong alakú 13 cm. átmérőjű ellapitott négyszög-(dülény) átmetsz;tü huzalból készült 8 tekerületü spirális, mely melldíszül és egyszersmind mellvedül szolgait. Közepén (a legkisebb csavarulatból) egy 3 cm. átmérőjű, lapos pitykéből 1 cm. magasra felnyúló tüske nyúlik fel. A pityke szabadon mozgatható ugyan, de el nem távolitható, mert nyele "j" alakú, melynek két ága a kiesést lehetetlenné teszi. A spiralisnak külső szélén a huzal 1 cm. széles, de a közép felé mindinkább keskenyedik; felső éle sűrűn egymás mellett levő rovásokkal van díszítve. A spiralisnak külső, tehát legvastagabb része egyenes iranyban halad 15 cm. hosszúságban, mely 10 cm. hosszúságban épen olyan három szögekben elhelyezett rovatolásokka' van díszítve, a mint azt a salgo-tarjáni teljesen hasonló tekercsen láthaljuk. 1 kiló 11 deka (lásd „A bronzkor emlékei magyarhonban" Dr. Hampeltől czímű műnek XXXVII-ik tábláján). A díszített négyszögű huzal heogerdeddé valva mindinkább veknyodik es egy hasonló átmérőjű, de csupán egy kerületű tekercs-alakban végződik. A legvege négyszögüvé van kalapálva, és egy kerületű, kicsiny, kifele irányuló tekercset képez. Egy másik, az előbbihez hasonló tekercs; azon külömbséggel, hogy a korongos spirális 14 cm. átmérőjű, 28 mm. átmérőjű fél domború pitykéjéből csücsük nem nyúlik fel. Tekerűlete pedig 9. Súlya 1 kilo 2 deka. Egy ösmeretlen használatra szolgálhatott hengerded cső (nem töredék). Hossza 43, átmérője 17 mm. Az egyik vége azonban 35 mm. átmérőjű fél domború fejet képez. A lyuk alól 12, a fejen pedig 10 mm. átmérőjű. Súlya 8 deka. Egy — göngyöletet képező — egy cm. széles papirvékonyságu, felső oldalán hosszában kissé háztető alakulag kiemelkedő szalag, mely eredetileg valószínűleg cső alakú karvédő tekercs leheteti. Hogy a göngyölet szét ne bomoljon egy hasonló széles, de egészen lapos mintegy 29 cm. hosszú szalaggal volt összetekerve, a melyen felkör alakú díszítés látszik. Súlya 11 deka. Egy ép tőrmarkolat a penge egy részével. A markolatnak vége legyező alakulag kiszélesedik, de nem éles. A markolatot középen egy lyuk hatolja át. A pengének közepén egy élesen kiemelkedő lécz vonul végig. Hasonlót nem ösmerek. Négy darab ép csücskös sarló. 29 deka. 3 drb. csücskös sarló-töredék. 13-5 deka. 2 drb. nyeles sarló. 24 deka 2 drb. ilyen sarlónak töredéke. 19 deka. Végül 21 drb. igen elhasznált fürész, melyek közül három részben összegyürött töredék. Ezekben röviden beszámoltam a nagy értékű leletről, hálás köszönetemet fejezve ki e helyütt is a nemes grófnénak adományáért. Nyíregyháza 1903. febr. 12-én. Dr. Jósa András. A népnevelési egyesületekről. A 80 as években erős felbuzdulásnak indult a népnevelési egyesületek alakításának eszméje. Alig volt vármegye Magyarországon, a hol ilynemű humánus egyletek ne létesültek volna. Vodak varmegyék, a melyekben (területükhöz képest) 4 — 5 népnevelési egyesület is létesült. Sőt netnely helyen tul is lőttek a czélon, a mennyiben akadt olyan város, amelyben egyidejűleg 2 népnevelési egyesület is alakult. A szalmalánghoz hasonló felbuzdulást csakhamar közöny, mondhatni halálos közöny váltotta fel. Mignem egy évtizedig tartó hallgatás, elvetve itt-ott csendes munkálkodás utan körülbelül 1894-ben vettünk tudomást a népnevelési egyesületek fellendüléséről. Azonban a kezdet nehézsége miatt egyelőre csaknem mindenütt le kellett mond ni a jótékonyság gyakorlásáról. Igen. mert azon vagyont, illetve tőket, melynek kamatai a jótékonyság gyakorlásául szolgállak volna, képtelenség volt előteremteni. A vezetőkben hiányzott a kitarlás. Lelkesedésük is csak műlelkesedés volt és nem valódi, nem őszinte. Ily körülmények között aztán megfeneklett, kátyúba jutott az egyesületi élet szekere itt is ott is. Néhol annak tengelye oda is rozsdásodott, küllői kitöredeztek, mag>1 az egész alko:mányt a közöny árja elborította, elnyelte. Csupán azon népnevelési egyesületek virágoztak, illetve leleltek meg hivatásuknak, a melyeket a vármegye istápolt, azaz a melyeket a vármegyei népnevelési alapból tartottak fenn. Szabolcsvármegyében is alakultak ily népnevelési egyesületek. Tudtommal ez idő szerint keltő működik es pedig: a kisvárdai és a nyíregyházi. Amaz időrőlidőre, évről évre jelt adott magáról, hol télvíz idején, a mikor is felekezeti különbség nélkül gondoskodott a szegénysorsu iskolás gyermekek felruházásáról, hol pedig azzal, hogy a tanügy, közelebbről a népnevalésügy előmozdítása czéljából tételek kidolgozására 100 koronás jutalmakat tűzött ki. Emez, — fájdalom a« 1896—97. iskolai év óta pihent. Csak a napokban ébresztette fel mely álmából Okolicsányi Géza ur, mint az egyesületnek ez időszerinti elnöke, S vájjon miért szunynyadt, miért nem kelt életre előbb ? Miért nem mutatta meg az egyesület előbb, hogy él és nem halt meg végkép, csak aludt és az első őszinte kiáltásra várakozott, hogy megmutathassa életképességét itt is, ott is meg-megnyilatkozó jócselekedetekben. Legyünk őszinték. Valljuk meg hibánkat, — nem nem voltunk eléggé szorgalmasak és fáradhatatlanok e humánus intézmény felvirágoztátásában. Pedig a lezajlott 6 év alatt sokat, nagyon sokat tehettünk volna vállvetett munkálkodásunkkal. Hány mezítelent ruházhattunk volna fel, hány éhezőnek adhattunk volna kenyeret, hány szerencsétlennek törölhettük volna le inségkicsalta könnyeit ? Sajnos ! nagyon is ránk illenek a szentírásnak ama szavai: „Éheztem és nem adtalok ennem, beteg voltam és nem látogattatok meg, mezítelen voltam és nem ruháztatok fel, rabságban voltam és nem szabadítottatok ki stb." Jól tudom, hogy szeretett kartársaim megértettek engem és a midőn fentebb szemrehányással illettem őket, ugyanakkor önmagamnak is tettem szemrehányást, mert enmagam is méltán megérdemlem azt. A nagy város zajában én is medfeledkeztem ebbeli kötelességemről, hivatottabb erőkre vártam, s avatottabb kezekre kívántam volna bízni a népnevelési egyesület szent érdekének munkáját. A mitől tartottam is, — bekövetkezett. (Míg falun a nép közt éltem, minden időmet a népnevelesügyének szenteltem.) Bekövetkezett az, hogy kartársaim is éppen ugy gondolkoztak mint én. Mástól várták a kezdeményező lépést. Nem czélom — ezt más alkalomra kívánom halasztani — a népnevelési egyesületek fontosságát, feladatát bővebben fejtegetni, csupán kartársaim figyelmét kívánom felébreszteni és a népnevelési egyesületek fele terelni, mert hisz azt senki sem vitathatta el, hogy ezekben vezető szerepet kell vinnie, minden hivatott tanítónak. Ime-szeretett kartársak, a nyíregyházi népnevelési egyesület uj életre kelt. Annak tiszteletreméltó elnöke hangyaszorgalommal gyűjtögette s rakta a fillért-fillérre mig az a 4000 korona összeget el nem érte. Párosítsuk most az észt, a talentumot az erővel, bizonyára meghozza a maga gyümölcsét, mert hisz: „A sziv és ész együtt : mi az ? Nem tél és nem szilaj tavasz, Őszi nap, mely süt melegen, Mig édes gyümölcsöket terem." Adja az Ég, hogy e termésben idővel gyönyörködhessünk. Nyíregyháza, 1903. február 10. Lengyel József, ev. ref. tanitó. A népnevelési egyesület közgyűlése. A felekezetnélküli népnevelési egyesület e hó 8-án tartotta Okolicsányi Géza elnöklete alatt évi közgyűlését. A tárgysorozat rendén előterjesztetett az egyesület működéséről szóló elnöki jelentés, a mely főbb mozzanatokban a következő adatokat foglalja magában : „Az egyesületet, mely legfontosabb feladatául azt tűzte ki, hogy szegénysége miatt egyetlen tanköteles se maradjon iskoláztatás nélkül, az 1887 év nyarán a közügyek előbb vitelének egyik fáradhatatlan harezosa, a vármegye népnevelési bizottságának akkori elnöke, Istenben boldogult Lukács Ödön úr keltette életre nemcsak itt Nyíregyházán, de a vármegye minden egyes járásában a járási székhelyeken működő testülettel. Hónapokon át tartó fáradozások, tanácsnyujtás s ösztökélésekkel sikerült az alapszabálytervezet kidolgozása s 1888. február 14-én miniszterileg való megerősítése. A jóváhagyott alapszabállyal megindulván a taggyüjtés, az egyesület már 1888. és május 20-án 4 2 alapító taggal, kik feje.iként 10 forint alapítás dijat kötelesek fizetni s 26 fizetéses rendes taggal 3 évre évenkint 1 forint tagdíjjal, alakuló közgyűlését megtarthatta, tisztikarát s a választmányt megalakította. Mennyiben elegendő tőke nélkül a tervezett feladatnak eredményesen szolgálni nem lehetett, az egylet minden erejét működése egész idején arra használta fel, hogy tőkéjet a gyűjtés minden megendedett módjával mennél nagyobb összegre emelhesse fel, igyekezetét tehát arra fordította, hogy a papiroson szereplő tagdijat a pénztárba gyüjthesse, e dijakat minden nagyobb erőfeszítés igénybevétele nélkül sikerült lassanként teljesen beszedegetni, egyes nyilvános helyeken mindjárt kezdetben gyüjtőperselyeket állított be és pedig a Gasinóban, az Európa, Betyár kávéházban, a vasúti vendéglőben s a Tester ezukrászdájában, iparkodott ujabb tagokat is megnyerni, a helybeli pénzintézeteket adományok nyújtása czéljából évenkint megkeresgette. Az alapszabálynak a tőkegyűjtésére vonatkozó ama részét, hogy a városban egyes házaknál összegyülemleni szokott, az illetőkre értékkel nem biró ócskaanyagokat, úgymint elnyűtt foszlányos ruhaszöveteket, rongyok, kóczok, selejtes érez- es üvegnemüeket, bútortárgy alkatrészeket stb. sortirozza s nagyobb tömegben pénzzé tehesse, életbeléptetnie nem sikerült, ez örökös tervelgetések útvesztőjében e kivitel megfeneklett, az üzletember bátorságával, erelyével nem rendelkezett, már meglevő tőkéjének egy részét, egy egészen itt uj, a jövedelmezőséget ki nem számithatott vállalatba fektetni nem akarta, nem pedig azért, mert a központhoz lehetőleg közel fekvő, alkalmatosnak ígérkező raktár helyiséget ingyenes használatra a várostól kapni nem tudott, mert e fáradságosnak Ígérkező s bosszúságokkal is telt üzlethez aránylag szerény díjazás mellett, ambitrókkal telt kezelő szemelyeket, felügyelőket, raktárnokot kineszelnie nem sikerült, de legkivált mert félt attól, hogy a diplomatiai furfanggal megközelíthetett egyes modos családok különféle ürügyek támasztásával a vállalkozás rendes menetét, folyását időnként megakaszthatták s ezáltal az egyletnek akaratlan költségeket is okozhattak volna. Egyletünk fennállásában 15 éves az elért pénztári eredmény rózsásnak még sem mondható, a? első 5 esztendőben tagdíjakból, persely-gyűjtésekből szépen pénzelünk ; azonban lassanként a perselyek üresek maradnak, a fillérek azokba utat többé nem találnak; a közönségnél a közöny lábot kap, üzletváltozás s gázdacsereles a helyiségekből a perselyeket eltávolítja ; a casinóban még meglevő persely is évek óta kong az ürességtől. A közönségnek a persely kiakasztás, mig uj volt a dolog tetszett, foglalkoztak vele; az újság ingerének megcsappanásával azonban ennek felkeresését elhanyagolták. De nemcsak a persely gyűjtés enyészett el, de a tagfogás is elmaradt. Az emberek küzdenek a mindennapi megélhetéssel, a társadalom filléreiket minden téren erősen igénybe veszi, önkéntesen nem s csakis erős reábeszéléssel foghatók meg ; a fogdosás hálátlan szerepére pedig a közönyben szenvedő egyleti tag komolyan vállalkozni nem akar. A közönyösség annyira általánossá vált, hogy az egyleti tagokat a gyűlésekre fogdosni kell s egy tisztújító közgyűlést, — mint a milyen a legutóbbi is volt — néhány taggal lehet csak megtartani.* Következett a tisztikar és választmány megújítása. Elnöknek megválasztatott egyhangúlag Okolicsányi Géea ki a közóhajnak engedve, ezen állási újból elfogadta. Az egyesület uj alelnöke: Balla Jenő, jegv/.ő: Werner László, pénztárnok: Bakos István, ügyész: üudák Károly filléregyesületi felügyelő: Fazekas János lett. Választmányi tagok : Boczkó Lajos, B mis Menyhért, Horváth István Klár Andor, Korányi Iinre,Kubacska István, Lengyel József, Májerszky Béla, Orsovszky Gyula Ruhmann Endre, Sesztay Pál es Varga György. A számvizsgáló bizottság által tételről tételre megvizsgált és teljesen rendben talált pénztári számadas szerint, az egyesület jelenlegi vagyona 4503 kor. 84 fillér, mely összegben egyesületünk 8 éven át volt fáradhalailan és áldozatkész elnökének, Korányi Imrének 100 koronás alap.tvanya is foglaltatik. Hogy egyesülelünk vagyona a lefolyt 15 év alatt fentemiilett viszonyok mellett mégis aránylag oly szépen gyarapodott meg kell emlékeznünk itt Vidovich László főszolgabíró és Werner Gyula polg. isk. igazgató volt egyleti penztárnokokrol is, kik Okolicsányi Géza jelenlegi elnökkel egyetemben az egyesület érdeket oly ügybuzgóan és önzetlenül több éven át szolgálták, fogadják ezért e helyen is az egyesület hálás köszönetet és elismerését. Végül indítványok tétettek az egyleti vagyon mikénti kezelésére, az egyesület által már folyó évben eszközlendő segélyezésekre, nemkülönben az alapszabályok e^yes pontjainak való módosítására nézve, ez 'knek előkészítésével, illetve elintézésével elnök és választmány bízattak meg. Ezzel a gyűlés véget ért. Werner László, egyl. jegyző. ÚJDONSÁGOK. Bessenyei-Kör. A Bessenyei-Kör közelgő f. hó 19-ediki estéjét a színházban tartja meg. A vállalkozás érdekes; Makó Lajossal az élén egész kis karavan jön át Debreczenből: színészek, énekkar, katona-zenekar, hogy itt szinre hozzon monológokat, vígjátékot, zenekarra irt áriát, sőt egy kis operát is. Az este műsora a következő : 1. Egy kis vihar. Vígjáték egy fölvonásban. írta: DREYFUS ÁBRAHÁM. Előadják: HAHNEL ARANKA úrhölgy, a debreceni színház művésznője, és KRÉMER JENÓ, a debreceni szinház művésze. 2. A fogak. írta: TEMÉRDEK. Előadja: MAKÓ LAJOS, a debreceni szinház igazgatója. 3. A kolostor kapuja előtt. Daljáték egy fölvonásban. Szövegét írta: BJÖRNSON BJÖRNSTJERNE. Zenéjét szerzette: GR1EG EDE. Előadják: DR. POPlNl ALBERTNÉ úrnő (szoprán; szerepe: sorsüldöztc úri leány), ADAMEK GIZELLA úrhölgy, a debreceni szinház művésznője (alt; szerepe : apáca fejedelemasszony), és a debreceni szinház NŐI ÉNEKKARÁNAK tagjai SANTROCH ALAJOS harmonium-kiséretével. Színhely : Tér, jobbra a kolostor rácsos-kapuja néhány lépcsővel, középen emelvény kereszttel, szintén lépcsőkkel. Éjjel. 4. A rákok. írta: JACQUES LE NORMAND. Előadja: MAKÓ LAJOS. 5. Concert-ária. írta: MENDELSSOHN BÓDOG (Op. 94.). Előadja : DR. POPLNL ALBERTNÉ Úrnő. # A 3. és 5. szám kíséretét és a közjátékot a DEBRECENI KATONA-ZENEKAR szolgáltatja. A daljáték és ária szövege : A kolostor kapuja előtt. Irta: Björnaon Björnstjerne. „Ki zörget az éjben a klastrom elölt ?" „Messze földről egy árva lány!" „Mi bántja szived, mi az, mi gyötör?" „Szívet ennyi nem ért még tán 1 Nem volt pedig bűnöm; Leroskad a térdem, Elhúgy az erőm, Szivem szakad, érzem. Óh nyiss kaput, talán e helyen Enyhül kebelem!" „Mi föld szüle, szólj, mely táj a hazád?" „Észak földje, borús ege." „Mi vonzza e helyre szived panaszát ?* „Alleluja dicséneke! Varázssal ez hatott Keblemre szelíden, Tán elpihen ott A bánat e szívben. Oh nyisd ki, nyisd a béke hónát, Tán nékem is ád!" „Mért kínoz a fájdalom, tárd ki szived!* „Nyugtot többet, ah, nem lelek én!" „Tán elveszítetted atyád, hived?" „Mindkettőjüket elveszitém! Mit édes szerelem Hü szívbe' fakasztott, Mit álma terein, Egyszerre eloszlott. Óh nyiss kaput, lelkem viharát Nem bírja tovább l*