Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-28 / 26. szám

N T ' R V I D ^ tt A magasabb érzelmek közül, különösen a vallásosság és a hazafiúi érzelem az, amelynek fejlesztése az elemi iskola egyik főczélját képezik. Eltekintve attól, hogy az emberi lélek ezen legfőbb ékességei szoros kapcsolatban párhuzamosan haladnak és kell is haladnia egymás mellett — én is eltekintve, az utóbbival óhajtok foglalkozni, mint Bakos kollegám. Mint tudjuk, a történetet mindenki szereti mindenki érdeklődik iránta. A férfi és nő az ifjú és leány. Semmiről sem szeretnék ugy hallani beszélni mint arról, ami történt, akár közel, akár távol történt legyen ez; legjobban szeretnék halhni beszélni, arról, miképen fejlődtek, alakultak a népek, mit csináltak az ősök? S ne higyjük, hogy a történet iránti részvét csak a miveltebb osztályoknál volna föllelhető. Föllelhető ez a szegényeknél és tudatlanoknál is. Sőt maguk a gyermekek is nagy érdekeltséget tanúsítanak a történeti elbeszélések iránt. A hat éves fiu ott ül öregatyja térdein, a ki katona volt, s csatában részt vett, s tátott szájjal hallgat az ősz ember egyszerű elbeszélésére. Vagy lépjünk be a falusi iskolába, hol a tanitó bensőséggel és igaz lelkesültséggel beszél el igyszerü eseményeket a történetből. A gyermekek most mozdulatlanul ülnek padjaikban, szemök, szájok mereven a tanítóra van szegezve; arczukon meg látszik, hogy nemcsak hallják, hanem érzik is az e=eményt: az elbeszélés tartalma szerint majd tündökölnek szemeik, majd könynyek peregnek le orczáikról. Ezek oly tanórák, melyek alatt a tanitó kezében tartja a kulcsot a gyermekek szelleméhez és szivéhez. Im nyissa ki az ajtói, s vessen a termékeny főidbe csak jo magvakat, melyekből nemes érzelem, hazaszeretet, a jó, igaz és szép iránti lelkesülés fog fakadni ! . . Bárha azt akárjuk elérni, hogy már a gyenge, fogékony gyermeki szivekben kellő gyökeret verjen a hazaszeretet — akkor elsősorban a szülei ház van hivatva arra, hogy minden gyermek már a családban halljon egy kevés történeti beszélgetést p. o. Zrínyi, Dobó, Hunyady, Rákócziak stb. hős tetteikről, igy érzéke a gyermekeknek fölébred a történelem iránt. É halott dolgokbani képzést tovább folytatja majd az iskola, csak alkalmat és módot kellene adni — minden egyes iskolának széles e haza határán belői! — Igen csak alkalmat és módot — az által, hogy minden népiskolánál alapítványokat kellene létesíteni, s annak kamatjait mindig a hazai történelemben legtöbb jártasságot s tudást feltüntető legjobb tanulónak kellene kiosztani, még pedig a haza egyik legmagasztosabb ünnepén mártius 15-ikén. Bár a haza iránti szeretet szent lángja töltene be és lelkesítene, minden honfiúi és honleányi keblet, s kiki tehetségéhez mérten hozná is meg áldozatát — a szegény filléreit, a gazdag koronáit, igy minden egyes iskolánál lehetne alapítványokat létesíteni — miképen azt már több helyen meg is cselekedték ! ! Ezen általános hatás mellett — a hazaszeretet ápolására s a haza érdekeinek kellő megértésére is leghathatósabb eszköz a történet tanulása. Nagyon helyesen mondja erre vonatkozólag Horváth Mihály a nagy történész: „A haza sem nem puszta fogalom, sem nem csupán azon föld, melyet bizonyos határok között a nemzet jelenleg magáénak nevez. A haza összetett lény, melynek van teste is, lelke is. Testét képezi a talaj, melyen születtünk, a faj, melyhez tartozunk, a nyelv, melyen első gondolatainkat és érzelmeinket kifejezni tanultuk, a hegyek, sikoK, folyamok, melyek szántóföldünket ékesítik, a termények, melyek e földrésznek főjellegét képezik. Lelkét pedig teszik az emlékezetek, szokások és erkölcsök, a mondák és regék, a viszontagságok, remények és bánatok, melyek fajunkat közösen illetik, azon szellemi és erkölcsi tőke, mely e hazában lakott nemzedekek munkálkodásainak, életének eredménye* ; más szóval maga a haza története. Akkor, midőn a népnek nem volt semmi befolyása a közügyek intézésére, — a törtenet, mint népiskolai tantárgy kevesebb jelentőséggel bírhatott: de most a szabadság és jog egyenlőség korában a történet tanítása és tudása a népiskolában is elkei ülhetlenűl szükséges ; mert a nép csak innen tanulhalja meg saját nemzete állását a többi népek között, annak szükségeit, előnyeit, hiányait, törekvése czélszerüségét, vagy czélszerűtlenségét ismerni: csak ezen ismeretek alapján fakad föl nagyobb mértékben érdekeltsége a közügyek iránt. Szóval csak a történet tanulása és tudása által lesz a nép arra képes, hogy szabadságát a haza érdekével összhangzóan gyakorolhassa. Gondoskodnunk kellene minden iskolánál népkönyvtárakról, s azokban alkalmas olvasókönyvekről, mivel 1 az olvasokönyv van arra hivatva, hogy a népiskolai növendek, erkölcsi és értelmi képzését a tanító melle.t, mint második tényező elősegítse. Mar a tekintetből, midőn az erkölcsi képzés hangsúlyozott, nem lehet olvasókönyv erkölcsi olvasmány nélkül . . . Más különben e könyv az élettel áll párhuzamban, szükséges tehát, hogy benne a gyermek mind azokat legalább általánosan lássa, olvassr s belőle tapasztalatot 1 szerezzen, melyekre az életben nagy szüksége leend! Elet leírásokat, jellem rajzokat, melyekről gondo- I latokat alkotva maganak képes lesz felemelkedni azon fokra, melyről megtudja ítélni és felfogni egy nagy em- • bernek életrajzából, működésének különfeJe mozzanatait; azon nagy eszmét, mely egesz éleién keresztül vonult, Vagy is amiért küzdött, fáradott. Csak hogy az ily életrajzok, ne idegen nemzetek férfiainak életét vázolják, hanem hazánkbeli fiaink közül választassanak e nemben minta példányok: mert ez j által hazánk múltját egyes korszakokban kitűnt nevezetes egyénekkel együtt össze fűzve, hazánk történetét is adjuk, Igy a magyar népiskolai növendék magyar gyermek less; tehát a magyar nép múltjából, jelleméből kell választani olvasmányokat lelke művelődésére, s hazafias érzelme ébresztésére! , A természettan tanítása szerintem leginkább „a vallás nevelés" eszközeit tekintve lehet fontos. Igen; mert a természettan tanítását tekintve, mint a vallás nevelés eszközét, nagyon fontos tantárgyát képezi a népiskolában! Ha minden tantárgyat éles bírálat alá vesszünk, ugy azt fogjuk tapasztalni, hogy minden tantárgy fontos s annak tanítása s tudása nagyon szükséges. De ha a természettant s annak tanítási előnyeit, különösen a vallás neveles eszkö/.ét tekintve vesszük figyelembe, — ugy tapasztalni fogjuk a természettan felszámithatatlan előnyeit. A természet örök törvényeit, s ezek bamulatos összhangzását — velünk megismertetvén, szivünket Istenhez, a termeszet bölcs teremtőjehez közelebb vezerli : felnyitván előttünk a tüneménjek titkait, megszabadítja lelkünket ama képtelen babonás előítéletektől, tévelygésektől, félelmektől, — melyek emberi méltóságunkat annyira lealacsonyítják ! . . A természettani ismeret, minden emberre nézve hasznos; mert emellett a polgári eletben sokszor a természet erőiről — hasznos fogalmat nyújt. Uj felfedezések altal az iparművészetet elősegíti — szükségeink fedezésére uj módokai, eszközöket szolgáltat. Szóval e tudomány ,az emberiség szellemi s vallásos képzésének s miveltségének legmagassabb előmozdítója" , . . Nagyon helyesen fejtegette Bakos István tanitó úr, hogy a hazaliui érzést mar az I-ső Il-ik osztályban a beszed- és ertelem gyakorlatok alapján kell iskoláinkban tanítani, mintegy vérébe csepegtetni a gyenge, fogékony gyermeki szivekbe. A felsőbb oszlalyokban pedig földrajz, törtenet, olvasókönyv, természetrajz stb. alupj tn. Persze legjobban, s leghamarabb és legnagyobb eredménynyel, az olvasókönyv és történelem alapján lehet a gyermekeknel a hazafiúi érzést felébreszteni s fejleszteni. Talán soha oly nagy szüksége nem volt a hazatias érzésnek ápolására, fejlesztésere, mint épen napjainkban, mikor annyi munkás kéz, családapa hagyta már ilt s igyekszik itt hagyni az edes haza földjét, mikor oly tömegesen vándorolnak ki a messze idegenbe ! 1 Vajha minden idegenbe vágyó honfitárs szivébe vésve, mint féltett kincsét őrizné és tartaná meg, hogy itt élned és halnod kell!! Bár minden egyes tanítótestület a gyűlés tárgyai közé felvenné „a hazafiúi érzés ápolását, fejlesztését", s minden tanitó, minden tölte kitelhető módon igyekezne iskolájában, ugy mint iskolán kivül, mind nagyabb nivóra emelni ! Igy ha minden iskolaszék elnöke, tanítója, elöljárói, minden rangú nembeli h.izafi, telietségehez merten igyekszik — úgy az iskola falain belől, mint künn az életben — az ugy is mar tünőfelben levő hazafias szellemet ápolni, fejleszteni, — ugy a felnőttek, valamint az ifjak, a haza leendő remenyei, támaszai, hazafiúi érzéstói áthatva — készek lesznek — nem csak szóval, de tettel is áldozatot hozni, m-g ha kell, életök árán is a haza o.tárára — miként ősapáink cselekedtek! És meg vagyok róla győződve, hogy ha minden tanitó és tanügy barát megragad minden alkalmat, s fölhasznál minden eszközt a hazaliui érzés fejlesztésére, elérjük azt, hogy a magyar királyt nem a Gotterhaltéval, hanem a magyarok imájával, a himnusszal fogják minden alkalommal üdvözölni! Adja a magyarok istene ! llácz Barnabás, ny. tanitó. TANÜGY. Vitatétel. A népiskolai tankönyvek mely osztályokban s mely tantárgyak tanításánál nélkülözhetők ? (Felolvasta a nyíregyházi tanitó járáskörnek folyó ér május hé fj-án Nagy-Kállóban lartott közgyü éjében Stoffan Lajos nyíregyházi tanitó.J A népiskolai tanításnál — a fennebbi kitűzött kérdés egyike a legfontosabbaknak, a melynek tá gyalása felett — az oktatásügy felvirágoztatását szem előtt tartva — úgy könnyen átsiklani nem lehet; de paedagógiával foglalkozó, mondjuk : szakembereknek nem is szabad. Eme kérdés azonban olyan természetű, hogy e felett csak oly egyének valthatnak érdemleges és hasznos eszmecserét, a kik mint tanítók lehetőleg minden osztálytanitáson keresztül mentek, minden osztály tantárgyaínak és tananyagának mennyisége felől biztosan meggyőződtek. Csekélységem egyike azoknak, a kinek a szerencse véletlenül ugy kedvezett, hogy elkezdtem az első osztály tanítását s most az V—VI-ik leányositályt vezetem s még hozzá Isten kegyelméből ezen a nehéz, rögös, de annak daczára magasztos pályán mir 28 éve működöm ; ezeknelt'ogva eme kérdésről a sajat tapasztalataimból kiindulva irtam meg alábbi értekezésemet. Hogy a népiskolai lankönyvek, mely osztályokban s mely tantárgyaknál nelkülözheiök? Ebben a kérdésben a tanítóság ket táborra oszlik. A', egyik, a zömnek kissebb fele azt tartja, hogy a népiskolákban a tankönyvek mellőztessenek es egy minden osztályon keresztül alkalmazható „Tan olvasó könyv* legyen a tanuló kezében. A magam részéről nem tartozom ebbe a táborba, mert en az olvasókönyvnek egy más, nemesebb rendeltetését iűzném ki a nepískolaban; ugyanis: minden osztalyban lennének jó erkölcsi olvasmanyokkal gazdagon ellátott olvasókönyvek, a mely könnyű, a gyermekek felfogásához mert olvasmányok alapján a gyermekek erkölcsi érzülelere lehetne halni s így a gyermekek nevelései is előmozdítanák. Mi történik ma? A gyermekek a sok reálismeretekkel túlságosan terheltetnek meg és nevelesükre a tanitó — a túlterheltség m> llett — kellő időt nem fordíthat, mert hiszen mind n lantárgvbol el kell végeznie az előirt tananyagot. A fennebbi állításommal látszólagosan magam alatt vágom a fat; pedig nem áll, mert ama tábor, melynek tagjai az olvasókönyvek alapjan kívánják a realismereleket elvégeztetni, éppen azon szerencsétlen állapotban vannak, hogy a használt .Tanolvasó könyvük* tele van spékelve a reálismereteket nyújtó részletekkel es az erkölcsi olvasmányok száma vajmi kevés. Sokan vannak a népiskolai tankőnyyeknek ellenségei, a kik azt a nézetet valják, hogy a helyes készültségü tanitó ugy taníthat, hogy a tanulók az ismereteket az iskolában is alaposan megtanulhatják és elsajátithatjak a nélkül, hogy otthon gyakorolnák. Hogy a lankönyv a népiskolában szükséges, többfélé szempontból beigazolható: 1. Ha az iskolai tanulók nagyobb zöme kellő eszbeli tehetséggel volna megáldva, akkor a könyv használata nelsül is sikerrel volna tanítható bármely tantargy; de a közéletben tapasttalhaljuk, hogy vannak közepes és gyenge tehetségek, azok a tanítónak barmifele értelmes előadása és többszöri ismétlésé után sem volnának kepesek a tananyagot megemészteni, holott igy a tankönyv nyomán valami mégis reájuk ragad. Bármily jó fegyelmet tartó tanitó osztályában akad olyan gyermek, hogy — a tanítónak talán a legmegragadóbb, erdekes, a figyelmet teljesen lekötő előadása alatt is — talan szórakozottságból, avagy pajkosságból nem figyel; otthon a feladott leczkét megtanulja és elkészülve jön fel az iskolaba. 3. H» tankönyv nincsen, az iskolás gyermeknek sok szabad ideje van; unja magát — talán iskolai feladat nem létében — rosszra vetemedik — holott ha lett volna iskolai feladata, rosszra való hajlandósága az által megakadályoztatott volna. 4. Az iskolába korán feljövő gyermekeknek — semmi dolog nem létében — tág tér nyílik a rendetlenkedésre. A mi a képezdéből kijövő fiatal tanítókat illeti. Bármely minta képezdében járt légyen is a fiatal ember, midőn az életbe kilép az ő műhelyébe az iskolaba, bizony 1, 2, sőt 3 év alatt csak tapogatózik; hogyan lehetne egyes tantárgyakban, melyik módszeirel a lehető legnagyobb sikert elérni. Úgy hiszem, már ez a körülmény is a mellett bizonyít, mily jó, ha van a tanulók kezeben egy jól szerkesztett kezi könyv, a melybe a kezdő, kiserletező tanitó is belekapaszkodhatik. Megvallom őszintén, hogy én ugy voltam vele pályám kezdetén és elismerem: „Hogy csakis a hosszas gyakorlat teszi az embert valódi mesterré!* Azt mondják, hogy az olvasókönyvek ugy legyenek szerkesztve, hogy azokból a gyermekek az iskolában tanultakat otthon kibővithessék. Ezen állítással szemben ellenérvem a következő: nem sok gyermek bőviti otthon az olvasó könyvekből ismereteit, inkább a jatekra gondol; de ha a tankönyvből — az iskolában tanítottak alapján felad valamit a tani

1 ó, az legalább az osztály általános többsége megtanulja s eredmény múlhatatlanul sokkal sikeresebb lesz. A magam részéről állítom, hogy az iskolában a betanítandó sokféle tananyagot nem lehet a tanulóknak ugy altal adni, hogy azoknak főbb, sarkalatos pontjai tankönyvben loglalva, otthon ne gyakoroltassanak, mert ebben a közepes, gyenge tehetségű tanulók sokasága az osztályok túltömöttsege számot tevő akadályok. Tehát a közepes és gyenge tehetsegü gyermekek a tankönyveket semmi esetre nem nélkülözhetik. A tanuló otthon felkeresi belőle, a mit a tanitó magyarázata alapján megértett, gyakorolja és emlékezetébe vési. A kik a tantárgyakat olvasókönyvek alapján óhajtják tanítani és az olvasókönyveket az ismeretek eredménytárának tekintik, azok is tankönyveket használnak, mert hiszen az olyan „Tanolvasókönyvek* nem egyebek mint kézi könyveknek kivonatos gyűjt, ménye. A tankönyveknek igen fontos czélja az, mint fennebb is mondám, hogy a gyermekek az iskolában tanultakat és halottakat otthon is gyakorolhatjuk. Az ismétlés a tudományok anyja; a nevelés és oktatásban igen fontos eszköz. Ellen vélemény az is, hogy a t<*nkőnyvhasználat mellett a gyermek elhadarva és értelmetlenül tanul. Nézetem szerint a jó tanitó, a valódi mester figyel arra, hogy a gyermek értelem nélkül ne tanuljon s nem megy addig tovább, mig meg nem érteti, a mit tanít, fő elve az: .Lassan járj, tovább érs? !* Hogy a kezi könyvre szükség van, a mellett bizonyít az a csoport is, mely egy-két tárgynál kívánja a tankönyvet használni. Nezetem szerint a tankönyvek a tanulók megterheltetése nélkül, igen hasznosak, különösen akkor, ha azok a gyermekek felfogásához merten, kifogástalanul, a paedagógiai követelményeknek megíelelőleg vannak szerkesztve. Összefoglalás: Az első osztályban az ABG-én kivül semmi tankönyvre nincs szükség. Ezen osztályban a tanitó maga a tankönyv, a mely osztályban lehetőleg minden a helyes szemléltetésen es begyakorláson alapszik. Az ügyes tanitó — tüdejtnek nagymérvű igénybevételével — igen szép sikert érhet el. A mint értekezésem elején emlitém a II. osztálytól a Vl-ik osztályig a gyermekek észbeli tehetsége és fejlettségi fokához mért< n, számos erkölcsi olvasmányokkal ellátott olvasókönyvek alkalmazandók, hogy igy — a nag) mérvű reálismeietek mellett — a gyermekek erkölcsi érzületére hatva, a nevelésre is több időt fordíthasson a tanitó. A Il-od osztályban az olvasó és nyelv gyakorló könyvön kívül más tankönyvre szükség nincsen. Németem szerint még a nyelvgyakorló könyv is kiküszöbölhető volna, a mennyiben az ott előveendő tananyag a tanitó által példákból bevezetve sikeresen és eredményesen elvégezhető; osztatlan iskolákban azonban az ily nyelv gyakor.ó könyvek a csendes foglalk izások megadásánál hasznos eszköznek bizonyulnak. A harmadik osztályban a nyelvtan sikeres tanításához már nem szükseges kézi könyv: a tananyag a tanitó által példákból bevezelve a gyakori ismétlések által is könnyen betanítható. A mi a nyelvtani gyakorlatok íratásánál sok helyen elkövettetik, nem egészen helyes. Ugyanis a nyelv gyakor.óban foglalt feladványokban a vízszintes vonallal jelzett, hiányzó mondattagok a gyakorló füzetbe az ott előfordult szavak leírásával egyszerűen kitöltetnek. ' A gyermekek önálló mondatok szerkesztésére és leírására ! szoktattassanak. A negyedik osztályban a nyelvtani kézi könyvet meghagyni véleményezem, a mennyiben ezen osztályban ugy az igeragozás reszletes, különösen pedig az összetett mondatoknak megismertetése már nagyobb