Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-14 / 24. szám

IN Yj Ft V I D P' abból a körülményből háramlik, hogy az államvasutak a helyiérdekű vasutak kezelésére évente tekintelyes összeget ráfizetnek. Ez az ősszeg, melylyel tehát az allam — burkolt kamatbiztositásképpen — évi segélyben részesiti a helyiérdekű vasutakat, a m. kir. államvasutak üzletjelenteseinek függelékét képező statisztikai adatok szerint 1900-ban 4.238,754 korona volt. Ha abban a reményben, hogy ez az ősszeg a vasutak forgalmának emelkedtével évről-évre apadni fog, az évi ráfizetésnek csak fele részét tőkésítjük, az évi segély 53.000,000 korona tőkének felel meg. Ez összeggel együtt a helyiérdekű vasutashoz való — á fond perdu — hozzájárulás 206.062.698 -+53.000,000 korona = kereken 260 millió koronát tesz ki. A helyiérdekű vasutak összes hálózata 8272 km., tehát a hozzájárulásból minden km. vasútra 206 millió korona: 8272 km. — 31,400 korona jut. Az összeg nagyságának jellemzésére felemlítjük, hogy Boros Béni az „Arad-kőrösvölgyi" vasutat ennel csak valamivel drágabban, km.-kint 33,820 korona költséggel építette meg s hogy ujabb tapasztalatok szerint a mellékforgalom igényéit teljesen kielégítő u. n. .kisvasutak* km.-kint 20—25,000 koronával teljesen kiépíthetők. Ezt a tekintélyes hozzájárulást a nemzet abban a biztos tudatban adta meg, hogy áldozata ellenertékeül csak a vasút előnyeit kapja, de pénzének kamatozását beláthatatlan időkig nem remélheti. Nem lehetne-e a jövőben a helyiérdekű vasutakat ugy létesíteni, hogy építésűk az eddiginél kevesebb hozzájárulást kívánjon; a vasú' a hozzáj uulások arányában az érdekeltek tulajdona maradjon; jövedelme teljesen a hozzájárulások gyümölcsöztetésére fordittassék s e mellett műszaki szempontból való kivitele olyan legyen, mely a helyi érdeksket teljesen kielégíti ? A kérdések e sorozatára a valasz csak az esetben lehet kedvező, ha az érdekeltség teljesen szakítva a mai rendszerrel, — az állam megfelelő támogatásával — önerején és önmagának épit olyan vasutat, melón k i pitési tőkéjét idegen pénz nélkül is képes előteremte ni. A vasutak létesítésének e módj i igen sok előnyt biztosit. Az érdekeltek a saját körükből alakított igazgatóság révén közvetlen ellenőrzés' gyakorolh ítnak a vasút tervezésére, épitésére és üzletére. E- na^y biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a vasul tervezésénél m nden helyi érdek kielégítést talál, az építésnél a gondos takarékosság elve következetesen érvényesül, az üzérkedés teljesen megszűnik, a kezelésben az egyszeiüség s a vasút üzletében a kereskedelmi szellem honosul meg. Mindezekben, valamint abban a körülményben, hogy a vasút az érdekeltsék tulajdonát képezi, miért is annak sorsa iránt mindenki érdeklődik s jövedelmezőségét támogatásával elősegíteni igyekszik, biztosíték rejlik arra nézve is, hogy a vasút jövedelmében a hozzájárulások kamatja is megtérül s igy az érdekeltseg nemcsak vasutat kapott, de pénzét is gyürnölcsöztetően helyezte el. A vasutak létesítésének eme valóban kecsegtető rendszerére való átlérés első és elengedhetetlen feltétele az, hogy a vasutak a legtakarékosabban, kizárólag a szükséglethez mert terjedelemben s a legegyszerűbb berendezéssel épüljenek, szóval, hogy a mai helyiérdekű vasutakat a „kis-vasutak" váltsák fel. Erre az a körülmény is kényszerit, hogy a nagyobb forgalmú, népesebb és gazdagabb vidékek már többékevésbbé megkapták vasutjokat s az ezután sorra kerülő gyérebb lakosságú, szegényebb és előreláthatólag kisebb forgalmat szolgáltató vidékeken a drágabban és nagyobbszerű felszereléssel épült helyiérdekű vasutak létesítése amúgy is szinte elháríthatatlan akadályokba ütköznék. Vasutaink hálózatában vannak még olyan hiányok, melyeknek betöltését nem annyira a helyi érdekek, mint inkább a meglévő vonalak között szükséges összeköttetések, utröviditések, vagy valamely más országos forgalmi érdekek teszik kívánatossá. E vasútvonalakon kívül egyes vidékeken a nehezebb terepviszonyok és nagyobb természeti akadályok zárják ki azt a lehetőségei, hogy a va^ut érdekeltsége a letesités nehézségeivel sikeresen küzdhessen meg. További fejtegetéseink során ez esetek kizárasával egyedül azokra a vasulakra szorítkozunk, nulyektiek hivatása kizárólag a helyierdekek kielégítési lesz s ama vidékekre, ahol az olcsó vasutak épilése nagyobb természeti akadályokba nem ütközik. Rövid vonásokban foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen mit kell a ,kis-vasutak* elnevezés alatt értenünk, kielégít.k-e ezek a mellékforgalom hoz fűződő igényeket s ha igen, milyen módozatok mellett lennének közlekedési vállalatok létesíthetők ? A ,kis-vasutak* elnevezés nálunk még szokatlan s éppen ezért használata bizonyos magyarázatok nélkül sok félreértésre adhatna alkalmat. A hazánkban szokásos kifejezések, úgymint: „fővasutak, mellekvasutak és helyiérdekű vasutak" nem annyira a vonalak rendeltetésére, mint inkább lé'rejövetelük és alapításuk módjára vonatkoznak. i^Egy tekintet a vasúthálózat térképére meggyőzhet bennünket arról, hogy tulajdonképpen a helyiérdekű vasutak nélkül mellekvasuljaink alig volnának. A mellékvasutak hálózatát éppen a helyi érdekű vasutak szolgáltatják s ezek túlnyomó részét sokkal helyesebben ,a helyiérdekű vasúti törvény alapján létesült mellékvasutaknak* nevezhetnénk. Helyiérdekű vasutaink vonalvezetése, építése, felszerelése s különösen kezelése egészen a mellékvasu'ak módjára történik. Az elmúlt korszak nagy tévedésének kell ttkintenünk, hogy ilyen mellékvasut jellegű közlekedési eszközt építettek igen sok olyan vidékén is, hol a legegyszerűbben épült „kis-vasut* is játszva lebonyolilhalla volna a gyér forgalmat s a mellett a helyi érdekeket amazoknál sokkal jobban kielégíthette volna* Németurszágban a helyiérdekű vasutakat két osztályba sorozzák es pedig az úgynevezett „mellékvasutszerü kisvasutak" (nebenbahnánliche Kleinbahnen) és a .közúti jellegű kis vasutak (slrassenbahnánliche Kleinbahnen) csoportjába. A mi helyiérdekű vasutaink ezekkel össze hasonlítva az előbbi csoportnál is nagy felszerelésüek s nehézkesebben kezeltetnek, pedig a németek már elnevezésükben kijelentik, hogy azok a mellékvasutak jellegével bírnak Mai vasutaink közül csak keve-et illet meg egészen jogosan a .helyiérdekű" elnevezés. E kifejezést kizárólag ama vasutak részére kellett volna fentarlani, melyei, minden magasabb forgalmi vagy vasutpolitikai szempon kizárásával egyedül egy-igy vid k szerényebb igényű helyi érdekeit szolgálják. Viszonyaink között, midőn már e jó kifejezést ; vasutaknak egy tekintélyes csoportji lefoglalta, igen czélszerüen kínálkozik, a .kis-vasutak" elnevezés ama közérdekű vonalak részére, melyek valamely kisebb forgalmú vidék közlek'd.si igényeinek kielégítése, az érd kéltség erején és munkássága revén a takarékos epitéés egyszerű kezelés elvén letesülnek. Az ilyen értelemben vett „kis-vasutaknak* a kövelkező jellemző tulajdonságokkal kell rende'kezniök: Többnyire keskeny nyomtávolsággal épülnek, meri igy építésük olcsóbb, vonalozásuk jobl an simulhat » helyi viszonyokhoz s amelleit teljesítőképességük a hozzájuk fűződő szerényebb igényeket te jesen kielégíti. Nem törekszik arra, hogy a forgalmi pontokat lehető egyenes irányban s rövid ulon kösse össze, hamm czélszerü kanyargasával az erinlett vidék minden közsé get s jelentékenyebb gazdaságát felkeresi, b-hatol a községek belterületére, igy a forgalmat mintegy f lkeresve s magához fűzve azt valamelyik közeli kereskedelmi köz ponthoz vezeti, hol amellett, hogy a már meglevő vasul hoz csatlakozást létesit, bemegy a város belterületére i s ezzel az átszelt vidéket közvetlenül a kereskedelmi központnak piaczával köti össze. Kezelésében, díjszabásban az egyszerűség és áttekinthetőség, üzletében pedig a kereskedelmi szellem uralkodik. A személy és teherforgalmat nuncsak az egymástól több kilométer távolságban fekvő állomásokon veszi fel, hanem nyílt pályán is mindenütt, ott, ahol annal szüksége mutatkozik. Emellett a személyforgalom lebonyolításának gyorsasága stm hagy fenn kívánni valót. Tarifáival simul a vidék anyagi erejéhez és a helyi viszonyokhoz. A közlekedés olcsóságával lehetővé te=zi. hogy a vasút áldásaiban a legszegényebb emberek is részesülhessenek, ami által sok oiyan kisebb jelentősegü termény is értéket nyer, a melyet eddig a szegeny ember saját helyi piaczán kellőképpen nem értékesíthetett, de a mely értékessé válik kezében azonnal, amint azzal a kereskedelmi központ piaczát gyorsan és olcsón felkeresheti. Menetrendjével nem csupán a nagy-vasuthoz való csatlakozást biztosítja, de elsősorban elősegíti azt, hogy a vídek lakossága akkor keresse fel a központ piaczát, hivatalait és kereskedéseit, amikor az életmódjuknak es időbeosztásuknak legjobban megfelel. A szállítás körül felm rülő ügyleteket ugy bonyolítja le, hogy abból az érdekeltekre semmiféle kényelmet lenség ne háramoljon. Díjszabásait s a szállítás módozatait ugy állapítja meg, hogy azzal a kisgazdákat, iparosokat es a nagytermslőket egyenlően kielégítse. Szóval az egész „kis-vasut" lényegében legjobban hasonlít egy az érdekelt vidéket a kereskedelmi és for galmi közponltal ö-szekölő fuvarozási vállalathoz. Amint látjuk, egy ilyen alkotás sokkal inkább megérdemli a „helyiérdekű" nevet, mint a mult korszak s nagy nimzeti érdeket képez, hogy ilyen „kisniinél nigyobb számban létesüljenek, vasutak felé kell tehát a még vasútra váró figyelmét irányitanunk mert ezek a mellett, mellékíorgalom igényeit tökéletesen kielégítik, szerényebb építési löké ükkel az ország anyagi erejével is összhangzásban vannak. Az egyes vidékek érdekeltsége az állam megtelelő támogatásaval könnyen meg fog küzdeni az alapítás nehézségeivel, mert hisztn e vasutak létesítése tőlük összehasonlíthatatlanul kisebb áldozatot kíván, mint az eddigi helyiérdekű vasutak. Láttuk fentebb, hogy az állam, törvényhatóságok, községek és magánosok hozzájárulásaiból ezideig minden km. helyierdekü vasútra 31.400 korona esett. (Folytatása következik.) Nyilt levél Gürömbey Péter ev. ref föesperes barátomhoz. ni. Nem csak Te mint tősgyökeres nyíri ember, de mindnyáján a kik a Nyírt ösmerjük, ludjuk azt, hogy a mi homokos talajunkat nem csak érczeszközzel, de fakampó; kal, sőt talán még a tiz körmünkkel is meglehet munkálni. Azon időtől, melyből számos csiszolt kőbaltákat, vésőket és egyéb kőtárgyakal őriz muzeumunk, mintegy négy—ötezer ev választ el bennünket; de talán még több is. Hogy azon korban hazánkban földu ívelést is folytattak, kétségtelenül bizonyította be Wozsinsky Mór a tolnamrgyei l.ngyeli kőkorszaki telepnek tudományos átkutatásával, a hol min egy kétszáz sirban az összekuezorodott oldalra fi kU tett csonlvázak lábainál u. n. talpcsöves agyagi denyekit talált, melyeket olyan gombához lehet hason itanmelynek kalapja nem domború, hanem homorú, tányeralaku. — Ezen tányérokban apróbb állatcsontokon kívül megszem si delt gabona szemeket tömegesen is talált. Ilyen ép edényt talált Sipos Emil is petneházi birtokán, melyet muzeumunknak ajándékozott. Ebben is nyil án kegyeletből az elhunyt iránt, útravalót helyezlek el a túlvilágra a földnek termékeiből épen ugy mint Lengyelen. Mi nyiri emberek azt is tudjuk, hogy még néhány év előtt is, t. i. a Nyírvizeknek lecsapolása előtt, minden határban számos kisebb, nagyobb hallal bővelkedő tavak terültek el. Csak az nem evett halat, a ki rest volt azt me: fogni. nem vasutjai vasutak" E vidékek hogy Kezdetleges obsidián, vagy kovahegyü nyilaikkal csak közvetlen közelből ejthették el a vadat. A síkságon csak nagy nehezen, a mi milliom és milliom, — akkoj még erdőkkel borított — homokbuezkáinkon pedig igen könnyen volt a vad megközelíthető. A buezkák és erdők a zord telet is elviselhetőbbe tették. A mi vidékünk volt tehát hazánk teiületén legkiválóbban alkalmas a kezdetleges eszközökkel rendelkező nepnek megélhetésére. Ma is az volna, ha a közterhek agyon nem nyomnán k bennünket. Itt duslálkodunk ugyan, de ehen sem halunk. Hogy honnan kerültek ide azon időben emberek, azt csak akkor fogjuk megtudni, ha !;őzeszközeink anyagának legközelebbi származási helyeike ösmerni fogjuk; a mitől azonban eddig még igen távol állunk. Valószínűleg nyugotról; nvután tőlünk nyugatra sokkal több kőeszközre akadunk, mint mi nálunk Az is lehet azonban, hogy a kő.orszakot a keletről behatoló bronzkuítura a mi vidékünkön hamarább nyonila el mint las-u haladásával a nyugo'ol. Ez tehát rddig még nyilt kérdés. Azon állalános nezet, hogy az őskorban a népáradat a folyók mentet követte volna, Magyarország területére vonatkozólag meg nem állhat, még pedig azéit nem, mert csak egy nagy folyónk ömlik kelet felé; tz pedig a Duna. Az ősidőkben pedig a Vaskapun és a 10—15 mértföldnyi hosszú Kazán-szoroson csak is madár hatolhatott volna fel keletről nyugotra, ember csak a Krisztus utáni első század végén, a Traján császár által óriási munkával épilett uton, a melynek nagy része tulajdonképen nem is ut volt, hanem a sziklás pari hosszában vezető folyosó, vagyis inkább híd. Szállingózhattak Erdelynek havas bérczein át is, de azon körülmény, hogy Lehoczky Tivadarnak és Szabolcsvármegyének aránylag kis területről került bronzg>üjteménye sokkal gazdagabb és vállozalosabb, niir.t ha^onlo nagyságú terülelről bár mely más gyűjtemény, azt latszik bizonyítani, hogy a mi vidékünk volt azon kapocs, mely ezen időben a művelt keletet a barbír nyugotlal összekötötte. Ez azonban nem zárja ki azl, hogy Illyrián és Olaszországon át egy kisebb bronzáradat is ne h itolhatott volna be közép Európába. Eun nézet mellett szól azon körülmény is, hogy alig van a bronzkulturának olyan terméke, a mely nálunk hiánjzanék, mig ezt megfordítva más vidék magáról nem mondhatja. Hogy a bronznép épen ugy mint honfoglaló őseink is a vereczkei szoroson át hatoltak be, bizonyítja az, hogy tőlünk keletre vagy délre, de még inkább északra és délre a bronzleletek igen sokkal gyérebbek, mint nálunk. Hogy a bronzkulturának zöme keletről, még pedig a mi vidékünkön át hatolt be Európába, az elmondottakon kivül az is bizonyítja, hogy hiában kerestem a dui-ántuli muzeumokban tisztán graphytból, vagy kevés agyaggal vegyitett graphytból készült edi nyeket, nem találtam, legfeljebb graphyttal fényezett edényeki t, mig nekünk csaknem tiszta graphytból kót ilyen bronzolvasztó durva csészénk van, melyekre a kiíutó bronz még ma is reá van tapadva. Ezeken kivül igen sok ilyen anyagból készült díszedény töredékeink is vannak Kemecséről és Kálló-Semjénből Ha a bronzkorszakban, a njugoton, az angol .és morva graphyttelepek ösmeretesek lettek volna, bizonyára ott is akadnánk graphyt edényeknek nyomaira, már.pedig ilyenket ott sehol sem találtam, pedig kerestem. Mig ezen negatív észlelet nem helyesbbittetik, elfogadható azon nézet, hogy a mi bronzolvasztásra kiválóan alkalmas graphyljaink valószínűleg keletről '— Szibériából — származnak. Bocsánalot kérek Tőled és azoktól a kik ezen igénytelen sorokat elolvasásra érdemesilik, ha — mint a fél nyiri soviniszta — egy kissé soká dicsekedtem — régészeti szempontból — vidékünknek fontosságáról. Most már igazságérzetből nézzük meg az éremnek másik oldalát is. A dunántul általánosabb az érdeklődés a művelt rétegben a régészet iránt, mint minálunk. Nem tsak oda ajándékozzák leleteiket, a mint hogy azzal mi is dicsekedhelünk, hanem tetemes anyagi áldozataikkal, szellemi és erkölcsi erejükkel, társadalmi súlyúknak latba vetésével, ernyedetlen szorgalommal, kitartással azon igyekeznek, hogy muzeumjoknak palotat építhessenek, és hogy az ne legyen egyoldalú, csupán régészeti, hanem népismei, ipaiművészeli, képzőművészeti, természetrajzi és ereklye muzeum is, meg pedig olyan tanulságosan berendezve, hogy onnan minden látogató ösmeretekben és nemesebb törekvésekben gazdagodva távozzék. Ma keltem fel lázas betegségemből, igy hát csak a jövő héten számolok be röviden a dunániuli muzeumokra vonatkozó észleletekről. Nyíregyháza, 1903. junius 12-én. Dr. Jósa András. A „Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület'

1 köréből Meghívó. A szabolcsvármegyei tanítóegyesület, XXVI. ren^ des közgyűlését folyó év julius hó 2-án délelőtt 9 órá* tói Nyíregyházán az ág. evang. központi iskola diszter* mében tartja m-g, melyre az egyesület alapító — rendes — és pártoló tagjai s a tanilók egyesületi mükőr dése iránt erdeklődő tanügybarátok mély tisztelettel meghivatnak. A napirend tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az egyesület két évi működéséről beszámoló jelentés. 3. A Grzdák Biztosító Szövetkezetének ismertetése. Előadja: Meszlényi Zoltán kir. segédtanfelügyelő. 4. „Az elektrotechnika a gyakorlati é'etben* czimü tételről felolvasás. Előadó : Dokupil Gyula. 5. A tanítók fizetésének törvényhozás utján leendő rendezése tárgyában a választmány határozati javaslata.