Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-07 / 23. szám

XXIV. évfolyam. 23. szám, Nyíregyháza. 1903. junius 7. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító altal Budapesten, Haasenstein es Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten

, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI TANITÖ-SGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. gSST* M:eer.jelenilz hetenísint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Megyéd évre 2 „ K községi jegyző és tanitrf uraknak pgés' évre n«»k korona Ecr v/áin !>i fillér. Az élőfizetési pénzek, megrendelések s a A l

aP s

zellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a 8zerkesztö CZIme alatt k

e'

retne

i beküldeni. lamlások Jóba Etele kiadó-tulajdonos fo a««

r

t"»

e^etlea levelek csak ismert kezektől könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám " A téziratok csak T„. kivánatr

a , a

z (Janoszky ház) intezendok. illető költségére küldetnek VÍBSSJ. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszeri közlése l'l fillér; 'öbbszöri közlés esetében 8 fill. A nyilt-téri köz e ények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések IC szóig4J fii.,minden további sió 4 fi.. Vastag belüvel szedett kétszeresen számit. F K Jubileum, Százötven esztendővel ezelőtt, a Károlyi Ferencz telepes jobbágyaiként költözködött ide a mai Nyíregyháza népe ! A nagy magyar alföld közepéről jöttek, ahol — török dúlásban elpusztult várak és községek fogadták be őket, néhány évtizeddel ide költözésük előtt — lakókul, felföldi vármegyékből. . Ahonnan a százötven esztendővel ezelőtt ide települt uép legnagyobb része kirajzott: a békésvármegyei Szarvas, a Hármas-Körös partján, a török ellen való harczokban s a hódoltság idején pusztult ki tiszta magyar népéből. Régi történetéről az egykori várfalak föld alól kikerülő maradvái yai beszélnek s a mellette folyó Hármas-Körösuek medréből olykor-olykor napfényre kerülő török és magyar ágyuk s egyéb fegyverek. Nyíregyháza is nevezetes helye volt ennek a nagy vidéknek Mutatja a neve. Eredetének első nyoma 1219-ből való. A tatárjárfcs alatt elpusztult, de újból benépesült község lett s 1307-ben már, az ecsedi uradalom tartozékaként, a Báthoryak ősének a tulajdona. A Báthoryakról — 300 év multán — a Bethlenek birtokába jut. A mai Nyíregyháza ennek a régi időnek két emlékét megőrizte a legutóbbi időkig, a legújabban Honvéd-utczává változott Serház utcza s a — Báthory István nádor után most is Nádor-utczának nevezett utczáival. A Báthoryak, Bethlenek mellett a Vardayak, lbrányiak, Kállayak, Lónyayak osztozlt> u í*>< A hálás szultán. A mit most elbeszélünk, az megtörtént, vagy legalább is mtglöiténbetett sok-sok századdal ezelőtt. Megtörtént a ta\ol Kelet egyik titokzatos országában, mely tele van mondákkal és legendakkal. Valamennyi rendkívüli esemény mind a szürke ó-korban és messze eső országokban kell, hogy történt legyen, mert a távol eső idő és ter valószinüvő t^szi s a poé/.is zománczával vonja be azt, a mi közelről nézve hamis és prrzai lenne. Hány völgy ragadja el a szemet, ha az ember magas hegycsúcsról néz le rá, ha pedig az ember leereszkedik belé s kérésziül kasul bolyongja, akkor utálatosnak, kihaltnak, komornak tetszik. Füve elaszott, fai elcsenevészettek, talaja kopír, vize avaros, szóval maga a rideg valóság tárul az emb, r elé. Messziről azonban az aránylatok egymásba folynak, szmek világítanak s harmóniába olvadnak. A mi utálatos és jelentékti len, az eltűnik, a durva körvonalak elmosódnak, az anyag migíinomul s a sokféleségből esztétikus egyseg tamad. Ezért kidl mindent magas szempontból nézni. Figyeljenek azonban az elbeszéli semre. Volt egy;zer egy szultán, egy despota, egy szörnyeteg, a kinek emberi volt a formája, de vadállaténál kegyetlenebb volt a szive. Más emberek gyötrelmeiben telt egyetlen gyönyörűsége. Ha másoknak idegei megreszkedtek a fájdalomtól, az 6 szive megremegett a kéjtől. Ha másoknak szemébe könnyek ragyogtak, ez mosolyt csalt az ajkaira. Mások halálos g) öirelmeiből uj életerőt merített. Egyszer a szultán vadászni ment, bolyongásai közben elszakadt kíséretétől s eltévedt az erdőben. Fáradtan rogyott le egy fenyőfa tövében s elaludt. Aludt pedig jó sokáig, meri nem azok közé tartozott akiket a lelkiisnak a régi Nyíregyháza birtoklásában. 1605-ben Bocskay István diadalmas hadai ütnek itt tábort s két ev múlva Nyíregyháza és a vármegye Erdélyhez csatoltatik A régi Nyíregyháza már ekkor fejedelmi szabadalmi jogokat nyer Báthory Gábortól, majd II Mátyástól s Bethlen Gábortól Az 1635 68. t-cz. megfosztj a Nyíregyházát hajdú városi jogaitól. Kevéssel utóbb gróf Csáky István és Rákóczy Ferencz lesznek Nyíregyháza birtokosai. Rövid , virágzás utiín jött a pusztulás. Ampríngen Gáspár János, majd Ciraff'a. A XVIIL század aleje már nagy züllésben látja Nyíregyházát s a Rákóczy szabadság-harcza már te'jes pusztulásban találja. Ebben az állapotában vette meg gróf Károlyi Ferenc/. Nyíregyháza fele részét a kincstártól, míg a másik fele rész a Lónyayak birtokában lévén, házasság révt'n a Paloc-ayak, Dc'ssewffyek és Senyeyek birtokába jutott. A mai ünnep, a régi Nyíregyháza njra I alapításának százötven éves évforduló ünnepe : innen datálódik. 1753 május 23-áról vau keltezve gróf Károlyi Ferencz pátens levele, amelynek: alapján a betelepülés Békés vár megyéből, legnagyobb részben Szarvasról, megvalósult. * * * A mocsarak helyén ma a modern fejlődésnek indult uj Nyíregyháza áll A jövevények elfoglalták a földet, megváltották földesuraiktól, magukévá tették, jólétet teremtettek itt maguknak a megszerzett földöo, melynek okosan kihasználták minden rögét, s a százötven esztendővel ennek előtte csaknem teljesen kipusztult Nyíregyháza helyén, az az idegenből jött, idegen (tót) nyelvű, itt idegen, (lutheránus) vallású, más szokású, más erkölcsű merct furdalás nini hagy n\ugodni. Ez csak a fel zsarnokok gyöngéje, de ő egé>z zsarnok volt. Egyszerre csak felriad valami zajra. Mikor teljesen magához tér, látja ám, hogy tes'e köré egy rendkívüli mérges kígyó volt tekergődzve, a melynek harapá-a feltétlenül halálos. Egy ember azonban levágta a hüllő f jét s megmentette a szultán életét. Az az ember ott állt előtte, vér s késsel a kezében s némán némán nézte a két szörnyeteget, a kígyót és a szultánt. Csodálatos egy ember volt, furcsa, visszataszító, elrémítő. Teste ki volt vetkőzve minden embeii formából", elől-hátul púpos volt, karjai pedig olyan hosszúak valának, mint a majomé. Olyan volt, mint egy óriás a kit a legördülő szikla laposra nyom s tagjait kilóditja a helyebői. Ellenben a feje csodiszép vala. Sötét szemeiben titokzatos szomorúság borongott, magas nemes homlokáról pedig tragikum sugár/olt. Istenfej volt egy ördögnek a törzsén. A szultán egy pilla' alig ránézett aztán igy szólt : — Neked köszön m az életemet. — Neki m, — mondá hid 'gen a férfi. — Tudod-e, hogy ki vagyok ? — Tudom. — Szultán vagyok, a le urad és parancsolod. — Az vagy. — Ezért mentetted meg az élelemet. — Ezéit. — Kötelességedét teljesítetted. Látszik, hogy szeretsz és becsülsz. — Gyűlöllek és megvetlek. A szultán felugrott. Megrázódott mint egy tigris, a kígyó véres maradványait lerázta migáról, s haraggal bámulattal nézelt a különös emberre'. De inkább bámulattal, mint haraggal. Olyat még soha nem hallott, a milyet ez az ember mondott neki. — Ha igy á 1 a dolog, akkor mégis szeretném tudni, hogy miért ölted me? a kigyót ? — - Az ember igy felelt: nép százhúsz fsztendó alatt a vármegye első városává tes'.i N3 iregyházát, magához hódítja a forgalmat és eszközeit, utána — ennek köveckezéseképen — előbb a törvénykezésnek s rövidesen a közigazgatásnak is a központjává lesz Méltó ez a mai ünnep az alkalomhoz, mert az az óriási eredmény, amit Nyíregyháza népe, idegenből ide vándorolva, idegen nyelvvel, itt idegen hitíelekezetüségével, elütő szokásaival és erkölcseivel elért, talán párja nélkül való a magyar városok történetében. Nagy hiba lenne azonban, ha ezen a szép ünnepen Nyíregyháza üm eplő közönsége a régi múltról megfeledkeznék. A fold, melyet őseik megszálltak, amit azok elfoglaltak, magukévá tettek, az volt az ő táplálékuk, jólétüknek forrása, boldogulásuknak alapja, amin a mai Nyíregyháza megépült. A régi Nyíregyháza népe, a Tokajtól Kállóig való útba esvén, hadak útjában, hadak idejében, liarczolva, vérezve, sarczoltatva pusztult el. Akik utánok elfoglalták ezt a földet, a dédunokáknak köteles-égük, hogy azt a multat megbecsüljék. A jubiláló Nyíregyháza népe, amikor ma, hálát adni az egy igaz Istennek, imádkozni megy templomába, tegyen fogadást, hogy áait, unokáit nevelni fogja ennek a magyar levegőégnek a szeretetében, bogy az utánok következő generáció, amelyik tovább fogja bírni ezt a magyar földet és szívni fogja ezt a magyar levegőt, igazán magyar lehessen, tudniillik nyelvében is Mert nyelvében van a nemzet! Ne ámítsuk magunkat! — Gyűlöllek és m-gvetlek, m ;rt kpgyetlen és zsarnok vagy. De még jobban gyűlölöm és megvetem az emberiséget, mert épp oly kegyetlen mint te, csak hogy amellett gyáva és alávaló. Azért mentettem meg az életedet, mert halálod nagy örömet szerzett volna alattvalóidnak. Pedig azt akarom, hogy ép ugy szenvedjenek, mint a hogy velem szenvedte

1 ték az életet. Csak kinozd tovább az embereket, fakassz könny patakot, véráradatot s légy a bosszúállóm. A szultán elhallgatott. Azután oly mosolylyal kérdezte, melyet a pokol is megirigyelt volna tőle: — Vannak-e barátaid ? — Nincsenek — Sohjsem keltettél magad iránt szánalmat ? — Soha. — Hát szerelmet ? — Azt sem, hamem csak mindig megvetést. — Akarod-e hogy részed legyen a szerelemben ? Akarod-e hogy homlokodat a szerelem könnyei harmatozzák be, ajkadon csókok égjenek, nyakadat puha fehér női karok fonják körül, füledbe szerelmes szózatokat suttogjanak akarod-e ? Az isteni fejű és szörnyeteg testű ember megremegett, lesütötte szemeit s nem felelt. A szultán folytatta: — Mivel megsértettél halált érdemelsz, mivel azonb 11 megmentetled az életemet, a legnagyobb jutalmat. Én azonban türelmes vagyok és igazságos. E pillanatban fekete felhő födte el a napot s távoli mennydörgés morajlott végig a láthatáron. Mintha a természet is elfödte volna az arczát s bedugta volna füleit, hogy ne lássa és ne hillja ezt a nemes érzésekkel dicsekvő szörnyeteget. Nemsokára előkerültek a szultán emberei is. — Fogjátok meg ezt az embert, s gondos in takarjátok be a sátorom vásznával, hogy s nki meg ne lássa. De baja ne essék. — Rakjátok elefántra és vigyétek haza. Éz a szörnyeteg az életemet mentette meg s ezért migakarom jutalmazni. De egy szót se arról a mit lát-