Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-31 / 22. szám

HÍV. évfolyam. 2 2 ' Nyiregyhfiza, 1903. május 31. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZA.BOLCSMEGYEI TANITÖ-SGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. W Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az ei^ eté si pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, FTs évre aSy helyben háZh0 Z 8 ironma l aP Szétküldése tárgyában leendő felszó- a cz l me alatt kéretne< bekütdeni. fÜlÍTM . '.'.'.'......'. 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f o ^"entetlea levelek csak ismert kezektől Negyed évre ......... 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám k. községi jegyző é» Jtanitó uraknak egész évre (Jánószky ház) intézendők. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszeri közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill. A nyílt-téri köz'emények dija soronkint 6l) fillér. A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig* i fit .minden további szó illető költségére küldetnek vissz:.. 4 fi:. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. o.»alr nétrr korona. Egy "xám ára 20 fillér . Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Buda­pesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Pragaban es Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaibin és Dorn & Comp. által Hamburgban. Nyíregyháza örömnapja, Ünnepre készül Nyíregyháza. A város képviselőtestülete elhatározta, hogy junius 7-én megünnepli a város fennállásának 150 éves jubileumát. Másfélszáz éve, hogy az itt elenyészett hajduvároB romjain, a vadvizek és mocsarad között, a gyommal borított műveletlen pusztán, megszállt egy csapat ember. Azok az emberek munka szeretetet, erős hitet és erős akaratot hoztak magukkal. Izmaik munkára feszültek. Törték a rögöt, irtották a gyomot, kordába parancsolták a mocsarakat és ez a bely megvál­tozott. Az átokverte hely, melyről nemzedékek pusztultak ki, védő otthona lett az uj telepe­seknek. Multak az évek. A telepesek nehéz próbák után' urai lettek a földnek. Megvásárolták verejtékkel keresett pénzen a határt, busás nyereséget juttatva a mágnás tulajdonosoknak. Kitartó szorgalommal és életrevalósággal dol­goztak tovább és a bűbájos magyar föld mél­tányolta az igyekezetet. A vármegyében körül a pusztulás nemtője járt. Pusztult a szabolcsi birtokos osztály. Egymásután dőltek össze a nemesi kúriák. A köznép nyomorba sülyedt, földesura iránt bi­zalma és tisztelete csökkent. Mig köröskörül a baladást és az uj idők szellemét meg nem értők között a sorvadás tarolt, ez a hely ment maradt a bajtól. Meg­mentette Nyíregyházát, a haza javára, a lakos­ság két szent jelszava: a szorgalom és az igénytelenség. Most — kezük munkáján az Isten áldását látva — ünnepre gyűlnek a szépapák unokái. Ünnepre gyül ez a város, melynek minden jó érzésű polgára, bajban, küzdelemben: osztá­lyosnak, szeretetben: testvérnek vallja magát és Dl U Szinjátákosainkről. Mielőtt tovább szidnám derék szinjátékosainkat, elmondom mi történt Nyíregyházán a múltkor. Tetszik ismerni ezt az uj nótát, hogy Londonban van hej számos utcza . ... üt estén át dalolta ezt Rózsa Lili kisasszony. No volt is itt kavarodás olyan, a milyenre Nyíregyháza legöregebb embsrei sem emlé­keznek. Egész kis háborúskodás folyt a jegyekért és Makó direktor kiszámította, hogy ha ez a mi színházunk ezerszer akkora volna, mint amilyen, hát azóta akkor már a Rotschild vagyonával vetekedne az övé. Rózsa Lili pedig hej legény volt a talpán, azt hiszem a nyiregyhá i publikum szívesen itt tartaná a művésznőt az egész szezonon át is. Menszáros Margit. Színtársulatunk egyik legambicziozusabb tagja. Nem azért játszik, mert Makó Lajos megfizeti a fáradozását, bokáival vagy körmönfont toileltjeivel sem igyekszik hatást kelteni, de játszik, mert nemes vágy sarkalja erre s lelkében a művészet iránt igaz ideális szeretet lakozik. Nngyon komolyan irok e színésznőről, ő azok közé tartozik,-akit határozottan komolyan kell venni minden­kinek. Ne tessék félre érteni, nem akarom én Menszáros Margit kisasszonyt az égig magasztalni, sőt például egy szóval sem állítom, hogy ő egy minden tekintetben tökéletes művésznő, ki már most is helyet foglalhat Jászai Mari és a többi nagyok mellett . . . egy szóval sem, — de igenis állítom, hogy Menszáros Margit tehet­séggel, szilárd akaraterővel tör a dicsőség, a pálma felé, mit — hitem szerint — el is ér egykor. hálát ad Istenének, a miért munkáját megál­dotta, városát ebben a megyében az első, az országban, az elsők közé emelte. # Az ünnep elhatározásakor, a város képvi­selőtestületében a város egyik polgára szót emelt Az ünnep cimét kifogásolta Óhajtotta, hogy az ünnep címe azt fejezze ki, hogy nem fennállását, hanem ujjáalapitását jubilálja Nyír­egyháza. A képviselőtestület az ideát elvetette. Bod nár István dr — mert ő volt a ki a módosítást proponálta — a „Nyirvidék" május 10-iki számában a nagy nyilvánosság elé feleb­bezte az ügyet. A képviselő testület azon akaratában, a mely szerint a város jubileumi ünnepének cí­mében a fennállás szó megmarad, Bodnár ur bizonyos roszhiszemiiségnek a bélyegét látja és szerinte 3z sokkal mélyebben fekvő kérdéseket érint, semmint azt első hallásra elgondolnánk. A cikk egész menete alkalmasnak lát­szott előttem arra, hogy a szép ünnep hangu­latát megzavarja és ká'ros félreértéseket ter­meljen. Ezért onnan merítve, a honnan a cikkíró úr meríthetett — mert százötven év­vel ezelőtt egyikünk sem élt — megszólaltat­tam az egykorú okiratokat, idéztem a törté­netírókat és bizonyítottam, hogy a képvi­selő testület felfogása helyes, ha az érzése után indul, a mikor ünnepel és nem tudákoskodik. Erre Bodnár ur a „Nyirvidék" május 24-iki számában válaszolt, és argumentumai­mat figyelembe alig véve, szándékomat alapo­san félreértette. Azt irja Bodnár István ur, hogy a város 1753. előtti állapotáról szivet facsaró képet nyújtok. Mikor azt citálom Eble muakájáb')!, Egy jó tanácsot azonban adhatok neki, nem a színjátszásra, de a szinjátékosi életre vonatkozólag. Ugy tudom Menszáros Margit roppant érzékeny ha a művé­szetéről van szó; félénk és érzékeny. Ugy lehet vala­melyes kétség elkeseredés fogja őt el a kritika egyik másik hangosabb megjegyzésére. Ez nem helyes. A szin­játékosnak nyugodtan minden elfogultság nélkül kell fel­fogni a kritika szavát ... a dicséret el ne kábítsa . . . a szidás meg ne tőrje . . . Gondolom tavaly történt, hogy valamelyik helyi lap bizonyos tekintetben fitymá­lólag irt róla, ilyenformán : nini, nem is gondoltuk volna, hogy az a Menszáros, vagy kicsoda játszani is tud. Ez alkalommal aztán véletlenül tanuja voltam a jelenetnek mikor Menszáros kifejezést adott annak, milyen rosszul esik neki a dolog. Látszott rajta, hogy roppant a szivére vette ezt a csekélységet. Ez a külömbség közte és Kré­mer Jenő komikus és gyomortulajdonos ur között. Mig Menszárosnak a szive, a lelke fogja fel a külső benyo­másokat, addig Krémer urnák a gyomra. Hallom ugyanis — közbe szúrva legyen mondva hogy Krémer ur a minap eldtnolta a közönségnek, miszerint az ő gyomra nincs köböl. Véletlenül hallottam ennyit a dologról, mert az ő gyomorügyei — fölötte intim és családias voltuknál fogja — engem absolute nem éidekelnek. Igen örülök, hogy Krémer ur elolvasta és érdeke te őt a múltkori Írásom, hanem ennek fejében oly óriási viszontszolgálatra nem voltam képes, hogy én meg az ő kupiéját hallgassam végig. Pataki Béla. Pataki a bonvivante szerepkört lölti be társulatunk­nál. Nagy nőbarát, magyarul: Don János (ezt a kif je­zést Patakitól tanultam). Ali ! a kies; nők, az édesek, a bájosak ... a szőkék ... ah a szőkék ! a barnák . . . ó a barnák ! Istenem, a kaczajuk csengő, a járásuk . . . bogy itt elhanyagolt állapotban volt minden, és az igazi földesúr a nyers természet volt. Csupán az ecsedi lápra vonatkoztatja az Eble vad tájképét, Bodnár úr. Nyíregyházán szerinte nein volt mocsár legfeljebb por és sár. Várjunk csak ! Nyíregyháza belterületéu a ma is élő öregek emlékezése szerint, víz alatt volt: a Bujtos, az Erallja, a Szanyitra, a Sivák, a Rózsa-utca közepe, a rókazugi telkek vége, és a Salétrom-utca egyrésze. Ezeket a helye­ket az 1753 után itt megtelepültek küzdötték el a mocsártól. Ez tény. Pár évtizeddel ezelőtt nem kellett egy kis moc«ári faunáért ós flórá­ért az ecsedi lápokhoz vándoroluí Nyíregyházá­ról. Hogy ma kertek díszlenek a nádas helyén, az a Nyírvíz szabályozó és a Felső szabolcsi belviz levezető társulat mellett, a mi népünk érdeme. Makrografice irja cikkező ur azt, hogy a jubileumi ünnepet én családi ünnepnek ne­veztem. A kifejezést elszólásnak minősíti és kijelenti, hogy nem volna lo agias, ha azt az elszólást kiaknázná Ez meg igy van. ezt írtam május iV-en mikor a 150 éves fennállás ünnepének etikai alapját domborítottam ki, hogy: Mi közünk nekünk a történelem száraz adataihoz, mikor itt egy nagy család ünnepre készül? Már mint nekünk nyíregyháziaknak, a kik nem vagyunk a magyar tudományos akadémia történelmi szakbizottsága, hanem egy ünnepre készülő család tagjai, egy jubiláló város pol­gárai. Itt kikapott a sorokból két szót Bodnár István ur. Prókátor fogással nem akarja meg­érteni a képet, hanem elszólást emleget és lovagiasan nagylelküsködik. Köszönöm! A Geduly Henrik ur munkájából segítsé­gül vett idézetemet csodálja Bodnár István ur, azok a ringó léptek! ... és a szemük, azok a ragyogó fekete gyémántok, azok az égszínkék csodák. Kevés embert láttam még, aki ugy tudja méltányolni a női szépséget, mint Pataki Béla, de ért hozzá, ő ebben specialista . . . Hanem ne tessék hinni, nem minden idealismustól ment ez az ő Do ) Jánoskodása. Például szinte beteges vágygyal áhítozik az igaz, tiszta, ama szerelem után, mi majd egy boldog sírig tartó család­fővé avassa őt. Mondhatom, hogy jobb férjet szeles Magyarországon nem lehetne találni, mint amilyen ebből a Patakiból válna ; mindazonáltal nincs kizárva, hogy mint aglegény fejezi be majd életét. . Egyébként igen ügyes kellemes megjelenésű színész, aki oly otthonosan érzi magát a színpadon, mint talán egy szinjátékosunk se. Szívesen is látjuk őt mindenkor a színpadon, mert intelligens színész és — ami a fő! — játéka igaz, közvetlen és természetes. K. Hegyi Lili. Azért én nem haragszom rá, hogy a Krémer fele­sége és — amennyiben tollam mindenkor az igazság utait rój ja — ki jelentem, hogy Hegyi Lili — igenis ­ügye-', kedves sziné.-znő, akinek még az a jó tulajdon­sága is megvan, hogy — bár egy modern primadonná­nál ez nem divat — még énekelni is tud. Egyébként szőke és kék szeme van, egyebet nem tndok róla. Faragó Ödön. Ez a Faragó érdekes egy ember. Ö például azt tartja, hogy az ember a színésznél kezdődik és — vég­ződik Az Isten megteremtette remekbe a szinjátékost es aztán . . . nos ig i. aztán teremtett még egy csomo apró-cseprő kis semmi embert, akik élnek, mozognak

Next

/
Thumbnails
Contents