Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-17 / 20. szám

XXIV. évfolyam. 20. szám. Nyíregyháza , 1903. május 17. VIDÉK. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK ós A SZABOLCSMEGYEI TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenlzlnt esryszer. vasárnapon, „íi^nithfi^hflh'^^.^^o • A z előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező kttldemények, Hirdetési dijak: postán vagy nelyCen Házhoz hordva: . , • -L 7 r 1 • a szerkesztő czime alatt kéretne < beküldeni. | „ 3 , „ Egész évre 8 korona l aP szétküldésé targyaban leendő felszo- Minden négyszer basábzott petit sor egyszeri Cél évre 4 „ lamlások J6hn Elek kiadó-tulajdonos f Negyedévre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8 szám > UA , A nyilt-téri köz'emények dija soronkint 60 fillér. \ községi jegyző és tanito araknak eeén- évre ' f kéziratok caak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig 4 J fii., minden további szó p-i.k négy korona Egy wám •>» fl llér . (JanO^kyház) mtezendok. illető költségére küldetnek vissz.. ]4 fi 1. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Buda­pesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában es Budapesten, valamin' Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Nyirogytáza város jubileumához. A Nyirvidék májas 10-iki számában érdek­lődéssel olvastam végig a Bodnár István doktor czikkét, mely oda kookludál, hogy a junius l-re tervezett örömnapon, a város ue fennál­lásának, hanem ujjáalapitásának emlékét ünnepelje. Az ünnep czimót változtassa meg a képviselet, mert a história azt tanítja, hogy Nyíregyháza a Petrikovics Jánosék ide költö­zése előtt már régen fennállott. A czim módosítása miatt Bodnár István felszólalt május 1-én a képviseletben is, a mikor az ünnep programmját az összeállítással meg­tisztelt bizottság előterjesztette, de javaslatát leszavazták. Tudássil és ékes tollal most a köz­véleményhez appellál Bodnár István egy ujság­cziküben. Bizonyítja a Lukács Ödön monográ­fiája nyomán, hogy az eclesia de Nyir-1 már a Xlll-ik századbau emlegették és kívánja, hogy ezt a szép multat ne sikkassza el az ün­nep rendezősége. A város történetének alapos ismerőjétől helyén való ez a reklamáció. De ezen az ala­pon, a szivek indulatát a tudomány zörgő sze­kerének rudjihoz fogva, indokoltan szólalna fel ha mondjuk, a Bodnár István javaslata érte­mében 700 éves jubileumi ünnepre készülnénk, Reiszig doktor, a történet tudós, a Váradi Regestrum előtti időket reklamálva. A szlávok germánok és jazigok is tettek ezen a helyen, valamit a kulturáért, pár száz évvel az előtt, miattuk újra előbbre kellene mennünk, ha valaki pártjukat fogná. Jósa Andrásnak meg már az ezer esztendő nem imponálna és gránit, trachit, kalcedon tárgyaira mutatva 6000 esz­tendővel parancsolná vissza ünneplésünk gyöke­rét. Szlaboczky Imre dilluviális antiquus, vagy ós zsurló maradványaira hivatkozva már 20000 á Jfiméék" timija. Három, strófa a Dunáról. Irta : Páfrány. I. Három napj í, hogy a Dana ürín péljre meggyújtott milliónyi láng kialudt. Szerte pattogtak az angol tűz­mester ve/etése alatt összeállított rakéták és pirotekni­kai csodák. A fény orgia után bágyadtan mered a sem­mibe a transzpprenlek színes üveg vagy lantorna szem Az égnek áradt tömérdek füsttől még prüszkölnek a magas mennyországban az angyalok. A megünnepelt Duna pedig egykedvűen, méltósággal és erővel höm pölyög tovább medrében. Nem tudja, hogy miért ünne­pelték Csöppjeiből a napsugáron rajok szállnak fel a leve­gőbe. A szelek szárnyán bekószálják Magyarországot a gyémánt szemű küldöttek. E^yik ott csillan meg a Nyír­ségen egy kis ház ablakában, a muskátli virágán, a másik Somogyban a rét füvén, a harmadik Biharban a cserje levtl n telepszik meg és mind keresi, kutatja, hogy micsi da nagy öröme van a magyarnak ? Miért ünnepelték május tizenharmadikán Budapesten tűzzel a vizet ? A sok fürkésző szemű harmat csöpp kibontja pára szárnyat, útnak száll vissza a Dunához és jelenti egyik a másik után, hogy a Nyírségen minden csöndes. A rendes nyomorúságon felül nem látogatta meg a népet valami különösebb baj. Ez jó, ez öröm, de ezért a Duna ünnepi lyre a kivilágításhoz nem küldene Szabolcs népe egy félliter napraforgó olajat sem. Jelenti egyik a másik után, hogy Somogyban sok helyen nagy az öröm mert sok helyen kaptak levelet, sok helyen kaptak pénzt — Amerikából. A többi hirnők sem beszél jobbat, — job­bat nem! esztendőt emlegetne. A geológus pedig képie­letében áthatolva az alattunk húzódó kékes agyagrétegeken 50000 esztendőt ünnepet kérne. Hogy ez a verseny be ne következzék, maradjunk meg a 150 esztendőnél, bár ez a hely a hol városunk áll, minden kétséget ki­zárva fenáll a világ teremtése óta A hun ura­lom megdőlte után minden bizonynyal tótok lakták. 892-ben Szabolcs vezér lovasai tanyáz­tak itt, azután a comesek vitézei, majd az Árpádok hűségesei utóbb meg a Beke, Báthory, Bethlen, Rákóczi családok, mi végre a Károlyi Ferencz gróf engedőiméből, ide vezette Petri­kovics a Czinkóczky. Tomasovszky, Szugyiczky és a többicki magyar szívű tót ajkú családokat. Maradjunk meg mégis a 150 esztendőnél daczára, hogy száz más dátum rajzik kínálkozva elénk és ünnepeljük a város 150 éves fennál­lásának fordulóját junius 7-én. Tehetjük! Lás­suk miért? Mi volt Nyíregyháza közvetlen 1753 előtt? Rácz Demeter 1754-ben kelt levele szerint „Egészben respective pusztaEble Gábor a Károlyi család hü levéltárosa , Az ecsedi ura­dalom és Nyíregyháza* czimü munkájában azt mondja, bogy : a pusztulófélbtn levő községgel és földekkel Károlyi Ferencz gróf a tulajdonos nem tudván mit tenni 1752-ben Rácz Demeter­nek sógorának ingyen ajánlotta fel. Rácz Demeter azonban nem fogadta el az aján­dékot. Másutt arégi Írások alapján azt mondja Eole: Az ecsedi uradalom átvételekor (1748) a Károlyi grófok azt az egész területet rettene­tes állapotban találták. Hat vármegyére szóló terjedelemben néptelen falvak romjait lát­hatta az elhanyagolt utakon bandukoló ván­dor Az igazi földesúr a nyerstermészet volt. az vette a műveletlen parlag földet, az in­Az öreg Duna hullámránczokat vet a csodálkozás­tól. Nem érli hogy a gráfok és gréfinek meg a szépet akaró többiek miért rendeztek most ezt a — vakulj magyar ünnepet? Miért formáltak a Gellérthegyből, azaz a Blocksbergből, Mont Peléet? És miért rendeztek a fény erejevei szétarasztott szin;kből, tűzből és lángból olyan latványos-ágot a főváros népinek, a mit csak Dante látott álmainak legragyogóbb szakaszában, meg Herculá­num meg Ninivé meg Sodorna meg Néró alatt Róma lakosai nagyon drága belépti dij mellett? A mint a hullámránczok elsimulnak, a Dani vize méltóságosan hal id a partok között, a haladása most talán csöndesebb, mint az olyan ember járása, a ki valamin melyen elgondolkozott. II. A Duna így lett most a nagy ünnep által aktuális. Hadd irok hát a budipesti részérói valamit. Milyen a Duna reggeltől estig ? Jóízűen alszik széles ágyában az öreg, nagy kőd dunyhakkal betakarva, mikor az István mező felől köze­lit felé a nap ebresztő fény'. A köliakarót frissen le­dobja magáról és a hűs hajnali szé ben toalettet csinál. Mintha valami tündéri fátyol reszketne a szinén ugy fodrozódik kék vize. Reggel kék j/ongyolát_ölt, ha borús az ég szürk' t. A gardróbja igen gazdag. Ezüstszürke, ólomszürke halványkék, sötétkék, szi'-nna sárga, aranysárga selyem ruhákban valogalhat. A milyen az ég fölötte, olyan szinü a ruhája. S'abásra meg, ha szélcsen I van, sima angol szabású, ha a szél fu, vagy a hajók igen számják, hullám csipke diszes a ruhája. Az estélyi toalettje egye­nesen káprázatos. A téli rukákrol külön fejezetben le­hetne beszámolni. Uszó jégtábláktól mintázott nehéz posztó ruhája és feltorlódott jégh gyekkel premezett vastag bundája is van, ősszel pedig a Margitsziget és a hajógyári szi­goványok világában csodálatos vad növény­zetével és állatvilágával a birtokába. Más­félszáz éven át tartó folytonos háborúság nyomdokaiban fejlődik ki a tespedésnek ez az uralma. Betetőzték azt az egymást követő elemi csapások: tiszai árvizek, marhavész, hallatlan szárazság, aszály, mérges rovarok pusztítása és főleg az 1739-iki pestis, mely ezen a vidéken a megmaradt lakosság na­gyobb felét ragadta el. Ez volt Nyíregyháza közvetlen 1753 előtt, elhanyagolt vagy kipumpolt tabula rasa. Károlyi Ferencz gróf jól ismerve az impo­puláció közgazdasági jelentőségét elhatározta, hogy roppant birtokait benépesíti. Az értékes embermarhát sokáig hiába ke­reste. Itthol és külföldön hiába kutatott telepe­sek után. Mtndegv lett volna uéki, ha magyar, ha német, csak munkás legyen és katholikus. De az Isten verte kipusztult vidékre nem tu­dott embert csalogatni. Ekk tr értesültek a Harruckern báró család békésmegyei birtokára tul nagy számban özönlő tót lutheránusok a gruf telepítési szándékáról. 1753 tavaszán Kovács László és társai kérvényt irtak a gróf­hoz, hogy a mocsaras vidéken a letelepedést engedje meg Erre adta ki Karolyi Ferencz gróf 1753 máj. 23-án a pátens levelet. Az nem áll, hogy Károlyi gróf békési tó­tokat választott ki a betelepítésre. Nem volt miben válogatnia. A letelepült lutheránusok vallás szabadsága érdekében, mikor azok a Barkóczy Ferencz egri püspö^ és fauatikus csahosa Gerstrocker Antal fényi plébános buj­togatása és fondorkodása miatt sokat szenved­tek a római szentszék elé feliratot terjesztett a gróf. A feliratból Eble nyomán ezt olvashatjuk : Midőn Szabolcsvármegyében fekvő puszta s néptelen birtokát akarta benépesíteni, se get fáiról milliószámra beleszóródott falevelek szeszélyes díszében ünnepli meg a szezont. Ha megszilajodik kü­lön gúnyát ránt magára, de arra nézni se jó. Úszó fa­• törzsek, összetépett fák lombja födi olyankor haragtól reszkető testét. Reggel eleven lesz a folyam tűkre. Megindulnak a fürge propellerek és megbődül a Duni gőzhajózási tár­sulat \ ontató gőzöseinek kürtje. Egész nap tart a vizi járművek mozgalma — sorra veszem mindet. A kis propellereken azok járnak, a kik nem akar­nak a hidakon át kerülni. Olcsó és kényelmes utazás. Az utas a tengeri betegséget sem kapja me„' és a Fazekas térről már is átvált vele a tizenhat lóerejü kis csavar­gőzös az Arpád-utcza ele, vagy a Lánczhid budai orosz­lánjai mellől a Vigadó elé. A vontató gőzösek már nagy utakat szántanak meg a széles ország-világ uton. Bécstől, Linztől, sőt Regens­burgtól jönnek Budapestre. Lefele pedig Mohács—Új­vidéken át a Vaskiput is elhagyják es nyerslermények­kel zsúfolt sleppjeiket egész Szulináig elvezerelik. Neve van mindenik gőzösnek Haza, Szövetség, Szondy, Szé­chenyi neveit olvasom a gőzös kerékrejtő dobján. A nagy sölét uszályok már csak számozva van­nak nagy fehér számokkal. A közepén mindeniknek ott van az emelő, vagy a forgó daru, súlyos lánczaival. A végén a kormánykerék részere fedett emelvény áll, az előtt pedig deszkabódé, abban lakik a kormányos és családja gyermekestől, kutyástól, macskástól. A hatvan lépés hosszú uszályhajó kasarettje a család országa, megyéje, városa, utczája és udvara egyszerre. El neztem : az asszonyokat a mint foglalatoskodtak a kis deszka­bódé körül Az egyik sepreget a másik főz. A gyermeke í ott játszik mellette madzagra kötve. Megkötik nnnt a ! malaczot, hogy le ne tévedjen a hajó fedelről mert kor­lát egy arasznyi sincs, az öreg Duna pedig szereti a gyer­mekeket. Némelyik kormánybódé előtt kert is van. A nagy kőtél csomók közt deszka ládikóban oleánder ten-

Next

/
Thumbnails
Contents