Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-03 / 18. szám

f lí I) Báuásmód a uéppe). Mielőtt e szokatlan czim fejtegetésébe bocsájtkozom, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy legkevesbbe czélom e czikkel tanítani, hanem mint a jegyzői palya iránt teljes ambiczióval lelkesedő szerény munkás, spontán megnyilatkozást akarok adni benső érzelmeimnek. S ez annyival is inkább aktuális, mert egy lap hasábjain olvastam nemrégiben, hogy a rosz kózigazgatas es egyes jegyzők garázdálkodása okai annak, hogy a nep elégedetlen s főoka az Amerikába való kivándorlásnak. Nem utolsó kérdés az, hogy a jegyzőnek, ki közvetlenül érintkezik a néppel, amidőn először lep be az előtte uj s teljesen ismeretlen apró világba, mi az első kötelessége ? Hogy erre megfelelhessünk, folyton szemünk előtt kell tartani, hogy a község, a nép egy nagy család, melynek feje, lelke a jegyző. Ezért a hivatását szeretettel szolgáló jegyzőnek, amint állomását elfoglalja, első kötelessége a nepet megismerni nyelvében, szokásaiban, hitében, törekvéseiben, czéljaiban, szóval értelmiségének minden fokozatan. A jegyzőnek tL-ztába kell jönnie a nép benső természetrajzával, lélektani betekintést kell tenni minden oldalról s szigorú logikával kell megállapítania az osztályozást ; különösen a következő szempontokbo!: a nép milyen miveltségü fokon áll? vezelhető-e jobban, felfogja-e a községének és saját magának hasznát, hallgat-e a magasabb intelligencziával biró egyénekre s nrm véli-e, hogy ázok kárára és romlására törnek ? Ha a nép csendes természetű, békeszerelő, érlel mes, józanéletü: a jegyzőnek elölte van a tér, melyen az egész jövendő érdekében akadálytalanul munkálkodhatik, tervezhet, alkothat, mert a községnek minden mozgó alakjában egy egy lelkes munkatársra fog találni: nem fog útjába állani senki, amidőn a multak avult f 1- | fogásai helyébe a haladó világ uj eszméit helyezi és a i haladás zászlóját minden irányban kitűzi ; szervezhet egyleteket, állíthat óvóiskolát, menedekházal, készíthet utakat stb. És ha keresni fogjuk a kedvező állapotok okait, megtudjuk, hogy az ily községben jo pap, lelkes tanitó, hivatását ismerő jegyző működött már megelőzőleg s ezek békében, barátságban, szeretetben éltek együtt a néppel, nem ismerték a szétvonás átkát, az egymásra féltékenykedő durva irigységet ; de a közjó érdekében válvetve együtt működtek. Ha pedig a község népe hideg, elzárkózott, titkolódzó, nyakas, az értelmiségnek alacsony fokán all, a nadrágos emberben ellenségét látja, a multak köréből kibontakozni egyáltalán nem akar, ellenez minden reformot, modern irányú törekvést: akkor a jegyzői állás bizonyára a legnehezebben lesz betölthető ezer és ezer életpálya között. De azért nem betölthetlen. Csak egy hatalomra van szükség: a szeretetre. Szeresse a jegyző hivatását és a népet, s ha tapintat mellett kitartása van, ismeri a rakonczátlan lelkek természetét : megtalálja a kulcsot is a legnehezebb hozzáférhető titokhoz, közeledjék a jegyző bizalommal s nyájas, lekötelező szívességei a néphez; keltse fel szivében a szeretetnek legelső érzés-skáláját, a bizalmat s azután jó uton lesz. Első dolog legyen kifürkészni az okokat, melyek a népet alakjában megrontották. Ezek közölt megtaláljuk a község intelligens elemeinek karos befolyását ; ott lesz: a jegyző, ki csak a saját hasznát kereste és a népet ugy tekintette, mint az ő megélhetésére és vagyonosodására a sorstól rendelt eszközöket, ki nem tekintette magát családtagnak, hogy betekinthessen leikök titkaiba s nem törekedett arra, hogy megnemesitse az elvadult kedélyeket, melyek most a mindennapi élet közös küzdelmeiben az egyensúlyt meg nem talalják, ki nem volt egyéb, csak egy „hivatalnok," kinek kenyérre van szüksége, s ha állásának megtarthatásáért „fölfelé" elvégezte kötelességét, „lefelé" csak önérdekét nézte; ott lesz: a pap, a tanitó, kik híveikkel folytonosan háborúban s a jegyzővel czivódásban éltek, nem volt közös akaratuk az általános érdekek szolgálatában s mindenik féltékenykedve nézett a másikra a hegemóniáért, kik a magánérdeket a kö/.érdekkel összeegyeztetni nem tudták s a népet nem voltak képesek felemelni azon magaslatra, ahol az általános jó fogalmát megismerheti ; aztán olt lesz: a nagybirtokos, ki magas fölénynyel nézett le a munkásnépre, kiket — felfogása szerint — az Isten csak arra teremtelt, hogy földet túrjon és utat készítsen; kinek egy. tlen szava sem volt, mely a nép szivében irántuk bizalmat, szeretetet gerjeszthetett volna. Ilyen értelmiség rontotta el azt a népe!, mely ma már fél minden intelligens embertől — és sohasem fogjuk azt találni, hogy a nép önmagalól romlott meg, vagy a község lakosai önmagukat rontották meg. A jegvzőnek fellépése ily helyeken bir különösen nagyfontossággal. Leereszkedő, nyajas modor, bizalmat gerjesztő jóindulat, erős akarat a közjó, a nép jólétének előmozdítására, részvétel a nép örömében és fajdalmában, legfőképea pedig a való igazság nyílt kifejezésre juttatása mindenütt, akár egyéni kérdés forog fenn a mindennapi életben, akár a közczél lep előtérbe a zöld asztal mellett, avagy a magánosok peres ügyeire kell jobbra, vagy balra billenteni az alkuvást nem ismerő mérlegel: adjak meg a kulcsot a nép szivehez, mely ily törekvések mellett ismét meg fog nyilni a szeretetnek, bizalomnak, mely érzésekkel megáldott népet aztán bölcsen lehet kormányozni a haza javára s boldogságára ama kis világnak, melybe a jegyzőt sorsa es hivatása vezette. Egyetértéssel és közös erővel sokat kivihetünk s működésünkön áldás lesz. Ezen egyetértést a jegyző kell, hogy megszilárdítsa elsősorban a község értelmisége közt, kik szellemi inlel igenczi íjukkal arra vannak hivatva, hogy a közérdeket önzetlenül szolgálják, s mindenben elől járjanak, hol arról van szó, hogy a kö'ségi élei belső szervezetét, az egyház ügyeit, iskolát, vagy más uklturáiis czélt kell előmozdítani. Aztán az egyetértés e példa elmaradhatatlan hatásával megy át a nép közzé, ahol nemes gyümölcsét mihamar megtermi. A közös érdekek összotal.ilkozása, a kölcsönös jóindulat egy czél érdekében s együ'les működés annak megvalósítására: kibékil minden ellentélet; elsimitjt a harag, az irigység, a gyűlölség, káröröm s más alko« érzés sötét társadalmi rögeit. A nép szivéhez egy ut van: a szeretet u'j i; a bizalom felkeltéséhez egy eszköz szükséges: az igazság biztos alkalmazása; az őszinteség biztosítására egyetlen mód: a jóindulat, melyet a társad dmi modor, a nyájas érintkezés és nyiltszivüscg altal tanusitunk. A tudás mel.ett e tulajdonokkal lépje át minden jegyző hivatali helyiségének küszöbét; akkor ne-m lesz nehéz ez a munka, mely különben a mai községi ad ministratióval, a teendők előszámlálhatatlan sokasagával szemben másként elviselhetetlen ! S akkor az a jó magyar nép, melyet szeretni kell, melyért érdemes dolgozni és (áradozni, elégedettebb lesz s a jó bánásmód inkább fogja őt ide vonzani az édes haza löldjéhez. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. Az egyesületi alapítványi kamatok és tagdijak hátralékainak jegyzékét igazgató választmányunk határozata folytán behajtas végett az egyesületi ügyésznek kiadtam, miért is ez u'on is felhivom a t. há ralékos tagokat, hogy az ügyész felhívásának annyival is inkább tegyenek eleget, nieit elleneseiben ugyanazan haláro at és utasítás folytán per utján fogja a hátra'éíokat behajtani. Gróf V.-iy Tibor, egyl. elnök. — Kiván valamit ? A katona erőlködve fel akart emelkedni ágyán, de Judit gyenge ka'jai erősen lefogták őt, minthogy a mozgás ártott szörnyű sebének. — Judit nővér! — szólt gyenge hangon — ugy érzem, hogy meghalok! — Csak bízzék Istenben, József, — viga.-zlalta őt a szűz, — végtelen az ő irgalma . . . — Meghalok, — mondta újból József — de ez nem aggaszt engem! ... A halál megváltás a földi szenvedésektől és én iszonyúan szenvedek. Judit végigsimította József lázas fejét és szemével barátságosan pillantott reá. A katona pedig folytatá: — . . de nem tudom bucsutlanul itthagyni a szeretőmet, ari olyan jó volt hozzám, mint maga, — s akit esztendőre szándékoztam oltár elé vezetni . . . Hangja elfúlt és az ápolónő megigazította szegénynek a vánkosát. — ... ha jói megnézem a maga arczát, Judit nővér, — folytatta a sebesült, — ugy látom, hogy nagy a hasonlatosság maga és az én Máriám között, s ha behunyt szemmel hallgatom jóságos szavát, azt hiszem, hogy ő beszél hozzám! . . . Hangja gyengévé, suttogóva vált és közelebb vonva magához Judit arczát, fül be súgta e szókat: — • • • Gondolja, hogy maga az en Máriáin . . . Judit nővér és majd én is azt gondolom; . . azután hajoljon ide hozzám, . . hogy elbúcsúzzam az én szeretőmtől, . . akit feleségül akartam venni . . egv végső, . . édes csókban . . . Ekkor bágyadtan hátraesett és laradtan kimerülve hunyta le szemét. A jámbor életű hajadon pedig a csók hallatára mélységesen elpirult, bearanyozta nemes arczát a szemérem pirja, valamint arannyal vonja be az eget a kellő nap ragyogó sugara ... Küzdött magával, teljesítse-e a haldokló utolsó kivánatát, avagy tagadja-e a-/t meg, nem szivtelenségből, ó nem; hanem a szűzi szeméremtől tartózlalva. Erős tusát vitt lelkében az apácza az irgalommal s mikor József felkialiott: — Mariám! ... én Máriám! ... el volt már határozva, hogy angyali szivére hallgatva telj-siti Józsefnek végső kivánaiát. Odahajolt hozzá, és lehelet-könnyen alfogta a vitéz nyakát, megcsókolta háromszor. József inegszoritá hálásan kezét, egy irgalmas nővér pedig, kinek barázdát vont immár arcáia az idő, megbotránkozva kérdé: — Mit mivel, Judit nővér? Judit halkan válaszolt, hogy József meg ne hallja. — Egy haldokló utolsó óhajának tettem eleget. S mikor a nővér korhola őt ezért, összelett kézzel és erős bizalommal mi ndá : — Hiszem Isteni, hogy megfizetendi e bűnömet nekem! József felnyitá szemeit és Judit erős hitű szavaira igy szolt: — Vagy én . . . ha élek ! . . . Es még elt . . . * * * Idáig a tört net. Hiaczintusz páter elolvasta még egyszer, javított rajta egyet-mást, azu'án bevitte a gvárdiánnak véleményezés végett. A gvardián is elolvasta, ft jót csóválta és visszaadta a paternes a históriáját. — Ez nem éri el a czélját, Hiaczintusz fiam ! — mondá a jólelkű egyházfő — hisz ebben is benne vagyon az asszony, az örök asszony, aki csókol! Hiaczintusz páter igjen felelt: — Pi dig a csók nélkül nem ér az egész semmit! Homályos volt a felelete, mert nem tudható belőle, vájjon az elbeszélésre, avagy az asszonyra czélozott e vala. „A báboru'-t p>dig foszlányokra tépte és kihajította a kolostor ives abla'.án. ÚJDONSÁGOK. A vármegye tavaszi közgyűlése. A vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 12 én és következő napjain tartja meg tavaszi rendes közgyűlését. A 302. pontból álló tárgysorozatbol közöljük a következőket: Alispáni időszaki je'enlés. A vármegyei házi pénztár 1902-ik évi zárszámadása Belügyminiszteri leirat a tisztviselői nyugdijszabályrendelet modositására és az egylet részére szükseges kölcsön felvételére vonatkozólag. Belügyminiszteri leirat az Erzsébet és kisvárdai közkórbáz alapszabalyainak módosítása tárgyában. Kereskedelmi miniszteri leirat az utniesteri iskolák felállítása tárgyában. Kereskedelmi miniszteri leirat a községi közmunka összeiiasa, megváliása, leszolgálása, a váltsagösszeg behajtása és felhasználása iránt alkotott szabályrendelet módosítása tárgyában. Belügyminiszteri leirat a vásárrendtartási szabályrendelet módosítása tárgyában. Honvédelmi miniszteri leirat a LuJovika akadémiában megüresedő gróf Buttler János-féle alapítványi hely betöllese táigyában. Hevesvármegye közönsége az önálló magyar hadsereg felállítása iránt az országgyűlés képviselő házához intézett feliratát pártolás végett megküldi. A vármegyei alkalmazottak országos gyűlésének inditvanya a vármegyei tisztikar, segéd- es kezelő személyzet javadaimazasanak és szolgálati viszonyainak szabályozása targyában teendő intézkedésekre vonatkozólag. Hevesvármegye közönsége a közigazgatási alkalmazottak fizetési és szolgálali viszonyainak rende'zwe iránt az országgyűlés kepviselő házához intézett feliratát támogatás V'g tt megküldi. Görnör Kishont vármegye a törvényhatósági alkalmazottak fizetésének a bírósági alkalmazottakéval egyenlő mértékben leendő megállapítása iránt az országgyűlés képviselő hazahoz intézett felitatát pártolás végett megküldi. Ungvármegye törvényhatósága a Budapesti Naplóban megjel. nt s a törvényhatóságokat sértő czikket visszautasító határozatát közli. Kassa szab. kir. város átirata az 1881 : XIV. t.-cz. módosítása tárgyában. Pozsony varmegye áti.ata a vasárnapi munkaszünelről szóló 1891 : XIII. t -czikk revíziója tárgyában az országgyül shez tett f lirata paitolása iránt. Somogyvármegye közönségének a magyar főidnek magyar kézen való megtartása tárgyában a képviselőházhoz intézett felirata. Győrvármegye közönségének a párbaj intézményének kiirtása tárgyában a képviselőházhoz és a kir. kormányhoz intézett felirata. Fejervarmegye közönségének pártolás végett megküldött azon felirata, melyben az elmebetegek elhelyezésére szükséges és elégséges intézetek sürgős letesitéset kéri. Sárosvármegye közönségének megkeresése az 1890. I. t.-cz. módositasa a törvényhatósági uta?k államosítás iránt a m. kir. kormányhoz és a képviselőházhoz intézett feliratának támogatása iránt. A vármegye alispánjának előterjesztése a volt törvényhatósági és a közúti alap terhére kiépített vámos kőutak építési költségeinek, az utado alap javára leendő visszatérítése és a törvényhatósági vám JS közüli hálózat kiegeszitése iránt. A vármegye al^pánjának előterjesztése a házaló kereskedés koriatozásárol kidolgozott szabályrendelet jóváhagyása iiánt. A vármegye gazdasági • gyesület kérelme Nyíregyházán letesitendő lóvásárral egybekötött lókiáilitas költségeihez való hozzájárulás iránt. j Alispán jelentése a dr. Raisz G deon belügyminiszteri o. tanácsos által az Erzs-'bet közkóiházb in foganatosított általános vizsgálatról, s a felvett jegyzőkönyv bemutatasa. Alispáni jelentés T.-Lök községben rendezett szarvasmarha kiállítás czéljaira kiutalt 200 korona targyában. S/abolcsvármegye községi és körjegyzői egyleténeK felterjesztése a községeknek államilag j ivadalmazott jegyző-egédekkel leendő ellátása és az 1 83. 44. t.-cz. módosítása iránt. Firczák Gyula munkácsi gör. kath. püspök köszönete a törvényhatóság üdvözleteert. A Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság kerelme a sóstó—dombrádi vasút s-gélyezése targyában. Gregersen G. és fiai kérelme a n.-karoly—mátészalka—csapi h. é. vasút segélyezése tárgyában. Tiszti ügyészi javaslat Nyíregyháza város képviselő testületének a Kos-uth-szobor felallitása tárgyában hozott határozatára. — Nyíregyháza 150 éves jubileuma. Bencs László orsz. képviselőnek azt az indítványát, hogy a város ünnepelje meg fennállásának 150 éves fordulóját, e hó 1-én tárgyalta a képviselőtestület s a következőkben állapodott meg: Az ünnepély junius hó 7-én lesz megtartva, a következő programmal: 1. d. e. 10 órakor hálaadó istenitisztelet az ág. ev. templomban. A többi egyházak is istenitiszteletek tartására felkéretnek. 2. D. e. 11 órakor a városháza előtti tén n képviseleti diszgyülés, a következő tárgysorozatai: a) Dalegylet éneke, b) Polgármester megnyitó beszéde, c) Leffler Sámuel felkert szónok alkalmi beszéde, d) Polgármester indítványa 2' 00 koronás alapítvány megtétele iránt, a földmivelés elméleti és gyakorlati fejlesztését előmozdító intézmény czéljára. e) A dalegylet befejező éneke. 3. Este 7 órakor közvacsora a Korona dísztermében. Megbízta továbbá a képviselet a polgármestert hogy a város dióhéjba szorított történetét és mai intézményei ismertetését írassa meg és nyomassa ki, a polgárság kőzött való szétosztás vége tt.