Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-11 / 2. szám

N Y í K V 1 li • K 3 nyújtanom kell, s ezt meg is cselekszem és pedig oly tökeletesseggel, hogy a legszigoru'b kiitikasem törhet felettem pálczát, mert hiszen a sok és kevés minősíthetetlen fogalmak és midőn én azt ígértem, hogy egy keveset mégis nyújtok, t. i. nőegyletünk szolgálatára, a mai estély erkölc=i sikeréhez, ezzel mar szolgáltatásom erkölcsi értékét is feltétlenül megállapítottam, mert kérem alássan — azt hiszem — mindeki igazat fog nekem adni akkor, a midőn azt állítom, a mit legjobb tudomásom szerint — előttem egyetlen bö cs lő s;m állított, hogy a kevésnek fogalma a semminél kezdődik és a sok fogalmánál végződik. No m ir p'dig, hogy én eme véglen körzetbe bele illeszthető vagyok, az bizonyos, meit ha nem, — miután sok nem lehetek, mindenesetre semmint k kt 1 ene lennem. Sem ni p dig— szerintem — egy nem letező megbatno/hatailanság, a mi én n m lehetek, mert érzem, hogy vagyok, ezúttal — síjnos— érzi e fényes és előkelő tarsaságn ik mind n tagja, felsóhajtván: vajln nem létezném. D: raéltózrassauuk egy kis türemmel és mindenek felett jo reménységgel lenni, mert úgy gondolom, hogy valami jobb is tog u'ánam következni, a minek élvezése után én feed>e leszek, sez — reményiem — nem log valami nagy megerő.le tésükbe kerülni, a mely remenységem vigasztaló hatás i alatt atterek tulajdonképeni tárgyamra, isméi igeretet téve, teszem pedig azon i,;ér tet, hogy tárgyammal nagyon röviden v -gezek. Magas Irónján ül az örökkévaló, jóságos, szeretetteljes lekintetével áthatol a mindensegen, belát a márvány palotak fényes csarnokaiba, a szahnafödel :s kunyhók nyomorúságos odúiba, szemli Ive azokban a pillán itnyi kéj és gyönyör, s az örökké taitó testi és lelni szenvedélyek ezernyi alakzatai'. Dj az angyalok zengzete-, szivetlelket örök nyugalomba ringató kórus in jaj-zivak panaszos hangja szűrő lik at és hosszú, végtelennek látszó inenétben feltűnik az éhező, dilergő emberek, szenvedő aggok, beteg ifjak végtelen sokasága, ott vannak közöttük a mezők drcsp'e liliom ii sapadt fejüket lehajtva es az erdők ehező madarai felborzolt tollaikkal. Minden szenvedes és nélkülözés eljö.l az ő ők jóság forrásához táplálékot kérni az rh-zőnek, tmleg hajlék it a fazónak és gyógyulást a belein k. Szomorúm leiint végig ezen a nagy és sok földi szenvedésen az örökkévaló es joíágos zengésű hangján feleli a kérelmezőknek : .Segíteni akarék rajtatok és e czélra a női kezet rendelem, ez legyen eszközöm". Csüggedtei hajljile didergő szirmait egy szép lihom: „Oh uram Teremtőm a női kezet, hiszen ezek csak sebeket osztogatnak". Fényes mosoly derengi át az Ur arozit erre a feleletre és ettől a mosolytól uj illat árad szét az imént m

ag hervadt virágokból, zsolozsmát csicseregnek a maiarakés hozsannát kiált az embertömeg. „Igen, a nők kezét rendelem e czélra" ismélle az Örökkévaló — „és hozzá lelkükbe oltom a nemes ambitio és testveriség érzelmeit*. — így vált valóra, hogy az a nbiiitó és testvériség, ez a ket ellentétes, sőt ellenséges foga'oin, most karöltve működött közre e'.en estély fényes sikeréhez, s a mint önöknek is alkalmuk van meggyőződni, igen szépen férnek meg egymás melleit, s^t jelen esetben kiegészítik egymást a jótékonyság virágos m zején. Az ambitió a testveriség párniján pihen közöttünk, mert nőegyletünk lelkes hölgyei ambitióul tűzték ki, kenyeret adni azoknak, a kiknek nincs és a zord tél dermesztő lehelletelől, a betegség gyötrelmeitől minél több szenvedő testet, veszendő lelket megmenteni. Mert hiszen mióta nem hull men lyei manna az égből, s az éhező nép hiába kiált az államhatalomhoz kenyér után, az is eni és állami gondviselés szerepe a női kezekre hárul', ezek igyekeznek letörölni a szegények könnyeit, enyhítik az éhségét, a nyomort és megannyi földi szenvedést, sőt táplálékot adni az éhező madárkának és azt hiszem, a mezők liliomának felruházásáról is maholnap jótékony nőegyletek fognak gondoskodni, mert bizony, ha a mi nőegyletünk gondos kezű, testvéries gondolkodású, ambitiósus vezetőségének módjában lően, népies r.iythmus és egyszerű harmónia jellemezte, s. verbunkos néven a régi zeneirodalomban nagyobb kompozicziókban is. önállóan is elég gyakori; ma már idejét ifiúlta s csak elvétve akad művelője. Annál népszerűbb az induló, nemcsak itthon, hanem a haza halárain kivül is, mint oly műforma, mely leginkább alkalmas a magyar harezias lélek, halálmegvetés, önfeláldozás ábrázolásira. Ki ne érezte volna a Hunyadi-, Klapka-, Kossuth-induló tüzelő, báloritó, magaval ragadó hatását? S ki ne lenne büszke nemzetünk legértékesebb ienekiriciére, a Rákóczi-indulóra, melyet ,úgy- hősies ereje, felzaklató rhythmusa, mint formai tökéletessége páratlanná tesz a világirodalomb m ?!" Indulónk alapja az a kurucz-dal, moly „Rákóczi siralma" néven általánosan ism-retes s melynek zenéjet a ,h gyomány szerint a fejedelem udvari muzsikusa, Barna* Miska komponálta, ennek unokája Czinka Panna tartotta fenn, s a 16 U s ázad végén egy Vaczek nevü váczi kanonok kótázta le. A kesergő dallamu „Rákóczi siralmából" Bihari csinált indulót, melyet egy Schnll Miklós nevü kappelmeiszter nem kesett Bécsben a saját neve alalt kiidn

1, hogy m iga élvezze a vele járó dicsőséget. E'. a kíalás azo i

hai majdnem egészén feledésbe ment, mígnem európaszerte ismeretessé és ünnepeltté tette Berlioe-nak remek hagszerelése. Ha még a méltatlanul mellőzött körmagyar formát s a hírünket legme-szebbre vivő. bár eredetisegéből mindjobban és jobban kivetkező csárdást említjük, körülbelül mind elősoroltuk azokat a zenei műformákat, melyek hamisíthatatlan magyar eredetre vallanak. A régi magyar zenének e tartalmas, kifejező, művészi formáival s a fonnak fejlettségével szemben az újább időben alig tapa-ztalunk észrevehető haladást, emelkedést. Napról napra több e nemű (emlékeinkben a zerle, mint a magyar: a mit úgy kell éilelmeznünk, hogy vannak mestereink, kiknek tehetségét és sikereit a legműveltebb nem etek is írigye'hetnék tőlünk, alkotásaikban azonban csak nemzeti jóakarattal lehet nagynehe^zen fölfedezni a magyar lelke

1, a magyar szellemei. Már pedig a hagyományhoz ezen a téren konzervatív módon való ragaszkodás annál indokoltabb, mennél inkább igyekezn -k zeneiróink áthidalni azon ellentéteket, melyek a kozmopolita és magyar zene közt űgy állana, a legkisebb fűszál sem dideregne odakünn cs nem maradna szem könnytől nedvesen. Hosszú évszázadok választanak el bennünket Róma éhező népétől, mely „panem el circenses"-t kiáltva: kenyeret és szórakozást követelt. Sok levél hullt le azóta az idő vén fájáról, nem követel már a szűkölködő mulatságot, de a kenyérre arra a j", áldott éltető kenyérre mindig nagyobb-nagyobb szükség van. Most már a szórakozást is leleményes női fejek a jótékonyság szolgálatába hajtatták, annak oltárára ujabb és ujabb adónemeket fedezve fel nemes ambitióval, de be is hajtva szorgos kézzel. Ö,szetoborzanik ilyen díszes közönségét, oh de nem azért, hogy kritizáljon; — én részemről alázattal kérem a hatalmas Caesart: hunyja be ezer szemét, de nyissa ki ezer szivét. Lim én is a jótékonyság szolgálatának örve ahtt unalm'S fi cs gésemmel veszem igénybe jóságos figyelmüket, h ilott a műsor szerint prológust kellene taitanom de félve latom, hogy önök most azt gondoljak : ha ez meg a prologot is elmondja, akkor reggelig fog beszelni, pedig már a többieket is szeretnénk hallani, aztán meg tánczolni is kell ám a jótékony czél érdekeben. Tehá' szíves bocsánatukat kérem, hogy ezt a kis idői is elraboltam önöktől, de nekem is volt egy ambitiom t. i. hogy egy programinszamot jól rosszul belöltsek és ez sikerült, hála az önök jótékony türelminek, a nrért fogidják a jótékonyság szent neveben hálás köszönetemet." B bor Olga k. a. saját szerzeménye: a „flmgulatok" képezte a műsor következő pontját. A kisas^ony e müvével mint kész zeneszerző és művésznő ^ríat migasan meghaladó tudással és erőteljes játékával tlpte meg u közönségei s bámulatba ejtett azon nagy haladással, melyet legutóbbi fellépte óta megszerzett. Tollagi Adolf ur művészetét két izben volt szerencsénk élvezni, ki első sorban Jászay Mari úrasszony hires Elektráját parodizálta megkapó hűséggel és a színészek színfalak mögötti életéből egy „Jubileumi Ünnepség"-et ismertetett meg veiünk, majd „Tréfás Népdü Egyveleg"-ével es az „Opera-ária a la Vizvari"-val oly viharos derültséget és tet-zést keltett, hogy ez utóbbiakat a közönség szűnni nem akaró tapsaira meg kellett ismételnie. Az utóbbi két darabot zongorán jFerenczí József ur kiserte ismert kiváló tudásával. Halasi Margit k. a. nem diletlántsra, hanem nagy művésznőre emlékeztető művészettel szavalta el Kiss József „Gedővár Asszonya" czimü balladájat. Akisasszony zengzetes mély alt hangjában gyönyörűen jutott érvényre, a költemény minden elbeszélő és drámai részlete s az egész közönségen észrevehető volt az a mély és nagy hálás, melyet az előadás szépsége keltett. Egy kedves, bájos pár jelent meg most a pódiumon, hogy bámulatba ejtse a műértő publikumot. Egy kis gymnasisti tanuló Ferlic-ka Gyula — Bibor Olga k. a. művészi és disciet zongora kísérete melleit, meglepő bátorsággal, biztossággal és preczizilással ját szotta hegedűn Ch. de. Beriot „II. Fantasie Ballett"-jét. A szép játéknak megfelelő nagy hálás hatalmas tapsviharban jutott kifejezésre, mit a kis müvészpár, engedve a közóhajiásnak Wieniavsky : „Kuaviak"-jának gyönyörű előadásával köszönt meg. A hangversenyt reggel 7 óráig tarló táncz követte s a „Korona" nigy term; nagyon is kicsinek bizonyult a tánezoló párok befogadására s az első négyes párjai — bár két kolonne-ban állottak fel — alig-alig fértek a teremben. A körtánezok és négyesekhez a zenét az ungvári 66 ik C3. és kir. gyalogezred zenekara szolgáltatta, mely egyrészt mint újság növelte az estély hatását, másrészt pedig a táncz szempontjából is kiváló acquisitiónak bizonyult. A csárdásokhoz Benczy Gyula húzta a talp alá valót s igy semmi, de semmi kívánni való sem maradt s ugy az elnökség, mint a közönség a bál sikerével meg lehet elégedve. Nyíregyháza ezészségügye decemberben. Egészségügyi jelentés. Az 1902. év deczember havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezeti halottjegyzőkönyvek adatait, sokkal rosszabbak voltak mint az 1901. év megfelelő havában. — Az 1901. év deczember havában elhalt 47, addig az 1902. deczember havában a halálozás 1 22 mutat, több tehát 77-el. Nem szerint elhalt ti 56, nő 66. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 75, földműves gazda 16, iparos es kereskedő 27, értelmiségi 4. Ezeken kivül halva született 4, kora szülőit volt 1. Idegen hatdrbeli el lett Nyíregyházán temetve 10 Törvénytelen ágyból származó elhalt 4. El ve születeti 113, és pedig 58 fi és 55 nő, ezek közül törvénytelen ágyból szármizik 6, és pedig 3 fi, 3 nő. Az elha.taknal kevesebb tetiat az élve szülöttek száma 9-el. Házasságot kötötl 38 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 10, nő 13= 23, ág. ev. ti 31, nő 41 == 72, helv. hitv. fi 5, nő 6 = 11, gör. kath. fi 10, nő 4 = 14, izraelita ti 0, nő 2=2. Életkor szerint 0—1 évig =» 24, t—5 évig =37 5—7 évig - - 8, 7—20 évig = 15, 20—30 évig = 5, 30—40 évig - 6, 40—60 évig = 8, 60— S0 évig = 16 80 éven felül 3 ; összesen 122. A város belterületén elhalt 86 egyén, ezek közül 7 even alóli volt 47, kik közül nem lett gyógykezelve 4, 7 even felüli volt 39, ezek közül nem lett gyógykezelve 2. A város belterületén elhalt 86 egyén közül tehát nem lett orvosolva 6 egyén. A város külterületén elhalt 36 egyén, kik közül 7 éven alóli voll íi, ezekbjl'nem l.tt gyógykezelve 8, 7 even felüli volt 14, ezek közül nem lett orvosolva 3 a külterületen elhalt 36 egyén közül tehát gyógykezeles nélkül elhalt 11. Az összes 122 elhalt közül tehát 77 nem leli gyógykezelve. Orvos rendőri hullaszemle egy vonat által elgázolt egyén hullajafehti 1 ti eszközölve. Orvosrendőri bonczolas nem volt Törvényszéki bonczolas a fenti vonat által elgázolt egyén hullája felett. Orvosi látleletet egy könnyű testi sértésről adlani. Piacz és élelmi szerek vizsgálatánál semmi rendellenességet nem tapasztaltam. Nyíregyháza, 1903. évi január 5. Dr. Xrajtler Soma, városi tiszti orvos főnök. Felhivás előfizetésre. A második szám ez, amit ebben az évben kiadunk a „Nyirvidék"-ből. S talán nem hivalkodás, ha — 24 esztendős multuukra hivatkozva, kérjük Szabolcjvármegye és Nyíregyháza város közönségének további érdeklődését a „Nyirvidék" iránt — és pártfogását. Ez az eltelt 24 esztendő elég tisztes mult a jövendő garanciáira nézve. Egy és ugyan az a szellem és irány volt a vezetője a „Nyirvidék"-nek e 24 éven át. a hogy még fennállanak. Nem kívánom én, hogy útját álljuk a természetszerű fejlődésnek, ha úgy tetszik fejlesztésnek; de a fejlesztés örve alatt elkorcsosulásra vezető bármely kísérlet elLn mindannyiunknak tiltakoznunk kell. Hala azonban, hogy vannik út uulató jeleseink, követésre méltó pildiink, a kik alkoló tehetségüket nemzeti érzülettel, előadó művészetüket magyaros jelleggel egyesitették. Ilyen volt a migyar ábrándnak, körmagyarnak, sőt részben a csárdásnak is megteremtője, Rózsavölgyi Márk, kin -k művészetét egy Petőfi tartotta lantjára méltónak, — Eyressy Bini, Petőfi dalainak kongeniális m gzenésilője, kinek ma is énekelt Szózat-a egymaga örök emléket biztosít mesterének, — a sok tekintetben félreismert s bilúl magyarázott Reményi Ede, a ki lia nem is ert volna el egyeb t, mint azt, hogy az abszolutizmus idején lazba tudta nozni a közönséget, I megszerezte a jogot az utókor hálájára,— Liszt Ferencz, kinek magyar rhapszódiái a külföld elismerését is megsze rezlék szamunkra, —mindenek fölölt pedig Erkel Ferencz, ki Hymnus-ával s főleg magyar tárgyú és zenéjü operáival (Báthory Mária, Hunyadi Liszló, Bank bán, Névtelen hő*ök, István király) az abszolút zene 1 gnagyobb magaslatára emelkedett. Természetes, hogy ily fényes példák, míg egyfelől valóságos iskoláit teremt tték meg a magyar zeneirodalomnak és instrumentális zeneművészetnek, másfelől bő anyagot .szolgaitattak a zeneelméletre is, mely, mint emiilel ük, csak a legulobbi időben luJott beilleszkedni a magyar zene birodalmába. Annál nagyobb bü-zkeség töltheti el lékünkét, hogy földieinknek nevezh tjük azt a ket férfiút, kiknek munkás-ága eze í a ter n korszakalkotó volt Az egyik Szén/y Gusztáv, kinek a maga korában nagy tiszteletben álló neve csak azért nincs ma legünnepeltebb zeneművészeink soraban, mert a magyar zene rendszerét tárgyaló s bírálói által méltatlanúl mellőzött munkajának, végtelen kárunkra, ma mar egészen nyoma veszett; a másik idősb Ábrányi Kornél, a magyar zene történeti fejlődés mek eleven lexikona és szellemes magyarázója, ki munkás életének folyamán úgy is mint zeneszerző úgy is mint előadó művész, úgy is mint a zene sajtóorgánumának megindítója, félszázad óta fölfedezője, ismerője, méllalója minden zenetehetségnek, fejlesztője, sokszor középpontja valamennyi nevezetesebb országos z. nei mozgalomnak. Mátray Gábornak, Bogisich Mihálynak, Bartalus Istvánnak, Káldy Gyulának a régi magyar zene földerítésében és m így alázatában, Mihalovics Ödönnek, gróf Zichy Gézának, ílubay Jenőnek a nemes értelemben modernne lett műzene művelésében ós terjesztésében vannak megb c=ülhetellen érdemei; Liszt Ferencz, Goldmark Károly, Mader Rióul, kinek egyik darabjai hallani is fogjuk, idegenben is tiszlelelet szereztek hazánknak, melyet szúlőfö djüknek büszkén vallanak; a küllöldi jelesek közül pedig Schubert, Haydn, Strausz, nemcsak tárgy, hanem rhythmus, szólam, molivum tekintetében is szívesen fordultak a magyar zene bőséges forrásához, mig Wagner és Mascagni igaz meggyőződéssel hirdetlek nemzeti zenénk páratlan eredetiségét és az általános zene fejlesztésében is jelentékeny hivatását. Ha vázlatos i-mertetésem folyamán bébizonyitollnak véli amaz egyik tételemmel,hogy van magyar zene, nem sikerüli hallgatóimat leijesen meggyőznöm ama másik tételem helyességéről is, hogy zenénk érdemes a művelesre es tovább tejiesztésre: minden jó szándékom és őszinte törekvésem karbaveszelt fáradság volt. Hiszen a mi zenénk műveltségünk fokmérője, magyarhígunk hirdetpj-, dicsőségünk terjesztője,szívünk-lelkünk derítője; öiö . ü íkben vidám társunk, bánatunkban vigaszt dónk; lelkünket megindító, vallomásra késztető, vérünket fölpezsdítő, tettre hevilő hatalmas valóság, akar a hegedű húrján sír, akái a gordonka mélyéből bug_, akar a klarinét nyílásán csendül, akár a czimbalomvero alatt kaczag, akár a tárogató öblén át harsog . . . Nem a magyar dal, a magyar zene nem arra született, hogy haz.i hangversenyek hézagtöltő toldaleki magyar művészek od iveiéit ráadása legyen, hanem ari'.i hogy őt megillető méltó helyet foglalja el legalabb it:hon, a hol legkönnyebben megérthetik, legjobban atérezhetik. S ha szívesm megengedjük is, hogy jo magyar nótát hozzáértő cziganytól hallgatni gyönyörűség, nem kevesebb meggyőződéssel hiszszükés valljuk, hogy magyar költőnek és művésznek a magyar zenet művelni es fejleszteni dicsőséggel biztató kötelesség !