Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

g ­De a vidéki szobrok?? A kicsinyes hiúság emlék­oszlopai. Es Szabolcsvármegye a müvelodesi alapból vonja el az adományt!! ! Méltóságos Uram! .Potentes potenter agunl. megmondták ezt régen. S igazán mondták. Méltóságod, több nemes alapítványával, igaz utat mutatott már az áldásos tevékenységhez. A lélek mű­veltségének eszközei, a valódi jótékony ajándékok. A többi, ha szép is, ha kívánatos is, csak mulo jelenseg. Szivárvány, a hulló esőcseppekről visszaverődve. Könnyítettem a magam lelkén, hogy ezeket egy müveit lélek előtt elmondtam. Több czélom nem volt s nem is lehet. „Igaz tisztelettel vagyok" stb. „Több czélom nem volt és nem is lehet". Igy végzi hozzám intézett sorait, e levélnek fennkölt szellemű irója; s talán be is érhet­ném az azokban megnyilatkozott szokásos egyíni felfogás és véleménynek e helyütt való közzétételével, ha nem érezném annak szüksé­gét, hogy az ezen ügyben már évekkel ezelőtt elfoglalt" s az övétől — habár csak formailag — ellenkező nézetemet indokolnom kell. A midőn ez előtt néhány évvel, gondolom a milleniumot megelőzött 1895-ben Kovács István megyebizottsági tag barátom elsőnek emlékezett meg a mi Bessenyeinkről s a tör­vényhatósági közgyűlés a Bessenyei szobor lé­tesítését elhatározta, — sokáig megvitatott kérdés tárgyát képezte az, — hogy váljon hol kellene hát e szobrot felállitaú? — A több­ség uézete az volt, hogy a legszebb és leg­megfelelőbb helye lenne e szobornak a vár­megyeháza előtti kertnek a fő bejárattal szem­ben levő része, — s ezen csaknem közvéle­ménynyé vált nézet csak akkor szorult háttérbe, a midőn a mérvadó tényezőket arra figyelmez­tettem, hogy e helynek a betöltésére és diszére egy majdan felállítandó Kossuth szobor lenne leginkább hivatva. Tehát évekkel ezelőtt állást foglaltam már e kérdésben és állást foglalt a közvéle­mény, hogy nagy hazánkfiának Kossuth Lajos­nak a vármegye központján szobrot kell emel­nünk. Ez az tehát a miben nézetem a f. id le­vél Írójának nézetétől eltért s eltér ma is. Egyebekben azonban teljesen egyetértünk, egyet abban, hogy a nem tiszta hazafiúi ke­belből fakadó, de annál tüutetőbb Kossuth kultusz, sokakuak politikai és társadalmi multjuk takarójául, vagy más őnző czéloknak szolgál; valamint abban is, miszerint Szabolcs­vármegye törvényhatósága valóban mit sem áldoz a kitűzött hazafias czélra, ha a Kossuth szobor emeléséhez a közművelődési alap jöve­delmével járul hozzá. Nagy czélokat, nagy eszközökkel, nagy ál­dozatokkal lehet elérni. A Kossuth szobornak közadakozásból kell létesülni. Tegyük le e nemzeti ügyet Szabolcsvár­megye első tisztviselőjének kezébe, — állja­nak a mozgalom élére megyénk lelkes hon­mely a kedves kereskedők conlnolálására szolgált a t. publicutnnak, stimmelt, a vevő megszűnt „tisztelt* lenni, de arcza is elfeledé a kellemes mosolyt, a Nakib köz­benjárására. Itt van a nagy 24 órára felosztott chronometer egy külön kis házikóban, melynek mind a négy belső fala tele van aggatva a legkülönbözőbb nemű, fajú és minőségű órákkal. A mecset mellett egy mausoleum áll. Ebben nyugszik a legnagyobb tisztelet és pielástol kör­nyékezve a nemes Bég, miután anyósa, a Sultana csont­jait Albániából ide szállíttatta. Gvönyörü szőnyegek bo­rítják a sirt s az emlékoszlopára oly turbán van faragva, a mint azt ő szokta volt hordoz ii. Alacsony imazsámo­lyok előtt khorán ohasók mormolnak és örökös olaj­lámpa pislog a leghuzamban. A mecset körül csoportosulnak Husref Bég többi nemes szivétől és emberszeretetétől áthatott alapitványai. Ilyen a Kursuli Medresse, egy ólommal fedett stylszerü kőépület, egy keleti egyetem, hol ma is 30—40 szegény fiu lesz pappá ki képezve. Mellette áll a Hanika, Cu­rictus leendő dervisek számára. A mai népkonyhák ős­apja az Imaret, mely mindenkor mindenki előtt nyitva állt s ellátott hivatalnoktól és tanulóktól le szolgákig mindenkit — szegényeket ingyen. Ő alapította a fedett bazárt, (vásárcsarnok, arabul Bes-rászon) melyet ma a spanyol zsidók tartanak meg­szállva, s végül ő vetette meg alapját annak a tőké­nek, melyből 43 ev előtt Osman Topal Pascha a Vakuf kórházat (a mai bolondok inegtigyelő helyét) épité. Sarajevó fejlődésének alapját igy Husref Beg ve­tette meg. Utódjai nyomába se hágnak s nagyobbára csak mecseteket építettek nevük emlékezetére. Igy Kemal bég nregkisérlette bátyja nyomdokait követni, de messze elmaradt mögötte. Róla van a Cemalusa utcza — mely a kosero völgyben lévő hasonnevű mecsethez vezet — elnevezve. Hadin Ali Bég, az Ali Pascha mecsetet, hol a Mekka zarándokok búcsúznak, Ferhad Bég az Európa szálloda mögött lévő Ferhadija mecsetet épité. De az udvartartás és szakadatlan építkezés egé­szen kimerítette a bennlakók, Sarajlik erejét s a Sul­tán kérésükre 1591-ben Banjalukába telte át a kor­_ _ jy y t « v i r> f r leányai és honfiai, s ha a mult században sike­rült ez uton a vármegye közönségének egy monumentális székházat teremteni, — nekünk is bizton sikerülni fog a magyar történelem legkimagaslóbb alakját méltán megörökíteni. De bár miként határozzon a közgyűlés, ez ünnepélyes alkalmat dissonantia ne zavarja. Kállay András. A leány nevelés othona. Lélek emelő magasztos ünnepély folyt le folyó hó 10-én az ev. ref. leány internátus falai között, annak felavatása s a használat­nak átadása alkalmával. Nem minden nemzedéknek adatik meg, hogy alkalma s tehetsége legyen ily kulturális, a messze jövőbe kiható intézetnek létesítése; de a kiket ez eszme a közel lefolyt évek során s a jelenben a közcselekvések terén talált,azok — fölfogva annak horderejét — nemes ambiczió­val küzdve érette, erüs akaratukkal kivívták az eleinte oly kétesnek látszó diadalt. Áll a leáuy nevelés otthona! Fölemelte azt min­denek előtt a felső szabolcstnegyei ev. ref egy­házmegye vezetősége, esperesének nagytiszteletü Górömbey Péter úrnak semmi gondot, fáradt­ságot nem sokalló ügybuzgósága; de követ hordott hozzá a felebarati szeretet nemes ér­zelme is, mely megyénk és városuuk közönsé­gét, Elöljáróit lelkesítette, a midőn adományaik­kal lehetővé tették, hogy az eszme testet öltsön. Kivette részét a fáradozásból dr. Bartók Jenő helybeli ev. ref. lelkész is, ki mindenütt ott volt a hol még valami hiányzott, a hova még gondoskodó szeme a berendezésnél hiá­nyokat talált. A leány nevelés ügye mindnyájunk közös érdeke. Erdeke még annak is, kinek gyermeke nincs. Jól ismerik e kérdés fontosságát azok a vezeló férfiak, akik azt annyira szivükön viselték; és ha az Isteni gondviselés segedel­mével azok között a falak között leányainkat egyszerű, de felvilágosodott, szorgalmas, takarékos; de a jó cselekedetekben önzetlen emberszerető övéiért önfeláldozó nőkké ne vélik, ugy minden áldozat kevés ez oltárra. Ha — mint reméljük — azok között a falak között megszűnik, elenyészik, rang és vallás­külömbség egyaránt s a vezetőség saját cse­lekvő példájával tauitja meg leányainkat az embert, mint ilyet egyénisége, erkölcsi értéke szerint becsülni; megtanítják őket ez erkölcsi érték magaslatára fölemelkedni, úgy boldog az a nemzedék, melynek anyái itt neveltettek. * •* * Az ünnepély lefolyásáról az alábbiakban számo­lunk be : Reggel 9 órakor egyházi énekkel nyitotta meg az egybe sereglett gyülekezet az ünnepelyt, melynek el­bánt ;zása után nagytisztelelü Górömbey Péter esperes ur hálaadó imát mondolt; buzgó lélekkel áldva az Urat mányzó székhelyét. Ezzel a pillanattal megszűnik a a város fejlődese és két és fél évszázadon át stagnál azon a niveauxou, lnelyre a török kormányzók emelték. A birodalom tővárosa azért Saraj-vó maradt. Ugyan is itt lakott a legfább biró, a Mu'ah, sőt a bosnyák előkelőseg szine java is ide gvaritált, de a fejlődést a folytonos, szakadatlan belháboruk és villongások meg­bénították. A mindinkább nagyobb vérszemet kapó bosnyá­kok lázadásai, melyek ismételt vérlörvényszékek felállí­tására késztetik a Sultánt, a janicsárok kivégzése, a 100 előkelő Sorajli lefejezése, az ezt követő rövid nyugalom megzavarása a „bosnyák sárkány", Husteim bég felkelése és leveretése által már történelmi dolgok; ezek már egész Bosniat s nem Sarajevot illetik. Mindez a rég elmúlt idők emléke, mely lassanként teljesen feledésbe torul. De ha fogalmat akarunk szeiezni a mai Sarajevoról, ha meg akarjuk ismerni azt a horri­bilis munkát, melyet az uj aera alkotó szelleme oly rövid idő alatt létesített, tudnunk kell, hogy miből alkotta. Tudnunk kell, hogy a Bent-Basi hídnál, hol ma a városháza mór stylben épült, csodapalotája áll, ott 25 év előtt még libák legelésztek csitri leány ok lágy enek­szava mellett! Hogy a kis, piszkos patakocska sáros partjai ma kővel burkoilatvák! Hogy a rozoga faházak helyén a Miljacka parton ma electromos vasút robog a fényesen kiépített házsor előtt! Hogy a város kellő közepén, hol 20 év előtt még kopár és üres telkek álltak itt ott tarkítva egy egyszerű kis házzal, ma fényes paloták sorai emelkednek ! Hogy a véres csaták színhelyén ma hatalmas pályaudvar áll! Hogy e 25 ev óta dohánygyárak látják el a felnyuga­tot exportczikkeikkel, hogy több mint 30 iskola áll a közművelődés szolgalatában, hogy vas és kőszénbányák látják, el a dalmát tengerpar;okat — s ha ezeket tudjuk, lassankint rájövünk, mily feltétlen elismeréssel tartozunk azoknak, a kik ezt létrehoztak. Bl. Vége. megsegítő kegyelméért. Ezt követte LXXX1V. és CXXII. zsoltárok eléneklése s ezzel az Isten tisztelet véget ért. Nagytisztelelü Dr. Bartók Jenő ur mondotta el ezután az intézet keletkezésének s megvalósulásának történelét, hálás köszönetet mondva megyénk és városunknak s mindazoknak kik annak megalkotását jóakaratukkal, adományaikkal előmozdították. Szót emelt még Szikszay Pál ur Szabolcsvármegye alispánja, s Májerszky Béla polgármester ur, mindkettő nemes lelkéből önként sugárzó meleg szeretetét tolmácsolva, örömének adott kifejezési a kultura e hajlékának létesítése felett, ígérve mindenkorra hatáskörükben jóakaratú gondossággal visel­tetni az iránt. Ezután Nagytisztelelü Paulik János ág. ev. lel­kész ur, emelte ki, a két testvér felekezet közölt fenn álló egyetértést, miről a testvér felekezetet a vezetősége alatt álló Egyház részéiől továbbra is biztosította Nagy­tiszteletű Görömbey Péter esperes ur válasza után, egy­házi ének rekesztette be az ünnepélyt. Jelen voltak még báró Feilitzsch Berlhold főispán ur, őméltósága, főtisztelendő Verzár István r. k. espe­res plébános Popp György kir. tanácsos, p. ü. igazgató, Eördög Dezső kir. tanfelügyelő, Martinyi József gymna­siumi igazgató, Nagy Lajos járásbiró, Bogár Lijos vá­rosi főjegyző, Borbély Sándor tv.-széki biró, városunk érdeklődő nőközönsége és az egyházmegye lelkészei­nek s tanítóinak igen nagy része. A sóstói vasút. Néhány nap előtt hivatalos utazásból hazaiérve egy nyomtaton ivet találtam író asztalomon Popp György alairassal, a ki jelenleg Szabolcsvármegyenek fináncz minisztere. Rettenetes állása Bali Mihályt, a talár—török — osztrák járást juttatta eszembe. Röglön kholerát kaptam volna, ha az ívnek fel­irata nem ac lett volna, hogy „A sóstói vasul" !, és ha nem jutott volna eszembe az, hogy lizennyolez év óta ülök a közigazgatási bizottságnak zöld asztala mellett, a hol elődjeinek irgalmatlanságát kellett a bizottságnak mérsékelni. Popp Gyurka, a ki nem haragudhat ezen kicsi­nyítésért, mert hiszen termete rá czáfol, nem a féle schablon pánzügyigazgato. Összetudja egyeztetni az állam kincstár érdekeit az adózó polgárok érdekével. Soha, de soha méltánytalan szigort nem követelt, mig elődjei egyebet sem tettek. Azt hiszem, hogy ha valahol királlyá fogják vá­lasztani, a tallérok kerületére ezen jel mondatot fogja veretni. „Húzz a tenyeremből szőrt" ! vagy „A hol nincs ott ne keress, ! Daczára humánus eljárásának, az állami adók pontosabban folynak be, mint elődjei idejében. A „sóstói vasul" cs a „tengeri kigyó" egy rang­ban vannak. Popp György barátom beállott ezek mellé impresszáriónak. Azt mondom neki, hogy vállalata biztosan fog si­kerülni, ha tízszer egymás után, gyorsan, akadozás-nél­kül el tudja mondani azt, hogy „Mit sütsz kis sűcs, tán sós hust sütsz kis szűcs" Most még csak baktat, de ha az érdeklődők törek­vésében támogatni fogják, rövid időn ugy eí mondja, mint a kerikacsapás. Legyen is ugy! , DJ kik hát az érdeklődők. A sokak kőzött Popp György is; mert a Sóstó közelében nyíri aszú termelés­sel foglalkozik szőllejében. Én is utánna kullogok, mert azon esetben ha törekvése sikerül, nem leszek kénytelen kikulyagolni ókerti szőllőcskémbe, hanem tiz krajezár árán togorn kiáltani, hogy „Hipp hopp ott legyek, a hol akarok". Lehet, hogy magam alatt vágom a fát, mert most három négyszer megyek ki egy évben, amúgy pedig annyiszor, a hányszor eszembe jut. Ilyen apró érdeklődő felek többen is lehelnek; de bizony tőlünk az a gőz, villamos, lovas, vagy aulomo­bílos vasul meg élni nem fog. Mi csak olyan csepp viz vagyunk a tengerbe. Vállalkozónak sem lehet fontos érdeke. Annak érdeke csak az, hogy tőkéjét C százalékkal jövedelmeztethesse. Az a tőke pedig nem olyan kullancs, hogy kényszerülve lenne a sóstói vasutba bele ragadni. Van annak jövedelmező elhelyezésére széles e világon ezer és ezer hely. Kinek a főérdeke léhát ? Nyíregyháza városának; részint azért, mert a nagy gyógyhatású Sóstó lürdő a közlekedésnek fogyatékos­sága mellett jelenleg csak is zugfürdő; részint azért, mert a városnak ez volna egyedüli üdülő helye. Már pedig az nem üdülő hely, a hova gyalog kell kifáradni ; mert bár milyen szép is öt kilométeren át zöld erdő-alaguton kiérni, még is csak kutya módra ki lóg a nyelve annak, a kinek sikerült ezt a sportot meg­tenni. Van ugyan egy népkertünk, de abban ugyan népet senki sem lát. Luczernás kerlté kell ismét visszaválloztatni, mert abban ugyan remete-j lölteken kivül más emberi lényt soha senki eddig meg nem látott; vagy csak olyanokat, a kik a poros országutat kerülve akarnak a vasúti ál­lomáshoz jutni. Hány marha lakna jól az ezen terüle­ten termett luczernából. Igy a hogy van, se marhának sem embernek nem sokat használ. Ezen népkertnek csúfolt néptelen kerlet házhelyek­nek kellene kiosztani és a befolyt összegei, a város és a Sóstó közötti olcsó közlekedesnek biztosítására lordi­tani. A kert fentartása csak kiadást okoz, a vasút pe­dig jövedelmezne. A negyvennyolez előtti városi követeknek a czime az volt, hogy „prudens et circumspectus" magyarul „okos és körültekintő". Az 1834-iki országgyűlésen egy ilyen prudens kö­vet valami okosat mondolt, a mire egy vármegyei aga­rász, lófuttató vármegyei követ gúnyosan replicált a prudens és circumspectus követnek.

Next

/
Thumbnails
Contents