Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

XXIII. évfolyam. 28. sz*m. Nyíregyháza, 1902. julius 13, SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZA.B0LC3MEGYEI ÁLTALÁNOS TANITO-SGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^Megjelenik hetenbint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: po8tén vagy helyben házhoz hordva : E|/ésa évre 8 korona. Fél évre * » Negyed évre 2 „ A kiizségi jegyző és tani tó uraknak egész évre csak négy korona. Egy szám Ara 20 fillér. Az előfizetési pénzelt, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadunk könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kéziratok Mak T„

á kivánatra (Janoszky ház) intezendők. illető költségére küldetnek iúiu. A lap szellemi részét képező küldemények, a sz-rkeaztó ciime alatt kéretnek beküldeni. levelek csak ismert kezektói e. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibozott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri kösláa esetében 8 fii. A nyilt-térl közlemények dija soronkint 60 fillér; Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minder 'avibhi szó 4 fii. Vastag bet&vel szedett ketsieresea Siiiuiu Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasenstein és Vogler a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A V., Ecksten Bernát és Általános jTudósitő irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Nö.nötország és Sveic2 fővárosaiban és Dorn & Comp. álla) Hamburgban Hivatalos rész. 6760 —1902. K. Árverési hirdetmény. Alóliroll községi elöljáróság közhírré tesói, hogy Veresmart közs-gnek az 1«83. évi XX. t.-cz. 2 §-ábin foglalt földterületek kivételével, valamint a Tisza folyó másik oldalán fekvő Nagyszög dűlő kivételével körülbelől 1070. kat. holdat kitevő vadászterületen gyakorolható vadászati jog az 1902. év aug. hó 15-etől 1903. évi augusztus 14-ig terjedő 6 évre Veresmart község házánál az l'J02. évi auguszlus hó l-ső napján d. e. 10 órakor megtartandó árverésen bérbe fog adatni. Az árverési feltételek a döghei körjegyzői irodában a hivatalos órák alatt bárki által is inegiekiathitő. Kelt Veresmarton, 1902. évi julius hó 4-én. ölbey Béla, Vigh János, körjegyző. főbiró. 935—1902. K. Árverési hirdetmény. Alulírott községi elöljáróság közhírré teszi, hogy Mártonfalva község határában a< 1881. évi XX. tcz. 2 §-a alá nem tartozó, mintegy Gü8 kat. hold kiterjedésű területen a vadászati jog f. évi szeptember hó 1-én kezdődő 4 hónapra, illetve 1903. évi január hó 1-én kezdődő ü egymásután következő naptári évre Mártonfalván 1902. évi julius hó 20-án a községházánál d. e. 10 órakor tartandó nyilvános szóbeli árverésen a legtöbbet ígérőnek bérbe fog adatni. Kikiáltási ár az eddigi haszonbéri összeg 10 kor. A haszonbéri összeg évenkint és mindég előre fizetendő a községi pénziáiba. Miről az árverelni szándékozók ezen hirdetményen értesíttetnek. Mártonfalván, 1902. évi julius hó 2-án. Kolozsvftry Gyula, Kálniánczhey Lajos, jegyző. biró. A „NYIRVIDÉK* TÁRCZÁJA. Kivándorlók. Mennek niinJ többen, egyre mennek. Itt hagynak es hajóra szállva, arany után sóvárgó szívvel eveznek amaz új világba. Kenyértermő kalászos rögnek, az anyaföldnek nincs hatalma. Hűtlen fiai útra kelnek. Nincs ami őket visszatartsa . . . Mennek mind többen . . . A föld már elfogyott alóluk inseg nyomor régen fölette, l'enzzé teszik az ősi kunyhót, könyet sem ejtenek felette. Nincs hogy megélni, menni kell hát oda, hol boldogság az élet . . . s aranyat önt a föld homokja . . . — És ők mind hisznek a mesének ! Könyet sem ejtenek . . . Mennek, — a végzet ver bennünket. Fogyunk lassan, de egyre jobban, és az idegen ár köröttünk nő egyre csöndben és titokban . . . Terjed s az ősi faj helyébe szüremlik folyton, mint a láva s készül, hogy egyszer majd elöntsön mindnyájunkat iszapja, árja . . .! A végzet ver bennünket . . . Mennek ... de mit nekünk, ha egy év ezer munkás kart vág le rólunk. Ezer fegyverrel kevesebb lesz hazát védni ... eh, más a dolgunk. Száz hitvány érdek hiv a harezba s száz „szent eszmét" kiált az ajkunk. S mind egyre többen kelnek útra. Mennek ... az isten átka rajtunk ! De mit nekünk . . . ?! Jlilotay István. Az ártéri vasút Ugye. (Két czikk.) 1. Szabolcs vár megye alispánja a most elmúlt héten tette közzé azon alapos és tárgyilagos munkaprogrammot, a mely a vármegye közutainak kiépitésére és a tervezett két vicinális vasút segélyezésére vonatkozik. El kell ismernünk, hogy e munkaprogrammot kiváló szaktudással és a viszonyok helyes ismeretével állították össze a vármegye tisztviselői és a kormányhatóság delegátusai. Hí a programm híven követtetik, akkor a kiszabott hat esztendő alatt egy évszázad mulasztását pótolja a vármegye. Kitűnő müutak fogják átszelni a Nyirség és a. Tiszahát mezőit. A gazdasági termelésnek uj tereket fog nyitni a forgalom könyebbsége. A szabolcsi nép hatalmas munkaereje a közjólétnek uj forrásait fogja megnyitni. Igazságtalan ember volna tehát, a ki ezen munkaprogramul jeles szószólóitól az elismerést megtagadná. A mit tehát a kC vetkezendő sorokban előadni kivánok, legkevésbbé sem akar gáncsolás, de még oppositio sem akar lenni Csak éppen az ártéri (Nyíregyháza—Ibrány—Dombrád és Ibrány — Balsa—liakamaz) vaspálya ügyéről szándékozom egy két megjegyzést tenni, annál a jognál fogva, mely Szabolcsvármegye közügyeiben a vármegye minden fiát megilleti. Az ugynevezet rétközi Tiszahát közlekedése nagyon is elhanyagolt állapotban sinylők. Az agyag és iszaptalajon húzódó kövezetlen utak idószakonkint egyáltalában nem járhatók. Erna vén lány marad. A mint ott a terem közepén állva elnéztem Domokos Ernát, midőn bretagnei halász leány kosztümje hófehér karját, gyönyörű telt nyakát a legkívánatosabb módon indiskrétül elárulta, egyre azon tanakodtam magamban, hogy vájjon melyik reneszánsz festő remekét akarja ez a gyönyörű arcz, melyben a legszabályosabb profil, a legennivalóbb gödrös állacskával es nevető piros ajakkal van kombinálva, elevenen reprodukálni. Szép volt, s bájos, mint egy operette-szoubrette. M.-Keresztes sápadt, csontoskezü lányai ugy elütöttek tőle, mint a — hogy nagyot ne mondjak — az őszi baraczk az aszalt szilvától. Azok közé a megcsodált báli csillagok közé tartozott, akik ragyognak, sziporkáznak a parkettes tündérvilág (gén, azián lehullanak, egy csendes kis családi fészekbe, édes, boldog melegséget árasztva szerteszét. Annyira el voltam merülve szépségének csudálatába, hogy ijedten hökkentem meg, mikor Fehér Laczi a vállamra ütött. — Tánczolj komám, tánezolj ! — Jól van, kérlek mulass be Domokos Ernának. — Hát még nem ismered? — Nem, de szerelmes vagyok már belé. Laczi gúnyosan mosolygott. — Szép leány ugy e? Csak az a kár, hogy már huszonkét éves elmúlt, no meg az, hogy gondolkozik s ez egy leánynál nagy hiba! Különb. n ösmerd meg. Odavezetett hozzá. A mosolygó ajak egy sajátságos bigygyesztéssel viszonozta főhajtásomat és elmentünk tánczolni. Két forduló után letettem és leültem mellé. Kissé csalódtam megfigyelésemben, amit róla ismej rétimül tettem. I^y közelről nézve még szebb volt, de i az ajkán, amit messziről mosolygónak láttam, egy pa' rányi gúnyos vonást fedeztem fel. Össze-vissza beszéltem neki mindent, hogy tegnap jöttem M.-Keresztesre, hogy három nélig itt leszek nagybátyámnál, hogy milyen sok szépet hallottam már felőle stb., amint hogy a társalgást megszokták kezdeni. Minden rétközi gazda, kivált a ki lágy téleu Bujról, Berczelról, Paszabról, vagy Ibrányból a rakamazi beváltóhivatalhoz dc'iáiyt szállitott valaha, tanúságot tehet annak a humoros leirásnak igaz és hű voltáról, a melylyel a Magyar Nábob" irója a rétközi sarat és a tiszaháti utak rosszasságát hiressé tette. Hatvan esztendő telt el ugyan, mióta a „Nábob" ökörvouta hintója a Tórik szakad csárda felé törekedett. A csárda már csak a költő leirásábau és némely öreg emberek emlékezetében él. Maga Bns Péter uram is kihalt typus De ha azóta sok minden meg is változott, nem változott a rétközi iszap! Az utak ma is olyanok a Tiszaháton, a milyenekül a Jókai Mór ragyogó humora irta le őket. Azon tiszaháti községek, a melyek közlekedése ilyen utakra vau berendezve, tetemes útadók terheit viselik. Vau azonban e községek közt olyan is, a melynek határát sem állami, sem vármegyei ut nem Í9 érinti. De ue tessék azt hiuni, hogy ezek a községek valami apró falvacskák. Ibrány is ilyen, a maga 10—11000 kat. holdnyi határával és közel 4000 lakossával. Ezek a községek ugy fizetik a megyei 10"/«os útadót mint a többi, s mikor terményeiket Nyíregyházára beszállítják, a város sorompóinál a város utczáinak kövezésére még tetemes kövezetvámmal adóznak, a mely teher alól mentesek ugy a város polgárai mint a városi határ tanyás gazdái, a kiknek javára azon kövezet szolgál. Merem mondani, hogy a közterhek igazságtalan elosztásának nincs kiáltóbb példája annál a teherviselésnél, a melyet a Láttam az arczán, hogy untatom. Egykedvűen babrált legyezőjével és alig érdemesített egy pár szóra. Egyszerre aztán hozzám fordult: — Mondja csak, hogy tetszenek a keresztesi lányok ? Valami éretlen bókkal akartain rá felelni, kiemelve az ő csodaszerü szépségét, de annyira belezavarodtam, amint csillogó fekete szem ! rámszegezte, hogy alig bírtam rá felelni. — I . . . i . . . igen szépek! — Maga fatuskó ! Ohó! erre már föleszméltem. No lessék! Én a pesti jobb körökben járatos fiatal ember, itt Keresztesen Itomeó és Júlia féle jelenetekbe akartam bocsátkozni egy szépnyaku falusi liba kedvéért. Világos lett előttem az egész helyzet. Ez nem olyan falusi pásztor-leány, amilyenhez egy pesti gavallér az üdeségtől mintegy meghatottan közelit, hanem egy valóságos aszfalt virág. Nyelve még a budapesti zsúrozó hölgyek között is számot tett volna. Most már megértetlem, miért maradt hajadon huszonkét éves korára ez a szép antik szobor. Mert vidéken szükséges tulajdona a jó nyelv — egy asszonynak, de egy lánynál, kinek az udvarlásokra hagyományos szokás szerint pirulva kell szemét lesütni, ez éppen nem alkalmas hódító eszköz. Hamarosan köpenyegei fordítottam és a fővárosi szalonok pikáns indiskrét llirtjébe bonyolódtunk. ő elmondta véleményét a keresztesi lányokról. Tardos Miczi szép leány, de ostoba, Győry Elza előkelő famíliából való, de a fogai öreg korára épp ugy kihullanak, mint az anyjának. No hát a Fássy lányok szép arezuak, műveltek is, gazdagok is, de mindenki tudja, hogy termetük olyan, hogy szabójuknak valóságos remek műveket kell alkotni, hogy fogyatkozásaikat e téren eltakarják. Ilyen társalgást folytattunk egész este. Ernát n?m hívta fel senki, én sem vittem el sen'út tánczolni. Amint a keresztesi nagyságoktól kezdve végig min-