Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

RC V T rt V i r> K: TÍ vámtarifát megírja És függ talán egyetlen ember szeszélyétói, aki Leiter-féle vakmerőséggel a börzére megy, hogy spekuláljon és nyerjen milliókat. Jól imádko;zék tehát a gazda, nehogy rosszul fogjon a toll s nehogy papirosháborúban leverjék az árakat, mielőtt egyetlen szem buza is piac/ra kerül. Sajna, az aggodalmas várakozást keserű csalódás követi nyomon rendszerint s ^gy lesz az már mindég, mig a gazda fejéhez nem vágja az olva-ót a rossz embernek s mignem siránkozás helyett megtanul tenni és önsorsa fölött rendelkezik. Buday Barna. Noi proletariátus. A minap olvastuk a lapokban, hogy a közoktatási miniszter óva inti a szülőket: ne tanitassák leányaikat tanitó nőknek, meit lulságos sok mára diplomás tanítónő, sokkal töLb, mint amennyi alkalmazást ny.rh.t. Más pályákra is szokás a nőket kitaníttatni: a postához, távirdához, telefonhoz. Itt is túlságos már a női konkurens. Nagyon sok van köztük, ki művészetekre érez magában nagy hivatást. Annyi a zene- és festő iskolákban a női növendék, mint a fűszál. A szinészeti tehetséget, sőt a zsenit, pe dig minden csinosabb és e'evenebb leánykában fői szokás födőzni a csalad baráti körében, hol mindig akad szakértő, ki Örzsikében, Szilikában egyaránt megsej'i a jövő Jászait, vagy Pálmait, s szent bizonyosra esküszik, hogy a szülők egy-egy celebritástól foszlják meg a hazai színpadot, ha leanyukat sziniképezdébe nem adják. A hányok tehát tódulnak a színészi pályára is, hol szintén kevesebbnek terem a dicsőség és a kincs, mint ahányról megjósolták, sőt kevesebbet talál még kenyeret is, mint ahánynak csak az kellene. Szóval: nagyon sok szülő érzi szükségét, annak, hogy leányát valamely kenyérkereső pályára taníttassa ki. Mert a világ sora nagyot változoll: azelőlt a leány dicsőség nélkül való, de biztos pályára készült — családanya lett belőle. A gazdag leányt elvette a ga;dag ember, a szegény leányt a szegény ember, gyakn n meg lorditva is meg esett, de pártában kevés leány maradt, rend szerint azok kik nagyon válogatlak a kéiőkbrn. Most, a leány, ha nincs hozománya, s a jelen'kező vőlegény adósságat ki nem tudja fizetni, (talan még a r> gi szabókontójat is,) nem tud tiszti kaueziót tenni — hasztalan szép, mivelt, jó és becsül les — nem mehet férjhez. A mai fiatalember bátortalan, nem meri a családalapítás terhét vállaira venni. Nagyon józanul indokolja meg az örökös legényéletet; végzetre mégis odajut, hogy a mohón élvezett szabadság enerválja és ha öregségére mégis megházasodik, elvesz... mit is mondjak? . . . egy olyant, ki, kész egy fizikai roncs ápolására vállalkozni. így szaparodik a tanult, női proletáriátus, mely nent tud egzisztecziát szerezni sem tanszékeken, sem hivatalban, sem művészetben. Ilogy ez a proletariátus hova menekül a kenyér után való hajsza utjain, arra nem is szeretünk gondolni . . . De hiszen ezt mindenki ludja és tapasztalja ; nrost a közoktatási miniszter is konstatálta, bár annak nincs nrás lanácsa, mint hogy a szülők ne lanitassák kenyéradó pályákra a leányaikat. Mert már sok a hivatal kereső, a miniszter nenr bir a protektorokkal és a protezsébkel; szóval: intő szót a miniszter ajkaira is a saját kellemetlensége hozta, de már arra nem volt se akarata, se bátorsága, hogy véleményt mondjon : miképen lehelne a bajon segíteni, mi történjék azokkal a leányokkal, kik ha férjhez nem mehetnek, nenr tudnak állás és hivatal nélkül megélni. A fákon mászkáló zőldnadiágos trubadur, a kabócza rázendít szerelmi muzsikájára. Mintha valami igen fürge ujju pénztáros apró ezüst tallérokat számlálna márványlapon, olyan zajjal jár ez a szerenád. Máskülönben a fák csendesek, lombjuk se rezdül. A tanya udvarán készül valami. A lisztára sepert udvarra nagy asztalt vitt két fehér cseléd. Az asztalt leborítják abrosszal és berakj ik pirosra sült kerek kalácsokkal. Két kalács jut egymásra. A hány arató van, annyiszor kettő. Az asztal közepére zöldmázos korsóban pálinka kerül — nenr csak kenyérrel el az ember. Magas szép úriasszony ügyel az egészre. Fiatal orczája ki van pirosodva. Azt a sok kalácsot maga sütötte az aratóknak. Kevés ma már az uri nép közt az ilyen asszony, ő is mintha elmull derék időknek lenne itt maradt nyíló virága. Benn a városban az aszfalt porát kavarják selyem fodraikkal az asszonyok, ez pedig a szépeknél szebb, a jóknál jobb, itt a tanyán keresi a módját, hogy legyen ma az aratóinak nagyobb az öröme. Jön a kis szürke a taligával. Hozza a gazdáját. Egy komondor vig vakkantással nyargal elibejük. A szürke ugyancsak kapkodja a fejét, a mint a komondor fel ugrál hozzá. N cm szereti a rossz tréfát és komondorokkal egyáltalában nem barátkozik. A részelést bevégezték. Mig az aratók beérnek a tanyaudvarra, vacsorához ülnek az urak. A vendégek is. Két tányérnak nin csen nrég gazdája. Két vendég úrfi hiányzik. Mindjárt megkerülnek. Fenn vannak a nádas tanyaház tetej n, a venyigés gerinczen. A kezükben napraforgó kóró. Ugyancsak nyúlkálnak az ákáczgalyak közé. Másodszor nyilik az ákacz. Az illdos fehér fürtök ott csillogtak a sötét galyak közt, arra fáj a szivük. Sikerült a villaformára hasitolt kóró hegyével néhány fürtöt lecsavarniok. Az egyik úrfi a kémény mellől dolgozott, be is lepte a füst, hogy kéményseprő korában só lesz jobban része füstben. Pedig szükség volna rá, hogy a közhatalom kezelői s a törvényhozás erre az ügyre is kiterjessze figyelmét. Mert folyvást arról beszélnek a bölcsek, a sovénisták, hogy kevés a magyar; ezen a földön 3000000 magyarnak volna még helye: akkor volna a magyar állam és nemzet hatalmas, akkor volna számára az uj millenium biztosítva. Hiszen a magyar paraszt megházasodik, családot alapit, az iparos is megnősül, ha sikerül neki valamelyes üzletel, jóllétet biztosítani; a magyar zsidóság szegénye gazdagja jó példát nyújt, megnősül és sok gyerekel nevel töl. De a magyar középosztály fiatalsága másképen gondolkozik . . . Hát tegyen erről a törvényhozás. Hiszen van rá példa. A franczia köztársaság vezető férfiai s nraga a társadalom, tapasztalván a mienkhez hasonló állapotokat, erős kézzel átott azon okok leküzdéséhez, melyek ezen állapotokat megteremtették s azon akadályok elhárításához, melyek a helyzet javulasának ulját állják. Kövessük mi is a francziák és más nagyobb nemzetek példáját s meg fog szűnni a női proletariátus; de az erkölcsök is javulni fognak. Szaboícsvarmegyei gazdasági egyesületi közlemények. 1. A pozsonyi mezőgazdasági országos kiállítás igazgatóságának sikerült a kisgazdák csoportos látogatói részére 50

u/

0-os vasúti menetdíj kedvezményt kieszközölni. Az ilyen csoporlos — vezetés alalt álló — látogatók az elszállásolás rt, helyesen fekvő helyenként és éjjelenként 50 fillért fizetnek megérkezésükkor a szállásadó bizottságnak, mely díjért fekvő helyet és takarót kapnak. Törülközőt s minden más szükségleti czikket a esi port tagjai magukkal vigyék. A bejelentés — a megérkezés elölt legalább 15 nappal — a szállásadó bizottságnak (Miltelnuser városi tanácsnok, elnök Pozsonyba) küldendő be, melyben úgy a résztvevők száma, mint az érkezés napja, lehetőleg órája és helye, vagyis vasúti pályaudvar, esetleg hajóállomás kiteendő. 2 A pozsonyi kiállítás alkalmával három kongresszus tartatik, nevezetesen : a) a VI. országos gaz lakongresszus szeptember 8., 9. és 10. napjain d. e. 9 órakor. Bejelentes augusztus 20-ig ezen kongresszus irodájának (Budapesl, Köztelek utcza 8. sz.), tagsági dij 6 korona ujyanakkor az orsz. magy, gazd. egyI. kiállítási pénztárának kü dendő ; b) a baromfi-tenyésztők I. országos kongresszusa szeptember 14-én d. e. 8 órakor. Bejelentés és 3 korona tagsági dij augusztus 20-ig a baromfi-tenyésztők országos egyesülete pénztárának küldendő ; c) a II. szőlészeti és borászati kongresszus szept. 15., lü. és 17-én d. e. 9 órakor. Bejelentés ezen kongresszus elókészitő bizottsága előadójának (dr. Kövesi Ferencz Budapest, Köztelek, Üllői út 25. sz. 11. em,) legkésőbb augusztus J5-ig, a részvételi dij 10 koronát ugyanakkor az orsz. magy. gazd. egyl. kiállítási pénztaranak küldendő. Úgy a kiállítás, mint a kongresszusok részletes prograrnmjai az egyesület hivatalos helyiségében megtekinthetők. Ugyancsak a kiállítás alkalmával szeptember 13-án d. e. 9 órakor tartatik meg a gazdatisztek nagy gyűlése. 3. A debreczeni nt. kir. állami méntelep parancs nokság számvevői irodájában f. év augusztus hó 2 5-én délelőtt 10 órakor — a telep összes osztályainál égy évre szükséglendő kenyér és takarmány szállítására vonatkozólag — nyilvános árlejtés fog tartatni. Úgy a szükséglet, mint a feltételekre vonatkozó hirdetmény az egyesület hivatalos helyiségében megtekinthető. 4. A boisochrregyei gazdasági egyesület által Miskolczon ez év augusztus 28-án rendezendő V. sörárpavásárra vonatkozó üzletszabályzatok és bejelentési ivek Mikor az asztalra kerül a paprikás csirke, az úrfiak is megjelennek, gyűrött gallérral, összekarczolt kézzel, lihegve füstösen egy-egy csotnócska akáczvirággal. A világot szétosztják a hölgyek között. Az est lassacskan belepi az egész udvart. A fák kélves-zöld lombjába fekete foltok kerülnek. Egy kis finom fehér ködöcske is elő lopakodik az estéből imbolygó testével. A fecskék összehúzódtak a fészekben. Öregek és fiókák együtt vannak. Halkan csivikelnek is még egy kicsit. Egy kis fiúcska meg is kérdezi az anyjától, hogy mit beszélgetnek a fecskék. — Imádkoznak alvás előtt fiacskám, felel a mama. A gyerek tágranyilt szemekkel néz a fészek felé. A tyúkok galyaznak már az eperfára. A csirke is galyra vágyik. Az apró tatvju kakas.a, meg a karcsú nyakú jérczike. De nem bírnak még fölrepülni. Az eperfa alatt egy r pavágó masina áll, legalább arra kapaszkodnak hát fel. A tanya kapujáig akácz'or vezet. A fasor végéről nótaszó csendül lel. — Jönnek, szól a gazda. Tudja mindenki hogy kik — az aratók. A dal mind erősebbé válik. A Kossuth nótái éneklik, de a strófa végére gazda nevét illesztik és azt éltetik. Már látni is őket a nrint a sötétlő fák alól kilépnek és az udvar felé tartanak. Szépen sorban jönnek. Elől a csapat gazda. Magas rúdon piros meg kék szalagokkal es papiros rózsákkal díszített kalászkoszorut hoz. Azt az urnák fontak a legszebb kalászukból, az idei jó aratás emlékére. A gazda után az aratók jönnek, egyik sorban a férfiak, a másikban a leányok és asszonyok. Oda jönnek a vacsorázó urak asztalához. A nótát befejezik. Ki vékonyan ki vastagon, ki harsogva, ki meg az egyesület titkári hivalalában a t. gazdáközönségnek rendelkezésére á

1'; nak s kívánatra bárkinek megküldetnek. 5. Az I. szabolcsvárinegy< i szőlő- és borkiállitás előkészítő bizottsága ez uton is felhívj í a kiállítani szándékozókat, hogy bejelentéseiket, melyekben a kiabitandó bor- és szőlőfajok, va'amint a beszerzendő czimkék és feliratok szövege pontosan kiteendő — az egyesület titkári hival danák mielőbb beküldeni sziveskedjenek. Azon kiállítani szándékozók, kik esetleg felhívást és bejelentési iv>t nem kaptak, sziveskedjenek ez iránt az egyesület titkári hivatalához fordulni. IRODALOM. Uj iparlap I Hazánk nagyság es nép.ss gére második városában Szegeden, ahol számos gyárak és ipartelepek, ugyszinte önálló vállalkozók ezr kre menő ipiroskezeket foglalkozónak, mi lapunk' czim alatt egy hetenkint 1G oldalnyi nagy nyolezadrét alakú és kizárólagosan iparosok or-zágos ügyeivel foglalkozó és azoknak általános erdekeit szolgálo hetilapot indítanak meg erre hivatott és a szakirodalom terén is jártas iparosok. (A lapnak• szerkesztői Babós Elek kötszövőgyiros és v. ipartestületi jegyző és Lábdy Antal törvényhatósági bizottsági és kereskedelmi és iparkamarai tag.) — Őszintén szólva, e lapnak olcsó ára előtlünk érthetetlen, s ha az ország minden részéről nem tömörülnek ipaiosaink „A mi lapunk" köré, ugy el sem képzelhetjük, bugy miként lesz ezen nagyszabású és nemes czélokra törekvő kezdeményezés kivihető és tartóssá lehelő, „a mi lapunk' előfrze ési ára, daczára annak, hogy he'errkinl és oly nagy terjedelemben jelenik meg, mint a hogy ezt a szerkesztőség velünk tudatja — egész évre csak 2 forint (4 korona.) Érdeklődőknek „A mi lapunk' szerkesztősége (Szeged, Proszuitz-liáz.) készséggel küld mutatványszámokat díjmentesen. — Mi részünkről szívesen tánrogaljuk ezen lapot, mert reméljük, és ehez a szerkesztők tarsadalmi egyéniségeben biztosítékot vélünk fel.cini, hogy törekvésük csakis az iparosok érdekeinek előmozdításában összpontosul. ÚJDONSÁGOK. — A Tiszavidéki ág. h. ev. egyházmegye mull héten itt tartott gyűléséről szóló referádánkból néhány fontos mozzanat kimaradt, melyeket a következőkben ismertetünk: dr. Meskó László egylr. m. felügyelő nagyhatású megnyitó beszédében az egyházegyetem pár kiváló halottját elparentálta, aztán lelkesen szólt az 1848. XX. t. cz. rendelkezéseinek fenntartásáról, illetől 'g a törvény végrehajtásának sürgetéséről, szemben az egyházkerületi felügyelő ismert szenvedőleges álláspontjával. A kiváló szépségekben gazdag s mesterileg elmondott beszédet a gyűlés nagy lelkesedéssel fogadta. A beszéd után dr. Meskó 200 koronából álló adományt telt le azá'tala e tavaszon hivatalosan meglátogatott öt zempléni egyház részére. A valóban szép és nemes cselekedet magában hordja jutalmát. A gyűlés további folyamán Materni főesperesnek szépen kidolgozott részletes évi jelentését fogadták nagy tetszéssel; egyszersrnint elfogadták a már említett 1848. XX. tcz. végrehajtását sürgető határozati javaslatot. — Villamos helyett motorkocsi közlekedés a Sóstóra. A Sóstóra tervezett villamos vasút dolga tudvalevőleg a kereskedelemügyi minisztériumban megrekedt. Sőt a polgármester legutóbb Budapesten járván, a minisztériumban tudomást szerzett arról, hogy a villamos vasút létesítéséről többé szó sem lehet, mert az ajánlkozó részvénytársaság ajánlatától immár teljesen elállott. Ilyen körülmények között épen alkalomszerüleg jött a Daitnler-féle motorgyár bécsi képviselőjének néhány helybeli előkelő uri ember közbenjárására tett azon ajánlata, hogy a város és a Sóstó között vágányokon közlekedő motorkocsi közlekedés létesíttessék. Az eddigi előzetes számítások szerint ez a közlekedési szégyellősen. Az utolsó éljenzés után a vezér leveszi a kalapját és elkiáltja magát illemtudással. — Halljunk szót uraim! Erre nagy csend lesz. A szónok folytatja. I ten nagy segítségével, meg a magunk kis erejével, az idén az aratást bevégeztük, a termést kereszlbe raktuk, a mi urunk termését rendbe hagytuk. Most már csak azt kívánjuk, legyen a mi urunknak ezután is minden jóban része, jövőben még jobb termése. Éljen! Az ur komoly szóval köszöni meg a jó kívánságot, azzal végezve szavait, hogy — egyetek-igyatok, töltsétek a mai eslét vigan. A kalácsot és pálinkát szétosztják az aratók közt. E^y kis időre csend lesz. A munkások esznek. Az éjjel nyomába lép az estének. Felbukkan a holdvilág és elkezdi ezüst záporát ontani a csendes tájra. A feketére vált fasorokra, a világos tarló táblákra. A csillagokból is kigyúl egy serej. A tanya fölött fodrozott vonalba vág át egy denevér. A gyertyákhoz mind több és több éjjeli pillangó jár látogatóba. Az esti csendbe egyszerre furuhaszó vegyül. A tanyasi koe=is billeget le egy friss nótát az ábrándos lran^u szerszámon. Az aratóknak nem kell sok biztatás. A hajlós d. ív-ku marokszedő Ián; o'taí mihamar lánczra viszik. Az izmos tenyerek csatlogása. larkilji a taktust. A jókedv átragad mindenkire. Kerül másik lilinkós is. Erősebb lesz a zene. Megszolgálták az aratók a mulatságot, mulatnak is egész szívvel. A hold mind magasabbra jár. Az éjszaka nagy csöndességében kedvesen hangzik az aratók mulatságának vig zaja Visszhangja is kél a zajnak, az ugarosból visszafeleíget a tilinkó-szóra égy éber fürj: pilty-palatty, pitty-palatty ! l'áfrány.