Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-03 / 31. szám

A gazda, a cseled ős a munkás. • A nemzeti közbecsületnek o tárán senki sem áldozott annyit hazánkban, mint a földbirtokos osztály. A Bezerédj Istváuos példáj i egyetemleges áldozatkészséget támasztott és a jobbágyság fölszabadításával nemcsak a XIX ik század uralkodó eszméi valósultak meg, az érdekelt földbirtokos osztályt ue.rc-ak hogy nem rekompenzálták, de ötven évig'viselte az úrbéri terhes adót Ér söl.a — ami pedig ennek az osztálynak legnagyobb vérvesztesége és ami a földbirtok pusztulásának alapoka volt, — nem hangzott elleuéb-n az utilitaros sopánkodás. A hoay önkényt moudott le ez az osztály kiváltságairól, ajkán pa-aszta'a .ul viselte a táríadalom-nivellásnak tőle kivánt áldozatait. Es a földbirtokos osztálynak ez az áldozatkészsége ma se halt ki Uj eszmék, uj felfogás, a kis existencziák talpraíllitásának jelszava vonul be a köztudatba A nemzeti közterhek viselésében a föld veszi ki b> részét s ezek a? uj jelszavak is a föld teherviselésére apellálnak. Nem is fog senki sem csalódni, mikor a földbirtokos osztály szivéhez szól. jóllehet nem élünk olyan időket, midőn a föld a köz- es társadalmi terheket könnyedén megbírná Ebben az évben éppeu az országgyűlésnek kapuzárása előtt nagyon emb-rséges, nagyon humánus felette szükséges törvényt alkotott a törvényhozás. Készséggel konstatáljuk, hogy a társadalmi pacifikálásnak igen jelentékeny tényezője lesz az, hogy a gazda éves gazdasági cselédeinek nyugdijat biztosithat, munkásairól gondoskodhat A törvény bölcs mértéket tart és megvonja a határt, meddig terjedhet rendelkező része Azt, hogy éves cselédeiről a munkában érh«tő szerencsétlenség esetére a gardának kell gondoskodn a, valób iu a legkevesebbnek tartjuk, amit a méltányosság, az igazság és a szeretet jogán a gazdára kőtelezőleg lehet hárítani. Voltaképpen annak az 1 korona 20 fillérnek kötelező megfizetésével, amit a gazda minden egyes éves cselédje után a közadókkal együtt befizet, a gazdaságvitelnek könnyebb sége. Mert ha csak egyszer éri is a gazdaságot az a fátum, hogy ott a munkás testi épségét komoly veszedelem támadta már azzal, hogy a bajbajutottnak gyógyítást és családjának segítését az országos cseléd- és munkáspénztár látta el: a gazdaság súlyos terhétől szabadult meg. Eddig az emberszeretet, keresztényi irgalom szólalt meg az elesett ember érdekében, kinek mástól, mint gazdájától segedelmet várnia nem lehetett és rendesen a gazda terhére maradt. E/után lesz a szerencsétlenül jártűak jog és törvény szeriut honnét gyógyíttatást segítséget várnia, azért fizeti meg a gazda cselédei után a munkáspénztárhoz az évi hozzájárulást. József főherczeg, a Wenckheimok, az Apponyiak, hogy csak néhány ragyogó nevet emlitsílnk, példája mutatja, hogy nálunk évekkel — Reméljen! — a társasághoz ment. László szótlanul nézett utána, aztán gondolatokba mélyedve a társaság felé indult s a mulatozók közzé vegyült. * * * Másnap delelőtt H . . . s gróf a szobájában ült és gondtalanul fújta a. szivarfüstöt a levegőbe, midőn belépett a komornája és egy névjegyet adott át. A gróf megnézte. — Ilin! Horkay László báró. Szivesen látom! Az inas kiment s néhány perez múlva László lépett a terembe. A dúsan aranyozott díszmagyar festőien feszült nyúlánk termetén. A gróí székkel kinálta meg s a barátságos üdvözlések után megkezdé a társalgást. — Az ördögbe is, báró ur! Azt kell tartanom, hogy leánykérőbe megy; az ily alkalommal szokásos magyar ruha legalább ezt hiteti el velem. — Oh, igen. Eltalálta gróf ur ! — Ahá ! XJgy tehát kérőre van szüksége ? — Sőt gróf ur, magam viselem e lisztet. II ... s gróf rosszul kezdé magát érezni, de ezt elpalástolva szólt: — Nos? László fölállt ekkor. — A gróf úr kedves leánya kezét bátorkodom megkérni! A gróf tenyerébe hajtá fejét és egy perezre mélycsend állolt be. De a gróf csakhamar imigyen szelaít meg: — Báró úr, sajnálattal kell kijelentenem, hogy kérését meg kell tagadnom. László elsápadt. — De gondolja meg gróf ur, leánya boldogságát teszi koczkára. — Hagyja barátom, ismerem már az ilyen beszédet. Minden fiatal ember így beszél, ha szerelmes. — Gróf ur legyen szive! — De uram, olvasta ön azt a regényt, a melynek ez a ezime: Rozsdás czimerek ? László magánkívül volt a haragtól. fj Y i 11 v j n T\ előbb mikor a közhatalomnak eszébe sem volt a kis existencziákról gou loskodni, lényegesen nag}

robb áldozatokat bírtak bű-ég -s cselédeikért és munkásaikért. Hiszen a', ő valamennyi uradalmaikban a csal; valameddig szolgáló és kivénhedt cselédek és munkásokiak nyugalomba biztosíttatott. És kituinók mutatni, hogy va'a ueunyi nagyobb urada'o ub m valamely módja a bűség-s és hosszabb szolgálatnak elismerésbe, méltáuyla ha i részesül. Mivel pedig ez a szellem akkor is érvényesült, mikor még az 1 00. XVI és az 1Ü02. XI V-ik törvéüyczikk nem volt érvényben: fól lehet teuui, hogy a királyi fenkölt cselekedet s/.éles körben talál követésre és vetélsedve fog a br tokos osztály a nemzeti kö/becsület oltárán újra áldozni. Annál inkább hisszük ezt, mert voltaképpen a gazda humanizmusa és érdeke igmigen megtérnek egymással. Az az évi fizetni való, a mire magát a gazda, kötelezi, bőven műtérül, ba ezzel szemben ga'-aneriákat nyer. hogy hű. állandó éves cselédeket szegődtethet. Az 1902 XlV-ik törvény czikk ugyanis lehetővé ttszi a gazd inak, hogy'ha a cselédeinek nyugdija- akar b ztositaui, ezt a sziudékát ugy valósíthassa meg, hogy ne kelljen elviselhetlen terheket vállalnia. A törvény a nyugdíjra 10 vá>akoiási évet állapit meg. fiz évvel a cseléd nyugdíjigényt szerzett A garda csak ablaiaz esetben fizette egyedül a tagsági dijakat, ba cselédje ezt a tiz esztendőt szolgálatban náía tölti ki. De ha gazdát változtat, csak abban az esetben kapja meg a tags.'.gi köuyvet, ha a cseléd a díj fizetések egy részét megtéríti. A cselédnek ez a visszatérítési kötelezettsége annál kisebb, minél több időt szolgál azon a helyen, ahol neki nyugdijat biztositauak. így az olyan cseléd, aii két évet sem tölt egy gazdánál, az összes tagsági dijaka' fi/éti. Ha két éves szolgálata vau, akkor a cseléd, amennyiben magához akarja váltani tagsági könyv t 60" o-i)t, gardája 40%-ot fizet 4 éves szolgálat esetén az arany fordított; n cseléd fizet keveset bet és már bat c'vnél a tagsági dijak c-ak 15%-áuak visszafizetésére van a cseléd kötelezve Amennyiben a gazda a legmagasabb fizetési díjosztályba iratná be cseléd jét. iü eszteudőn át összesen egy-egy cselédért 104 koronát fizetett be az Országos Gazdasági és Munkáspénztirba. Es nem érdemli-e meg ezt a cseléd, aki egy helyen tiz esrteudót szolgál ? Nem ér-e a gazdának 101 koronát a?, hogy tiz éven keresztül olyan c-elédje volt, aki a gazdaság üzemét ismerte, akit be- és kiköltöztetni nem kellett lils nincs-e meg a garaucziája, liogy a cseléd is szivesebben szegődik ol}au helyre, ahol őt öregségére {biztosítják. Netn valösziuü-é, hogy a hű, az állandó cseléd oda fog szegődui? Mindezek oly tiszta kérdé sek, hogy minden bizouyitás nélkül, mint kézenfekvő igazságok lógnak hatüi. Nagyon lényeges aroubau, hogy e kérdést — Jó, — mondá — remélem, még találkozunk — s ezzel távozott. 111. A véletlen ugy hozta magával, hogy ez a dolog éppen akkor történt, atnikor László huszonnegyedik évet betöltölte. Kihivatta a grófot s a párbajnak másnap délután öt órakor kellett megtörténnie, azon a napon, a midőn Lászlónak buszon jegyedik születésnapja van. így ünnepelte meg e napot. Eszébe jutott azonban atyjának tett Ígérete is. Elment teliát reggel a remetéhez, a jó öreg S-hez, aki a városon kivül egy remek kis kerttől körülvett barátságos házikóban lakolt. A remete úgyszólván megtört ferfiu volt, de szemeiből a jóság sugárzóit. Midő n a báró e kis házikóba belépett és az öreget üdvözölte, ez csudálkozva kérdezte: — Mivel szolg ilhatok felebarálomn ik ? — M

;ndeneke!őtt azt kell önlől kérdeznem, hogy ismerte-e Horkay bárót ? — Igen, válaszolt a remele. — Ugy jol van! Ő atyám voll és halálos ágyán egy lepccsetelt leveiet adott át nekem, hogy juttassam önhöz. Ma van huszonnegyedik szülelés napom, s én eljöttem kötelességemet teljesíteni. íme itt a levél. Ezzel átnyújtotta a levelet S nek, aki azt fölbontotta és elolvasta. Midőn készen volt, az ifjúra tekintett és vizsgálni kezdte annak arczát. Majd pedig megszólalt: — Igaz, igaz ... Ön ma huszonnégy éves, báró ur, nemde? — Igen — volt a rö\id válasz. A remete néhány perczig gondolkozott, aztán elővett egy kulcsot és szekrényét tölzárva, abból egy borítékba zárt írást vett ki. — Nos jó, hallgasson reám és figyeljen arra, amit most mondani fogok. Atyja, a boldogult báró ur, ezelőtl huszonnégy évvel, vagyis nézze, itt áll irva — 18 . .-ik mikép vezetjük be. Kétségkívül a noblesse <,blige elve szerint a nugyb'rtokosnak kell veze!nie; ám a gazdasági egyletek irányító tevékenysége tnulha'atlanul szükséges. A ki?- és középbirtokosnak szintén érdekei forognak szr b n Mivel — igen érthetőleg a mai gazdasági depresszió mellett — erre az érdekeltségre tisztán csak a kérdés gyakorlati részével hathatunk, kivánato?, hogy re a kérdés normális részét állítsuk előtérbe. Ma még ez az uj törvény nem eléggé ismeretes. És mikor a gazda szab id elhatározására bízott c-eléd biztosításáról ball a gazda, valami elviselhetetlen rettentő terhet képzel, mely a túlhajtott humauizinus hajtása s mely a b'rlokososztály exísttencziájat súlyosan ériuti Erről pedig szó alig lehet Először is cselédeim közül a hűségest, az odaalót, az érdemest irato u be; ezzel a töbYiek b c s vágyát fokozom Akit beíratta n. árért ha nem marad tiz évig nálam, akkor csak egy részét fi,etem a tagsági díj ak A tagsági djak ueverare szóla iak, jogilag enyéim, míg a cseléd vagy a, tiz évet le nem szolgálta vazy a rátső reszt ki nem fizette III netn ala-ja a könyvet kiváltani, átruházom másik cselédre, arra akit esetleg helyébe foga'ok. És aztán a legmagis ibb fi'.etési osztályba í is a tízéves cselédemért éveukint 10 korona 40 fillért fizetek II i a pénztárnak a'apitó tagja vagyok 50 koronával és cselédemet nyugdíjra akként birto itom, hogy a tagsági díjnak legföüebb csak felét tudom a cseléd bérébe, akkor a törvény fólmeut a^ 1 kor. 20 fillér fizetése alól is. Tessék elővenni a legszigorúbb ridegséggel az irónt és a legegyszerűbb számítási müvelettel ki fog tűnni, hogy a kérdés erkölcsi szempontjaira nem ügyelvén, tisztán a hasznossági elv alapján is sürgősen élűi kell azzal a joggal, kötelezettséggel, amire a tör.ény fölhív. Az a garda, aki cselédekkel régóta vesződik és a cseiédbajok megszüntetése felől elmélkedett, — nem fog elzárkózni az erkölcsi tekintetek előtt. Néhány évtized óta minden érintkezési pont megszűnt ar egymásra utalt, két fcenyező között Hol vau a regi udvarházak öreg cs lédje'l Nem rideg szerződő felek állanak-e egymással szemben? Éppen ezért mily laza az erkölcsi fölfogás a gazda éidekeivel szembea. Micsoda károkat okoz a c>el< d uembáuomsága, közönye rosszindulata. Er e szemben mit ér az olyan cseléd, aki a napi munka során ugy jár el, mintha magának dolgoznék. A ki érdekközösséget lát; min lent idején, legjobban és lelkiismeretesen óhajt, teijes.teni. Jó gazdán tl nincs rossz cseléd, monija egy parasztregula; de az idők e regulát igy fogjak megmúdositani: jószívű gazdánál rosz cseléd. Aki cselédeinek sorsát szivén viseli, aki a inunkatehetetlenség idejére nekik valamely s ellátási havi dijat biztosit. Az a nyugdíj biztositó-tagsági könyv lesz az érdekkapocs, mely a cselédet helyének megbecsülésére, hűséges szolgálatra évi augusztus hó 3-án, migához hivatott engem, éppen amidőn ön születelt. Itt megállt, mintha ki akarná magát pihenni, aztán folytatta: — Tudja ön, hogy mily szeszélyes ember volt atyja, s bár nagy vagyonnal birl, mégis szerényen élt. Ö tehát, mint már emlitém, magához hivatott és ezen kötelezvényt adta át nekem azzal a megbízással, liogy fia számára addig őrizzem, amíg az nein jelentkezik nálam. Most átadom ezt önnek, miáltal atyja, Horkay báró iivnti kötelességemet leróttam. Az olasz banknál emuk ellenében másfél millió lírát fizetnek ki az előmutatónak. Atyja ezt valószínűleg csak szeszélyből tetlp, s mivel nekem sem adolt magyarázatot, én sem szolgálhatok bővebb felvilágosítással. Lász'ó el volt ragadtaiva. Ily váratlanul jutott nagy vagyon birtokába, s kön yezve kiiltott föl: — Ö!i alyáin! — s hozzá lette még: Isten önnel lelkész ur! Föl fogom még keresni, de most nekivánji, hogy továbbra i« maradj <k. M >g egyszer Isten önnel! Fölkeli és távozott. • IV. Másnap mindenki a párbajról beszélt a nélkül, hogy tudták volna a valódi okot, amely két ily magasrangu és különböző korú férfiu között ellenségeskedést és párbajt hozott léire. A báró a levegőbe lőtt, a gróf golyója pedig az előbbinek balkarját horzsolta. Bar a lövés okozta seb nem volt veszélyes, a bárón m gís csakhamar kitöri a sebláz. Barátai ott álltak ágya melleit s elviselhetővé tették számára azt a két hetet, amelyet s'.obáj íban töltenie kellelt. Csodalatos azonban, Imgy a gróf is nap-nap után ellátogatott hozzá s őszinte síjtiálatál feje te "ki ugy a baleset, mind az általi meggondolatlanul mondott szavak fölött. Nalóban alig hihető, hogy e két ember közt rövid idő alatt mily meleg viszony fejlődölt ki. így telt el két hét s László cgy napon, midőn két