Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

Ií * T> ^ !t Főtisztelendő és Nagyméltóságú Ersel ur. Nekünk jóságos Föpásztorunk! A Nagyméllóságod magas hivatása, apostoli 1 ii ködése és hazánk közéletében is oly áldást hozóin végzeit tevékenysége, a mely akadályul szolgá't arra nézve, hogy Nagyméltoságod, a Főpásztori jogara ali tartozó egyházak mindenikének híveivel állandóbb és kö/.vetle nebb összeköttetest tartott volna fenn ; valamint az a körülmény, hogy mi, mint a nyíregyházi róm. kath. egyház hívei, a Nagyméltóságod főpapi székhelyéiül es még az azt magában foglaló vármegye területétől is nagy részt távol eső, más vármegyében, annak székhelyén ugyan, da számbeli kisebbségünknél fogva szerényebb egyház-éleii viszonyok közt élü .k és vagyunk; de az a körülmény is, hogy Nagyméltóságod apostoli fenköltséggel töltött életében kerülte az emberi hiúságnak, a gyarló nagyságoknak hizel

r'ő ünneplést, hogy ez állal elkerülje a magi megérdem -lt nyilvános ünnepeltetésére való alkalomadást is; nem hozott és nem is hozhatott bennünket abbi a szerencs s helyzetbe, hogy Nagyméltóságodat gyakrabban és közvetlenebbül érintkezve, most, midőn Nagyméllóságo I testi és lelki épségben, életének a kiválasztottak közül is csak kevesek által elért, neve;etes évfordulóhoz jutott, mint Xagyméltóságodnak közvellen és személyes ismerősei j uralhatnánk hódolatunkkal „az igazaknak megadatott" ünnepeltetéséhez! Am! ha a mi viszonyaink és a közönséges értelemben vett távolság, bennünket, mint a nyíregyházi róm. ka'h. hitközség tagjait, személyileg és egyenként, nagy részt ismeretlenül hagytak is, hála Istennek már több évtizedre terjedő üdvös főpipi kormányzatának ideje alatt, Nagyméltóságod előtt, de Nigyméltóságod, épen előbb kiemelt magas hivatásának méltó betöltésénél, apostoli működésénél és hazánk társadalmi, politikai közéletében is kifejtett vezéri tevékenységénél fogva, kezdet óla nem volt és nem ismeretlen mi előliünk ! Ugy vagyunk, mint a harezos, a ki követelt vezérének, a hozzá legközelebb állók előtt kiadott szavát, csak az utána nyomulók lelkesült kiálltásában hallja és ismeri m> g. Vagy ugy vágjunk, mint a Krisztus tanainak első követői, a kik későbben hallhatták ugyan, de annál nagyobb lelki gerjedelemmel követték abban első vezérük, az apostolok szavát és tanítását. Éi ugy vagyunk, mint a jámbor hivő, a ki még nem tudj t hová tűnik el a nap, mikor szemei elől elvész, vagy honnét kel fel, midőn sugaraival beragyogja a mi látó határunk boltozatát, de keltének és pályafutásának ideje alatt, jótékony fényét és világát millió mértföldnyi távolságból is közvetlenül érzi. Minket, Főtisztelendő és Nagyméltóságú Érsek ur, valóban nem a gya';ori, nem a közvetlen érintkezés és nem az ezzel gyakorta karöltve járó lekötelezés érzete, hanem a Nagyméltóságod apostoli és társadalom politikai vezéri működésének ismerete hozott, a Nagyméltoságod egyéni megismerésére és a .Nagyméltóságodat követők táborába. Ennek a révén voltunk tanui ugy régebben, mint a közel múltban is, az egyházunkat és hazánkat olyan mélyen érdeklő, nagy és válságos kérdések megoldásának irányításánál, a Nagyméltóságod áldásos működésének, és részesek a Nagyméltóságod vezéri sikereinek örömében. Valamint ennek a révén voltunk részesek abban a köz aggodalomban is, a midőn Nagyméltoságod, a legutóbbi főpásztori levelében oly találóan jellemzett korunk talán most már szűnni kezdő rendszerének hullámvetése közepette, mintegy kifáradva egyház politikai és társadalmi magasztos eszméinek, a hozzá hasonlók között csak nem egyedül való védelmezésében és érvényesítésében, pihenesre adta magát . . De ennek a révén részesíthettük magunkat viszont abban a közörömben is, a midőn Nagyméltóságod újra elfoglalván tevékenységének küzdő terét, megszólalt, hogy legyen kire hallgatni a hitében, a jog, törvény és igazság uralmában nnir kételkedni kezdőknek. Megszólalt, hogy segítse helyreállítani a hivatatlanok által veszélyeztelett felekezeti békét, a kialvással még igazán nem is tudom mi van benne .... Olyan különös az . . . oly igen furcsa. — Ha kívánja Aliz úgy olvasni fogom . . . — Olvassa Gyula! olvassa kérem. A poéta kezébe vette az irást és olvasá: Fciulette (egyedül). Nem lalalo 11 nyugtomat napon óta . . . Nincsen egyetlen józan pillanatom mérhetlek idő óta . . . Mindenütt, mindenfelé csak Ó . . . . esik 0 . . . E.'yik pillanatban rémlátások gyötö-n'k a másikb an észnélküli örömmel rohanod egy uj gondolat után, mely mentséget igér ... de újra csalódnom kell ... De mit is tettem! ? . . Szerelmes voltam? Oa iL'en szerelmes . . . lázas szereim >s, kini a goniolatol; tsrvezgetését halomra dönti a bekövetkező lelt . . . M ndenkor tudtam, hogy helytelenül cs -lekszem . . Egész világos öntudattal készültem rn'nien lépésre s mégis őrületes gyorsasággal köve te n el a leg következetlen ebb tetteket . . . Midőn még hittem, h )gy gyenge a szerelem, avagy csalfa, hazug, siettem minién szavamba ennék ellenkezőjét bevinni, minden mozdulatommal szerelmem tisztaságáról tenni tanúságot . . . midőn meg mir ugy éreztem, hogy szeretem gyötrően, vigyáz ttlanal . . oh I őrületes szenvedélyemben mindent letagadta n, hideg kegyetlen voltam iránta s kíméletlenségemben ném ismertem határt ... Az a tudat hevített kínzó munkámban, hogy hiúságomról van szó. ... Oh ! hisz rettentő szerepe van a hiúságnak a sz jelemben . . . . S mégis hányan vannak, kik megannyi biztonság daczára nem akarnak e szerepben hinni . . . A poéta egy pillanatra föltekintett. A leány megrezzenve nézett rajta végig. Olvasták a Paulette monológját tovább. . . . Egyre erősebben dolgozott képzeletem .... S a mint a fantazia szárnyára kelt, ürült erővel támadt újra és újra a hiúság .... Pedig útjában mindenütt fenyegető vallás erkölcsi buzgóságot, a jog, törvény és igazság uralmát! Az érintett lelki kapcsolatnak ezen a révén jutottunk el, Főtisztelendő Érsek u . Nagyméilóságodnak ugy szólván benső egyéni életének ismeretéhez, annak a tudásához is, hogy Nagyméltóságod, testi és 1 lki erejének birtokában, a mindenható Isten jóságából, iinra ír ötven éves áldozárságanak évfordulójához jutott s hogy a közeli napon már a második félszázadnik hajnalán fogja, nem mi it ötv n évvel előtl, e:sö da „arany-miséjet" mcgíarlani! E/, a mi nekünk is h da ünnepünkké vált alkalom azonban, most már arra ösztönöz bennünket, hogy ne csak lélekben és gondolatban tö ibé, mint eddig és nem csak szóval, ha nem az általunk maradandóbbnak hitt emez iratunk utján, közvetlenebbül tegyünk tanúságot a Nagym llóságod magas személye iránt lelküncbea élő kapcsolattól, a mely lelki kapcsolatnal fogva arra is elhatároztuk magunkat, hogy a Nagyméllóságod első mis>je Qapjánák félszázados évforduioja alkalmiból, alólirottak, mint a N igyméltoságod főpapi kormányzása alatt álló nyíregyházi róm. kath. egyháznak tagjai, osztály, kor, nem és foglalkozásra való tekintet nélkül, a lehetőség szerint együttesen mutassuk be, Nagyméllóságod apostoli széke előli, hód olatunkat, általán érzett mélységes tiszteielünket, és szerelemünket a kegyes Fő pásztor előtt! Igen! a Nagym llóságod apostoli, hazafiúi műkő désa által lelkünkb n felkeltett kapcsolat suggesliv hatása önmagában is elég volt és elég leendelt arra, hogy mi, a Nagyméltoságod életé.i.ek szóba hozott nagy napja alkalmával eme szerény feliratunkkal Nagyméltoságod kegyes szine ele járuljunk, és részt vegyünk lélekben, a Nagyméltóságod által, azo.i a napon vegzendő szent mise aldozatban s azo 1 a napon Nagyméltóságodnak ama szent mise áldozattal kapcsolatban a Mindenek urahoz intézendő' hála imájában, azért, hogy „ez életkorig épségben, virrasztó gondjaiban éber szellemmel, az egyház és haza közös javáért munkára kész lélekkel megtartotta." De igazsággal szólván, minket, a nyíregyházi róm. kath. egyház község híveit, eme hódolat és tisztelet nyújtáshoz, valamint abban a hala imában való részvételhez Nagyméltóságod iránti hálánknak mélységes érzete is vezérel. Annak a hálának az érzete, melyet Nagyméltóságodnak az a magában álló elhatározása keltett fel lelkünkben, hogy apostoli működését, a mi egyházunknak szánt, itt Nyíregyházán, a Nagyméltóságod emlékének megfelelő, uj cs fényes templom építésével —- koronázza meg! Feltudjuk fogni, megtudjuk érteni, kegyelmes főpásztorunk, mélyebbre ható jelentőségét is annak, hogy Ngy méltóságod áldó árságának félszázados évfordulója alkalmából, eppen itt, Szabolcsvármegye ruai székhelyén izoíi a helyen határozta el uj, monumentális templomot építeni, a mely helyen hont'oglalo őseink közeli ivadékai már uz élőidéiben szintén templomot építettek, s a mely templom latogdtása iránt az ős magyar keresztenyi hit, élet fellendítése czéljaból, Szent László királyunk a szinten közel fekvő szabolcsi földvárban hozott ugyan oly mély jelentőségű törvényeiben különösen rendelkezett ! Úgy érezzük, Főtisztelendő és Nagyméltóságú Érsek ur, hogy Nagyméltoságod ezzel a nagy élhatározasával a melyben fönséges harmóniával egyesül apostoli fönkelt buzgalma és mélységes hazaszereteté, azon a helyen, a mely helyen a Nyírnek elpusztult Egyháza állott ^ a mely Egyház mir az elő időkben nemzetünknek Géza és Salamon királyok alatti, itt a szomszédos Nagy falu mellett megvívott testvér háborúját látta s a mély helyen állott Egyház, azután is annyi pusztulást, belső villongást láthatott, míg maga is elpusztult, uj, annak hírénél is maradandóbb Egyházat, azért emeltet, hogy a Syirnekezen ujabb, ma már ugyan nem egyedüli, de kimayaslió alkotásánál fogva mégis elsőbbségre hivatott, Egyházában uj oltárunk legyen, a mely oltár elé ne vezeklésből, ne a testvéri egyenetlenség szülte büubánatból és ne a pusztulásra való emlékezettel, hanem liálaailó szívvel, a Nagyméltóságod apostoli szellemére emlékezéssel s a szerint való hitbazgósággal járuljanak áldozni az Éjek urának! rombolás kiseii. U^y éreztem, hogy minden mit e hatalmas erő szerelmemben tölepitett erőtlen, a mit egyetlen erős elhatározás halomra tud dönteni ... és mégis valahányszor közel jártam a végzetes elhatározáshoz .. . a hiúság újra útját állta. . -Tegnapelőtt teljes diadalában tombolt fölöttem a hiúság ereje . . . Együtt vollunk ... 0 ott állt aszóba közepén sápadtan fáradtan az izgalomtól . , . Eskor már egy hete nem láttam . . . Volt valrni közöttünk . . . apróság e, komoly dolog-e nem tudom, de ő elinenl, napókig távJt volt, mire tegnapelőtt újra eljött ... . . . Tudtam miért jött s minden gyötrődésem daczára mit távollétem alatt állottam ki . . . valami édes gyönyörűséggel lombolt le kemben a hiúság . . . É eztem, hogy k-z mban van . . . Egy szavamba került volna s boldoggá teszem . . • De nem teltem . . .nem lettem megmosolyogtam a nyomorúságát! !. A poéta izgalomtól .sápadtan dobta le a kéziratot, s ha kan rebegé: — Érthetetlen dolog . . . A színésznő ne 11 u^y gondolkozott, hirtelen utána nyúlt, fölvette s hevesen drámai eiővel, mely tanúságot tett az átérzett szenvedélyről, olvasta tovább. .... Azóta már napok multak .... 0 elmaradt . . . És én itt vagyok . . . Csodálatos, olyan különös lelki állapotban vagyok, min ha avval a mosolylyal hiúságom utolsó kitörését adtam volni ki . . . Mintha gyilkoltam volna s gyiUos es/.közöm eldobva elfogna a rettegés ... Fel k, res/.kelek s félelmemben elfog valami kínzó melaucholia, melyből nincsen menekvés ... De erős leszek . . . n m adom meg magam, ha gyötrelmem lelkem épségébe kerül is! . . . (fáradtan) Szép szavak . . . bátor kijelentés ... de nem ugy van ... A napok óta tarló harez fel 111 szt :lle minden erőmet, elhamvasztotta a hiúság lüzéí, nekem végem van már . . . (hevesebben) Ugy érzem nagyot változtam . . . Valami nemesebb Ekként érezvén és igy elmélkedvén, Főtisztelendő és Nagyméltóságú Érsek ur, a Nagyméltóságod nagy alkotásáról, jól esik lelkünknek már előre megnyilatkozni is biztosítani Nagyméltóságodat, hogy igaz keresztényi hitéletre, ennek igéitől áthatott haza- és felebaráti szeretetre törekvéssel, mintegy lelkünkben megújhodva készülünk, a Nagyméltóságod bőséges áldozat készségéből épülő uj szentegyházunk felszentelésének megünnepléséhez! Vajha ! ennek a di szes, vezetésre hivatott egyháznak ftlszentelési ünnepsége meghozná nekünk azt a szerencsét is, hogy annak alkalmából, Nagyméltóságodat felszentelendő falai közt, mindnyáj in szemlelhetnenk és áldasra emelendő karjainak alatta végzendő ájtatosságunk közép'tle, részesülhetnénk Nagyméltóságod közvetlen apostoli ahlásában is . . . Mielőtt azonban ennek a reménynek s e felett való örvendeZ'SÜnknek adnánk át magunkat, visszatérünk annak a n.pn.ik évfordu ója emkkéhez, „a mely napon, ötven év előtt, Nagyméllóságod mint uj áldozó pap, első áldozatával lépett az oltárhoz." Ennek a napnak emléke s a Nagyméltoságod kegyessége feletti elmelkedesünk közepette azonban, még egyszer jelezni, ismételni bátorkodunk Nagyméltoságod elolt, hogy azon a napon, szerény t gyházi falaink közzé gyülekezve, lélekben és áhítatban együttesen mi is együtt leszünk Nagyméltóságoddal s szintoly luzgóan veszünk részt a Nagyméltóságod hálaadó imájában a mily áhítattal fogunk könyörögni az Egek ura előtt azért is : hogy Nagyméltóságodat mint kalholikus vallásunk felkölt szellemű apostolát, hazánk vezető nagyját, épségben, virasztó gondjaiban éber szellemmel, az egyház es haza közös javáért munkára kész lélekkel, áldja és tarlsa meg továbbra is, hogy árassza áldását, Nagy méltóságod, emez újabb alkotására! hogy adja meg Nagyméltóságodnak az örömet, hogy sokáig, nagyon sokáig, lelki megelélégedéssel gyönyörködhessék alkotásában s társadalmunknak a Nagyméltoságod vezető szelleme szerint való alakulásában ! Isten éltesse, Isten óvja, Isten áldja Nagy méltóságodat ! Úgy legyen . . . Irtuk a nyíregyházi róm. kath. egyház tagjainak, ebből a cdélból tartott gyűléséből, Nyíregyházán, 1002. julius 10-én. 9',

2 órakor a r. kath. templomban Te Deum s azuíán ünnepi mise volt, melyen a környékbeli r. kath. papság segedlete mellett Ferenczy Bertalan prépost celebrá It. A misén a vármegye képviseletében Feilitzsch Derthold báró, főispán és Szikszay Pál alispán, a varos részéről Májerszlcy Béla polgármesler, továbbá Megyery Géza kúriai biró, kir. törvényszéki elnök és a kir. törvényszék, jbiróság tagjai, l'opp György kir. pénzügyigazgató, Surányi Imre posta és távírda felügyelő, Irján Ferencz vasúti felügyelő, a közös és honvéd huszár tisztikar képviselői és gróf Dessewffy Dénes és Alajos stb. stb. voltak jelen. A mise végeztével Fápay Lajos tartolt alkalmi egyházi szónoklatot a kővetkezőkben: Keresztény Hívek! Ünneplő Közönség! Ünnepelni jöttünk ma össze Isten szent házába, hogy lelkünk mélyéből mondjunk hílát Istenünknek, ki Kegyelmes Főpásztorunkat aranymiséjének megünnepléséig segité s megérni engedte, hogy mint katholikus egyházfejedelem a haza minden hű (iának bec-űlését és szeretetét vallaskülömbs :g nélkül megszerzé éppen abban a korban, midőn mint a közelmúlt mutatta, a katholikus főpapság lelkiismeretes és mondhatni honmentő munkáját mindenfelől csak félreismerés, gyakran megvettetés kiséré ! Ila fűzlek is itt olt számukra koszorút, többnyire sírkeresztjükre tovék azt, ha áldoztak is nekik hálakönnyeket azok többnyire csak sirhalmuk göröngyeire hullottak! Ma ötven esztendeje annak, lio^y Kegyelmes Főpásztorunk első s/.enlm se áldozatát a Mindenhatónak bemutatta. Ez ötven esztendőből, mint mondja paplűz ég bennem, mely ragad magával s én bocsánatot fogok kérni tőle .... A színésznő fölkaczagott, odadobta a kéziratot s lenéző mosolylyal vetette oda : — Érthetetlen ez a leány. Most meg a poéta szeme csillant fel, sietve nyúlt a szerep után s mohón, lázasan olvasá, pedig barátn-éja már alig figyeli reá. Ah ! érzem, hogy valami megszakad bennem, lehullok arról a piedesztálról, a hol addig állottam, talán ő is észre fogja venni . . . talán már nem fog anynyira becsülni ... de én nem bánom . . . n;m törődöm semmivel, a világgal, magammal s én megyek előre, utján a megalázkodásnak, az emberek szánalmának kitéve, de megyek . .. s ha odaérek hozzá, leborulva esedezem egyetlen boldogító szaváért ... Én megyek . . . érzem, hogy mennem kell . . . (el) A poéta letette itt az irást, Hosszan elmerengve nézett inag.i elé. Föl-föl pillantott, mintha várna valakit, várná azt a leányt, kit olyannak ismert, mintáz uj szerep hősnője ... 0I1! az is bizonyára el fog jönni. A színésznő jó ideig nézte . . . Azután elmosolyodott rajta s avval a mosolygó arc.czal nyúlt ugyanazon a levél után, mely nem rég, még annyi fájdalmat okozott neki. A poéta távozni készült. A színésznő még odaszólt neki : — Gyula, ez a szerep nem fog menni . . . Szánalmas alak ez a Paulette. — Nincs igaza Aliz . . . Paulette a tökéletes leány. A poéta is mosolygott, a színésznő is és mégis minő ellentét volt mosolyuk között. A férfi távozott, a nő maradt s mégis mintha a férlilélek maradt s a női lélek szállott volna.