Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

N T t R VIDÉK 3 Muzeumunk gyarapodasa. Ugy látszik, hogy e c/.imen állandó rovata nyílik mog a Nyirvidéknek már eddig is elég gazdag culturalis gyűjteményünknek erdekeben. A napokban id. Gönczy László adoLt egy bronz gyűrűt, melyet Bujon talállak, melynek czimer-paizsában c=upánhárom nyil van bevésve, egyik lüggélyesen, a másik kettő rézsut jobbra-balra lefeié irányítva. A paizs felett S. N. betű. Igen egyszeiü, tehát igen réj czirner lthet, melynek származási korát — heraldicus nem lévén, — meghatározni nem tudom, de a betűk alakjáról beivé a véset maga a XVl-ik századnál régibb nem lehel. Érdekesebb egy másik bronzgyíírü, melyet a Sima pusztán, valószínűleg Schlichter Gyu'a ny. százados ur birtokáról bérlője, Ungár Géza ur küldött be Ferenczi József nyiregyházi könyvkereskedő úr utján. Ennek pecsételő lapja kissé szögletes, tojá-dad. Vésele egy kar, mely hosszabb markolalu rövid keresztvasu kardut lart. Alatta félhold ; a könyök mögött pedig egy csillag. Egy kardot tartó, könyökben dertks/.ö^re meghajlított kar, mellette félhold és egy csillag! Mi ez? Természetes dolog, hogy nem lehet más, mini löt ök pecsetgyűiü. Eltaláltuk, mint szarva közt a tőgyét. A hetvenes évek elején az öreg tudós Pulszky Ferencz csecsemő muzeumunkat Nagy-Kallóban meglátogatta Ezen alkalommal nagy büszkén mutattam meg egy a Sima pusztaihoz hasonló gyűrűnket. Elmosolyogta magat az öreg ludós. Hát azt hiszi maga, hogv a török világ előtt nem volt csillag és hold az egen ? Nem forgattak-e azelőtt is kardot a vitézek, ugy mint ma ? Felelelem mély hallgatás volt. Na lássa, én meg azt tartom, hogy ez avar gyűrű. Arra már nern emlékszem, hogy ezen nézetét mivel támogatta. A világl'íiü tudósnak nézetet azonban el kell tagadnunk és ezen esetben a simái bronzgyürüt a Krisztus utáni VII - ik századból származó avar gyűrűnek lehet tartanunk. Hogy nern Baján fejedelemé volt, az már bizonyos, inetl a nagyszabású rablóvezérn'k aranyból is telt volna gyüiűre; d« az is bizonyos, hogy viselője ugyancsak markos I' gény K hetett, mert mai markos legényeink közül már többen (elpróbálták, de mindegyiknek csak ugy pötyögött az ujján. Ezen gyüiükön és egy pár kengyeltn kivül, vármegyénkben bizto.-an avar származású leletre még nem akadlak. A nagykálloi határban Újhelyi István tébolydai gépész öcsém szerint Krausz nevü gazdatiszt négy avar-csattot és több nyílhegyet talált, de minden erőlködésemnek daczára a lelethez eddig m 'g nem juthattam. Ez ügyben e sorok olvasóinak támogatását kéiem! Grosz Benü mérnök úr Kisvárdáról legutóbb két kis ős cserépedényt ajándékozott. Az egyiknek magasan felnyúló füle a Kr. előlli évezred Il-ik fibre, az u. n. La-Tene cullurára vall. Az edénykék útépítés alkalmával Vencsellőn kerültek napfényre. Ezen korból számos érdekes leletet Őriz muzeumunk Nyíregyházáról, hat urna temetőből, ehez járul Cserepes-Kenéz, Tétb, Sényő, Borsova puszta, Szennyes I'u-zta, Ibrony, Btlkány, Gáva, Ú Fehértó, Kékese stb. A vencseliői idenykék hozzájárulnak azon régebbi né zetnek támogatásához, hogy az említett időtájban vármegyénk talán leglakoltabb része volt Európának. Na de ezek lelett i„en magasan áll Nozdroviezky Kázmér remek ajándéka, a mely szerda óta muzeumunknak egyik kiváló díszét képezi. Eddig nyolez ép bronzkardunk volt. Az egyik melyet dr. Horváth József adott, legszebb, gyönyörű zöld zománezos markolattal, a melyhez fogható szépet eddig még egy muzeumb«n sem latiam. Hármat özv. Salamon Tiradarné sz. gróf Forgách Margit urnő ajándékozott. Egy Vaján talált kardot dr. Saary Sándor nyiregyházi városi orvos. Kettői Vajáról jelenlegi alispánunk édes atvja megboldogult Szikszay Pál, egyet, mely Pozsonybol került, Lámfalussy kótaji gör. kalli. lelkész ur. Egy pedig ugyancsak Vajáról jutoll birtokunkba még 1869-ben. De azt, hogy ki ajándékozla, már elfelejtettem. Különböző bronzkori töredékeink csoportos leletekből származnak, melyek őskori bronzöntőknek újra ön

!és czéljából összegyűjtött kincsét képezhették. Piricséről Katz Mihály úrtól egy-, Kemecséről Vitéz Lajos úrtól négy különbözö kardnak töredéke, Tisza-Eszlárról (Sinka hegy) néhai Szclóczky Géza rakamazi gyógyszerésztől, Tisza-Eszlárról (falu közeléből) Benedek Pál tiszaszabályozási főmérnök úrtól, NagyHalászból Kállay András úrtól. Igy tehát eddig s ép, 8 tőredék kardunk volt muzeumunkban őrizve. Tegnap kettővel szaporodott gyűjteményünk. Mindennek van históriája, tehát ezeknek a kardoknak is. Nem akarok a mátészalkai nola írójának bűnébe esni, a ki a végen kezdte, mondván : .Mátészalka gyászban van, mert a legény halva van." A logika tőrvényei szerint pedig azon kellett volna kezdenie, a mi miatt a legényn k meg kellett halnia. Én sem azon kezdem tehát, hogy itt vannak a kardok, hanem azon, hogy miként kerüllek őstörténelmünknek archívumiba. Angyalossy Pali öcsém, a kit mint őrök ifjú kedélyü embert, a ,Pál' megszólítással megboszantani nem szerelnek, pár bét előtt megsúgta hogy Nozdroviezky Kazi, a kinek azt kívánom, hogy sohi se vénüljön Kázmérrá, ket bronzkardot szerzett és őriz : de tréfásan azt mondja, hogy inkább a kandalló tüzet piszkálja velük, mintsem azokat valakinek odaajandekozná. Angyalossy főszolgabíró vesztére súgta ezt be nekem, a mint hogy ez mindjárt ki fog sü ni. Ugyanis hétfőn a várdai patikákat vizsgáltam meg. a~mire ugyan nem nagy szükség volt, mert azokban tizennyolez év óta sohi rendelenességet vagy szabálytalanságot nem találtam; de hát .Röndnek muszáj lenni*. A hivatalos functiót d. u. ót órakor befejezven, fiakeren kirándultunk Döghébe, józan fiakkeres kocsissal. Kizit n-;m találtuk otthon, haneui bátyjánál Györgynél, — a kit azonban magammal egyetemben a legtöbben csak Gyurinak ösmerünk, — kajtattuk fel. Kár. hogy nem ugy hijják Tamás, mert nem olyan ember mint más. O is űzi a kutya meg a ló sportot, de ü/.i ám a más oldalú — talán még nemesebb — .-portot is, a magyar ipar-sportot. Ebédlő term», háló-pipázó szobája, sajit rajza után otthon készült faragott magyar diszitesü tömör bútorzattal ékeskedik ; a mi széles Szabolcsvármegyének utánzásra méltó például zolgálhat, — már persze annak, a ki teheti. Kazinak megmondtuk, hogy két előkelő állású uri ember oly szenynyet hagyott egymáson, hogy azt csak vérrel lehet lemosni, nern aféle inczifinczi mai karddal, hanem kipróbált — legalább is 3000 éves — karddab Ilyen pedig köztudomás szerint csak Kazinak van. Miután az ilyen régi kardokra sok mindenféle bacillus lapadhatott, én lettem arra kiküldve, hogy a kardokat a vármegye muzeumiban fertőztdenitsem, nehogy a párbajozok élete súlyosabban veszélyeztessek. Kazi barátom reám parancsolt, hogy a véres öldöklő fegyvereket házához vissza hozni ne merészeljem, hanem helyezzem azon hóhér pallos mellé, mellyel Krucsay, feleségei, Tolvaj Borbálái a kisvardai varban lefejeztetette. Megállapodtunk. Ig n, de a kardok nem Gyurkánál, de a K zi lakásán voltak. Angyalossy a józan fLkkeres kocsist küldte el a kardokért. — Vártuk, de hiába várluk. — Ulánna küldték az ispánt, hogy a késedelemért erélyes en simogassa meg az arczát. A kocsis félre ériette a megbízatást és azl hitte, hogy a kardok a korcsmában vannak. Ezeket oltan nem találva, a pálinkás üvegben kereste azokat, de ott csak a mély narcosist találta meg, és igy csak azt hozhatta magával ; a kardokat pedig az ispán ur. Döghéből Várda felé vissza indulva, szemben a hó zivatarral, kegyetlen hidegben, a lovak lassúdnak, végre megállanak. Hé ! Temetésre megyünk vagy mi ?! Semmi válasz. Miska kocsisnak lábát lehetett volna amputílni a nélkül, hogy szemével csak egyet is hunyorított volna. Angyalossy pálczájával igyekezett öntudatra ébreszteni, a mi azonban minden igyekezetnek daczára sem sikerült. Végre is a kocsis önkénytelenül leszállott. A főszolgabíró, megunván régen viselt hivatalát, felült Kolrn fiakkeresnek bakjára, és a ragadós, nem merem mondani, hogy a földhöz ragadós lovak felett ugy forgatta az ostort, akár a tollat a hivatalban. Na még ilyen uri kocsisom is ritkán volt, de ő sem próbált még ilyet ! Mikor Vaidába értünk, hóemberhez hasonlított. Megdermedi ujjai alig voltak képesek a nagysokára előkerített másik fiakkeres kocsisnak a gyeplőt átengedni. Gondolhatta, hogy mégis csak jobb főszolgabírónak, mint részeg kocsisnak józin helyettesse lenni. No de a menyországba sem lehet Mac Adam, hanem csak Cyclops uton jutni. A vármegye közigazgatási bizottsága is a túlvilágra készülvén, Mac Ádám utján indul. Hogy azonban a bronzkardok ebbe a hig szószba bele ne fulladjanak, halásszuk ki őket belőle. A bronzkardoknak ket fő változata van. Az egyiknek markolata lapos, mindkét oldalán hosszában vályú alakulag kimélyítve, a m lynek két lapja csonttal, vagy fával volt boriivá, a másik fajtánál pengével egy darabból lett öntve. Ennek a n ásik fajtának pengéje és markolata kél külön öntvény volt egymással akla-szeggel össze erősítve. Ennek a válfajnak három fő változata van, a mely a markolalu ik a pengével ellentéles végen észlelhető. Az egyik fajtánál a markolat végének két o'dalán egy-egy felnyúló többszörösen befelé kunkorgó szarv kepezi a dis'.itésl, a másiknál egy kerekded, vagy tojásdad korong, melynek kö'.epén egy gombszerü kiemelkedést látunk. A harmadiknál a markolat végződését, egy kerek csésze alakú kiszélesedés képez

1, a melynek közepén a gomb sem hiányzik. Kunkorgó szarvban végződő markolatú kardot hazánk területén eddig még nem találtak Lapos korongban végzódőt külföldön csak ritka esetben ; csésze alakban végződőt p dig csak is Magyarországban. A Thuzséron együtt talált három kard közül egyik csészés, a másik kettő korongos. Ebből azt lehet következtetni, hogy a korongos kardoknak divatja hazánk területéről származott át más videkekre. A könnyebben utánozható lapos korongos kardnak készítési módját elsajátították, de a complikáltabb mintát igénj lő csészés markolat-végezetü mintát utánozni képti lenek voltak, pedig ez tetszetősebb, mint a lapos korong. Mit lehel ezen körülményből következtetni mást, mint azt, hogy a Krisztus előtti II ik évezredben magasabb színvonalon állottak az ilt lakó ösmeretlen fajú és nyelvű népek, mint azok, a kik tőlünk nyugotra laklak. mert külömben a complicaltabb mintákat utánozták volna. A Nozdroviezky Kázmér állal ajándékozott két kard ez évnek őszén egymás mellett találtatott. Akár a döghei, akár a veresmarti határban, ez archelogiai szempontból közömbös. Csak mellék tekintetekből nem mondom meg, hogy melyik határban. A ket kardnak ma»kolata Az egyiknek markolata külön van öntve és a 493 milliméter hosszú, tövénél 25 mm., hegye felé 45 milliméterre kiszélesedő u. n. liliomlevél alakú pengére kel aklaszeggel van oda erősítve. A penge sötét fűzőid ma'achyt-patinával (nemes rozsda) van borítva, a melynem fenyes. A markolat még sötetebb zöld és olyan fényes, miszerint azt jogosan — egy ma már nem ösmert — zománeznak is lehet tartani. A korongból kiemelkedő gomb körkörös és félkör alakú vonalakkal van diszitve, a mit a töDbi szabolcsi kardokon nem észlelünk. A korong a gomb mellett felfüggeszthetés végett úgymint a legtöbb korongos v. csészéskard, át van lyukasztva. A korongnak bekarczolt diszitése elmosódott. A markolat maga egymással egyenlő távolságban elhelyezett körülfutó kissé kiemelkedő három léczczel van díszítve, mely függélyes és harántos sürün vonalazott csoportokkal ékeskedik. A hirtelen 53 milliméternyire kiszelesedő penge tövet magábi fogadó félhold alakulag kivágott marok-részlet kigyódzó hármas párhuzamos és lélkörös vonal díszekkel bir. A másik kardnak markolata lapos és mindkét lapján hosszában valyuszerü homorulattal van ellátva, a maikolat csont vagy fából készülhetett boritó lemezének befogadasára. A markolatbol csak 25 mm. hosszú rész maradt meg. Eredetileg 10 ctm. lehetett. A szintén liliom levél alakú 615 mm. hosszú, tövéhez közel 33 mm. hegyetői 17 ctm. távolságban 4 ctm. szeles pengéje vilagosabb zöld patinával van bevonva széleitől 7 milliméternyire a pengének egész hosszéban beméi vitelt vonal kepezi a díszítést. A pengének töve aként szélesedik ki 51 milliméterre, mint azl a korongos v. csészés kardokon látjuk. Hegyéből mint-egy 3 ctm. hosszú darab hiányzik. Reménység van arra, hogy ugyanazon lelhelyről még löbb darab is fog kerülni. Nozdroviezky Kázmér baratom megígérte, hogy utánna fog látni. Dögheben az időből kifogyván, nem tehettem tiszteletemet özv. Ferenczy Emilne sz. báró Vay Hedvig úrnőnél, hogy elmondhassam neki miszerint megboldotult férje akkori főispánunk Kallay András előtt ígérte, hogy régészeti gyűjteményei muzeumunknak adja, ha érte megyek. Ugy értesültem, hogy a bárónő férje emlékéi muzeumunkban megörökítendő, férjenek igéretét kegyes lesz beváltani. Annak idejében a gyűjteményről referálni fogok. Nyíregyháza, 1902 deczember 9-én. I)r. JÓSA András. A nőegylet hangversenye. Deczember 6 án szombaton lezajlott a .Korona' nagytermeben a nyír gyházi jótékony nőegylet tanczczal rg) bekötött hangverseny. Ez a mulatsag nyitotta meg a szezont. A megjelent szép közönség élvezettel hallgatta végig a hangverseny műsorát. Hangverseny után pedig tancz következett és lat tolt pompás jókedv közöli hajnalig. A nem nagyszámú, de diizes közönség jól mulatóit. Az estet a derült jókedv es kedélyesség jellemezték- Mintha nem is hangverseny és tánezteremben hanem egy nagy szalonban zsuron lett volna a társaság. A vendeglátó nőegylet három nagyasszonya Básthy Barnáné elnök, Flegmann Jenóné és Juhász FA elé né alelnökök figyelme es szeretetreméltósága csak növelték az illúziót. Röviden elsoroljuk, hogy a hangversenyen mi volt és hogy voll ? E.őször Próhle Vilmos dr. tartóit szabad előadást a japáni nőkről. Talaló vonásokkal állította a hallgatóság ele a négy nagy sziget országának asszonynépét. Beszélgetve, oktatva kezdte Pröhle az előadast és rapszodikus szárnyalással végezte. Az előadás folyamán megismertük a japáni asszonyt, színes lelki világát, jellemét és szokasait, végül pedig lelkesedlünk a messze kelet közénk szuggerált színes virágaiért, mint nagyszivü önfeláldozó honleányokért, a kik fanalikus vad szenvedélylyel szerelik azt a rögöt, melyen bölcsőjük ringott. A hazaszeretetben a japáni nő és a mi asszonyaink egyek. Hosszasan zúgott a taps, misor a kedves téma kedves előadása véget ért. Másodjára zene köve tkez.lt Bleuer Etelka kisasszony foglall helyet a zonguranál és előadta B iethoven egyik hangverseny télelet. Ez, volt a kisasszony első debüje a nyilvánosság előtt. A keresetlen egyszerűség, a fellépés biztossága, az átérlett, átérzett művészi nivón álló előadás egy csapásra megnyertél a közönség rokonszenvét ós tetszeset. Hangzott is a taps mikor a fehérruhás leányka a zongora mellől felállt. A közönség újból és ujbol látni akarta a lünd rujju művésznőt. Kijutott az elismerésből Füredi Sándor zenetanárnak is, a ki hegedűn kísérte a zongorajátékot, mesterhez illő preczizitással. Ezulán nyúlánk fehérruhás kis lány jelent meg nagy csokorral a pódiumon. Kaiser Ilonka úrhölgy Magyar dalokat énekelt kedves termeszetességgel. Színeskifejező hangja általánosán tetszett. A közönség nem is nyugodott meg mig a nótákat meg nem szerezte. l)r. Keresztessy Gyula ur kisérte zongorán diszkrétül és biztosan simulva jateiá^al az énekelt melódiához. Füredi Sándor hegedűművész, Hubay csárdajelenetét játszotta ezután. A mrgyar motívumokból konstruált melodiafüzér minden csábja érvényesült a mesteri kéztől vezetett vonó alatt. A mi büszkeségünk a nyíregyházi művész emlekezetessé tette ezt az estét mesteri játékával. Kár, hogy tőlünk idegenben kell e nagytebetsegü művésznek élnie. Idehaza a zeneművészetnek apostola lehetne és tehetséget mégis Kassa varosa aknázza kr. A közönség zajos és unszoló — hogy volt — kivánsagára Rubinsteintol játszott el Füredi egy poétikus kompo/icziót. Schopenhauer szerint a zene a legfelsőbb művészet. A zene a világhajtó vágyat, a Viláyakaratot festi akadályaival, küzdelmeivel. A Világakarat szenvedéseinek és gyötrelmeinek titokzatos tórléneteről regél. Ezt az epedő, fel-felsiró sóhajtó melódiát hallva eszünkbe jutott a ntgy pes=zimUla tétele. A mester játékát Bl-uer Etelka kisasszony kisérte zongorán művészi tökéletességgel az applaudálas nagy része neki szólt. Majd Horváth Dezső lépett a közönség elé. A sákkingeni trombitásból énekelt el egy részletet. „Ai az éleinek árova éjsiakája Hogy egjütt Tao benne rtízaa i» tövis" Ezzel szólalt meg az érczes bariton betölivea termet. A hallgatóság Az erőteljes férfias hangot és a biztos előadási élvezettel hallgatta Az ének után felhangzó tapsra Horváth Dezső egy szép magyar dalt énekelt el