Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

WJ t Tt V T> szégyenletes 800 koronából, — mely teslel-lelket ölő munkálkodásáéit kijár, — egyébre nem telik. A lisztviselői kar fizetés rendezésével egyidejűleg az állami tanitóké is czélba vétetett. Igaz ugyan, hogy az állami tanitók számaránya az egyetemes magyar taniloságéhoz képest nagyon is csekély, a mennyiben az ugy viszonylik ehhez, mint 1 : 7. Mindazon által az a több mint 23,000 felekezeti és községi tanitó az állami tanitók helyzetének javításától várta saját helyzetének javulását. Azonban — fájdalom kizöldült reményeink szine halványulni kezd. A hírlapok nagyon hidig, dermesztő levegőt fúnak onnan felülről felénk. — Most már több, mint bizonyos hogy az állami tanitók nem fognak részesülni a fizetés rendezés által reájok háramollutó javakban, áldásokban. Nyiltan ki lett mondva, hogy az ál ami tanitók nem sorozhatok egy rangosztályba sem, még csak az utolsóba nem. Egészen más fizetesi fokozatok állapíttattak meg számukra. És ez nem volna baj, nem volna sérelmes a tanitói karra, ha végeredményében legalább csak oly kedvezményben részesülnének, mint a milyenben a 4 polgári osztályt végzett tisztviselők. Ámde erről szó sem lehet, a tanitói diploma — mely legkevesebb 8 évi szorgalmas tanulasnak, fáradtságnak keserű gyümölcse — erre nem érdemesít. A magyar tanítóság bármily jelesül állja is meg ma a helyet, a társadalom szeme és O közötte még most is és mindig ott lebeg a XVII. századbeli köd, mely homályban tartja alakjai, kivehetetlenné teszi egyes részeit. Innen van aztán, hogy senki sem veszi észre feje körül azt a glóriát, melyet a magyar tarsadalom szűkkeblűség^ folytán viselt a múltban és hordoz a jelenben. Mi tanitók mostoha gyermekei voltunk és vagyunk ugy az államnak, mint a magyar társadalomnak. És ez árvaság kétszeres sulylyal nehezedik reánk, mint oly gyermekre, aki soha sem ismerte a jó édes anyái. A jó édes anya ölelő karjait, édes csókjait. És az ily elfásult szívű hadsereggel kíván a magyar állam az egyház napóleoni győzelmeket aratni a népoktatásügy tágas mezején ? Ideig-óráig a lelkesedés tüze, magasztos pályánk iránt való határtalan szeretetünk fennen lobogtathatja kezünkben a népnevelés súlyos zászlóját. — De ha a fáradtság által elgyötrött, a szegényseg miatt rosszul táplált lest elgyengült végtagja ki találja ejteni a zászlót, — mi lesz akkor a népnevelés szent ügyével ? Nem ! Nem! Ennek neui szabad megtörténnie. — A magyar társadalomnak, az államhalalomnak felénk kell fordítania nyájas arczát. Le kell venniök rólunk a niostohaság keserves sorsát. Egyenrangúvá kell tenniök bennünket ii többi gyermekeivel. Szeretett Kartársak ! Követeljük most a 12-ik órában az oly hosszú időn át nélkülözött jó gondos, édes anyát, olyan édes anyát, aki gyermekei közt nem lesz különbséget, ki minket is szerelő karjaiba zár s édes csókjaival elhalmoz. Tűzzük ki legközelebbi gyűlésünk egyik programúi pontjául az állami tanitók fizetés rendezését. Hisz az ő helyzetüknek javulásával vettetik el a mi jövendő boldogulásunknak a magva is. Azt hiszem mii den kartársam igy gondolkozik, s remélem, hogy ebben a társadalom is igazat ad nekünk. Éppen azért sorakozzunk az állami tónitók kibontott zászlója alá es segítsük őket mi, felekezeti tanitók egyenetlen, kemény harczaikban. Hiszen, ha győznek, mi is győzünk, mert az ő győzelmük a mi győzelmünk is; ha veszítenek, mi is vesziiünk, mert az ő veszteségük egyszersmind a mi veszteségünk is. — Vájjon volna e közöttünk olyan, ki veszteni akarna, hololt még soha sem győztünk, soha sem nyertünk! Soha sem élveztük a győzelem jól eső érzéséi, soha sem övezte homlokunkat győzelmi babér, csak töviskoszorú. Pedig, hány véres harezban vettünk már részt, hány véres csatában harczoltunk oroszlánként és számunkra virág soha sem fakadt, csak szúrós tövis termett. Azt lartja pedig a példabeszéd: A hol tövis terem, ott virág is fakad. Nehéz, válságos helyzetben vagyunk szeretett kartársaim. Ha felemeljük szavunkat, ha elhallgatunk, s tűrjük tovább keserveinket, igy is, ugy is baj. Élső sorban szerelett egyházunk ellen vetünk, — másodszor saját jogainkat csorbítjuk, sajat anyagi helyzetünk javítását odázzuk el beláthatatlan hosszú időre. — Pedig fizetésünk nem csekély, de nyomorult, rendezetlen, nyugdíj törvényünk revíziója is olyton odább odább tolatik, az idő pedig telik, kalyuba jutott szekerünk mozdulatlanul vesztegel. Erőnk napról napra fogy. Őszülő fürtökkel, gyöngülő emlékezettel reszketeg tagokkal képtelenek leszünk komolyabb haczba lepni, s ma holnap kimondhatjuk, hogy reménytelenül ki 11 elhagynunk e bűbáj hazaját. Igen! Nem lesz kilátás sehonnan a szabadulásra s vesztett ügyünk felelt elmondhatjuk a költő vei: .Multadban nincs öröm, jövób n nincs lemény." Követeljük tehát az állami tanitók rangosztályba sorozását. Köveleljük, hogy az állatni tanítok kezdő fizetese 1400 kor. törzsfizetés és szabalyszerü lakbéren felül az öt izben esedékesse válandó ,00—100 korona korpótlék legyen. Igaz, hogy ha ez sikerülend felekezeti egyházunk itt is, ott is, talán az egész vonalon is válságos helyzetbe fog jutni, mert bármily csekely javulás is fog mutatkozni az állami tanitók fizetés rendezésében, illetve fizetésében, mégis a fizetésnek biztos és pontos kiszolgáltatása, továbbá az állami tanítóknak az állam részéről nyújtott többfele kedvezmények (vasúti féljegy, gyermek neveltelésnel landij nientesseg stb.) oda lugják vonzani a fiatal, a legjobb erőket és a legkiválóbb tehetségeket, ugy hogy az állam valósággal válogathatni fog a kiváló tanítókban s a felekezeteknek meg fog kelleni émiök olyan, a milyen tanitói ka'ral. Nem vagyok pessimista, a jövőbe sem látok, mégis azon szent meggyőződés él bennenm (különösen egy idő óta, t. i. a mióta a felekezeti tanitók panaszait hallom), hogy ha a felekezeti egyházak valami modon nem segiten k tanítóikon, illetve azok anyagi helyzetén, — el tog jönni az az idő, midőn az ország legjelesebb, hitfelekezeti tani' ó és tanitónőképzói is, — mint a milyen a debreczeni, csurgói, pápai ev. ref. kassai, soproni, esztergomi, győri és szatmári rk. ungvári gk. és a budapesti izr. tanítóképzők is az állam részére fognak nevelni tanítókat. Lépjünk tehát sorompoba szeretett kartársak ! Vivjuk ki igazunkat! Hisz' az Isten is velünk van. Mindig az igazság részén állott. De álljon is mindörökké ! . . . Lengyel József, ev. ref. tanitó. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. Felhívás. Azok a birtokosok, kik az 1879. évi XXXI. I. cz. 165. §-áhan megjelölt, de nem az állam által kezelt kopár, vízmosásos és futóhomok területeü beerdősitése végett a jövő 1902. évben az állam részéről erdei facsemetékben ingyen részesülni kivonnak, felhivatnak, hogy eziránt való egy koronás bélyeggel ellátó t folyamodványaikat folyó évi deczember hó 15-éig az illető kerületi kir. erdőfelügyelJS g uljá i nyújtsák bo hozzá n, hogy a kir. erdőfelügyelőség a bejelentett területek beerdősitésének közgazda-ági szempontból való szükségessége s illetve a csemetéknek ingyen elnyerésere való igényjogosultság tekintetében idejekorán előterjesztcst tehessen. Községi elöljáróság igazolása e tekintet-jen figyelembe nem vehető. A folyamodónak folyamodványában pontosan be kell jelentenie, hogy mely község határában hány kat. holdnyi kopár területet milyen fafajból való csemetekkel és mely időszakban (1903 év tavas án-e, vagy 1903 év őszén? (óhajt beültetni, meg kell továbbá adni pontos czimét és lakhelyét s be kell jelentenie, hogy az adományozandó csemeteinennyiséget mely vasúti ál omásra kéri küldeni. Megjegyeztetik egyúttal, hogy a kopárok és futóhomok területek beerdősitésére adományozandó csemeték termelési, kiemelési, csomagolási és a vasúthoz való szállítási költségeit az állam fed.'zi és csakis a gyorsáruk szerint való szállítási dijat, melyre nezve a hazai vasutak mérséklést engedélyeztek, viseli a folyamodó birtokos, ki a csemeték adományozásáról értesittetven ezek átvételére s illetve a vasúti szállítási költségek viselésére magát kötelezi. A kért és adományozott csemetéknek ok n lkül való visszautasítása a csemeték adományozásának a jövőben való megvonását fogja magával vonni. A kassai m. kir. gazdasági tanintézeten 1903. évi január hó 5-től 20-ig szeszfőzői tanfolyam tartatik gazda lisztek és szeszgyártulajdonosok részére. Ezen tanfolyam czélja megismertetni a résztvevőkkel a szeszgyártás elméletét és gyakorlatát, a szeszgyártás terén felmerült ujabb vivmanyokat, ez ellenőrző vizsgálatok végrehajtását és a moslék értékesítését. A tanfolyamon résztvehet minden gazdatiszt és sze-zgyártulajdonos, a ki legkésőbb folyó évi deczember hó 25 ig a kassai m. kir. gazdasági tanintézet igazgatóságának ebbeli szándékát levélben bejelenti. A tanfolyam csakis az esetben fog megtartatni, ha legalább is fiz résztvevő jelentkezik. A jelentkezők a tanfolyam megtartása, vagy meg nem tartásáról a jelentkezési határidő leteltével azonnal értesíttetnek. Tandíj 40 korona. Laboratóriumi dij 10 korona. Bővebb felvilágositassal szolgál a kassai m. kir. gazdasági tanintézet igazgatósága. A kassai m. kir. gazdasági tanintézeten tíz hétre terjedő szeszfőzői tanfolyam rendeztetik. A tanfolyam 1903-dik évi február hó 1-én veszi kezdetet és április hó 15-ig tart. A tanfolyam czélja mezőgazdasági szeszgyárak részére szeszfőzőket gyakorlatilag és elméletileg kiképezni. E tanfolyamra felvétetnek azok, a kik a magyar nyelvben járatosak; írni, olvasvi és számolni tudnak és felveteli vizsgával igazolják, hogy a szeszgyártás gyakorlatában kellő jártassággal birnak. Resztvehetnek továbbá a tanfolyamon a m. kir. gazdasági akadémia, a m. kir. gazdasági tanintézetek végzett hallgatói és a m. kir. földmives-i ko'ák végzett tanulói. A tanfolyamra legfeljebb 15 (Tizenöt) jelentkező veh-tő fel, előnyben részesülnek azok, akik gépkezelői szakvizsgát is tettek. A tanfolyam hallgatói a szeszgyárban előforguló összes munkákat végezni kötelesek; kötelesek továbbá a szeszgyártás elméletéből a szeszadó-törvényről tartott előadá

;okat szorgalmasan látogatni, a szeszgyártás ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati módszerek elsajátítása végett a laboratóriumi munkálatokban részt venni. A tanfolyam befejezésével a résztvevők gyakorlati és elméleti vizsgát teszn k, a melyn. k eredményéről bizonyítványt nyernek. Tandíj 44 (Negyvennégy) korona, laboratóriumi dij 10 (Tiz) k irona. Á jelentkezők élelmezésük- és lakásukról saját maguk tartoznak gondoskodni. Szóbeli, vagy írásbeli jelentkezéseket 1903. évi január hó 20-ig elfogad a kassai ni. kir. gazdasági tanintézet igazgatósága, a hol egyúttal bővebb felvilágosítást is lehet nyerni. 3. Az abaujtornamegyei gazdasági egyesület nagyobb mennyiségű czirok szalma és tengeri, valamint ezek hulladékait kiván bevásárolni, — miért is felhivatnak ily anyagokat eladni szándékozó termelőink — e tárgyban közvetlen az abauj'ornamegyei gazdasági egyesület titkári hivatalahoz fordulni. A „Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület

1' köréből, Lapunk legutóbbi számában a Szabolcsvármegyei Tanitó-egyesület köréből" czimü állandó rovatban, tévedésből az ez egyesület kötelékéhez nem tartozó „Felső szabolcsi ev. ref. tanitó-egyesület"-nek egy hivatalos közleménye jelent meg. E konstatálással a megtörtént hibát ezennel helyreigazítjuk. Orsovssky Gyula tanítóegyesületi elnöknek Nyiregyházán. Hivatkozással folyó évi 9. sz. a. kelt hivatalos iratára, értesítem t. elnök urat, hogy vallás- és közokatásűgyi m. kir. miniszter ur őnagyméltósága folyó évi 61285. sz. a. Kelt magas intézkedesevel a Szabolcsvármegyei Tanitó-egyesület alapszabályit jóváhagyni méltóztatott. Ezen alapszabályoknak egyik példányát azzal küldöm meg, hogy annak egy példánya magas helyen, másik pedig irattáram reszére lett visszatartva. Nyiregyházán, 1902. november 21. Eördögh, kir. tanfelügyelő. T. Balog János járásköri elnök urnák Kisvárdán. Bán Lajos egyesületünk rendes tagja legközelebb Kisvárdára neveztetvén ki állami tanítónak, felkérem t. Elnök urat, szíveskedjék őt a kisvárdai járáskör nyilvántartásába felvenni. Nyiregyházán, 1902. november 28. Orsovszky Gyula, egyesüleli elnök. ÚJDONSÁGOK. Bessenyei-Kör. A Bessenyei-Kör deczember 13-adiki beköszöntője egyre fényesebbnek Ígérkezik. Csodálatos az érdeklődés, mellyel a közönség elhalmozza ezt a rohamosan felvirágzott egyesületet. De hát a derék kör, a mely mind magasabo szárnyalást vesz, rá is szolgál a közönség szeretetére, mert mindenült ott van, a hol a megye közművelődésének zászlaját fennen kell lobogtatni. A Körnek első nagyszabású ténykedése az volt ebben az évadban, hogy vett a világhírű B.ü hner-cégtől 3000 koronáért egy remek hangverseny-zongorát, a mely meg a főváros hangverseny-termeinek is kiváló díszére válnék. És ezzel a kitűnő hangszerrel, a mely olyan fontos kelleke minden hangversenynek, nemcsak a maga konczertjeinek a színvonalát emelte föl rendkívül, hanem a városban minden koncertét is, mert mél ányos áron készseggel átengedi másoknak is. Ugy hírlik, hogy az Egyesület sokaknak óh íjára már azon is gondolkozik, bo jy a zongorája révén januártól egy zenekedvelő-fióki gyesületet is akar létesíteni, melynek tagjai hetenkint egyszer összejönnének a Korona-szálló kistermében, a hol a zongora állandóan van, és ott a hozzáértők és zenekedvelők minden kiszabott műsor nélkül sans géne mulatnának és mulattatnák egymást zongora-játékkal, kvártettekkel, énekkel stb. Az eszme eletreva!ó es ha diadalra jutna, ismét egy erős kapocs volna városunk társadalmának szorosabb összefüzésére. És íme a Kör, alighogy a zongoráját megszerezte, négy érdekesebbnél-érdekesebbeste képében olyan fényes hadsereggel tör városunk és megyénk lelkes és műértő közönségének in gostromlására, a mely az évad lezajlásáigbizonyára minién szivet-lelket meghódít: decemberben a Vita-este; januárban a M igyar Zene-este hires magyar énekesnővel, zongora-, hegedű- és cimbalomművészekkel, tárogatóval, fejtegetve régi szellemes felolvasónktól, dr. Vietórisz Józseftől; februárban a Szinészeste katona-zenekarral, operával, vígjátékkal, farsangi bobósággal; márciusban a nigy Művész este a világhírű Lindh Marczellával, közönségünk kegyeltjével, és Kemény Rezsővel, a ki Füredi Sándorral egyetemben városunkból nőtte ki magát hires h( gedüművésszé! A Vita-estének, melytől csak két hét választ el, az egyik kiváló érdekessége kétségkívül a Pianola lesz, melynek szerkezetéről, mineműségéről úton-útfélen kérdezősködnek. Ennek a csodás találmánynak, a mely másfél éve szakadt ide Amerikából, és a melynek főérdeme a többi géppel szemben, hogy a billentyűi a zongorán játszanak, akárcsak az ember ujjai, a nagy értékét legjobban jellemzi Moszkovszkin ik, a Párizsban élő zongorakirálynak, nyilatkozata: „Ha valaki a szo uszéd szobából hallja a Pianolát, azt képzeli, hogy valami nagy művész ül a zongoránál; de csakhamar rájön, hogy tévedt, és pedig onnan, hogy ez az eleven gép sohasem fog hamis hangot." A jegyek árusítására nézve a Kör igazgató-választmányának megállapodása szerint a tagok abban az előnyben részesülnek, hogy első nap csak ők válthatnak jegyeket. Ezeket a jegyeket a Körne-k három megbízottja fogja árusítani az ág. ev. el°mi-iskola dísztermében, három asztalnál. Csak másnaptol kezdve válthat aztán bárki jegyet valamelyik elárusító helyen, úgy azonban, hogy minden sorból felretesznek egy pár jegjet a másnapi elárjsitásra is. Egyébként a meghívók a részletes műsorral és bő tájékozta'óval szétmennek még a hét folyamán, úgyszintén ez utóbbiakat lapunk kővetkező számában is részletesen közli a rendező bizottság. — Az állandó választmány a deczember hó 6-íki közgyűlés tárgyának előkészítése czéljából e hó 4-én d. e. 10 órakor ülést tart. — Br. Feilitzsch Berthold főispán ur őméltósága. mint a felsőszabolcsi ármentesitő társulat miniszteri biztosa, e hó 2t-én és 25-én beutazta a társulat egész tiszai védvonalát és az ott folyó parterősitési munkálatokat megszemlélte. — Egyházi tisztújítás. A felső-szabolcsi tiszai ev. ref. (gyházmegyében a tisztikar megalakitasára beadóit szavazatokat e hó 27-dikén bontották fel. Az eredmény a következő: esperessé újra megválasztatott egyhtngulag Górömbey Péter, egyházm°gyei gondnokká, 73 szavaza tal Gencsy Albert. A tanácsbirák is maradiak a régiek, még pedig világiak: Vay Péter, Ujfalussy Béla, Gróf Vay Tibor, Jármy Miklós, Mezőssy Gusztáv. Uj szavazás: Dr. Mezőssy Béla és Szikszay József közf. Egyházi "tanácsbirák: Nagymáté Albert, Porzsolt Ádám, Nagyvathy Ferencz, Keresztessy Sándor, Rícz Gyula, Andrássy Kálmán. Egyházmegyei főjegyzők: Nagymáté Albert, Hidegh József, Korocz József, Erdélyi Imre. Világiak : Dr. Mezőssy Béla, Dr. Szesztay Zoltán, Somlyódy István. — A vármegyei egészségügyi bizottság deczember hó 10-én d. e. 10 órakor, a vármegyeháza kistermében ülést tart. Egy szép nagyított fénykép a legszebb és legbecsesebb karácsonyi ajándék, melyet Hunyady László fényképész műterme, művészies kivitdiben jutányosán készít, úgyszintén a tisztviselő uraknak igazolványos vasúti jegyekbe fényüépet, gyorsau és kedvezményes árban elvállal, — Műterme Nyíregyháza, kállai-utcza 2. szám alatt. 681—3—2