Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

A XIII. évfolyam. u 47. 4zám. Nyíregyháza, 1902. november 23, SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI TANITÖ- EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Mearjelen 5'.! hetonkin - < vsier, vafiArnapon. Előfizetési feltételek: Hirdetést dijak: K„. . .. . , Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi résiét képező küldemények, postán vagy helyben házhoz hordva : , ' ithaUi aj ,:' -i i , , a : rke-üó czime alatt- kér.-u- n. c - g korona I szetUulaese tárgyában teendő felszo- . I Mm Jen négyszer hnibzott peUt aoregyeteri ' lantosok Jóba Elek kiadó-tulajdoncn , B«rmentetle« levelek caak ..mert kezektol k8l l. - , - f i;„: r ; többszöri k;.«lé< esetésen 8 fill. '"J"" 1 1" 3 fogadtatnak el. A nyilt-féri k-.z ero.mvek dija soronkiat 60 fillér, könyvnyomdájához iskola-utcza8. szam A kéziratok c<ak TÍlá?os Uváaatra . az A r-6 hirdet- kio s,6Íg4 .fi minden további (Janoszky haz) mtezendok. Egéaz évre . Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanító araknak egész évre c»ak néiry korona. Kuv "zára ára 20 fillér. 1 illető kalt-égére küldetnek visszs. 4 ö Vastag beiüvel szedett kétszeresan számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza K-ik s; m); tov. obi: Goldbergar A. V. Eckstein Bernát és Általános Tudósító ital Buda­pesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában t-s Budapesten, valamint Németország ús Sveicz tov > ro-.iih • i . - Dorn & Coiiip. Hamburgban. Hivatalos rész. 25696—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. A községek elöljáróinak. Közhírré létei végett közlöm hogy az egyedáruság részére a f. évben termelt dohányok Nyíregyházán a f. ev deczember 15-től az 1902. febr. 25-ig. Kisvárdán az 1903. iv. január 2-től febr. 27-ig. Nyir-Bátorban az 1903. év jauuár 2-től február 26-ig. Rakamazon az 1902. év január 2-től febr. 24-ig terjedő időtartamban fognak bevállatni. A beváltásnál közreműködő közigazgatási biztosok neveit deczember hó elején fogom közhírré tétetni. Nyíregyháza, 1902. nov. 17. Szikszay Pál, alispán. Nyilt levéJ, gróf Mai lát h József ö méltóságához, mint a bod­rogközi tiszaszabályozó társulat elnökéhez. 1901. év márczius 5-én a Nemzeti Szövet­ség közgyűlésén a kivándorlásról tartott be­szédében, a kivándorlás okainak felemlegetése között, következőket mondotta méltóságod: „Vallják be őszintén, nem is vagyunk képesek őket (t. i. a népet) ugy foglalkoztatni, hogy megélhetésüket egész éven át biztosíthassuk" stb .... „a népnek nincs állaudó keresete " Szomorúan kell tapasztalnom az elmondott szavak igazságát és a, midőn látom, hogy kicsiny falunkban is a kivándorlás árja megindult, s előbb utóbb el fogja sodorni egyházamat, községünket, engedje meg méltóságod, ha én is bátor vagyok felemelni a nyilvánosság előtt kiáltó szavamat és a gyakorlati életből nyert tapasztalataim alapján egyenesen méltóságodat kérem fel a bodrogközi kivándorlás megszü í­tetésére s a kivándorlottak vissza édesgetésére. A fent emiitett Nemzeti Szövetség köz­gyűlésén méltóságod maga mondotta: „Adjunk j munkát azoknak és oly időben, a mikor leg- | legjobban rá szorulnak azok. a kik dolgozni akarnak építsünk vízi utakat, csator­nákat stb." A bodrogközi tiszaszabályozó társulatnak két vizemelő gép van birtokában .... a török­éri és karádi zsilipnél a belvizek le­eresztésére. Bámulatos gépek azok! Felállí­tásukkor suba alatt mosolyogtunk a szakértő ve­zetők vakmerőségén és két év alatt meg kellett győződnünk arról, hogy az egyik, a törökéri ször­nyeteg másodperczenkint csakugyau tíz hl. a karádi pedig 70 hl. vizet lök át a Tisza med­rébe. Óriási vízmennyiség!! A karádi kettős gépnek még sohasem volt elég vi'.e, egy nap alatt kiszippantja a csatorna összes vizét .... a másik a törökéri gép szintén megfelelne két­szerannyi víznek, mint a mennyi felesleg ne­künk adatik. A belvizek kártételeivel tehát már le­számoltunk, de van a sáro«pataki, vissi, kenéz­lói, karádi, czigándi, vajdácskai, bodrog-ha-lászi és olaszi alsó határoknak egy nagy betegsége, egy nagy baja, a nyári szárazság, kisül, megég ott minden termény a fúld két méter znélységbjn le meghasadozik .... a vetemények gyökérszállai ezen repedések között táplálékot nem találva, megszakadnak, elvesznek. Egy ilyen alkalmatos időben jövő eső milliókat ér Igen ám. de az eső csak késik, csak nem jön, mintha ki volnának száradva az égnek Asszonyok barátsága. „Nemcsak a vér, do a tinta is különös folyadék: apró ördö­göcskék, csábító amolettek lak­ják nem ritkán a cseppjeit." Kedves barátom! Ezt a citátumot valamelyik heti­lapból vettem, s nieit sok igazság van benne, hát ide irtani levelem elé „előszónak." Magam is ezekhek az apró „ördögöcskéknek" hatalma alatt állok, midőn ke­zembe veszem a tollat, hogy önnel beszélgessek. Asszony vagyok s bátran szidhatom az asszonyokat, hiszen a legrosszabb esetben néhány száz rózsás köröm mered kél szemem felé s ha végtére maródi is lesz a szegény szemem, de nyelvem sértetlenül mígmarad — lehet lesz tovább hadakozni. Tudja, mi hozott a mai kesernyés hangulatba ? Egy levél! Nem férfi kézből eredő, határozott ir.isu le­vél, de gyöngéd női kezek kacskaringós petit betűi mo­solyogtak reám a borítékról. Egy kicsit megerőltettem a fejemet, kotorásztam a multak emlékében s lassan rá­jöttem, hogy ezeket a kézvonásokat ismerem, hiszen a múltban, egy kedves barátnőm sokat irt nekem ezekkil a gömbölyű betűkkel. Körülbelül nyolez évig nem ir­tunk egymásnak. (Lehet, hogy több is nyolez évnél, de nii asszonyok roppant elővigyázatosak vagyunk, ha sza­mokról van szó.) A férjnek is inkább kisebb össz^ben jelentjük be a masamód és divatárus számláját s azu­tán megtoldjuk még néhány számmal, esetleg nullav.d, mert a hirtelen ijedtség árt, igy tanitolta néhai felsőbb­leány korunkban az egészségtan professzora! Egyszóval megtudtam kitől jött a levél. S még sem bontottam fel, de elgondolkoztam : micsoda furcsa, ha olyan valaki, ki nyolez év mélységes hallgatásában egészen jól érezte magát, egyszerre minden ok nélkül megszólal. Vájjon mit mondhat? A hideg szakítás után van-e miért felmelegedni ? Egy kis történet fűződik eh­hez a szakításhoz. Elmondom. Tizenöt éves és néhány hónapos voltam (mondom, óvatos vagyok a számokat illetőleg!), mikor egy orvos udvarlóm sokat forgolódott körülöltem. Szép, érdekes ember volt, különösen akkor, midőn bő havelokját a nyaka köré tekerte s puha, bizonytalan szinű kalipját gyűrötten húzta a szemébe. De mivel a sors ugy intézte, hogy szivem abban a korban nem nyilt meg a szerelem szavára, hát közömbös udvariassággal bántam fess lova­gommal. Szép doktorom még szebb virágjai s pompás kuglerjei semmi mélyebb hatást nem tettek reám. A czukkerlit megettem, a virágot édes apám arczképe melle teltem s neui gondoltam a szerelemre! Egy szép napon eljegyzési kártyát kaptam. A doktorom jegyet váltott egy barátnőmmel, aki eddig tréfáinak, kedves gúnyolódásainak czélpontja volt. Eü­szedtem papirost, tollat s jó kívánságoktól hemzsegő szerencsekivánó levelet irtani annak az én kedves barát­nőmnek. (L"gfőképp ahhoz gratulallatn, hogy most már ő fogja a kuglereket kapni.) Néhány nap múlva kimért hangú feleletet kaptam. Persze, kissé bánthatta barátnőmet, hogy vőlegénye nekem udvarolt és őt, illetve hozományát vette el. — A doktort hamarosan elf-dedtem, (könnyű voll, mert sem virág, sem czukkerli nem emlckcztetett reá többe). A .barátnő* meg engem felejtett el. És lepergelt az élet rokkáján nyolez esztendő. S ime most ez a levél! Végre felbontom. Átható verbéna illat csapott meg Ahá — gondoltam magamban — dicsekszünk, hogy futja tiz pengős parfümökre! Sebaj! Ez még nem im­ponál. Lássuk a tartalm.it !* No. hál kedves barálom, ez a levél — daczára, hogy .diserét" nevü, borsos áru papíron volt írva, s az az erős illat majd elbódított — határtalanul józani­tólag hatott reám. Elegáns szavakkal, sima udvari.isko­dással felszólít, hogy ujitsuk fel barálságunka 1, meri csatornái, s uézi az ember bus.ui lehangoltau terményei lankadását, la-su hervad,Wit. Hiszen hogyha nézné .... de nem nézi már, hanem megyén ki idegeu világrészbe, pedig nem kel­lene nekik. Csak egy füttyentés a karádi és törökéri tiltok tájáu és én hiszem, hogy e szóra meg állapodnáuak. A Török ér. a Dedej ér és a Vas csatorna a gróf Lónyai-féle csatornák a karádi határou keresztül kassul vezetett társulati csatorna mind alkalmatos és kész csatornák, ha nem is az egész b idrogközi földek, de egy számottevő részének elöntésére . . , vagy hát kezdjük felül­ről a Latorczánál, jöhetne onuau a viz az egész Bodrogköz elöntésével. Vagy talán csak a meglevő gépek jöjjenek először mozgásba, hiszen 30 — 40 ezer holdat lehetne igy is meg­öntözni, virágos kertté, paradicso nmá alakí­tani át. Nem kellene nekünk bolgár kertész, nem adnánk akkor földeinket bérbe, hauem vissza csalogatnánk Atnerikábau élő híveinket és még azon felül ezereket telepíthetnénk le áldott határunkban. A nagyméltóságú föld mi velésügyi minisz­tériumban tevékenyen dolgoznak az alföld csatornázása, termékenyítése érdekében. Ne várjuk az idők teljességét! Méltóságodnak csak akarni kell, egy füttyentés a karádi és török­éri tiltón és meg van minden .... valakinek kezdeni kell. .... méltóságod vezérszerepre hivattatott, c-ak előre, a ki a zászlót viszi az ne tekintgessen hátra felé, ne nézegesse, hogy hogyan követik uyo nait, csak előre! Méltó­ságod egy munkájában azt írja, hogy egy el­ulób i idő en közös ismerőseinktől nevemet gyakrab­ban hallotta említeni s evvel felébredt szunnyadó ér­zelme irántam. Érzi, ho-y tulajdonkép szeret engem, s nem tudja feledni azt a .rajongó, ideális leányi, ki derűi kedélyevei oly sokszor el tudta űzni melankolikus gondolatait." Aztán néhány szóval . felemlítette, hogy hosszú európai utat tett e nyáron s hogy férje való­sággal a tnyerén hordja. Melesleg megjegyezte, hogy van egy kis leánya, de csak a .kisasszony" foglalkozik vele. (Persze neked inodern anya: „shockíng" a gyer­mekeddel foglalkozni) Érzelmes csókkal, barátsági ígé­retekkel búcsúzva oda kanyaritotla nevet divatosan, ol­vashatatlanul a végére. S azután jótt e?y utóirat. Ebben a post seriptumban pár szóval megemlíti, hogy melyik íürdőbpn piheni ki európai körútjának faradaltnait s hogy X. gróf allandó és hűsjges gavallérja. Lissa Ba­rátom ! Ez a P. S. volt a levél tulajdonk peni czélja. Dicsekszik az udvarlójával nyíltan, pirulás nélkül, mint a hogy eldicsekszünk avval: vettem egy szép vasderes csikót, vagy ajándékba kaptam egy bilikomot nyert, verseny agár kutyái. Ez az utóirat egyszerre minden neheztelés!, mit sok, sok asszony iránt érzek, hirtelen felszínre hozott lelkemben. S most ebben a hangulatban, önnel akarok beszélgetni, mert ismerem nezelét rólunk, asszonyokról. L jyeu egyszer önnek is egy jó n.ipja, midőn segítek önnek, hogy szidom a nőket. Ugy tudom ön allalanos­ságban nem szereti a nőiét. Gunyolódo kritikája, mint egy párbajra kiélesilett kard Ir gyé, minduntalan meg­sebez bennünket. Tudom, egyes asszonyokat, ön nagyon a pár fogasába vesz, n is tagadja, tu lom. S nagylelkűen védelmemre kel, ha a világ néha-néha egy-egy ineg­jegyz st fűz a mi barátságunkhoz. Ez a mi .barát-águnk" sok gondot ad nekem, sokszor tepelódóin fölötte, ál­matlan i zajukon at gondolkozom róla. Nem a saját lelkiismeretem t akarom megnyugtatni, erre nincs okom. M rt midőn n önt barátságommal megajándékoztam,­ti-zlában vol -un avval, hogy semmi inas hatalmasabb, erősebb érzelem nem lophatja magát szivembe. De az emberek oly kicsinyesek, nemjudják ^elképzelni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents