Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-16 / 46. szám

NYÍR I l> E « — Hangverseny. A nyíregyházi jótékony nőegylet a saison első mulatságát deczember ti án tartja meg. Hangversenyt ad a népszerű és tekintélyes egylet változatos műsorral. A hangversenyt táncz követi. Városszerte nagy az érdeklődés a kedves terv iránt. Hiszszűk, hogy a nőegylet első estélye nagysikerű lesz. — Jégsport. Korcsolyázunk e a télen? Ez a kérdés foglalkoztatja a Kolumbus, Mercur és Halifax híveit. Reménykedve tekintenek a közelgő tél elé, melynek biztató előjelei, a mindennapi dér, a sok téli kabat és piros orr, már mutatkoznak. Bizony ideje lenne, ha a tél már egyszer megemberelné magát. A mu t telen patikából _ hozattuk a jeget. A város meg gyárilag akarta a jiget előállítani. Az idén másképen lesz. A korcsolya egylet a legkomolyabb [előkészületeket teszi a tél illő fogadtatására. Apazonyi utcza végén álló pályát rendbe -zedette és ellátta villamos világítással. Csak tél legyen. A kellemes órák reményében, a mit a villanytól világos pályán elfogunk tölteni," már előre hálások vagyunk a korcsolya egyletnek. — Öngyilkosság. Jobb sorsra hivatott, szép reményekre jogosító fiatal ember vetett véget — borzalmas módon — e hó 14-én este 7 órakor életének: dr. Csongor József, gyulafehérvári kir. törvényszéki aljegyző. Családi gyász, nagyanyjának a halála szóllitotla haza, hogy részt vegyen a 14-dikén végbement temetésen. A temetőből hazaérki zve, elbúcsúzott családjatol, hogy az este 6 '/» órakor D;breczen felé induló vonattal visszautazhasson Gyulafehérvárra. Ki is ment a vasúti állomáshoz s felsétálva a sinek mellett a nagylaktanyáig, bevárta ott az este 7 órakor Nagykálló felé induló vonatot s az ott már csaknem teljes erővel robogó mozdony elé vetette migát. Ugy szedtek föl összeroncsolt holttestet. Az öngyilkosságot valószínűleg pillanatnyi elmezavarban követte el. Elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: Czukker Ignácz és neje született Zichermann Róza, mint szülők, Dr. Csongor Gergely, Czukker Etelka és Aranka mint testvérek ugy a magok, mint a széleskörű rokonság nevében fajdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a legjobb gyermek, testvér es rokon dr. Csongor József gyulafehérvári törvényszéki aljegyző folyó hó 14-én élte virágában, 25 éves koraban hirtelen elhunyt. A drága halótt földi maradványai 1902. évi november 16-án délelőtt 9 és fél órakor fognak az orosi utcza 17. sz. gyászházból az i/r. szertartás szerint eltemettetni. Nyíregyháza, 1902. évi november hó 15-én. Áldás és béke lengjen hamvai felelt. — Névmagyarosítás. Kokut József nyíregyházi lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel „Kőszegi"-re változtatta. — A kuruzslás áldozata. Lipcsei István, meg Szűcs Nagy János uram azok a bizonyos legöregebb emberek Oroson. A nyolczvanon tul lapos mind a kettő s gyerek koruk ota jó barátok. A mult napokban ágynak esett Lipcsey István, levelte a lábáról a köszvény. Igy találta Szűcs Nagy János s mikor megtudta a baját, mindjárt ajánlkozott, hogy kigyógyítja ő, hiszen már sok embert szabadított meg a köszvénytől. Meg is főzette Szűcs Nagy János a csodafa bogáncsát s megitatta a levét Lipcsei Istvánnal, aki az orvosság bevétele után pár órára meghalt. Szűcs Nagy András meg azt mondta a vizsgálóbírónak, mikor kihallgatta, hogy bizonyosan nagyon sokat ivott belőle. — Gyorsvonatok megállása les állomáson. A Budapest kpu.-ról délután 2 óra 15 perczkor Bécs felé induló és a Bécsből Bpest kpu.-ra este 7 óra 15 perczkor érkező gyors vonat f. év november hó 15-től kezdve Ács állomáson délután 4 óra 27 perczkor illetve délután 5 óra 6 perczkor utasok fel és leszállása czéljából feltételesen meg fog állani. — A maii), kir. államvasutak igazgatósága értesíti a szállító közönséget, hogy a hajóközlekedésnek az előrehaladott idény miatt való beszüntetése folytán a 1' izsony—Passau-n át irányuló vasúti és hajó/ási forgalomban a vasúti állomások árukat bezárólag csak f. évi november hó lő-éig báziási vagy zimonyi átrakodással elszállítandó küldeményeket pedig csak f. é. nov. hó 20-g vesznek fel. — A kedvezményes áru vasúti jegy váltására Jogosító arezképes évi igazolványok kiállítása az 1903. évre. Az 1903. évre kiadandó kedvezményes áru vasúti jegy valtásara jogosito arezképes évi igazolványok kiállítása immár kezdetét veendi. Szükséges ennélfogva, hogy az utazasi kedvezményre jogosultak közül a tenyleges szolgalatban állók, az uj igazolványok kiállitásálhivatali felsőbbségük utján, a nyugdijasok pedig közvetlenül az a ulirott igazgatóságtól (Andrassy ut 73 — 75 szám.) az eddigi eljárás szerint már most kérelmezzék. Minthogy pedig az 1903. évre egészen uj igazolványok adatnak ki s igy a jelenleg érvényben levő igazolványokba kapcsolt arczkepek nem használhatók, szükséges, hogy minden egyes igényjogosult uj arczképet terjesszen be. Az arczkép előlapjanak alsó szélére az illelő tulajdonos teljes neve tisztán és olvashatoan rávezetendő. Kezelési illeték fejében ezentúl is iga/o'ványonkint egy korona fizetendő készpénzben, a mi helyett bélyegjegek nem fogadtatnak el. Ezen illetéket legczélszerübb rendeltetésének pontos megjelölése mellett, posta utalványnyal a m. kir államvasutak főpénztára czimére (Budapest, Andrássy ut 75 sz.) beküldeni. Budapest, 1902. oktober hóban. A magy. kir. államvasutak igazgatósága. — A gyorsvonatok megállásának megszüntetés Acs és Györ-Szent-Iván állomásokon. Az Ács és Győr állomások között létesített kettős vágánynak megnyitása napjától azaz f. évi november hó 10-étől kezdve a Budapest keleti pályaudvar és L'm Bruck illetve Bics között közlekedő gyorsvonatok Ács és Győr-Szt.-Iván állomásokon nem állanak meg. Esthangulat. Messze földön egy lelket se látni. Az ut meglehetősen jaratlan; friss kerékvágás nyoma nincsen rajta. Mind a kél oldalon mező terül, mely valahol após rétté mélyed. Olt zsombikos van, meg egy karéjba futó nádaslerület. Alkonyodik s a nap már csak egy kis futamodásnyira van az ég szélétől. Ha odáig ér, lebukik, majd a felhők közé, amelyek mintha szürke márványból volnának kifaragva, oly mozdulatianok. Mégis kiérezni belőlük, hogy igazában al g van testök. Ha szél támadna, annak mindjárt engednének; márványkeblök egyszerre megpuhulna, mostani alakjok laza tengergőzzé válnék. Minél lejebb csúszik a nap, annál szélesebbé lapul az arcza. Fényes délben, az ég zenitjén, szinte csak félannyinak látszott, mint most amikor pedig veszített már lángoló ragyogásából s megengedi, izembe nézzünk vele. Ez a nagyobbodás északi csalódás: majd mindig látni, amikor felhőágyába ereszkedik a nap. Mintha elmosolyodnék örömében, amint megcsókolja a felhőt. Ettől latszik jóval szélesebbnek az ábrázata. A pusztai uton egy ökrösszekér halad. Ballagnak a czimeres szép jószágok; nincs okuk különös sietésre. A béres, aki nógatni szokta őket, hason fekszik a hosszú, deszkaoldalas szekérben ugy szunyókál. A durva kötélostort a szekérfenék deszkája közé szúrta; azt ott vígan lóbálja a szél, meg a szekérrázás. A girbe-görbe paszulykaró-nyél nagyokat hajladozik egy-egy zökkenéstől. A négy czimeres — mondom — mérsékelten erőlködik, minthogy üres a szekér. Csöndesen lépegetnek, a pároknak néha összeér a szarvok: olyankor halk csattanás hallik. Ahol sár van, ott megfeszíti a lábát a két hátulsó, ugy igyekszik. A két első fiatalabb, jóformán tinó mindakettő; azok inkább csak parádéznak. Nekik csak séta ez most. M

;g arra is ráér az egyik, hogy megpróbálja, hogyan esnék egy kis kérődzés, egy kis fűgombáz-majszolás. A szekér fölött varjuk váltanak át. Egy csapat fekete ördög, amely itt vadászgatott volt szöcskére, bogárra a mezőn s most indul hazafelé, a távolból látszó facsoport felé, ahol varjutelep van. Nagy károgással, rendetlenül szálnak. Némelyik libegve ereszkedik, mintha újból le akarna szállni; a másik neki futamodik a magasságnak s riogva kergeti a társát. Ugy hányódnak-vetődnek, mintha szél hajszolna őket, pedig nincs erős mozgása a levegőnek. Hanem az égalját már kezdi kiszínezni az a pirosság, amiből másnapra szelet jósol a gazda-ember. A varjuk előre érzik s máris ugy tesznek, minlha nehéz volna a szélben röpülniük. Impolyogva lódulnak tovább, szállások felé. Amint a zsombikos fölébe jutnak, nagyot rikkant közülök az egyik, a legszemfülesebb. Éles „csau"-t hallat s azt kétszer-háromszor megismétli. A varjusereget izgatottság fogja el s nagy károgásban tör ki valamennyi. A légi utazás az eddiginél is szabálytalanabbá válik, sőt hirtelen megakad. A vezér-varju visszakanyarodik s kiterjesztett szárnynyal libeg egy pont fölött, miközben kíváncsian görbíti lefelé a nyakát! Kár! Kár! . . . kiabálja meghökkenve, panaszkodva, talán káromkodva. Kár! Kár! . . . riadozik utána mindannyi. A recsegő lármába egy-egy „csau" keveredik, ami a varjuindulat legmagasabb hangja. Olyan hangverseny támad, hogy megriad tőle az egyik játékoskedvü tinó s nagyot ránt a kattogó szekéren. A szunyókáló béres fölérez s mialatt nekikezd, hogy fektéből feltápászkodják, vontatva kurjant egyet: — H-tjsz, le! hajsz! . . . Sárkány! Tán el akarsz ragadni? . . . Lomhán helyezkedik el azután maga alá gyűrt gubáján s liosszunyelü ostora után nyul, hogv vagy egyet csördilsen. De csak abban hagyja. Észrevett valamit, amire ellenzőt csinál a tenyeréből, ugy néz a lemenő nap irányába, amerre a varju-riadalom még most is szól. A zsombikos szélén, kint a mezőn, egy állat üget a nádas irányában. Sielne is, nem is. Hol megáll, hol elindul. Meglapul az útjába eső gazosban, de ott sincs maradása. Újra fölkerekedik s folytatja vándorlását, fölfölpislog a lármás varjukra, amelyek nyilván ő miatta háborodtak igy meg. Róka lopódzik végig a mezőn. Az imént bújhatott ki nappali tanyájából, az elhagyott nádas sűrűjéből, s most a vándorló varjak felfedezték. „Ihol a vörös hóhér! csau! csau!' — rikkantja az egyik. „Nézzétek a rablót, a csirkefogó hunezutot" — kiabálja a másik s azután az egész tömeg egy akarattal, egy érzéssel : „Kárt tesz! Kárt tesz! Kárt, kárt!" — mondogatják. A pusztai tolvajnak kellemetlen a nagy zaj, de kísérői száját nem foghatja be, ha azok magoktól nem akarják. Tán még legjobb is volna lelapulni, meghúzódni a zsombik között, hadd hinnék a buták, hogy vége neki. Akkor meg lebolondulnának, hogy kikezdjék. Iszen csak ez kéne. Egy hirtelen kaffintás és készen volna a varjupecsenye. Mindez csak ábránd; — hiábavalóság. A varjúnak is van ám magához való esze. Alighogy kizajongta magát, bele is unt. A vezér megint előre került s magasabbra emelkedik; a sikoltó „csaut már nem hallani. „Sorakozz! sorakozz! Indulj! indulj !" . . . ez már a vezényszó. Elhúznak a varjuk; — megint csak ugy libegnek — hintáznak a levegőben, mint az imént. Kavargó fekete pontokká válnak lassankint. Elhallgatnak. Ritkán száll vis.-za egy elkésett „kár!" — az is olyan inkább minlha csak visszhang volna. A nap éppen eljutott a felhőfoszlányig, amit egy, szerre bűvös varázslattal szépített meg. A szürkeségből középütt aczélkékseg lett; a márványtömb átválto. zolt lassankint a tenger sik vizet járó hajóvá ; a hajó | mintha most indult volna ei a parttól, amelyen görögtüzek égnek s azok visszaverődő fénye a búcsúzó gályára hull, tűzeső permetegének a formájában. S a gálya i bordái fölött végig rózsaszínű virágszalag fut. mintha nás/.utra csinosították volna igy fel. A menyasszonyt nem látni; az szemérmesen rejtőzik a hajó bársonynyal bélelt kajütjében ; hanem a boldog vőlegény, a tüzes, szerelmes, mosolygó nap, éppen most ereszkedik le Í tilkos fészek párnái közé, amelyek a sugarak alatt mintha gyöngén, puhán besüppedtek volna. Este van már. — Csáté te, Idres ! mozogj Bodros ! Idres, Bodros ! Igy biztatja a béres az ökreit. Már nem törődik a lopódzó rókával, lát ő olyat gyakran. Eszébe jut, hogy vahog néha a vörös hunezut, szép hideg, holdas téli éjszakán, amikor feleséget keres. Azt utánozza most magában, nagy egyedülvalósága tudatában. Azután elhallgatt s körülnéz: nem hallotta-e valaki ezt a bolondos kedvtelését. Inkebb nótáznék tán egyet. Érdes, jajongó, vontatott hangon kezd rá valami egyhangú dallamra, amiben az van, hogy egy legény, meg egy lány, kicseréli a szivét. Közben a jószágot is biztatni illik: Idres, Bodros! Az ökrök jobban lepkednek az egyhangú nótázásra, vagy talán a jászolt kívánják, minthogy látszik már a tanya, a fasoron tul. A szekérkaitogás nemsokára teljesen elhangzik ; a „vörös hunezut" teljesen magára marad a mezőn s nagyot ásit Fehéres torka megvillan, amint a fejét felemeli. A csöndes estében elkezdenek szólni a békák, róka koma azt hallgatja egy kicsit. Messzi.öl mégegyszer feljajdul a béres! „Hej kislány! kialáuy! kislány!" Csókolom a szádat 1 . . . A vörös bundás mintha vállat vonna. Neki ugyan mii.degy. Egyet gondol s besurran megint a nád közé, ahova vadrueza-hápogás csalogatja. Már itt a szürkület. Nem látni már sem a szekeret, sem a rókát. Mindjárt leszáll az ég. Bársony István. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 38163 I. sz. Pályázati hirdetmény. A magy. kir. államvasutak budapest—jobbparti űzletvezetősége, a vonala részére 1903. évben szükséges pályafentartási fák szállítására nyilvános pályazatot hirdet. Az 1903. évi megközelítő szükséglet, mely a megrendeles alkalmával korlatlanul felemelhető, vag^ leszállítható, alább van felsorolva, a végleges megrendelés, mely alkalommal az 1903. évben szállítandó fak pontos mennyisége és méretei szállítóval közöltetni fognak, folyó évi deczember hó végéig fog megtörténni. 112 köbméter jegenye fenyő deszka 45 „ luez 11 „ vágott luez fenyő fa 88 „ jegenye fenyő palló 34 „ luez „ „ 42 „ tölgyfa 118 „ faragott puha fa 104 „ „ tölgyfa 36 „ puha szálfa 29.000 folyóméter vágott puhafa lécz 153.000 drb. fedőzsindely 4.100 drb. kemény keritési oszlop. A fák szállítása 1903. évi február hóban kezdendő meg s 1903. évi április hó végéig fejezendő be. A fák 2 csoportra oszlott részletes méreljegyzékeit, melyek egyszersmindt ajanlati űrlapokat képeznek, a pályázati feltételekkel együtt a budapest—jobbparti üzletvezetőség (Budapest külső-kerepesi-ut nyugdíj házcsoport 2 szám.) anyag beszerzési osztálya szolgáltatja ki díjtalanul, esetleg küldi meg posta utján. A pályázati feltételek értelmében kiállítandó ajánlatok ivenkint egy korona magyar bélyeggel ellátva 1902. évi november 27-én déli 12 óráig nyújtandók be a bánatpénz 1902. évi november 26-án déli 12 óráig teendők be. Elkésve beadott vagy táviratilag tett ajánlatok valamint pótajánlatok figyelembe nem vétetnek. Budapesten, 1902. október hóban. Ae üzletvezetőség. 165603-1902. Hirdetmény. A magy. kir. államvasutak által kezelt helyi érdekű vasutak közös áru díjszabásához (II. Rész.) a X. pótlék lép életbe a következő tartalommal. I. Változtatások és kiegészítések az A.) általános részben. II. Változások és kiedészitések a B.) különleges részben é. p; a) A felső-eőr-tarcsa —felső-lövői h. é. vasút díjszabása. b.) A kun szent-miklós—annapataji h. é. vasút díjszabása. c.) A szentes—hódmező-vásárhelyi h. é. vasút díjszabásának módosítása. III. A tartalom jegyzék kiegészítése és nyomda hibák. Ezen pótlék magyar és német nyelven külön jelenik meg és a magy. kir. államvasutak igazgatóságánál (Budapest VI kor. Csengeri utcza 33 sz. a.) valamint az üzletvezetőségeknél példányonkint 10 fillérért kapható. Budapest, 1902. november hó 4. Az igazgatóság. 153738—902. sz. A magy. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése szerint kereskedelemügyi m. kir. Miniszter ur őnagyméltóságának rendeletéből a budapestfiumei vonalon Skrad és Delnice állomások között fekvő „Susica* kitérő f. évi október hó 1-én a személy es podgyászforgalomra megnyílt ított. 169818-902. szám. Hirdetmény. Vasútépítő munkák vállalatra bocsátása iránt. A f. év szeptember havában 147248 sz. alatt közzétett elő'etes hirdetésünk kapcsán az ungvölgyí vasút Nagy-Berezna végállomásától a magyar-gácsországi határszélig tervezett mintegy 56.0 kilométer hosszú, az alólirolt igazgatóság vezetése alatt kiépítendő állami vasútvonalnak felső, vagyis a tervezett Sztavua,