Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

TV T 1 R VIDÉK 3 nyairól, a visszatértekről; valamint intézkedtem, hogy lehetőleg megállapitlassék a kivándorlottak által évente haza küldeni szokott és a visszatért kivándorlók által hazahozott pénzmennyiség összege. A kivándorlás iránt való csábítás és annak előmozdítása tekintetében két eset meiült fel, mindkét esetben a vizsgálat haladéktalanul foganatosítva lett és az illetők szigorúan megbüntetve lettek. Az első esetben Feuerlicht Áron t.-pálezai lakos, ki a tiszai és kisvárdai járásban hajójegyek beszerzése és a csomagok elszállítása által közvetítette a kivándorlást, a tiszai járás főszolgabírójának az általam és III-ad fokban a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter ur által is jóváhagyott ítéletével 30 napi elzárásra és 400 kor. pénzbüntetésre ítéltetett. A második ily nemű eset Nyíregyházán merült fel, hogy egv Pap Miklós foglalkozás nélküli egyén Geszteréd kőzségbeli lakosokat kivándorlásra csábított, Nyíregyháza város rendőrkapitányának általam is helybenhagyott ítéletével 15 napi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre Ítéltetett és a város 8 nap alatti elhagyására köteleztetett. Ezenkívül áliitólag Nyír Bogdányban fordult meg egy asszony, ki a lakosságot a kivándorlásra csábította volna, ennek azonban kiléte a rögtön foganatosított nyomozás daczára sem volt megállapítható és többé sem ezen, sem más községben nem jelentkezelt. Ezen felmerült esetek következtében a hatóságokat a szükségélt intézkedések megtételére és a csábítók kinyomozására haladéktalanul utasítottam, a kellő óvintézkedések megtételére a helybeli csendőrparancsnokságot megkerestem. Magánutón értesültem további, hogy a kisvárdai és tiszai járás községeiben kivándorlásra csábító egyének fordullak meg, azonban a már emiitett egyéneket kivéve, a megtartott vizsgálat során semmi oly adat nem merült fel, melyből ily egyének működésere következtetni lehetne, ámbár magam is a hír vétele után személyesen a jelzett községeket bejártam, hogy a hír valóságáról meggyőződést szerezzek. Kegyeletes ünnepély. A néhai Fried Ármin emlékét megörökítő sirkövet az elmúlt vasárnapon állították fel szép közönség jelenlétében. Képviselve volt ott a hitközség, iskolaszék, Chevra kadisa, a szabolcsmegyei általános tanító-egyesület és ennek nyíregyházi járáskőre. Az ünnepség imával kezdődött. Ezt követte Halász Mór tanítónak, az iskola és kartársak nevében elmondott emlékbeszéde. Utána, dr. tíuttmann Zsigmond a volt tanítványok nevében tartotta gyönyörű előadással a következő beszédet, mely költői lendülete és hangzatos szónoki szépségével a hallgatókra mély benyomást gyakorolt : íme végig suhant már az ősz hideg lehellete, fagyos érintésétől elnémult a dalos madár, elsárgult a zöld lomb. A természet is haldoklik, nyugovóra ter. De hosszú téli álma után felragyog újra a tavasz éltető verőlénye és áldó melegétől új életet nyer a leghatalmasabb tölgy és a legkisebb fűszál. Mennyivel kegyelmesebb az alkotó a természethez, mig az ember sorsa — ha a sír sötét éjje reá borul — az örök enyészet, az örök elmúlás. De nem, a mi keblünkben is van egy érzelem, mely — mint a napfény a dermedt földből a virágot — felhő;za lelkünkből a hála és kegyelet adóját. Ez hozott itt össze bennünket, hogy felejthetetlen emléked előtt megdicsőült mesterünk, meggyujtsuk a kegyelet soha ki nem alvó szövétnekét, lerójjuk soha meg nem szűnő hálánkat és megmutassuk, hogy ez a néma sírdomb nem jelképe az örök feledésnek, hanem tanuja a mi meg-megujuló, soha el nem múló hálánknak. Mert rögös pályádon elfáradt tested itt nyugszik ugyan földanyánk kebelében, de lelked, szellemed tovább él bennünk, hiszen te voltál az, ki először vezettél be bennünket a tudás felszentelt csarnokába, a ki először nyitottad meg előttünk a hit fényes kapuját. A tudás lett a mi fegyverünk, a hit a mi vértünk az élet sokszor ádáz harczaiban, ezekben keres megnyugvást, új erőt a küzdelmekben csüggedő lelkünk. S ezeknek első csiráit te oltottad a mi szivünkbe, agyunkba. Sokan vagyunk, a kik mindezt neked köszönhetjük, széjjel szórt bennünket az élet forgat iga, de én hiszem, hogy mindnyájunk előtt meg-megjelenik jóságos arezod, körülölel bennünket szerető lelked, visszatérsz hozzánk és folytatod földi hivatásodat: tanitsz, oktatsz, vezetsz. Igen, ezt választottad élethivatásodul, ez töltötte be egész életed munkásságát, ezen az úton haladtál, annak töviseitől soha fissza nem riadva, haladtál mindig előre csüggedetlenül, szelid arczczal, tűrő lélekkel. Tanító lettél és tanító voltál a szó igaz, nemes értelmében, ennek és ebben éitél, s e hivatásodból csak a halál hideg, könyörtelen keze ragadhatott ki. — Önzetlen, önfeláldozó munkának töviskoszoru a jutalma, ez kijutott életedben neked is, de a te lelked el nem csüggedi, hivatásodat betöltötted, ama nemes harezot megharczoltad, a hitet megtartottad. Áldott legyen mindezekért a te emléked, és az égbe visszaröppent lelked tekintsen alá reánk, volt tanítványaidra is, s ott fenn az égi trón zsámolyánál könyörögj érettünk, hogy az általad elvetett mag terebélyes fává fejlődjék a te dicsősegedre, a te emlékezetedre. Kedves mesterünk Isten veled. Végül Lieber Saul főkántor, a hitközség, iskolaszék, tantestület és Chevra Kadisa nevében búcsú imát recitált. Ezzel az ünnepség véget ért. « * * A kegyelet és hála magasztos érzelmeinek megnyilatkozását latom a lefolyt ünnepélyben. Sokszor és sokaktól hallottam, megboldogult kartársam emlékét áldani. Másféléve mult, hogy az élők sorából távozott. Azóta mondhatom, ha .tanítóról" volt szó, az ő kedves abrázata lebegett e beszélgető lelki szemei előtt: a mintaszerüség és tökéletesség igaz képében. Én sajnos nem élvezhettem soká tiszta jellemét, finom érzését és kitűnő tanítói tehetségét. De élvezi az ő igaz tanításainak áldásos hatását egy egész nemzedék. „Csak az arathat szeretetet, ki szeretetet vet." És hogy az általa elvetett szeretet gyümölcsöt érlelt, érett és kedves gyümölcsöt; mutatja az irányába lerótt kegyelet. Igen e kegyelet, mely csakis szeretetből származhatik. Fried Ármin szorgalmas, becsületes munkása volt a népnek, méltán rászolgált arra a tiszteletre, melylyel adóztak néki: hitközsége, kartársai, tanítványai és minden ismerőse, midőn közadakozásból gyönyörű síremléket állítottak sirja jelzésére. Sírja jelzésére mondom, mert emlékét nem a kőbe vésett betűk, hanem a szívek tabláiba vésett tanítások örökítik meg. Fábián Ferencz. az ártatlan fiúnak szégyenkezned kell. Oh, Istenem, de súlyos a megpróbáltatásén rajtam! Miért is kellett régi bűnöm em'ékenek sírjából feltámadnia?" Mig ezeket mondta, megeredt könyeinek folyása. S fiának nem volt szemrehányó szava, hiszen ő oly életét tanulta megismerni atyjának, melyért csak tisztelnie kellett s jó anyja is azzal az intéssel hunyta le szemeit: „Fiam, soha meg ne tagadd apádat!" Ó csak egyet érez immár : szenvedő atyja iránt szánalmat. Átkarolta zokogáslól tántorgó atyját, vele sírt s könnyeiben ott volt a gyermeki szív őszinte bocsánata. Szegény Gáborra, mint azt aggodalommal előre sejtette, másnap uj bánat következett el. Kovács Zsófi apja a kézfogónál szerepelt egyik tanutói visszaküldte a jegykendőt ; a lelkésznél is bejelentette, hogy harmadik hirdetés ne legyen, mert rabviselt ember fiának nem adja leányát. Visszamegy Varga Gábor házassága, beszéltek az emberek. S tudtak nemcsak a Vargáék házában uralkodó bánatról, hanem arról is, mely szegény Zsófi szivét tépte, orczái rózsáit hervasztotta. Az előbb élénk leány elnémult, nem forgolódotl dalolva virágos kertjében, kereste a magányt s éjjeleken keserves könyekkel öntözte feje alját. Hiába akarta atyja meggyőzni azzal, hogy nem lenne hozzá méltó az a házassag ; hiába vigasztalgatta édes anyja szerető szóval, megnyugodni, lemondani csak nem tudott. Hiszen az ő Gaborja oly jó, oly nemes indulatu ifjú, ki semmiért nem okozható. Apja pedig eleget megbűnhődött. Ennek számára is az ő szive a mentséget legelőbb találta meg, iránta az ő szive legelőbb engesztelődött meg, érezte, hogy a ki oly jó fiút nevelt, mint az ő Gáborja, az rossz ember nem lehet. Gábor, szive kesefüsége között abban a biztos tudatban talált megnyugvást, hogy őt az ő Zsófikája szivéből kitaszítani nem fogja sohasem. A nyár elmúlt, az ősz is eljött hervasztó szelével! S az ősz virágaival együtt hervadozott a búi Zsófika is. S az apa még mindig keménykedett; de az anyai Szív ne.in szűnt meg vigasztalni szerető szóval, omló 5yiregyliázii egészségügye szeptemberben. Egészségügyi jelentés. A folyó év szeptember havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkeztt halottjegyzőkönyvek adatait, sokkal rosszabbak voltak mint a mult év megfelelő havában. — Az elmúlt év szeptember havában elhalt 61, addig ez év augusztus havában a halálozás 82 mutat, több tehát 2l-el. Nem szerint elhalt fi 39, nő 43. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 48, földmíves gazda 14, iparos és kereskedő 18, értelmiségi 2. Ezeken kívül halva született 3, kora szülött volt 0. Idegen határbeli el lett Nyiregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 10. Élve született 131, és pedig 74 fi és 57 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 10, és pedig 4 fi, 6 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 49-el. Házasságot kötött 16 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 10, nő 5 = 15, ág. ev. fi 22, nő 28 = 50, helv. hitv. fi 3, nő 2 = 5, gör. kath. fi 3, nő 6 = 9, izraelita fi 1, nő 2 = 3. Életkor szerint 0—1 évig =• 40, 1—5 évig =20, 5—7 évig = 2, 7—20 évig = 4, 20—30 évig = 3, 30—40 évig = 2, 40—60 évig = 3, 60—80 évig =7, 80 éven felül 1 ; összesen 82. A város belterületén elhalt 53 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 38, kik közül nem lett gyógykezelve 2. 7 éven felüli volt 15, ezek mind gyógykezelve voltak. A város belterületén elhalt 53 egyén közöl tehát nem lett orvosolva 2 egyén. A város külterületén elhalt 29 egyén, kik közül 7 éven alóli volt 2i, ezekbjl nem lett gyógykezelve 8, 7 éven felüli volt 5, ezek mind}Jvoltak orvosolva, a külterületen elhalt 23 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 8. Az összes 82 elhalt közül tehát 10 nem lett gyógykezelve. Sem orvos rendőri hullaszemle, sem orvosrendőri bonczolás nem volt, valamint törvényszéki bonczolás sem. volt. Orvosi látleletet egy könnyű testi sértésről állítottam ki. Piacz és élelmi szerek vizsgálatakor semmi rendellenességet nem tapasztaltam. Nyíregyháza, 1902. évi októbar 5. Dr. Trajtler Soma. városi tiszti orvos főnök. könyekkel. „Ne félj, leányom, mindent jóra fordít az Isten." Most már erélyesen az ifjak pártjára állt. Mikor együtt volt férjével, szivére beszélt: Ne légy kérlelhetetlen, nézd, hervad lányod, mint a liliomszál. Meg tudsz-e majd nyugodni, ha a bánat sírba temeti ? Ne légy oly szigorú Ítéletedben Varga Sándor iránt; nem ismered-e szent vallásunk szavát: NJ ítéljetek, az Ür az, a ki megítél Az Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Mióta mi ismerjük Varga Sándort, nem ugy élt-e, mint megtért keresztyén: előljárva munkás szorgalomban, emberbecsülésben, szép családi életben, az Ür házának buzgó látogatásában, a szegények gyámolitásában és minden jóra irányuló áldozatkészségben ? Végre is, ki volt az, ki őt megvádolta ? Egy országkerülő sehonnai, egy hitvány csavargó, ki — mint az újságból tegnap olvastad — ocsmányul pusztult el Völgyes község határában, mint holt részeg belefúlván az országút sáros árkába." S minha összebeszélés történt volna, a közvélemény is a fiatalok pártjára állolt. Az emberek, mintha mitsem hallottak volna, ugy bántak Varga Sándorékkal, kivált mikor látták, hogy lelkészük is el-ellátogat hozzájuk, gondolták, nem lehet rossz ember az, kit az Ürnak tiszteletreméltó szolgája is ugy megbecsül. Pedig nem egyébért járt az hozzájuk, mint azért, hogy vigasztalja őket szomorúságukban s megkönnyítse sziveiknek terhét! Mindez meglágyította Kovács József szivét is és titokban, felesége, leánya tudta nélkül, a szent karácsonyt megelőző alkonyon elment Varga Sándorékhoz. Bekoezogtatván, komoly beszélgetés kőzött találta az apát és fiat. Meglepetéssel látták, hogy Kovács József a vendég, ki az Ür nevében köszöntött be hozzájuk. Kezet fogván az apával, megrázta kezét ily szóval: „Szeretettel jöttem hozzád, Varga Sándor!* Majd a fiu kezét szoritá meg melegséggel, ezt kérdezvén tőle: „Gábor fiam, akarod-e feleségül leányomat?" „Néiküle nem is élhetek" volt a felelet. Az öreg Kata néni, mikor e közben belépett, három könyező alakot látott maga előtt, kikkel aztán — átlátván a jelenet okát — maga is egyült könyezett. ÚJDONSÁGOK. i: Október 6. I

A 13 aradi vértanú kivégeztetésének évfordúlóját az idén is kegyeletes modon ünnepelte meg városunk közönségé. A gyász istenitisztelet most is az ág. ev. templomban volt, ahol a varmegyei tisztikar Szikszay Pál alispán vezetése alatt, a városi tisztikar pedig Májerszky Béla polgármesterrel az élén jelent meg. A népiskolák felsőbb osztályú növendékei es a főgimnáziumi tanuló ifjúság lanitóik, illetőleg tanáraik vezetése alatt vettek részt a gyász istenitiszteleten. A városi dalárda alkalmi éneke után tieduly Henrik lelkész mondolt megható imát, mire a kegyeletes ünnepély a Himnusz eléneklésével véget élt. — Vármegyénk képviseletében, a kolozsvári Mátyás-király szobornak ma 12-én végbemenő leleplezési ünnepén báró Feilitzsch Berthold főispán ur ö méltósága fog megjelenni. — Megsemmisített inegyebizottságl tagválasztás. A m. kir. közigazgatási bíróság a mándoki választó kerületben uiult évi október 29-én megtartott törvényhatósági bizottsági tag választást a beadott panasz folytán megsemmisítette, mert a bizalmi férfiakat nem a választók jelölték ki, hanem azok megkérdezésé és hozzájárulása nélkül a választási elnök nevezte ki. — Kitüntetés. Ö felsége a király Lengyel Endre hajdudoroghi g. kath. püspöki külhelynöknek, volt nagykállói g. kath. föesperesnek a Szent Györgyről nevezett szobránczi czimzetes prépostságot adományozta. — Kinevezések. Báró Feilitzsch Berthold főispán ur őméltósága Okolicsányi Zoltán és gróf Pongrácz Kálmán közigazgatási gyakornokokat tiszteletbeli aljegyzőkké nevezte ki. — A nyíregyházi pénzügyigazgatóság Weinberger Mór nyíregyházi lakosi a nyíregyházi in. kir. adóhivatalhoz díjtalan adóhivatali gyakornokká nevezte ki. — A Rákóczy szoborra elrendelt gyűjtésnek idáig is már szép eredménye van, amennyiben ez ideig 1822 korona gyűlt össze. A gyűjtés még folyamatban van — Jegyző választás. Kemecse község jegyzőjévé az e hó 7-én megtartott választáson Ébner Jenő keéki körjegyző választatott meg. Nagy-Halász községben 8-án volt a jegyzőválasztás, amikor is Újhelyi Sándor vármegyei számtiszt egyhangúlag megválasztatott. — Uj ügyvéd. Dr. Propper Dczsi, dr. Flegmann Jenő ügyvéd eddigi irodivezetője, az ügyvédi képesítő vizsgát a napokban Budapesten sikeresen letette s tokaji utcza 14 szám alatt ügyvédi irodáját megnyitotta. Rövid barátságos beszélgetés után meghívta Kovács József Vargáékat még azon estére szives látogatására. Mikor haza ment vidám hangulatban, felesége elkezdte faggatni: „Hol voltál, hogy ily jó kedved van?" „Majd megtudod — volt a mosolygó válasz — készítsetek gyorsan vacsorát, de jó ízűt ám, nehogy szégyent valljak miattatok, mert tudjátok meg: vendégeket hívtam huzzánk vacsorára! Nem valami jókedvvel -- hiszen jártokban keltükben velük volt szomorúságuk — anya és leánya vacsorakészitéshez fogtak. Még el sem végezték dolgukat, a konyhára idegen léptek zaja, ajtó kopogtatás és édes apjuk szives „Isten hozotf-ja hallatszott. Mint illett, a vendégek rövid köszöntése végett ők is bementek s mikor meglátták, kik a vendégek, majdnem legyökereztek lábaik ; a meglepetést felváltotta aztán az örőtn : szülők és gyermekek egyesültek a fellelt közős boldogságban. Felvirradt szent karácsony napja, mentek az emberek seregesen az Ür házába, hol hangzott az Ur angyalának szava: Hirdetek néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lészen, mert született néktek a Megtartó, ki a Krisztus Dávid városában! Senki sem érté ugy meg e szavakat, mint Varga Sándoiék és Kovács Józsefék, hiszen az ö szivük számára a Krisztustól származott szeretet hozta a legtisztább karácsonyi örömet: a rosszakarat által már-már elrablott családi boldogságot. A ki a templomban az ő áhítatot és örömöt tükröző orczájukat nézte, mind tudta azt, hogy Vargáék és Kovácsék a szeretetben összetalálkoztak. Ügy lett biz az ! Varga Gábort és Kovács Zsófit újra kihirdették és a beköszöntött farsangon az ő lakodalmuk volt a legelső. Alapítottak egy boldog családi életet, melyért az öreg Varga nem szűnt meg áldani az irgalmas, gondviselő Istent s melyet az ő halála utan is nem szűnt meg áldott szellemként vezérelni az Urnák félelme.