Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-02 / 9. szám
XIlll évfolyam. 9, szám, Nyíregyháza, 1902. márczius 2, szabolcstArmesye hivatalos lapja. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZA.BOLOSMEGYEI ÁLTALiNOS TANÍTÓ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meir jelenik hotonkint etrywzer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: i A z ^fizetési pénzek, megrendelések s a DOítfcn vagy helyban házhoz hordva: , .. J , ... , , , E«é«» írre 8 korona. 'zetkuldcse targyaban leendő felszoríi érre . '. 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos Negjed ín-e 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A Kj-é* jepiS é, tanitó araknak egéy ívre (Jánószky ház) intézendők. «n»k aégy korona. Egy szám Ara 20 flllér. J ' A lap szellemi részét képező küldemények, a uerkeutó ctime alatt kéretnek oekUldeni. Bérmentetlea levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kirauatra • az illető költségére küldetnek ti:az. Hirdetési dijak: Minden n&gyuer bisibozott petit sor egyszer közlése 10 flllér; többszöri közlés esetében X fii. A nyllt-téri közlemények dija loronkint 60 fillérApró hirdetéiek 10 szóig 40 fi!., minden tovibbi sió 1 fll. Vutag betável szedett ketsz-rcMnn számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részere a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernit es Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oorn & Comp. által Hambtrgbin Hivatalos rész. 342—1002. Szabolcsvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál évi 1100 korona törzsfizetés, 120 korona Ukpénzzel rendszeresített közigazgatási gyakornoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy az 1883. évi L t. ezikk 3 és 6 §§-aiban előirt minősitvényüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi mimius hó 25-ig, mint záros határidőig nyújtsak be. Nyíregyháza, 1902. február hó 26-án. 2—1 Báró Feilitzseh Berthold, főispán. 3520 — 1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. 1 Járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgámestoréuek és a községek elöljáróinak. A dadai felső járás főszolgabírójának 1121 — 1902. K. azáiu alatt beterjesztett körözvényét szabályszerű nyomozás és közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1902. február 23-án. Szikszay Pál, alispán. 1121 —1902. K. Körözvény. A rakamazi csendörőrs jelentése szerint folyó évi január hó 29-én Timár községben egy magát Kovács Jánosnak nevező, ismeretien illetőségű elmebeteg egyén vételeit őrizet alá. Személyleirása: születési helye ismeretlen, termete álaeáony, haja fekete, szemöldöke fekete, szeme sárga, álla kerek, arcza gümbölyű, különös ismertető jele: jobb keze fején H. J. tetovirozás van. Ezen körözvény nevezett illetőségi helyének köröztetése végett kiadatik. . Gáva, 1902. évi február hó 6-án. Simák, tb. főszolgabíró. A „NYÍRVIDÉK* TÁRCZÁJ A, A kápolna. — Uhland. — Kis kápolna áll a bérczen. Messze néz a völgyön el; Lenn a réten jókedvében Ifjú pásztor énekel. Bús harangszó, gyászos ének Zúg alá félelmesen, ; S a vidám dal gyermekének Hangja elhal csendesen. Ott fenn adják át a sírnak, Aki itt lenn vigadott . . . Ifjú pásztor, majd felsírnak Érted is a gyászdalok ! Alamizsna. — Coppéc. — Kis ablakom mögül szép nyári estelen Gyakorta látom őt, a mint a szögleten Árulja önmagát világ czégéreül . . . Nem messze tőle egy sápadt leányka ül Sötét kapu alatt, éhezve, rongyosan, Olcsó virágait kínálván hasztalan . . . S 6, ki gyalázatot hurezol selyemruhán. Magvárja lopva, míg elszenderül a lány — S úgy ád alamizsnát kezébe hirtelen . . . — Megszánod őt, ugy-é, irgalmas istenem! Remélni és osalódni . . . Remélni és csalódni . . . Van-é, ki nem remélt ? S van-é, ki nem csalódott ? Az isten tudja, mért! Álmot szövünk tavaszszal, Ez életünk sora, És álmainkat őszszel Sem érjük el soha. Szabolcs kivándorlók. A m. kir. belügyminisztériumtól naprólnapra egy-egy szomorú csomag érkezik a vármegye alispáni hivatalához: útlevelek! Néha 20, néha 30; néha 50 — 100 is! Így megy ez szakadatlanul néhány hónap óta Mintha csak valamiféle láz fogta volua meg népünket: az ismeretlen világban való boldogulás álma! Eldorádóról, ahol késsel a szalonájukban futkosnak a disznók s pirosra sült fehér bélü zsemlyék függnek a fűzfa ágou. A vármegye alispánja a hót folyamán kiszállott a tiszai járás négy községébeu, hogy megismerje és tanulmányozza közvetlenül az okokat, a melyek népünket ebbe a kivándorlási lázba belecsábitották. Sokat látott meg és sokat tapasztalt bizonyára, mert legelső lépését ebben az akciójában a legjobban kiválasztott helyen tette meg, és mert népünk ösmeretének minden föltételeivel rendelkezik. A szabolcsvármegy"! tömeges kivándorlás, a kivándorlásra késztető okok megösmerése és földerítése szempontjából a legérdekesebb társadalmi problémák egyike — — — és a legszomorúbb valóság. A mi kivándorlási statisztikánk adatai szerint a kivándorlók 90 °/.-ának van háza, földje s egy kis szőllője. Hogy az uti költséget megszerezhesse, eladja a földjét vagy a szőllőjét. A házat megtartja s ott hagyja benne az aszszonyt s a gyerekeket. Kifizeti előbb azonban adósságait: a bankokban, meg a botosnál, meg És egyre ostromoljuk A földet és eget, Es egyre sír a lelkünk A bús romok felett. Boldog, ki már tavaszszal Tanult lemondani, S kit őszszel is hevítnek Az ifjú álmai! Giuseppe. A harmadik csók. — Amerikai történet. — Mr. Danville csúnya is, vén is, agglegény is, de mind e három természettől adományozott sebére volt egy szépség tapasza: a pénz. Ez tudvalevőleg a leghathatósabb és legjobb sebtapasz. Rendes vendége volt a híres .Három angyal* borés sörhelyiségnek a Norfolk-utczában, hol egy igazi élő angyal, a Nettike sürgött, forgott. Nettikét igen szemrevaló teremtésnek tartotta az egész gárda, mely a „Három angyal'-hoz járt szomját enyhíteni és nem egy, ezek közül szívesen beszélgetett Nellikével, a mikor a sör- vagy boradagot felszolgálta. Mert Nettike pinczér leány. Még pedig a kiválók egyike e szakmában. Olyan kedvesen tudott újságokat beszélni, hogy gyönyörűség volt hallgatni. A Nettike igen kevés pénzzel rendelkezett, lévén fizetése szörnyen sovány, de szép és becsületesnek tudta a világ. Egy estére hajló délután mr. Danville, midőn a negyedik pohár fröcsnél tartott, egy ajánlatot tett a szép pinczér leánynak. — Szörnyen szép fruska vagy te Nettike, mondta Danville Nettikének, midőn az ötödik polgári pezsgőt az asztalra tette és állát megcsipkedte. — Örülök, hogy mr. Danvillének ,is" tetszem, válaszolta szerényen a leány. — Ejnye, de nagyon hangsúlyozod azt az ,is' szócskát, pattant fel az agglegény! Hát azt hiszed, hogy mindenkinek tetszel? — aki ezzel rrndszerint ugyan az szokott lenni — a kocsmárosnál, Íme egyik oka a kivándorlásnak : a,szegény ember hitele.' Amilyen ügyefogyott, s ahogy a mi pénzintézeteink épen a legszegényebb és törvényben járatlan népüukkel szemben elbánnak, ha hitelre szorul, hát bizony az a szegény ember nem csak a bank fiskálisát, de még a banki szolgát is honorálja, míg egy-két száz forint >s kölcsönéhez vagy 20 */• levonással hozzájut. Csak közbevetőleg és egészen röviden emiitjük itt meg, hogy az országos központi hitelszövetkezet, amelynek itt vármegyénkben is már sok. u. n. fiók-intézete van, a „kis ember" hitel igényeinek ellátása szempontjából micsoda pusztitóau rettenetes eljárást és gyakorlatot követ azzal, hogy — jelzálogra alapítva a kölcsön adást, azt a „kis embert* nem csak telekkönyvi ingatlanának hiteles kimutatására s ezzel együtt kataszteri birtokivének szintén költségbe kerülő beszerzésére kötelezi, de még azt is megkívánja, hogy a kért kölcsön előzetesen betábláztassék. Es azután megtörténik az is, hogy az igy előkészített s a szegény embernek sok néhány forintjába került kölcsönt megtagadják, s akkor az az aszegény einber megint csak forduljon az ügyvédhez, hogy törültesse le a nem sikerült kölcsön betáblázását. A 10%-os pénz terhével nem bírhat sem a munka, sem a föld ! Sem a szegény ember, akinek a kis földje jó ha gabonát kenyérnek és krumplit házhoz valót, megterem, sem a nagyobb birtokos, aki — Legalább a vendégurak valamennyien ezt mondják, ha más szavakkal is. — Nem hazudnak, viszonozta Danville, és miután végig simította gyér hajszálait, veres és ritkás bajuszul kezdte pödörgetni. Te szép állat vagy. — Állat? kiálltotta kissé méltatlankodva a leány. — A biblia egy tétele igy mondja. De hagyjuk ezt. Nekem egy ajánlatom van részedre. Nos, nem vagy rá kíváncsi ? — Azt mondja anyám, ho^y a kíváncsiság a vétekkel egy sorba helyezendő. — Igazsága van a te anyádnak. És mivel, hogy nem vagy kíváncsi, elmondom. Ha te háromszor megcsókoltatod magad, én neked 100 dollárt adok, — mondta, nagyot nyelve Danville. — 100 dollárt ? — Igen, egészben vagy felaprózva. — Nem tréfál? — Egy cseppet sem. A kis leánynak nagyot dobbant a szive, 100 dollár rengeteg sok pénz ! Mennyi mindent vásárolhatna ő öreg, beteges anyjának a télire. Egy bélelt téli felöltőt, jó vastag talpú czipőt. Milyen örömet szerezne ezzel az édesnek, a drágának. Rövid gondolkozás után felcsapott. — Nem bánom, megengedem, hogy megcsókoljon, de azután azonnal kérem a pénzt, szólt pirulás közt a Nettike. — ÁH az egyezség, felelte nagy érőmmel Danville és egyszer, majd kétszer megcsókolta a rózsás piros ajkát. Netti egész nyugodtan tartotta ajkát, de mikor a harmadik csókra került a sor, mr. Danville abba hagyta csókolózást. — Nos P kérdé a kedves leány csókra nyújtva száját. — A harmadik csókot elengedem, viszonozta a vén kecske. — Nem bánom, örvendezett a leány, kérem a pénzt ? — Nincs nálam, majd alkalomadtán elhozom, viszonzá a rókamáju Danville, ki a csókok élvezése után
