Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-09 / 6. szám

XXIII. évfolyam. 6, lSzííW. Nyíregyháza, 1902. február 9, HIVATALOS A SZAB0L0SVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetsnkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: poet&n vagy helyben házhoz hordva: Etgész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A közeégi jegyxő és tanító araknak egész évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. Az előfizetési pcnzel:, megrendeléseit s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldeménjek, Hirdetést dijak : a M?rkeíxtó cíime alatt kéretnek beküldeni. „. . . . .. .. "... „, ... , . . , . . , . ,, Minden oégyutr hnákezott petit tor agytier Bérmentetlen letelek csak umort koktól k9llése 10 fiM<r

; ,j

b

k,

rí

r| kőll

í, esetében 8 fii. fogadtatnak e . ' A nyílt-téri költemények dija loronkint 60 fillér; A kéziratok csak világos kívánatra • ai Apró hirdetések 10 sióig 40 fii. .minden tovibbi ssé illeti költségére küldetnek Tissia. l 81. Vastag betűvel si^dett kétsiero"'! sximlt. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V„ Ecketen Bernit és Áüalános Tudásití által Budapesten, Haasen3teln és Vogier irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oorn & Co.np. által Hami>urgb.in. Hivatalos rósz, 2879—2880 1902. K. Szabolcsváémegye alispánja. Babér János anarcsi lakos a kisvárda—k.-helmeczitvh. közút kisvárda—anarcsi szakaszán ideiglenesen alkal mázott utkaparó állásról lemondását benyujtla. Véghatározat. Babér János anarcsi lakosnak az utkaparói állásról történt lemondása a f. évi február hó 28-tól kezdődő hatálylyal ezennel elíogadlatik s ily formán a fenli tvh. útszakaszon üresedésbe jött s 503 kor. 24 fdlér évi javadalmazással ellátott s Anarcs község lakhelylyel rondszeresitelt utkaparói állás betöltése czéljából a pályázat meghirdettetik s a pályáz i kivánók felhivatnak, hogy előző szolgálatukat, erkölcsi magaviseletüket és kalonai szolgálatukat igazoló okmányaikkal felszerelt palyázati kérvényeiket Szabolcsvármegye alispáni hivatalhoz a f. évi február hó 25-ik napjának d. u. 5 óráig, mint legvégső határidőig annál is inkábh benyújtsák, mert ezen határidőn tul beérkező kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak meghagyatik; hogy az ezen véghatározatban foglalt pályázati hirdetményt hatóságuk területén haladéknélkül t'gyék közhírré. Miről a kir. államépitészeti hivatal, Nyíregyháza város polgármestere és a községek elöljárói, a „Nyirvidek" vm. hivatalos lap, vé^úl Babér János anarcsi lakos a kisvárdai járás főszolgabirája utján a jelen véghatározaton értesíttetnek. Nyíregyháza, 1902. február 7. Szikszay Pál, alispán. Nöemancipáció. „Igazság, .jöjjön el a te országod!" Jóllehet, szerénytelennek látszom, midőn egy éltesebb nő, egy anya nézetei elleu merek szót emelni; ámbár előre bocsátom, hogy azokat sem megezáf tini, sem ellenök i gatni nincs szándékomban; sőt készséggel ismerem el, hogy saját jól felfogott érdekei szempontjából igaza is lehet, de azt nem kiváuhatja tőlem senki, A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Sajtóhiba. Szerkesztő ur, sajtóhibára Hívom figyelmét íme fel, Avagy hiba, kivált ha másé Nem minden embert érdekel ? . . Nem is kell messze tévedezni, Hogy megragadjuk a hibát. (Csak egy a baj : szörnyű nagy a por S ily nagy porban tisztán ki lát?) . . . Mikor leszáll az est szelíden - S szemét behunyta már az ég, Nem jjjedünk meg barna éjtől, Hisz minden utczán villany ég, . . De hogy ha néha, (úgy mindennap) Nem fényes a láng, csak lila. Szóval lassanként elsötétül . . . Ugye világos a hiba ? Dehogy hiba (uram, ugy látszik Ön mindenben csak azt keres. Látja például, a nappali Világítás tökéletes) Hogy rend a lelke minden ügynek, Óh, azt mi tudjuk teljesen Mindenre van szabályunk, ám a Mindent hiába keresem. A kis színháznak rendszabálya Már nyomtatásban megjelent. Meghatva várom a jövendőt, Ha már nem látom a jelent. Hiába is figyelném én a Múzsák teremtő lángszavát, Hisz nem terem ott más, mint széna, Hol üdvözölném Tháliát . . . A rendszabály, oh megvan bölcsen De szülészet, — minek is költsem ? hogy ez elveket magamévá téve, azoknak meghódoljak ! Hogy a férfiak túluyomó része küzd a nőemancipáció fejlődése ellen, azért nem haragszom, sőt természetesnek találom, hiszen édes mindannyiunk többé, kevésbé megbocsátható bűne az önzés! Dehogy maguk a nők, midőn méltányos jogaikért küzdeni, zsarnokság alól fölszabadittatni, jövőjüket biztosabb alapra fektetve maguknak existentiát alkotni lennének most hivatva, nem tuduak lelkesülni e magasabb eszmékért, melyeknek elóharezosát legelső mérkőzése alkalmával visszavezetni engedték azon a nevezetes „Bessenyei estén

4?! Bocsánat! Ezt már nem tudom hangtalanul tűrni! Pedig sokan vagyunk és sokaknak szemeiben büuünk az, hogy többen merünk létezni a férfiaknál; kik nem is késnek — kezdve a pelyhező ál 1 u ifjúságtól a kopaszodó agglegény urakig — kíméletlenül fitymáló orrhangon odakiáltani a világnak: .Nősülhetnék! Hiszen oly potya a lány, egy ujjamra tiz akadna, ha kezemet értök kinyújtanám!" Ilyen, és ebhez hasonló megaláztatást kénytelenek voltunk igenis eltűrni addig, mig szerény tehetségeinket nem érvényesíthettük csak a főzőkanál, gyermeknevelés és köszvényápolás terén! Ámde ma, midőn tér nyilt nekünk is, bebizonyithatni, hogy megálljuk helyünket a létért való küzdelemben épp úgy, mint egy arra hivatásos férfi, — most csak uem engedhetünk önérzetünkön hasonló módon csorbát ejteni! Igazság, jöjjön eí a te országod! Ön nagys. asszonyom, bizonyára a sors kegyeltjeinek azon kicsiny categoriájához tartozik, kik boldog családi életet élve megmaradhattak elvhűséggel ősanyáink hagyományaihoz ! Én részemről e mai ritkaságok általános korát Mit mondjak erre mást, hacsaknem lm ezt, hogy: Filius ante patrem Mosolvgva járunk utczahosszat Újságot nékünk vaj mi hozhat ? Egyik nap olyan, mint a másik, Fogunk külömbre nem is vásik. Ha mit a végzet közénk dob le, Csak ugy maradjon, jól van, dobre ! Világmegváltó, fényes eszmék, Avult mese ilyet ki vesz még? . . . (Tudja-e Őn a filiszterscg Mi fán terem, miféle fajzat ?) Ha tudja, ugy jobb, hogy ha hallgat. Ki meg nem tudja, — óh mi törpe ! — Csak nézzen szépen a tükörbe. Miről is kellett volna szólnom A „sajtóhiba" czím alatt ? Thyü, hiba van. most vettem észre, Mikor az idő elhaladt . Ej ! ez is a sajtó hibája. Aláz' szolgája! Bartos Sándor. Nőemancipáció. Semmi sem bizonyítja inkább Halasi János dr. eszméjének, a nőemancipációról való nyilvános vitatkozásnak, közérdekűségét, életrevalóságát, mint az a körülmény, hogy nemcsak az estélyen résztvevő közönség kisérte a vitatkozókat a legodaadóbb figyelemmel, de az is, hogy a helyi sajtóban is élénk visszhangot keltett. Mindenek előtt kijelentem, hogy nagyobb élvezettel, s az ismeretlen iró iránt érzett nagyobb tisztelettel nem egyhamar olvastam valamit, mint a „Nyírvidék*-nek e kérdés tárgyában „Egy anya* aláírással megjelent czikkét. Az a női lélek, az a női szív és szellem nyilatkozik meg benne, mely az egyedüli, legméltóbb ideál, s melynek eltűnése e fáradt sártekéről tönkre tenne csak anuo lOOO-re vezethetem vissza, midőn ősanyáiuk józanabb gondolkodású férjeket neveltek leányaik számára! (Tisztelet a kivételekuek, ámbár én nem tudok hinni bennök!) E korszakbau élve — szavamra mondom — én sem választottam volua más pályát, a nem lennék ma kenyérkereső hivatalnok. Volt idő — nem is olyan régen — midőn én is eldobtam hűtleuül az önállóság eszméjét, melynek képe pedig úgy kisérte lépteimet kora gyermekségemtől kezdve, mint jóbarát! Irányt változtatva engedtem azon sokat hangoztatott igazi női hivatás eszméjének, melynek állandó refrainje csak ez marad: „Férjhez menni!" S midőn egy tengernyi csalódás után azon keserű tudatra ébredtem, hogy elvesztettem miudent mit föláldoztam, összes reményem, boldogságom, jövőm megsemmisítve s én magam megcsalatva állok! .... Kérdem Öntől nagys. asszonyom, mit tett volna hasonló helyzetbeu, mint aszszony, tönkre téve remény nélkül, — mely pedig az élet egyik létfentartó eleme, — s látni? Mint jellemes, önérzetes nő, nem vágyott volua-e inkább meghalni, mint megaláztatásban leélni egy egész életet? Mit tett volna miut^ anya, odadobta volna-e gyermekét a biztos halá veszedelmének csupán azért, mert ez a hivatása?! Bizonyára nem! Hanem eddigi imáját „De szabadíts meg a gonosztól és a nőemancipációtól" megváltoztatva igy kiáltott volua föl: „Igazság, jöjjön el a te országod!" S midőn a legválságosabb pillanatban küzdve a kétségbeeséssel, közel voltam az őrülethez, megmentett a leroskadástól Isten segítő keze, megmutatva a menekülő utat, az életpályát, melyen küzdve és dolgozva, legalább lelki nyugalmat remélhetek! Igaz, hogy igen rögös és tövisekkel kirakott ez az út, melyek mindent, amiben az örök Alkotó és Fenntartó eddig gyönyörködhetett. Az a női szellem, mely mint a férfi törekvés egyedüli igaz iránytűje, ha nem is az anyag-i, de a lelki boldogságnak révébe biztosan elvezet. Emelje le kalapját ez előtt a szellem előtt mindenki, akiben férfiméltóság érzete, női eszmény tisztelete él, emelje le V. I. is, kinek tollából a második czikk ered, s kinek szavairól már más a nézetem. Félre az egyszinl mutató festett pápaszemmel, félre a vaskalapos magister szavára vakon esküdő discipulus szollemmel, lobogjon az igazság fénye, lobogjon ragyogón és örökké! Igazság! Azt kiáltja talán e sikepais ernyedt gon • dolkozásu gyermeke: Mi az az igazság ? Te tudnád azt foltos köntösben, poros bocskorban étlen-szomjan barangoló ideálista? De nem csak kiáltaná, de kiáltja is? C*ak az a kérdés, joggal-c, helyesen-e? Aki azt hiszi, hogy észszcl mindent meglehet oldani, az vajmi hamar úgy jár, mint a gyermek, aki tíz krajezárral a bazárba megy s azon lovat, kocsit, fényes szerszámot, libériás kocsist, mindent akart venni s mikor semmit sern kapott érte, szomorúan belátta, hogy az a tiz krajczár, egy meglevő kocsihoz rnég szekérkenőre sem lett volna elég. De aki zsebre teszi azt az észbeli tiz krajezárt s végig ballag az egyetemes igazságok óriási bazárján, a természet és az emberiség életén és történetén végig, s nem azon töri fejét, hogy mit akar megvenni, hanem miért mit adnak, az az igazságokból tiz krajezáron is sokat megvehet s hozzá a tiz krajezárja is megmarad, Herschel-féle teleskopot nem adnak neki, de megkapja ingyen azt a kellőképen nem becsülhető igazságot, hogy a csiga nem tud röpülni, mivel szárnya nincs és hozzá sok hasonlót. Ilyen V. I. urnák igazságcsarnokából is vásárolható ingyen, de nem boszankodás nélkül,