Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-02 / 5. szám

N Y I B kérem saját hatáskörünkben, szeretett tűzhelyünk mellett s legyenek meggyőződve, hogy több áldást hozó munkát teljesítünk itt, mint tennénk amott, s hogy legnagyobb részét a nőknek csak megmételyezné az emanczipáczió. Egy anya. II. Neliány szó a nőemancipáció kérdéséhez. Bocsánat, hogy a mai korszak ezen igen fontos, s a múltkori irodalmi estén igazán szépen vitatott kerdesehez egy pár szól bátorkodom hozzáfűzni. Mar otí az estén hozzá akartam szólni a dologhoz, de az igen tisztelt vila intéző ur ügves technikával — bár tagadhatatlanul méltányossági szempontból — előre bevag'a utjat minden „kívülről* jövő felszólalásnak. Négy véleményt hallottam. Kettő a nőemancipáció mellett, kettő ellene kardoskodott, felhasználván a kicsibe vevésnek, a gúnynak, az értelemnek minden eszközet, hogy melyik-melyik a maga malmára hajtsa a vizet. De a kicsibe vevés nem volt eléggé megokolt, a gúny nem vágott eléggé gyógyitólag, az értelem nem szállott elégge melyre, hogy bebizoniytsa a maga igazát, hogy kiábrándítsa a könnyen lángolókat. A vitának tagadhatatlanul legigazibb, mert legreálisabb kijelentése az volt, hogy az emancipáció nem a mai kor kérdése, mert az mai szemüvegén át, mai társadalmi viszonyok között teljes lehetetlenség. Másik helyes nézet, ho^y e kérdés a socialis kérdésnek egyik igen fontos része. Mindezek azonban az ügy érdemi elintézésire nem derítenek valami nagy világosságot. Az pedig, amit jogegyenlőségről, biztos megélhetésről, önálló exiteneiáról, sőt emberszeretetről hallottunk, mind nagyon nagyon szép dolog, de sajnos, e^yik sem visz egy lépéssel sem kérdéseinknek — habárcsak theoretikus — megoldásához. Amikor az ember nőemancipációról beszél, okvellei.ül fel kell vetnie, sőt el kell döntenie azt a kérdési : mi az ember czélja a földi életb n ? Ezen kérdésnek ilyen, vagy olyan döntése felelet egyszersmind tételünkre is. Az ember czélja pedig — eltekintve a hit világába tartózó transcendeutalis czéloktól — egyedül bebizonyitiutolag az, hogy éijen, hogy boldogan, kényelmesen éljen. Ez az oka, hogy nem igen szereti az igazságot, hanem legtöbbször meg légszik annak látszatával, sőt igen gyakran ellenmondastia kerül önmagával; hogy csak egyet említsek, szereti hinni, hogy van más világ, hol a jok örök boldogságban élnek, s megse szeret meghalni, (még a jó ember sem) sőt mi több, az emberek büntetik azt a jóltevőt, aki valakit (miért hivják ezt áldozatnak?) áltaiküld az örök boldogság lionaba. Sipienti panca. Szeret hinni az ember, mert a fuldoklónak a szalmaszál is édes rem nyt csepegtet szivébe. Ebből kiindulva tegyük fel már most az igazi kérdést : szükseges-é az emaucipació, ha szükséges, czélszerű é az emancipáció, s ha rn ndenre feleltünk, keressü'c azt, megvan-e már az alapja annak, hogy a nőket emancipáljuk ? Annyit hallottunk már, annyit olvastunk már erről a thémáról, hogy szinte lehetetlenség minden suggestiótói menten, objective tárgyalni e dolgot. Sokin hangoztatják, hogy okvetlen fel kell szabaditui a nőt, akik otthon legnagyobb zsarnokaik feleségeiknek. Persze, ennek a visszájáról is gyakran hall az ember. A múltkori vitára hivatkozom. Gyakran hallottam említeni — természetesen más szempontból — a történelmet. Rá kell mutatnom arra, hogy igenis a történelem azt tanitja, ho^y az emberek minden időbe.i megcsináltuk azt, amire szükségük volt. Nem a jogegyenlőség valami túlságosan táplált szeretete, vagy gyűlölete, vagy nem tudom én mi mis ilyen szemen-szedetl ok vitt embereket intézmények változtatására, hanem rávitle őket ismereteiknek haladása, minek folytán szükségleteiket mindig jobban-jobban tudják kielégíteni. A férli és a nő együtt élése nem a legkezdedegesebb állipot — e téren nem helyes a bibliára hivatkozni — vannak adataink, melyek azt bizonyitj ík, hogy kezdetben férfi és nő közt gazdasági összemüködés, s a nem szerint elkülönített munkamegosztás nem is volt. A férfi is megmaradt, a női is megmaradt a maga családjában. hazafelé indulva nyugat helyett éjszaknak megy, u'öljára is kifakad: „A terembocskorát, de hos

;zu ez a kallai utczai" Igen taiáló közmondás azonban: Akinek nincs a fejében, legyen a lábában. Halad, lnlad, végre világos ságot lát. „Ahin, itthon vagyunk, már", dünnyögi. Bekopogtat az ablakon, hát egy parasztgazda kijön s rárival: ,Mit akar kend ?" — Ugy-e ez a Nádor utcza? — Feje lágya kendnek ! Honnan jön ? — A vásárból. — Csak nem a városból; — Onnan a! — No likkor édes baráto , kigyelmed jó helyre házasodott. Ez itt P. község. I t, jobbra, az uton leghamarább visszamehet a városba. Barátunk tehát — már kissé józanodva — nyakába veszi az utat visszafelé. A rendes útról azonban letér. Annyira mégsem józanodott ki az éji levegőtől, hogy a kiálló dombokon ne bukdácsoljon. Ily áliapo'ban egy ajtó elé kerül. Belöki, hát ő meg utána pottyan. Tájékozódás végeit gyu át gyújt s uvamfia kriptában, koporsók közt leli magát. Eire rögtőn k ijozanodik, kimászik s lelkendezve folytatja utjai be a váiosba. E hely ugyanis a város szélén levő temető volt. Szünidőben a tanítók egy nagy diákot a város mellett fekvő szőlőben alaposan becsipettek. Este hazafelé menve a villanylámpákról ily megjegyzést tesz diákunk: „Ugyan kérem, micsoda őrtüzek lobognak amottan." — Lobognak a diák uram fejében — volt a Később — az ismeretek változása, teszem, a baromtenyésztés, vagy még később a földmiveles feltalalása szükségessé teszi a férfi és nő rgyültéleset s munka megosztását. A férfi „beleházasod'k" a nő családjaba a nő családjának tagja lesz, s ezen állapot tovább fejlődésé az hogy a nő lesz a családot összetartó kapocs (matnmónium!), s csak mikor az egyéni vagyon rendszeie lép életbe, lesz a család hangadó ( ?) tagja, feje a terj. íme, az állandó jellegűnek minőitett csalid körén belül mennyi változás a szükség, a belátás nyomása alatt. Hogy ma oly gyakran forog szőnyegen a nő emancipáció, ez még nem jelenti azt, hogy rajta hát. Bömböljünk széjjel mind int, a jogegyenlőség szent neveben. Mutatkoznak olyan jelek, iga/, a melyekből kovetkezte'hetni arra, hogy nő és férli közt társadalmi válaszfal nem leszen. D; vigyázzunk, mert majd ugy járhatun c, mint a kis gyerek, aki alig hogy járni kezd, m>ris szaladni akar, íermésze'esen orra bukik. A czélszerüség kérdése arra vonatkozik, meaa'kotható-é mai ismeretek mellett az az uj intézmény, mond juk uj társadalom, melyben a nők szabadok volnén ik, mint a madár? Helyesebb n: okos dolog volna-é ezen uj társadalomnak — mint sokan óhajtva-ólwjtanának — forradalomszerű megalkotása. A czélszerüség megkívánja, hogy alkosson az ember olyan intézményeket, melyekben szükségleteit legjobban kielégítheti. D ; hát édes Istenem, mikor ép n a mai világ legalkalmatlanabb arra, hogy a gyenge nőt belelökjük abba a forgatagba, melyet alkot az élet tengere ! M nt hallottam is, az ezredéves dédeigés, a mai kulturámk: rontó hatása oda terelte a női nemet, hogy ők nemcsakhogy az élet viharaival való küzdelemre, de legnagyobb részben még arra is gyöngék, hogy életerős uj generációnak adjanak életet. Nem adok semmit olyan frázisokra, melyek a nő hivatasát a főzőkanál mellett maradásban, vagy abban látják, hogy férfi ik bábjaiul szolgaijaink, de az emberi nem satnyulásának meggállása cz Íjából hangoztatnom kell azt, hogy a nők tesi és 1 Ki nevelése olyan irányban történjek, hogy meglegyen minden garancia arra, hogy a nőből jó a lya váljék. (És e czélból nem irtóínám oly törvény alkotásától, mely — a nők szabadságának viiágos megszorítása mell tt — eltiltaná a tuzőviselést.) Mai társadalmi viszonyok mellett, s a női nem mai degeneratiója miatt is, ha nem lehetetlen, de nem volna czélszerü a nőemancipáció. Igaz, hogy az absolut jólét cm Ikedik; (ma többet termelünk s kevesebben hilnik éhen, mint régen) igaz, hogy ma nagyobb a biztonság, mert hiszen — többé-kevésbbé — rendezett államban élünk; igaz, hogy a nő önállóbb lévén, mindenféle vágyait, szükségleteit könnyebben elégi hetné ki: (Pikler) de nem szabad a forradalmi ujitás terére lépnünk, várjuk be nyugodtan a kövelkezendőket. A lassú fejlides mindig legbiztosabb alapja az intézményeknek, a forradalom eredményei perez alatt romba dőlnek. Majd ha igazi szükség szorongat, a tettek terére lép az emberiség, és alkot és ujit és emancipál ; addig pedig, édes hölgyeim, nyugodjanak bele szpmorú l?) sorsukba, s ismerjék el helyességét a múltkori szavazás eredményének ! V gére értem. Ha erősen rhapsodikus volt fejtegetésem, vigasztalják magukat kedves olvasóim azzal, amit igen tisztelt Halasi bátyám mondott: hogy a kis madár nem képes egyszerie kiinni a tenger rengeteg vizét. Vietórlsz István. válasz. Lardários. tas; Színészetünk. Komjáthy — Makó. A mult év elején, márczius és április hónapokban a \ idéki színészet országos felügyelőjének kezdeményezésére, az orszá-bin elsőnek, megalakult a debreczeni ssinikerület, D.breczen, Nyíregyháza és Mirmaros-Sziget városokból. A megkötőit „egyezmény" szerint az 1901. évi május 10 tői kezdódőleg Nyíregyháza és MirmarosSziget kötelezték magukat, hogy az egyezmény tartama alatt színházaikat csakis „a Debrecz-n város állal választott színigazgatónak adják ki." Akkor Komjáthy J.inOs volt a debreczeni színigazgató, kinek D breczennel kötött szerződése a folyó 1902. év junius 30-án jár le. Debreczen a mult év nyaran meghirdette a pályázatot ujabb 3 évre s ennek eredm Tiye szerint — Komjáthy visszalépése után — Makó Lajos nyerte el a debreczeni színhazat s ezzel együtt a debreczeni szinikerületet, — Komjáthy pedig ugyanakkor Pozsonyt nyprte el s vele együtt nyári állomásul Sopront. Komjáthy e/. idő tájban Makóval együttesen bejelentették Nyiregjh izanak, hogy már ez ev tavaszán Makó jön Nyíregyházára, aki lejálsza azt a 10 — 12 előadást is, amit Komjathynak kellelt volna tartani október és november hónapokban. N\iregyháza ehhez hozzá is járu t s Komjálhyt a 10-12 előadás kötelezetlsege alól felmentette. Később azonban fordultak a viszonyok. Komjáthy Pozsonyt elcserélte Kassával. Kassának pedig nyári állomása nincs. Komjáthy ekkor Mármaros-Szigetre pályázóit a szokásos i>szi idényre, ahol ót és társulatát nagyon kedvelik s Marmaros-Sziget kilátásba is helyezte az őszi állomást, és pedig kiindulván abból, hogy a Debreczen és Makó Lajos közöli megkötött szerződés az 1902. október 1-től 1905. október l-ig terjedő három évre szol, mely szerződ, s szerint tehát Makó csak az ez evi oktober 1 töl ke/dve lekinlh tő debreczeni színigazgatónak. Ezzel szemben Ma.ó arra az álláspontra helyezkedik, hogy Komjáthy csak az ez evi junius 30-ig debreczeni színigazgató, mert e n.>pon jár le a szerződése s ezen felül az „egyezmeny" nem .szerződött", hanem Debreczen állal „választott" színigazgatóról szól, már padig a jövőre választott színigazgató ő, és igy neki van joga a mármaros-szigeti színházhoz, annál is inkább, mert régi gyakorlat szerint a nyári állomások megelőzik a téli állomást, minthogy u színészet és a színészek esztendője virágvasárnapkor kezdődik és nem a téli állomások idényenek kezdetével. Viszont Komjáthy arra támaszkodik, hogy Marmaios-Sziget őt akarja még ez év őszén s az iránta több alakban kifejezésre juttatott bizalom és ragaszkodás elől kitérnie hálátlanság volna. Ez volt az gordiusi csomó, amit kibogozni lelt vo!.n» hivatva az az értekezlet, amelyet a debreczeni színházi bizottság elnöke, Komlóssy Beeső, Debrcczen város főjegyzője a mult vasárnap délelőlt 10 órára Debreczenbe a városháza közgyűlési termébe összehívott. Hz értekezletre meg volt híva Festetich Andor gróf, a vidéki színészet országos felügyelője, továbbá Nyíregyháza és M irm iros-Sziget városok szinügyi bizottságai és a ket vetélkedő színigazgató. Az értekezleten Nyíregyháza szinügyi bizuttságának képviseletében mint kiküldött >k Balla Jenő tanácsos és dr. Konthy Gyula városi orvos vettek részt, Debr>czen város részéről Komlóssy Arthur elnök, Oláh Károly tanácsos és Ssabó Kálmán jegyző. Jelen volt Festetich Andor gróf is és a két színigazgató", ellenben MÁI maros-Sziget sem megbízottakat nem küldött, sem iiásban nem közölte elhatározását, illetve véleményét. Aminek magyarázata aligha nem abban keres ndő, hogy a szigetiek kiküldő!íjét a műit nyáron az igazgató válasz'áskor — amikor Nyíregyháza c ak Írásban nyilatkozott — nem a I gszivesebben látták a debreczeniek az ülésen. Az értekezleten Nyíregyháza sorsa mihamar tisztázódott, inert hiszen Nyíregyházát Komjáthy írásbeli nyilatkozattal átengedte már Makónak. Mármaros-Szigethez azonban mindketten mereven ragaszkodtak, Komjáthy főleg azért, mert a Marmaros-Szigetieknek már i»érelet tett és szavat nem akarta megszegni. Végtére is abban állapodott meg az értekezlet, hogy Festetich Andor gróf kéri fel Szigetet arra, hogy Korujáthyt oldj i fel igerete alól, időközben pedig igyekezni fog dűlőre juttatni azt a másik kérdést, hogy Komjáthy nyári állomás ívlkül ne maradjon. Komjálhynak ugyanis két más nyári állomás van kilaiásba helyezve : O.osháza és TátraFüred. csakhogy ma még ezen helyek egyikén tincs a szinkör felepilve. Fesleíicli gróf megígérte, hogy mindent elkövet az úgy békés és megfelelő rendezése ezéljából ugy hogy a február 23-ra kitűzött ujabb értekezleten' már remélhetőleg sikerülni fog a meglehetősen kínos és országos feliünést keltő kérdés végleges megoldása. KoíIfos liir Göuiörből. Szülőföldemen bolyonglain az elmúlt nyár derekán ! Hegyeket másztam, balzsamos il'atu völgyeit bújtam, körüljártam a Rima forrásának andalító tájait, selymes rétjem gyermek módjára fulottam a himes szárnyú pillangó után, kristálytiszta hűvös forrasaina't felbugyogó vizéből ittam, csörgedező patakocskáiban lestem a fürge pisztráng után, leszálltam a hegyek oldalába vájt kincses bányák tárnáiba, csodás barlangjainak mélyébe . . majd előbukkanva az isten szabad ege alá, teli tüdővel láttam azt az üde, tiszta, pormentes, éltető, szelid, enyhe levegőt, melynek párja alig van e világon. Ha nem láttam volna az erdőkoszoruzta falvait tövében, többnyire kőfallal merített teraotőhalraókat s ha nem élne lelkemben szomorú emléke annak, hogy az én jó szüleim is e földi paradicsom hantjai alalt pihenik örök álmukat: aknor azt hinném, hogy itt az emberek örökéletüek; a: anyaterm észet annyi pazar áldásai közt meghalni lehetetlen! To=tben, lélekben megifjodva, felüdülve tértem haza az én kedves nyíri otthonomba; mert nugvallom, ennek a homokbuczká<, zsorubékos, hullámfelületű Nyírségnek is uieg van a maga vonzó varázsa édes mindnyájunkra! Aranykalászszal gazdag cánái, sárgás, majd pirosló szőlőgerezdekkel megrakott szőilőskertjei, s az a bájos hangzasu magyar szó, melynek csengésén hevesebben dobban m°g a szív . . . úgy iebilincselik a felvidék ide került szülöttjét, hogy ezek melleit ugyan szívesen gondol északon lasó atyjafiaira, a természet gyönyörű alkotásaira s utánozhatlan művészetére, szívesen elzarándokol egy pár hétre a zordon Kárpátok déli lejtőjét megkoszorúzó, haragos zöld fenyvesek árnyékos tájaira, elzarándokol az alacsonyabb hegylánczohtokkal befutott Gömör szelídebb éghajlata alá: de elni . . . dolgozni . . . meghalni . porladozni ide vágyik vissza, a kedves Nyírség meleg kebelere. Nyáron felüdülni, erőre kapni csak a felvidéken lehet! Bolyongásom közben meg is győződtem arról, hogy ennek az igazságnak a délvidék lakói, főleg a főváros, szeretettel hódol. Alig fordultam meg egy-egy gömöri kisded falucskában a Rión, Murány, Jólsva, Garam völgyeiben, a hol nyaralókkal ne találkoztam volna. De milyen nyaralás ez? Le kell mondaniok minden otthon élvezeti kényele.nről, lakás és táplálkozás tekintetében A felüdi'ő és gyógyító források özöne ott bugyog alá ősi szabadsággal a hegyek lejtőin, a nélkül, hogy megfékezve, czélszerűen felhasználva, az emberiség javát szolgálhatná. Mig a testvér Szepes dicséretes szorgalommal, vállalkozási kedvvel, jolelet teremtő tudással használja ki mindé.i talp ilatnyi földjét, s kies nyaraló-t.lep kké varázsolja at a Vidak sűrű rejtekeit,és nemcsak maga boldogul, hanem eriékesített természeti kincseivel másokat is boldogii : addig az én gyönyörű szülőföldem: Gömör, — néhány dicséretes kivétellel — parlagon heverteti guzd g természeti kincseil s nem akarja észrevenni a hala» do idők vailo/ását, azt t. i. ho^y a lázas tevékenységben, idegbontó faradalnnkban kimerült ember szívesebben keresné lel — s már most is Iceresi fel, kényelmet nélkülözve bár — enyhébb klímájú romantikus tájait, kisded falvait, mini a nagy b--özönlés iniatt sokkal drágább, lerm szeli sajátságainál fogva pedig sokkal élesebb levegőjű Szepes vadregényes hegyein épült modern, minden kényelmet nyújtó remek nyaraló telepeit. E'.érl lepett ineg engem kedvesen az a hir, melyet a Királyhegyre bámuló „Kakashegy" aljáról, a szelíden vég

;gnyuló Murányvölgyéről éppen ma vettem. A kedves hir egy hatalmas előrelépést jelez a fentebbi irányban. Ennek a hatalmas előrelépésnek megvalósításán Nagyrőcze varosának vezető férfiai vállalkoznak, ismerem őket egytől-egyig. Derék, jeli mes, vagyonos úriemberek. Van bennök feltétlen erkölcsi és anyagi biztosíték. Mi léhát voltaképen e kedves hir Gömörböl? U

r>y e kíváncsiak vagytok ilt lakozó gömöri társaim és ti is szabolcsi testvérek?