Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-26 / 4. szám

IV -V É íi Szentesítése a szocziálista mozgalomnak ? vagy elitélése a hatóságok közbelépésének ? vagy talán az alkalmat felhasználó értelmetlen lázítók helyébe új vezér akadt? Nem jó a tűzzel játszani! Legyen meggyőződve Liebermann úr, hogy ha e mozgalomnak vezetője akar lenni, hamarabb fog a tüzes trónba jutni, mintsem gondolná. Mi fájhat abban Mózsi vagy Iczig zsidóknak, hogy a fogyasztási szövetkezetekben éppen olyan árban árulják a czukrot, sót, eczetet. meg a pálinkát, ha nem drágábban, mint az Iczig botjában és a Mózsi korcsmájában ? Nem vagyok barátja a fogyasztási szövetkezeteknek, mert látom, hogy kicsiny községek ben hasznot, jövedelmet nem hozhat, felemészti azt a kezelési és fentartási költség és még is bánt az a feljajdulás .... monopóliumot látok ebben, alkalom szerzést a szabad zsákmányra ! „Most értek fel az ökrök a hegyen! Hogy 8zóllásom német példabeszéd legyen!" A nevetés fog el Liebermann ur gazdálkodási vaksága felett .... igazán nem tudom nem-e Tojás Dánielből puskázik

1?! Szegény bodrogközi nép! Megjött már a kit a szent atyák várnak!" a te Messiásod megérkezett! Földosztás lészen ismét! A kevéssé jobb módú gazdák fogják kapui a gróf Mailáth József 14000 holdas karádi birtokát bérbe, jóformán ingyen, mrrt hiszen ook helyen szinte hasznavehetetlen. A méltóságos gróf úr hosszabb időre fogja a szerződést megkötni és marhát fog ta-tani pénzes legelőn, hogy a szegény sorsban lévő bodrogközi gazdák kine merítsék a különben is hitvány földet. Oh micsoda logika! Nem ugy megy az uram! Tegyünk csak egy Kis számítást: Tizennégyezer hold földhöz kell 140 iga, ahoz mindenikhez egy béres. Hova fognak ezek menni ? Talán Mezőkövesdre magyarosodni? Ennek a száznegyven embernek családja, gyermekei .... mi lészeu ezekkel. Ezeknek csak nem jut abból a 14 ezer hold földből, a melyre száját már igen sok ember tátja! És pedig olyanok, akik az osztozkodásból kinem hagyhatók: biró, hites, presbiter stb. mind számit legalább 50 holdra, mert nekik jogosabban is adható, miután a befektetett töke 5 százaiékát leginkább képesek voluának egy darab ideig megfizetni Szegény földhöz ragadt nép! te rajtad volna akkor segítve, nem volna semmi dolgod, nem kellene egész nyáron abban a nagy melegben izzadni, fáradni, bedolgozná a földeket a biró úr, a iörvénybiró, hitesek, presbiterek családja, te kerülő és csősz volnál a 14 ezer holdas dominiumban, vigyáznál, hogy valami idegen, rajtad kivül ne részesedjen abból, állandó lakás >d volna az újhelyi megnagyobbodott fogház. Hát nem ad feles földet gróf Mailáth József? Panaszkodott ez ellen még valaha értélKelemen ur, helyeslőleg bólintgatott, de nem szólt, nem szabadkozott, hanem egy órakor, szokása ellenére, hivatalba készült menni. Ha az ember reggelig mulat, ha reggel kilenczszer emeli szájához a szilvóriumos üv.'get, ha neje a bálba készül, ha a báli költség tetemes; legokosabb dolog hivatalba menekülni és ott gondolkodni a lefolyt és bekövetkezhető nem igen kellemes események felett. Igy tett Kelemen ur is. Puha ülésü székére vetve elhízott termetét, gondolkodni ki zd It azon, hogy min gondolkozzék. A hivatalos munka piheni, de kinek is volna kedve álmosan, zavart fővel, a feleség beszéde által felkavart lelki állapotban dolgozni ? Ugy rémlett előtte, hogy valamikor, midőn elemi iskoláit végezte, tanult a szőlőt ültető, bor ól berúgott Noéról. Enr.yi baj között leghelyesebbnek találla, hogy a Noé azon ballépésével foglalkozzék, mely szülője lett a mostani nagy elterjedésnek örvendő szőlőművelésnek és az ebből kifolyó emberi vigalomnak. Addig gondolkodott, hogy elfeledé a mult éj ese ményeit, az asszony követeléseit és pár órán keresztül hangos horkolás mellett alud'.a az igazak álmát . . . Az óra épen négyet ütött, midőn Kelemen ur fel riadt álmából s első szava is az volt. hogy annyi hiva talos dolga van az embernek, miszeiint azt becsületesen elvégezni teljes leheletlen. Reggeltől estig hiába való minden szorgalom, minden igyekezet, a sok tenni való nem akar szűnni. E-en aztán ismét érdemes volt elgondolkodni. Gondolkodni egészen öt óráig, amikor minden a munkában kifaradt hivatalnok haza készül, hogy családjának is éljen, vagy a maga szegénysége körül foglalatoskodjék. Kelemen ur épen ledobni készült azon tollat, melyek ma délután kezébe sem vett, hogy haza készüljön, midőn hivatalos szobájának ajtaján kopogtattak. — Szabad, kiáltá türelmetlenül. — Szerencsés jó na . . . — No, ne hálálkodjék, hanem mondja mit akar ! — Alássan instálom . . . mes ember? Én nem hiszem ! Tegyenek bizony ságot róllagazdatársaim : hát nem éppen ez van-e javára a szegény földmives népnek ? Ne a levegőből beszéljen ön Liebermann úr!... vegyen csak bérbe 2 hold földet, szántassa meg az egyiket egy szegény ember ekéjével, a másik holdat a gróf Mailáth József négyes igájával vasekéjével és adja oda művelni egy embernek s legyen az egyik az utóbbi harmados, a in'isi darab feles, sokat merek rá tenni, hogy a harmados föld után a munkás jutalma, vagyis a harmadrész több lesz, mint a feles igájával meg' szántott földből a felerész Többször tettem próbát, mindig a harmados javára dőlt az eredmény. Aztán ez még semmi, a jövő esztendőre jól megszántott földemben a tavaszi vetéseken is meglátszik a harmados föld nagyobb haszna Ez hát az a nagy sérelem ? Hiszen ez csak előnyére van a föld népének, dicséretére lehet az uradalom vezetőségének ! Azt nem tudom, hogy Mailáth Antal gróf idejében milyen gazdálkodási viszonyok között élt a bodrogközi nép, de hogy gróf Mailáth József ellen sem volt panasz a választásig, az már bizonyos, és azért azok a három családdal zsúfolt laká/ok, hol a cselédek nyomorognak, légből kapott rágalmak. és még azok a kakasok és tojások, mint őskori példányok, — melyek a birtok után a gróf Mailáth kezelése előtti időből szedettek hozzám vessző alatt be nem érkeznek, szintén nem egyebek hírlapi kacsánál. Hát te reád mit szóljak középkori önkény? „uem szabad eladni sommit, mit a cselédek saját izzadtságukkal szereztek," nem bizony . . jóravaló gazdaságban ez meg nem engedhető, ott állanának a tanya alatt a pénzváltók asztalai és galambárusok .... a kenyérnek valót nem szabad eladogatni, szükség van arra a munka idpjén. Hát ezt is álomképnek, vagy Liebermann úr merész fautáziájáuuk tudom be, sőt tovább megyek és azt állítom, hogy az egész c-zikk, csak farsangi vastag tréfa, egy elvakult ember tollaiból. Fordítsuk meg a dolgot uram! Mit szólna az ur ahhoz, ha akadna valaki, a ki mint Liebermann úr a földbirtokos osztály ellen izgat nyilvános hírlapi czikkekben, — és igy szólana : „köztudomásu dolog, hogy a vagyon, a pénz a zsidók kezei között van, elvárjuk, hogy ők is álljanak oda gróf Hadik mellé és ha ő méltósága földet adott, adjanak ők pénzt a beruházásra, de uem tizes kamatra, csak úgy mint ahogy dukál 4 p?rczentre hogy meg köszönnénk! Pedig bejh, de nagy szükségünk volna reá. A legjobb bodrogközi földek sem hozzák meg a befektetett tőke 4%-át . . . eső van, sok a viz, jaj van, . . nincs eső? nincs termés akár igy. akár ugy. Az ad), ártéradó, közpótadó, cselédtartás, marhatartás, úgy felemészti a föld jövedelmét, hogy szinte igazat kell adnunk ama özmondásnak: „hogy meggazdagodni manapság — Siessen, nem látja, hogy hivatalos óra után vagyunk. Beszéljen, vagy menjen dolgára, mert öt óra elmull . . . — Kérem alás-an, a férjem halálán van . . . — Mit tartozik én rám, hogy a férje halálán van? Vagy azt gondolja, hogy én orvos vagyok ? Isjazán furcsák az emberek, hogy az embert hivatalos óra után sem hagyják békén. Nem el"g egész mpon át dolgozni, hanem azt akarják, hogy öt óra után is í® t üljön, dolgozzék az egész napi munkában kifáradt hivatalnok . . . — Kérem az Istenre . . . —• Ne kérjen, hanem menjen orvoshoz, aki gyógyszert rendel a férjének . . . — Tessék meghallgatni . . . •— Ejnye, hát nem megmondtam már, hogy menjen dolgára, menjen orvoshoz, vagy menjen a pokol fenekére és engem engedjen utamra . . . — Uram, nagyon, de nagyon kérem, engedjen beszélni Férjein beteg, gyermekeim körülte sirnak. Nincs miből a rendelt gyógyszert kiváltanom. Legyen szivos az itt levő szegénységi bizonyítványomat kiadni, melyre ingyen gyógyszert kapok Inldokió férjem számára . . . — Mért nem mondta, hogy a szegénységi bizonyítványért jött? — Mert nem hagyott az ur beszélni . . . — Jöjjön el reggel. Elmúlt öt óra, nem t-irtozom mását kiszolgálni. A szerencsétlen as-zony leirhallan fájdalommal hngyta el a hivatalos szobát. Kétségbeesett azon gondolattól, hogy férje a kenyérkereső elhal. Mi lesz vele és aprós gyermekeivel. Fájt neki, hogy lehet ember, akiben sziv, érzés nincs, aki nem akarja kezét azért kinyújtani, hogy egy kész irást kiadjon, melylyel e*>y szegény család gyámola volna megmenthető az életnek. Az a=szony remegve lépte át szük, hideg lakásának küszöbét. A férj vonaglott, üvegesedő szemei alig ismertek neje, ps forrón szeretett gyermekeire. A gyermekek könyezve álltak apjuk ágya körül. Leirhatlanul kinos állapot ez. senkinek sem lehet, az egyik ember iszik, a másik kártyázik, a harmadik gazdálkodik"! Tessék hát már most ilyen körülmények között feljebb emelni a cselédbért, a munkabért és akkor el fog következni hamarosan az idő, a mikor a cseléd urak lesznek szivesek a főldbirtoko-nak évi járadékot fizetni, bizonyos teljesített szolgálmányok fejébeu. Hiszen köztudomás dolog, hogy gróf Mailáth József uradalmadban a cselédeknek a környéken ma is legjobb fizetésük van. Felemlítem, hogy tizenkilencz nyugdij izott cseléd-t tart az uradalom, ha jól tudom, ezek 21 korona évi fizetést, 1000 liter szemes életet és egy szekér tűz fát kapnak, a munkás segély pénztárba 30 cselédért fizeti az uradalom a 10 korona 40 fiilér tagsági dijat betudás nélkül, minden cselédnek külön lakába Ezernyolczszázkilenczven óta népiskolát tart fenn 1212 korona tanítói fizetéssel, ötödéves korpótlókkal. De meg hát, aki ilyen áldozatokat tud hozni, melynek hire hozzánk is elhat, lehet ott azt hiszem egyéb is. Példány gazdaság az, tisztaság és rend jellemzi azt, kipróbált emberek vezetése alatt. Vagy tessék kiadni bérbe a bodrogközi birtokokat, s mi lesz az eredmény? Visszasirása a régi jó időknek . . . kizsákmányolása a földnek a bérleti rablógazdálkodás alapján! Ekkor lenne még csak nagy vándorlás Amerika felé! A méltóságos gróf úr vezetné a csapatot, hiszen nem teremue a földje! De hagyjuk ezt, térjünk a főtárgyra : közérdekből Íratott a Liebermann úr c/.ikke? vagy talán magán érdek szolgálata ez? Nem keresem, csak annyit mondok, hogy nagyon kifityeg a lóláb. Mellékes dolog az, hogy hol ütötték és miért ütötték le a kalapot s miért és hol fenyegették meg a zászlónyéllel gróf Mailáth Józsefet, a fó dolog az, hogy mint tettre kész férfi, nem csak tud, de mer is akarni. Mindenkinek tetszeni nem lehet, akarni is bolondság! Előre! nemes gróf! ... Az elleutáborból csak biztató szó a megaláztatásra szánt rágalom, a további küzdelemre. Előre! eddig sokunkat szemben talált méltóságod, a legnemesebb gondolatainak a hátterét kerestük, kételkedtünk a nemes lélek fennkölt gondolkozásán .... Ma érdemeit ismerem el! Ez a hirlapi támadás legyen méltóságodnak tövis koronája. Ha ezen az uton fog haladni méltóságod, a Manóba fognak hullani a Liebermannok vádjai és hiszem, hogy a nép nem fog hallgatni a vak vezérekre, a kifehérített koporsókra és a „feszítsd meg" kiálltásokat elfogja nyomnia „Hozsánna! Hozsánna" ! Méltóságodra sokaknak szemei néznek, annyi tehetséggel, annyi nemes akarattal —elvárjuk, hogy a suba alatt felemelt zászló nyelével elhallgatható ne legyen. Egy politikai párton nem leszünk mi soha méltóságoddal, de ha a szegény nép bajainak enyhítésén ott látom méltóságod kezének nyomát, hát ott igen sokan leszünk, én is ott leszek . . . A beteg kérte a gyógyszert .... A hitves szive elszorult és nem volt képes kimondani, nincs irás, nincs orvosság. Az orvos lépeti be és kérte a gyógyszert, hogy maga adja be a sulyos betegnek. A szerencsétlen asszony elmondta a történteket. Az orvos kocsijába ült, hogy saját pénzéért keszittesse el a gyógyszert, de fáradtsági, költsége nem használt, mert visszaérkeztével egy kiszenvedelt holttestére talált. Nem vagyok képes leírni a szerencsétlen család borzasztó helyzetét. Még el sem helyezték örök nyugalomra a jó apát, a hű férjet, a fáradhatlan kenyérkeresőt, az orvos megtette eme ügyben feljelentését. * * * A „Sohasem halunk meg" elnevezésű korcsmának ivój i tömve van vendégekkel. Agyér vilígosság és fojtó füstben, alig lehet felismerni a dorbézoló, pálinkától elázó't alakokat. A vegyes mulatók között Kelemen viszi a szól, most is csak az urak, a vagyonosok ellen izgat. Midőn a záróra közeleg, Kdeaien kitámolyog a néptelen u'czára. A viliim lámpa fényénél arcca szeder'esnek, pöffidtnek hiszik. Ősz szakála össze van ku'zílva. Ruházata foszlányokban lóg róla le. Egész külseje visszataszító, borzasztóbb a tisztességes koldusénál. Ilyen borza ztó állapotban lepi meg családját. A niegérdernl' tt büntetés és rosz magaviselete által megalázott ember, azon kezdi, hogy botot emel előle menekülő családjára. Mindent összetör, ami a szegényes lakásban található. Midőn romboló munkáját elvégezte, hanyat terül a hideg főldöa s öntudatlan állapotbin leli a 'pirtri.l Kelemen folyton i zik. A sok ital elhomályosította értelmét gunytárgy lett a világra nézve. Nyomorúságos életéi az őrültek házáb in fejezte be, mely körülményből kitetszik, Ingy Isten igazságos, Sipoi Lajos.