Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-08 / 23. szám

•>' T I I

t VIDÉK áll Werner. E. Mesemondása megkapja az olvasót, témái olyanok, hogy mindenütt szives fogadtatásra találnak és amellett szines a stilusa és lélektanilag meg van indokolva mindaz, amit hőseivel miveltet. Számos regényei közül is kiválik a Becsület utja czimü, melynek cselekménye a német-franczia háború idej én játszik és a nagy küzdelemnek egynémely jelenetét hatalmasan megfesti A minden izében érdekes regény megjelent az Egyetemes Regénytár-ban Singer és Wolfner kiadásában. Ára piros vászonkötésben két korona. A 8'inhőz hete. A Kurucz Feja Dávidnak szerdai előadását valóságos ünnepélylyé emélte a szerzőnek dr. Fényes Samu kassai ügyvédnek a jelenléte. Eredetileg kedd estére volt a darab műsorba véve, a mikor főgim.iaziumu ,k i'jusága majálisát taitotta s ez által csaknem dilernmaba jutott Nyíregyházának a társadalmi életben résztvevő része. A gimnáziumi majális t. i. rnár évek óta mintegy a város tavaszi ünnepévé nőtte ki magát. Mindenki örül ennek az obligát tavaszi kirándulásnak. Másrésztől ugyanezek, a kik „élni" is szok'ak Nyíregyházán, nem szívesen maradtak volna el a Kurucz Feja Dávid előadásától. A rosszul kiszámított helyzeten végül is a direktornak kellett változtatni, a ki, a közönség iránti dicséretre méltó figyelem tanúsításával, belátta, hogy szerdán a színművészé nek sokkal n igyobb s k rt szerezhet. A mint hogy úgy is volt. Dr. Fényes Samut telt h iz ünnepelte. Ez az ünneplés őszinte volt és meleg. Őszinte, mert bár sok .n közülünk harmadszor élvezték végig e^t a gyónj örü drámai művet, mégis újra és újra nagy hatást "gyakorolt ránk a mű poétikus és drámai erőiől duzzadó rószei — s ezért hálánkat akartuk nyilvánítani a jelenlévő szerzőnek. M leg volt az ünueplés, mert ez a fényes Uhetség közülünk való, a mi városunk gyermeke, a mi büs/keségü ,k. A kinek van érzéke a művészet iránt, a kinek van annyi művel'sége, hogy a darab szépségeit élvezhesse s a ki tanulni jár a színházba, nem pedig csak magát mutogatni, az mind részt vett az ováczióban. Az eső fölvonás után óriási tapsvihar hivla föl a szerzőt a színpadra, a hol tisztelői diszes babérkoszorút nyújtottak át neki. Ez az ünneplés minden fölvonás ulán ismétlődölt, a mit a szerző a jobboldali első páholyból köszöngetett m g. A műről és a szereplőkről az első előadás alkalmával bővebben emlékeztünk meg. Álljon ezúttal itt, hogy mennyire volt a^zal megelégedve a szerző maga. A művel . . ? Hiszen az írónak a munkajával szemben ép oly e'fogultnak kellene lennie, mint a szülőnek a gyermekével szemben. És mégis Fényes szerényen, öntudatosan emlegeti, hogy ismeri művének hibáit. Igaz, hogy az igazi művész soha sincs teljesen megelégedve magával, mindig szebbet, nagyobbat gondol, mint a mit megtestesít s mindig azt hiszi, hogy még jobbat, még tökéletesebbet tud és kell tudnia. És az, hogy Fényes ol nem bódulva a sikertől, tökéletesebbre és jobbra törekszik, az c ak tehetsége és jövendő alkotásai iránt keltik a legreményteljesebb bizalmat. Legújabb müvét, melynek hőse Bacsányi, a kö tő s a melynek hát.eiét a Martinovics-féle összeesküvés történeti képe adja, most vitte föl Budapestre. A szin'szek mintha egy kis elfogultsággal, lámpalázzal küzdöLtek volna az első felvonásban. A szerzőnek legjobban Jeszenszkyné tetszett, a ki soi drámai erőt öntött a szerepibe s a ki a Rískayné érdekes, nagy tulajdonságokkal és nagy bűnökkel telt l lkének gyönyörű interpretátióját adia. Utána Falágyi játszott a legjobban, a ki egyébiránt művészetét leginkább ebben a darabban fej i ki. Vun is alkalma rá. Az első fölvonásbeli balladát nagyszerűen adta elő. Sebestyén bensőséges játéka az E-zo Tamás szerepében ezúttal is hitást tett. Ktenovits szintén tetszett, Feja Dávid kitűnő szerepében. Csige Ilonka kedves, kellemes, poétikus, Menszáros Margit s a többiek is, kisebb szerepeikben kielégítők voltak. Kedden a majális daczára a Katalin ment. Ment. Kis közönség nezte hétfőn a San-Toyt, annál dicséreiesebb, h igy a közönség számára való tekintet nélkül buzgólkod'ak a szereplők. Felhő Rózsi, Szögyi Gina, Krémemé, Sebestyén, Krémer, Mezei, mint a mait héten is kiemeltük, nagyon szépen működtek közre. S inpa dunk kicsinysége azonban nem engedi, ho^y San Toy a társulat jobb előadásai közé sorozható 'egyen. Ellenben a Cornevillei harangok előadása nagyon jól Sikerült. Milyen más zene, milyen más művészei ez, a m ú operette szüleményekhez képest. Inkább opera, melyben egyik gyönyörű rész a másikat követi, csak könnyedebb, szellemesebb. A legkiválóbb természetesen Aldor Juliska volt Szerpolelt szerepében, úgy hogy néhány dalát meg is k llett ismételnie. A .Tekints id tekints oda" dal egyike volt a legbájosabb szerepléseinek. Szögyi Gina Zsermént játszotta kedves egyszerűséggel. Két kiváló férfiénekesünk van : Karacs Imre és Mezei Andor. Az előbbinek igen szép tenor hangja van, kár hogy egyes hangjai recsegnek. Szerepét nagyon jókedvűen játszotta meg. Mezeinek erősebb a hangja és erezesebb, de egy bizonyos fokon leiül kissé hamisan énekel, a magas hangjai a kellőnél mindig alacsonyabbak egy hajszálnyival. Szilágyi sok drámaisággal játszotta a Gáspár szerepét, valósággal meglepett alakításának erejével és gondos voltával. A tapsoknak n>gy resze őt illette. Krémer . . ? Krémer szinte már „fogalom" lett a színészein n, mindig jókedvű, mindig friss. Láttuk azonban mar a cornevi lci bíróénál jobb szerepéb n is. Meg kell dicsérnünk a kait, a melynek összéneke mindig nagyon preciz, hibátlan, úgy látszik erős lábon áll a fegyelem és a szorgalom. A kar dicséretével bizonjára első sorban a karmester Simándy József éidemeit ismerjük el, a ki a zenekart is gyakran nagyon szép összjátékra tudja vezetni. Igen érdekes kt

;t eslélye volt színházunknak a Szombatosok és a Fernande előadása. Előbbivel Somló Sándor pály idijat nyert, sok értékes tulajdonságáért, a melyek között első sorba a ragyogó nyelvez -tet kell tennünk. Mint dránn azonban nem áll kl.iss'.ikus m igaslaton. A szombatosok szomorú történetét válisztj i thémájául, de velők valójában nem ismertet meg, csak a rajongásukat látjuk, de nem tudjuk megérteni szenvedéseik, üldöztetésük okát. Sem az államhatalom ellen nem törnek, sem a többi hitvallást nem fenyegetik, nem bántják s igy a „korszellem" megsértése csak mint hypoltézis működik. A Rákóczy György udvara azonban nagyon érdekes volt s a mese szövése is rokonszenves, történeti emlékeket ébreszt, ha nem is mindenben fotográfiái hűséggel. Erőteljes páthosz van benne, mely mindig magasan tartja a hangulatot. Két igen szép szerep: a Péchy Simoné és Margit leányáé. Előbbit Sebestyén Géza a tőle megszokott művészettél játszotta. — Fenseges volt mint vezére, atyja a szombatosoknak, a ki birja a szó hatalmát és szónoklalával lelkének rajongását álplantálja hívei lelkeb\ Ott a hol családja szomorú sorsával küzdött, igaz drámai erővel, pHhoszszal vitte harezba lelke minden nemessége t. Vermeit pedig gyönyörűen szavalta. Péchy Simon egyike volt legnagyobb kö tőinkn k. Menszáros általános meglepetést okozott P. chy Margit szerepében. — Ennyi drámai tehetséget — őszintén szólva — nem is reméltünk volna. Minden jelenetében érdekes, gazdag volt s annak a tajongó, idtálista, erős lelkű, hősi lánynak az alakját n igyon gondosan és sok ambícióval domboiitotta ki. Neki mindig a szeme előtt kellene tartani a Lotti direktorának a mondását! tempó, tempó! Mert ha akar, tud is vervvel játszar,i. — Feinande szerepében szintén szép hatást ért el, bar valamivel kevésbé sikeiült az alakítás. A Fernande jelleme, egyénisége rendkivül érdekes és sokoldalú. Ebből a „sokoldal*-ból csak néhányat emelt ki, néhányat elejtett. Szépen játszotta meg azokat a vonásokat, melyek a Fernande becsületes lelkének és szerilmének egymással való küzdelmét vázolják. A becsületes lélek mindent föl akar tárni a vőlegény előtt, a szerelem pedig féltve takarja el a szégyenfoltot az imádott férfi elől. Szépen játszotta meg jellemének azt a részét, melyben erősnek mutatja be a lelkét, de a melynek van egy pontja, melynek egyetlen hozzányulás porba dönti a törékeny testet. A gyöngeséget szépen interpretálta, de gyönge volt ott is, a hol erősnek, határozottnak, szerelmet ébresztőnek kellett volna lennie. Jeszenszkyné nagyon sok intelligenciával játszott, de ő a darabnak egyetlen nem igaz alakja. Ilyen nő, a ki valósággal feje tetejére állított bosszút tervez, csak Sardounál létezik, hogy rá a legraffináltabb technikával érdekfeszítő jelenetet jelenetre építhessen. Ez a mű hibája mellett, hogy az egész két óriási véletlenből indul ki, abból, hogy Fernande éppen a Glotilde kocsija elé veti magát és hogy éppen a Glotilde kedvese látja meg és szereti meg abban a nigy világban Fernandet. Klenovits rokonszenves voll, Ilahnel és Fataki igazán kedvesek abban a két kitűnő szerepben, melynek egyike a szeszélyes, örökké féltekeny párisi asszonyt, másika az ügyes, okos és jószívű franczia férfit ábrázolj i. Mindketten igen szépen játszottak a Szombatosokban is, a hol Jeszenszkynével együtt — bár kisebb szerepben — nagyban hozzájárultak az összhatáshoz. Dr. ü. Z. Csarnok. Tarka szegfű. Hajóssyné őnagysága egyenkéi.t szedegette elő régi, családi ékszereit: nyaklánczát, gyűrűit, egy aranyozott ládikából . . . Finom, fehér kezeivel, — miután felhúzta iá: a nagyköves gyémánt gyűrűt s a többit is, rendben egymásután, — nagy gonddal igazította el, — mint mondani szokta: „mesés értékű" nyaklánczát: a regi, szép, lilasziriű selyem derekon. Igy, -- mondotta a leányának, a nyakéket összekapcsolva, — én már teljesen rendben vagyok . . . Siess Szylvy, — ne menjünk olyan későn Kalpaghyék zsurjára . . . Mehetünk már mamuezi, — szóllott egy bájos, fehérruhás fiatal leány, még egy pillantást vetve a tükörbe, — de kérlek, igérd meg, hogy addig maradunk, a meddig csak kedvem lesz . . . Szívesen Szylvy! — Bár a múltkor hamar eljöttünk, mert nem volt kedved tovább maradni. — Pedig mulattatod volt akkor is elég! . . . Nekem csak az az egy elég, — gondolta, — s a múltkor nem volt ott . . . Megérkeztek . . . Virágokkal dis/itelt, — szépen kivilágított termek, — vidám, nevető, b szelgető fiatalság, s a mamák égisz csoportja várta őket. llajóssyné méltóságteljesen foglalt helyei a mamák kőzött, s rögtön át is vette a szót, az eddig beszélő asszonyságtól ; — rendkívüli ügyességgel térve át egyik tárgyról a másikra, — tárgyalva a legújabb híreket . . . Édes zűrzavar hallatszott át a másik teremből, halk muzsikaszó ; kaczagás, könnyű, imbolygó önfeledt léptek zaja, melyek még az örökösen prózai, mindennapi dolgokkal foglalkozó, s mindig a legújabb híreket tárgyaló mamákat is visszavarázsolták abba a régi, szép, soha vissza nem jövő boldog ifju-korba; mikor még ők is várták a tavaszt, az ibolyát, örültek a májusi reggelnek, s tündérvilágnak képzelték a jövőt. . . . Szylvy, — szóllott át Hajóssyné a másik terembe, — honnan a fiatalság vidáman indult kifelé, — meg ne hütsd magad; vizet se igyál addig, n ig meleged van! . . . Ne félts édes! — A virágokat nézzük meg a télikertben . . . S boldogan s tilt tovább egy csinos, barna fiu karján . . . Szedjelek virágot édeseim ! — mondá Lolt

:, a házi kisasszony a leányoknak, — s adjon mindegyikünk a tánezosának egy szálat . . . Szylvy egy külónfele színű szegfű-ágy elölt beszélgetett tánczosával. I meri a virágnyelvet Szylvy? kérdezte Tiroszy Denes, átnyújtva egy égő-piros szegfűt, s mélyen nézve a leány szemébe . . . Szylvy elpirult . . . Ismerem . . . mondta aztán halkan . . . Par perczig szótlanul hallgatták a zene hingjait . . A barna fiu szólalt meg előbb : Hát én nem kapok virágot, Szylvy? A piros szegfűk kőzött megpillantott a leány: egy teher-piros szirmokból álló tarka szegfűt Leszakította, s átnyújtotta Dénesnek Tudtam. — mondta az keserű mosolylyai, — könvnyed meghajtással köszönve meg a kapott virá-ot — a tarka szegfű: a legnagyobb közöny jele ... Hölgyeim és uraim, — hallatszott e perezben az feIábani ^ hangj

a' ~ a má

S°

dÍk n

é&ysr

e Szylvy előtt egy nyúlánk, magas fiu hajolt meg, s trefas komolysággal mondá: Az ígért tánczért jöttem Szylvy nagysám! . . . Remelem. nem méltóztatott elfelejteni? 0 dehogy ! — szólt mosolyogva. M-ithild, — fordult egy szőke kis lányhoz. - legyetek vis-a-vis-ek ! Sajnalom, kedvesem, de Tiroszy már gondoskodott erről . . . Szylvy az egész négyes alalt kedvetlen volt, — s tanezosa hiába igyekezett mindenféle bolondságokkal felvidítani. Később, — a keringő alatt D nes oda ment hozzá s lanczolni hivta . . . Fáradt vagyok, — mondta a leány, — üljünk inkább ide az ablak mellé ... Hallgatagon nézték a keringő párokat . . . Dénes, — mondta egyszer halkan, — kérem, adja ide azt a szegfűt . . . Még ezt is vissza veszi, — szólt szomorú mosolylyai, — miközben átnyújtotta a virágot Kinézett az ablakon a csillagsugáros éjszakába és azt gondolta, hogy nincs boldogság a földön . . . Ezalatt Szylvy a tarka szegfűből egyenkint szedegette ki a fehér szirmokat, — s mikor Dénes visszanézett, a leány egy hiányos szirmú, egő-piros szegfül nyújtott át neki: Ilyent akartam magának adni Dénes ! . . . A szép, barna fiu végtelen szeretettel nézett le rá. . . . 0 van, van boldogság a földön . . . A fehér szirmok pedig még most is szállingóztak a leány ruhájáról: a szőnyeg felé . . . Aloé. KÖZGAZDASÁG. A taraczk irtása. Sokat, nagyon sokat irtak már arról, hogy hogyan kell szántóföldjeinket az annyira veszedelmes taraczktól megszabadítani, de ennek daczira, ha utazásaink alkalmával egy—egy pillantást vetünk a vasút mentén elterülő táblákra, annyi taraczkot látunk, ,mintha csak mesterségesen akarnak a gyomot szaporítani. Egy külföldi gazdasági lapban most a következő tapasztalását közli egy gazda : Ö a szántóföldnek erősen betaraczkosoJött részét kétszer megszántatta, majd boronával s az amerikai irtókapával megmunkáltatta s ezután bevetette sárga mustarral. — A mustár a jól megpoihanyitott földben rendkívüli gyorsan fejlődött s midőn virágzásának indult, alászántatolt. Az alaszantással egyidejűleg eltűnt a taraczk is, s azóta nyoma sem mutatkozik. — Ebből kifolyólag azt ajánlja a gazdáknak, hogy a taraczkos földeket junius, julius vagy augusztusban mustárral vessék be a azután ezt virágzáskor szántsák alá. — Szerinte ludolog az, hogy a mu-tár gyors fejlődésnek indulhasson és s taraczkot elnyomhassa; minélfogva a talaj jól megporhanyitando. — Sovány talajokat, a hol a mus'ár kellőkepen ki nem tejludnék, istálló és műtrágyával kell megtrágyázni, s azonkívül a muslárt kétszer oly sürün elvetni, mint normális körülmények között. — Mi azt hiszszük, hogy nem csak a mustár lehet alkalmas a taraczk elnyomására, hanem más gyorsan növő s a talajt jól beárnyékoló növény is; —s a midőn erre vonatkozólag gazdaink figyelmét felhívjuk, még csak azon megjegyzést teszszük az előadottakhoz, hogy az illető növényt nem kell feltétlenül alaszántani, lunem azt takarmánynyerés czéljából le is kaszálhatjuk.— Szerkesztői üzcnetik. Izsó György úrnak. A kivándorlókról írott szöp költeményét a legközelebbi „alkalommal" közöljük. L. K. úrnak Tálya. A „Látogatás"-nak szüksége lenne arra, hogy a Múzsa még egyszer fölkereste Önt. A má sik — úgy látszik — már ebben a jegyben született. Birtka József úrnak, Kolozsvár. Legközelebb közöljük; e számra már későn érkezett. Felelős szerkesztő: INCZÉOY LAIOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér legjobb hajtószer Kapható minden gyógyszertárban és (l'Ji-20-5) füszer-kereskesben. A gyakran előforduló hamisításokkal szembsn fcleltibb szüks'ges a védjegyre ügyelni. A Berger-íele orvosi és liygicnicus szappan hirdetményeken, továbbá azok dobozain, vignettáin, használati utasításain, sőt meg a szappanon magán is láthatónak kell lenni a vedjegynek. Utárzatcik visszaulasitandók, mert csak az ere- A á deti, 30 év óta forgalomban levő és közked- EN^I'^J vellségnek örvendő Bergcr-fele szappanok-1 kai, G ILII ct Cornp érhető el teljes eredmény. Minden Bergcr-féle eredeti szappanon a mellekelt védjegy látható. 32G-2 1