Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-08 / 23. szám

XXIII. évfolyam, 23. szr-ni, Nyíregyháza, 1902. junius 8 SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZ4B0LCSMEGYEI ÁLTALINOS TANITÓ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. >Io3fjelenik; heteiilzint egryszer, vasárnapon. ->>3 Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Ef(énz évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző éa tanitó uraknak egész évre csak négy korona. Egy szám ára 20 flllér. Az előfizetési pénzek, mvirendelések s a A l

aP szollcm

i részét képező kaideraények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- 1 "^

kesztó cti;ű

e »

Utt kére

t"«

k beküldeni. lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos j fogadtatok e e

k ^^ keíektál könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám; a kéziratok csak világos kivanatra . a, (Jáaoszky haz) intézendők. illetó költségére küldetnek Ti-sxa. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibozott petit sor egyszpr közlése 10 fillér; többszöri kóiléa esetében 8 fii. A nyilt-teri költemények di|a sorookint 60 fillér; Apró hirdetések 10 sióig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel sxedett ketsieresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernát ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rés2, 12275—190.'. K. Szabolcsvármegye alispánja. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A T.-Dob községben megüresedett s a folyó év| junius hó 12-én választás által betöltendő községi irnok' állásra vonatkozólag 4913 -9 2. szám alatt kibocsátott főszolgabírói pályázati hirdetmény szöveget közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1902. junius 5-én. Szikszay Pál, alispán. A dadai alsó járás főszolgabirájától. 4913|902.K.sz. Pályázati hirdetmény, Szabolcsvánnegye dadai alsó járásában levő TiszaDob nagy községben a jegyzői írnoki állás lemondás folytán úresedesbe jővén, annak betöltése czéljából pályázatot nyitok. Feihivom mindazokat, kik ezen a község pénztárából évi 000 és a megyei pénztárból nyerendő 200 korona anyakönyvvezető'helyettesi állámsegély fizetés, s ha nőtlen ember a községházánál egy szobábol álló lakáSi fűtés, világítás és tisztogatással egybekötött javadalmazási imoki állást elnyert i óhajtják, hogy legalább 4 gimnáziumi osztály sikeres elvégzesét igazoló iskolai bizonyítványát, 22 éves kornak betöltését igazoló keresztlevelét, szolgálati és erkölcsi magaviseletét igazoló bizonyítványait az ezennel Tisza-Dob községházához 1902. év juniu hó 12-én d. e. 11 órára kitűzött választás napjáig hivatalomhoz nyújtsák be. Kelt Tisza-Lökön, 1902. évi május hó 22-én. Dobos, főszolgabiró. 041 —1902. sz. Szabolcsvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál egyelőre Nyíregyháza székhelylyel évi 1200 korona törzsfizetés, 100 korona lakpénzzel, továbbá A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A milói Yénus. Irta: Szópfaludi Ö. Ferencz. I. Várdai Gábor gróf elérte már negyvennegyedik évét s még mindig nőtlen volt. Semmi kilátás sem mutatkozott, hogy szabadságától megváljék, hisz maga mondta nem egyszer barátai előtt: aki negyven évig meg nem nősül, az csak csörgő sapkában induljon később leány kérőbe. Gábor gróf nem volt született ellensége a házasság intézményének, mert hisz édes apja a legboldogabb frigyben élt Serédi Emília grófnővel. Pedig Menyhért gróf dölyfös, indulatos, ellentmondást nem tűrő zsarnok volt, mégsem volt egész életükben szóváltás egymás közt, mely a házasság felhős egére emlékeztetett volna. Várdai Gábor abban nem volt válogatós, hogy milyen családbelit vegyen el; tízezer holdas teher nélküli birloknak ura lévén, nem törődött vele, hogy aki tetszését megnyeri grófnő, bárónő, nemes leány vagy polgár leány, csak az egy különcz föltetele voll, hogy — hasonlítson a milói Vénushoz. Ennek az antik figurának a homloka, az orra, a szája, feje alkotása adta meg a biztosítékot a jövő Várdai Gáborné méltóságához, érdemes voltához. Gábor gróf, még Györgyi Istvánnak, a hűséges komornyiknak is, kit az atyjától kapott örökbe egy milói Vénus fotográfiát nyomott kezébe s azt mondta: „István! Ha valahol az utczán lát ilyen ábrázatot, ne törődjék vele, ha utczaseprő leány is, jegyezze föl a lakását.' Az öreg István azt felelte rá: Igenis méltóságos uram ! magában pedig azt dörmögte: Ugyan mit akarhat Gábor ur ezzel a törölt karu asszony néppel, hogy igy a szivemre köli. A komornyik, ha sétára indult, mindig magával vitte a tényképet s ha egy csinos dámát látott maga az utbiztos felügyelete alá beosztandó úthálózat hosszának arányában megfelelő utiálalánynyal rendszeresített utbizlosi állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes niinősitvényüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és életkoiukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi julius hó 5-ig mint záros határidőig nyújtsák be. Végül megjegyzem, hogy a mennyiben az utbiztos székhelyéül végleg Nyíregyháza városa fog megállapittatni az eddig 100 koronában megállapított lakpénznek a törvényhatósági bizottság állal 200 koronára való felemelése várható. Nyíregyháza, 1902. május hó 2G-án. Ráró Feilitzsch Berthold, főispán. A rendőrség éjjel. Az elmúlt hét egyik csöndes estéjén ijedt női haug verte föl a nagykállói utcza külsó felén lakók éjjeli nyugodalmát, körülbelől 9 óra tájon: Segítség! Rendőr, rendőr! A segítség jelentkezett is csakhamar, de nem rendőr képib^,. - Hanem meghallotta a kétségbeesett kiáltozást a helybeli csendőrszárnyparancsnokság ez idő szerinti vezetője, s megtudván a rendőr után kiáltozó uri asszonytól, a nagykállói utcza egyik lakójától, hogy rabló támadt férjére, városuuk egyik általánosan ismert és tisztelt ügyvédjére, sietett azounal a színhelyre s közel a házhoz elcsípte a betyárt. Nem ezen a helyen foglalkoznánk ezzel a rendőri esettel, mely egyébként csakugyan a közönséges rendőri esetek közzé volna számitható — ha, emiitett authentikus ós minden föltétel nélkül szavahihető forrásunk előadása felé közeledni, kivetle a fotográfiát s ugyancsak megmustrálta a szemle alá vett hólgy ábrázatát. íme, negyvennegyedik évét taposta Gábor gróf s hasonló arezra nem akadt. Már azt hitte, végleg agglegény marad és felsóhajtott: „Nem kegyelmeznek tz egek! Ki tudja, hátha javamra szolgál?!* Egy vasárnap délután a Margitszigeten volt lisztviselői majális s amint Gábor gróf arra sétálgatott, épen egyik táncz után a szünet alatt egy-két fiatal leány jött ki a szabadba, hogy a hőség után fölfrissüljön. Az egyik a három leány közül Fodor Berta, közvetlenül a gróf mellett sétált el s véletlenül rá is tekintett sötét nagy fekete szemével. Gábor gróf kereste mindenült a komornyikját, hogy az ő véleményét is hallja, mert az a széles, telt vállú, gyönyörű nyakú, rövid homlokú, hosszas szabályos orrú s páratlan szájú leányka, mintha ikertestvére volna annak a fotograliának, akit ő is, meg István kumornyik mindig magukkal sétáltatnak. Istvánra nem volt szükség, mert a gróf mellett több fiatal ember nézegette a hölgyeket s az egyik fennhangon és elragadtatva adott abbeli véleményének kifejezést, hogy ez a Fodor Berta olyan, mint a milói Vénus. Gábor gróf nem ismerte a fiatal embert, de ez a nyilatkozat annyira megnyerte tetszését, hogy hozzá lépett bemutatta magát s csak annyit mondott: „Köszönöm, uram! A fiatalember, ki egy adótiszt volt, el nem tudta, képzelni Várdai Gábor gróf mit köszönt meg. Várdai gróf azonban már tovább nem törődött a fiatal emberrel, hanem indult a terem felé, hol a mulatság folyt, száz forinttal megváltotta a j gyét s megállott az oszlop mellett, honnan szemrevágott monoklival folyvást Fodor Berta kisasszonyt nézegette. Csakugyan az egész feje, nyaka, de még a frizurája is feltűnően hasonlitolt a milói Vénushoz. Várdai Gábor gróf nem volt sem szép, sem rut ember, magas, szikár, kissé meggörnyedt, dus hajába már belevegyült egy-két ősz szál, sasorra, hegyesre nyírott szakála s domború homlokán egy-két mély redő. szerint a tettes elcsípése után csakuem egy egébZ óráuyi idő nem telt volna el addig, míg a különböző irányokban rendőrért futó tanuknak a rendőri közbelépést megszerezniük sikerült. Az idő alatt az elcsípett tettes a csendőrfőhadnagy parancsára — hogy meg ue futhasson — ott ült a kállói-utcza porábau s ideje volt meggondolnia magát, hogy ő tulajdouképeu részeg. Bennünket azonban az „esef-nek nem ez a része érdekel. Hanem az, hogy megtörténhetik Nyíregyháza egyik fóutczájáu valami ilyen rendzavarás, 9'/j órakor este, — és ha már megtörténhetik is, hogyau lehetséges az, hogy csaknem egy óráig kell futkosni, — míg előkerül, rendőr után. Tudjuk, hogy a mi városi rendőrségünk már a szervezete szerint is képtelen arra, hogy rendeltetésének megfeleljen. Rossz fizetés, — ez is nem fizetés, de bér — nyugdíj nincs. Hogy lehetne megfeleiő intelligenciájú s a mi még főbb dolog, állandó, maradó rendőri személyzetet összehozni, együtt tartani. Ezen a bajon, se főkapitány, se alkapitány nem segíthet. Es talán nem segíthet maga a város sem, mely a maga 60%-os közköltségével nem rakhat még több terhet polgárai vállaira, hisz azok a terhek alatt már is roskadoznak. A nagykállói-utczai eset azonban még ilyen körülmények között is föltűnő. Londonban, Parisban, Budapesten is megeshetik, hogy akár fényes nappal is betörnek A szép leány rózsaszínbe volt öltözve, szabadon hagyott nyakkal, vállal, egy kis vékony kereszt a nyakán volt egyedüli ékszere, meg az a piros köves kis gyürü, melyet a kis ujján viselt. Sokan forogtak körülte, különösen egy délezeg ahk rövid fekete zubbonyban, pelyhedző szakállal s bátortalan fellépéssel, amilyen a megkülönböztetett sajátossága egy-egy félénk bölcsészellan hallgatónak vagy filozopternek. Fodor Berta igen nyájas volt iránta, de mit lörődött azzal egy Várdai Gábor gróf, kinek nem kellelt még elvégeznie a tanfolyamot, nem kellett állás után törnie magát, mert a tízezer hold fejérmegyei föld felért egy-két úgynevezett „jó állás"-sal. A legelső alkalmat megragadta s oda ment a futai leányhoz s bemutatta magát és minthogy nem szokott kerülő utakon járni, hanem egyenesen lör a czélfelé, kijelentette, hogy szüleitől nőül fogja kérni Berta kisasszonyt. — Gróf ur! Éd.s atyám 701 forintos adótiszt, szegényes lakásunk egy szobából és konyhából áll a József városban, megalázó volna a gróf úrra, ha hozzánk fáradna! — Megalázom magamat azért a kincsért, aki abban az egy szobában lakik. Megengedi? Vagy oly rútnak talál, akivel többé találkozni sem akar? — Ugyan, gróf ur! II. Harmadnap délben a Mária-utcza lakói előli feltűnt, hogy a gazdag Várdai gróf kocsija egy kis hátzacska előtt áll meg s a kocsiból Gábor gróf lép ki és siet az udvarba, a kis udvari lakás felé, hol Fodor György adóliszt lakott feleségével és Berta leányával. A gróf ünnepélyesen feketébe volt öltözve s ugy ment látogatóba Fodorékhoz, hol a kis töpörödött negyven éves asszonyka és Berta kisasszony fogadták. Berta kisasszony kék batiszt ruhában ép oly jól festelt, mint a mulatságon a rózsaszínben.