Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-20 / 16. szám

IV I K V I D E K rozó bizottságok az ujonczok testi épségét szigorúbb elvek alapján vizsgálták s a ki bevált, az valóban-ép és egészséges ember volt. Ma például a tuberkolózis kisebb jelenségei nem mentesítenek a besorozástól; holott minket éppen és főképpen az érdekelne, vajon az állított legénység között mekkora százalék az, mely e degeneráló bajtól mentes. Az is bizonyos, hogy ahol a nép morális és vagyoni állapota alantos fokon áll, ott a tuberkolózis nagyobb mértékben terjed, fejlődik s pusztítása nagyon meglátszik az ifjú nemzedékben. Tudvalevő az is, hogy a gümőkóros ember nehezebb strapácziót el nem bír; a testi megerőltetés, a kellő ápolás hiánya fejleszti a betegséget, tehát azt, kiben a gütnőkór legkissebb jelensége mutatkozik, katonai szolgálatra alkalmazni nem volna szabad. Másfelől azonban azt állítják, hogy a katonaságnál erőteljes és tápláló élelmezést, jó ruhát és egészséges lakást kap az ujoncz, egészségi állapotára gondot fordítanak s életrendjét a katonai fegyelem szabja, -- tehát arra, ki a tuberkulózis kezdő stádiumában van, nem ártalmas, sót hasznos a katonai állapot. Főkép, ha tekintetbe vesszük a földmivelő, vagy kisiparos bizony nagyon is kifogásolandó életmódját, lakását, ruházatát és táplálkozását. Az is nyilvánvaló, hogy a katonaélet az iparos vagy parasztlegényt rövid idő alatt átalakítja. Az egészséges, fegyelmezett életmód, a tisztaság és jó táplálkozás, főkép pedig a raczionábilis testedzés, mozgás és tornaszerü gyakorlatok a nehézkes és puha izmu legényt fürgévé, aczélossá teszik. Mindenkinek szembeötlő az az óriási különbség, mely a pár hetes ujoncz és az egy-két esztendős katona közt színben, mozgásban, egészségben mutatkozik Mindez azonban csak azt bízó yitja, hogy a katonaélet kitűnő hatással van az egészséges legénységre, sőt azt is konczedálhatjuk, hogy bizonyos fokú gyengeségek, sőt betegség k szanálására is alkalmas, hasznos a rendes katonai élet s igy nem kifogásulhatjuk, hogy magasabb állami okokból az ujonczozó bizottságok igyekezzenek minél több katonát szerezni. Az igazán érdekes kérdés mégis esik az marad, hogy a hadkötelezett állítottak be nem vált 60"/ü-a minő testi defektusok miatt marad ki a katonasorból s kell e ezek egészségi állapotáról a jövő nemzedék állandó degenerácziójára következtetni. Mert hiszen a katonának be nem váltak is legnagyobb részben családapák lesznek; sőt talán azt is lehet állitaui, hogy a nép között azok a legények, kik katonaságtól mentesek, még kapósabbak, mint házasulandók, mint azok kik katonaságnál szolgálván, a rendes szolgálati idő lejárta után is behívatnak s annak is ki vannak téve, hogy esetleg hadjáratban kell résztven niök. A parasztok házassága rendszerint netn a férjhezmenő leányok Ízlésétől, és hajlandóságától, hanem az öregák önző számításától függ. Világos ebből, hogy sokkal kevesebb ép é3 egészséges legényből lesz családapa, mint olyanból, ki esetleg átöróklő testi hibában, vagy betegségben leledzik, ininő például a tuberkolózis. Ebből pedig okvetlen a generácziók fokozatos degenerálására kell következtetni, mihez bizonyára megbízható adatokat szolgáltatnának az ujonezozások, ha a politikai érdekeket nem szabályoznák az ujonczozó bizottságok működését. A kormáuyok és törvényhozások gondoskodásának igen fontos tárgyát képezi a közegészségügy Európa-szerte. A nyugati nemzetek testi elsatnyulása, talán mégszembetüuóbb, miut a mienk. Franczíaországban folytonosan napirenden van a sajtóban és a társadalom irányadó köreiben az a kérdés, vajon a népesedés arányát miként lehetne kedvezőbbé tenni sa jövő nemzedék fokozatos degenerációját megakadályozni. Sok törvényt hoztak már, melyek hivatva volnának a városi munkáselem életmódját kényelmesebbé és egészségesebbé átváltoztatni s a földmivelő nép erkölcsi és anyagi jólétét gyarapítani; a házasságkötés a házassági együttélés megkönnyítésére is van már törvényes intézkedés, sőt a katonák házassága is lehetséges, a tisztnek pedig a család alapítás egyenesen ajánlatos, mert a házassági óvadék eltörültetett s a családos tiszt aránylagos pótdíjban részesül, gyermekeinek neveléséről, gondoskodik a hadi kincstár. Nálunk is szükségesek volnának hasonló czélu törvények; s mig egyrészről a házasság megtiltatnék azoknak, kik átöröklő betegségben szenvednek, másrészt a nőtlensége^ sújtaná nagyobi) adóteher. „1 közegészségügy s a közegészségügyi szolgálat falu i. E czim alatt egy a közegészségi mizériákat, melyek a falukon mindennap lejátszódnak, teljes valóságában feltáró czikkel közöl a „Nyirvidék" a f. évi 1 i-ik számában (ápr. G. Dr. R Zs) ur tollából. Gzitálja is czíkk író ur az 187G évi XIV ik t.czikket, mely világosan tiltja az orvosi gyakorlatra nem jogosított egyénektől a betegek gyógykezelését, azon'jun e ö.'vény lényegileg olyan szervezetű, mely a legkvalifikálalfunabb kuruzsló áltil is könnyei kijátszható. Végül aztán igen h lyesen azon konzekventi ira jut a cz kk iro doktor ur, hogy a törvény ilyen szervez . tű intézkedése és a falusi nép tudatlansága okozzák a közegészségügy mizériáit. Ez utóbbinak okául azonban a czikkiró ur a nép hiányos nevelésé] hozza fel, illetve annak tulajdonítja, hogy a néptanítói egyáltalán nem tanítják az egészségtant iskoláikban. Gzikkét igy végezi: „Népnevelés jöjjön el a te országod !" Megfog bocsátani a mélyen tisztelt czikkiró ur, ha czikkeinek azon részével, mely a nép tudatlanságáért a néptanítókat teszi teletőssé, illetve azokat okolj i, egy kissé foglalkozzam, ille'őleg meggyőzzem a mélyen lisztéit czikkiró urat arról, hogy a nép ilyetén való tudatlanságának oka nem a népnevelésben rejlik. Mert könyörgöm alásan én mint vagy 10 egyh. községnek több éven at iskola látogatója mondom és állítom, hogy a néptanítók legtöbbje tanítja iskolájában az egészségtant, sőt ha a czikkiró ur parancsolja egyenesen is szolgálok vele, hogy tanilunk „Az emberi test működéséről, tanítunk olyanokról a mi az egészségre hat" — a minők p. o. az egészséges 1 ikás fóltetelei, a lakóházak nagysága és tisztaságáról. Tanítunk a táplálkozásról, a szeszes iialok karos hatásáról. Tanítunk a fertőző betegségekről, a balesetekről és általában a test ápolása és ruhát viselt és piros rózsákat a hajában. Általában sokat és hangosan nevetett, mutogatva egészséges fehér fogsorát. Az erős ingerlő illatától, mely kicsapódott a ruhája fodrából, legalább is a tubarózsa quintessentiájára lehetett következtetni, a hóbortos fiu azonban nem következtetett, de egyszerűen megrészegült tőlle. A leány a nők csalhatatlan tapintatával az első csárdás alatt megérezte a férfi karjának remegését amint a derekát ölelte. A mama a legyező mögül biztató pillantásokat vetett feléje és a barátnői irigykedve suttogtak a hátuk mögött. A többi már magától következe

11, pezsgős palaczkok durrogása, a nagy bőgő zokogása mellett könnyen megy az ilyen dolog. Annuska még alig egy hónapja viselte ujján a karika gyűrűt, mikor is meglepő tapasztalatokat tett. Első sorban Sándor nevetséges ízléssel válogatta össze a Kugler bonboniérjeit, másodsorban örökös rejtélyként állott előtte, hogy részesíthette Sándort a papája olyan hiányos nevelesben, melyről—az inasa p ipagályzöld livréje, a minden stylust nélkülöző jukker fogata, élénk tanúbizonyságot tehet. E kvaliűkálhatatlan hiányok alapos pótlását Annuska szövetkezve a mamával — kinek egyszer leánykorában kezet csókolt egy emigráns lengy. 1 berezeg felderíthetetlen okokból — múlhatatlan kötelességének tekintette „Igen szekíroztak, mindig csak szekírozlak". Az asszony hátradőlve a széken összekule olt kezekkei hallgatta és a fiatal ember mindég hangosabban mindég indulatosabban beszélt tovább. Az anyja neveletlennek nevezett, mert egyszer véletlenségből este a rózsalugasban leszakítottam valami csipke fodrot az Annus ruhájáról. Gyakran összenevettek a fülemhallatára és valami hosszubajuszu kapitánynyal hozakodtak elő, a ki gyakorta lovagolt el a malom előtt. Mikor megígértem, hogy leütöm, Annus sírva fakadt és a mamája sikoltozva zárta a karjaiba, hogy megvédje a durva erőszak ellen. A szobaleány behozta a nagy réz szauiovárt és megrakra a kandalló öblös medenczéjé'. A szobára lassan ráboiul! a téli délutánok elkerülhetetlen félhomalya és az ablaküvegek szürke vizes párával lettek tele. A szamovár halkan zümmögött s az aszszouy el je tolla finom fehér ujjaival a theás csészét. A folyadék finom kesernyés ilhta megcsiklandozta az érzékeit s élvezetlel öntötte magaba a forró erős italt. Az asszony lopva kémlelte mint ül ki a megelégedes kifejezése az aiczára. A férli talán megérezte a tekintetéi, meri egyszerre eltolta mayái ól az üveg csészét, felált s nyugtalanul kezdett össze vissza járkálni a szobában, Szegyclte, hogy a csésze tliea, mely jól esett, elegendő volt kiverni a fejéből — ha csak pár pillanatra is — kétségbe.jlő gondolatait. „Egy déiu'án, kezdte kis idő múlva, ingerülten állítottam be hozzájok. Il'ggel vadászni voltunk egy pajlá ómmal s megrllun; egy két pohár cognacot. A kapitánynyal is ö-zetalálkoztam, a ki félrecsapott csákóval a fején olalkodoü a malom körül. Annus elébem fulott, valami bolondos piros ruha volt rajta felaggatva apró csengelyükkel. A fején egy felcsapott hailíquin sipka, s a mint egyet lepetl, a hangja beleveszett a nagy csilingelésbe. Szép vagyok Sándor? s piros czipös lábaival végig polkázla a szobát. Zavarodottan bámultam reá. Szép, szép, de mit jelentsen ez? nem értem? Pedig ezt igen egyszerű megérteni, szólott közbe a mama, a ki szintén bundába öltözve lépett a szobába. A tisztek lámpiónoi jelmezes estelyt rendeznek a tavon és ugye kitönően sikerült az Anna ruhája? A szoba forogni kezdett vei ern, meglehet a cognac neveléséről, és aztán a mi fő minden egészségtani leczke ólán elinaradhalatlanul magyarázgatjuk, hogy azok a mikről itt tanulunk a betegségeknél, illetőleg a baleseteknél csak segélynyújtások ideiglenesen, hanem ha valakit baj ér, ne kuruzsohassa magát javas asszonyok és más kontár gyógykezelőkkel hanem folyamodjék szakavatott orvoshoz. Hanem kérem alá«an ott a hiba, hogy ha vannak, mert tagadhatatlanul vannak a közegészségügynek gyászos mizériái, százezerszer több van a közoktatásnak, amennyiben nálunk is ugy az 1868 évi XXXVIII t. cz. mint az 1893. évi XXVI. t. cz. csak írott malasztok és semmi más. A néptanító a legmostohább gyermeke a társadalomnak ma is, ina is maga kell, hogy szedje közvetlen a néptől az '/«— Va és 1 veka rozs szemetet, hanem akar éhen halni, mi is évről évre tetemes terménye fizetése marad kint és vész el a néptanítónak és a nevezett törvények mitseni segítenek elárvult sorsán. Igy aztán az írott malasz ok mellett ugy állunk, hogy egy egy községnek részint a nem bánomság, részint az iskolák túlzsúfoltsága miatt 50'/, és 25° „ tankötelese vész cl teljesen iskolázallannl s ez a tudatlanságot terjesztő konkoly, mely befekeiiti a tiszta huzaszemet is. E'.ekuek a fejéből verje ki valaki, hogy p. o. X gróf nem azért tart 50 kopót, mert a kormány kötelezte reá, mivel 50 katonának a tartását megtagadta. Vagy hogy a nagy cholera alkalmával a kutak meglettek mérgezve, azért halt ugy a köznép és több ezekhez hasonlo képtelenségeket és babonákat. Mert az ilyen értelem nélkül való emberek nem hisznek senkinek és bevett és elfogadott gondolataikat megváltoztatni földi halandónak nincs módjában és hatalmában. No kérem alásan ezek rá oktruálják az ő tévhilü gondolataikat a kev. sbé értelmes egyénekre is, igy aztán elő állanak azon nevetségesen ferde állapotok, a mit a czikkiró ur ír a gyógykezelésről s a gyógyszerekről. Es végül engedtessék meg nekünk néptanítóknak, hogy nyilváníthassuk ki a nagy társadalom előtt, hogy milyen csudálatos dolognak látjuk mi azt, hogy akár magának a nagy társadalomnak, akár az abban élő osztályok valamelyikének működi gépezetében hiba történik, az okot a bajok at, mindannyian a népiskolára vezitik vissza, — ezzel egyszersmind elismeri a nagytársadalom azt, hogy az ország ö-szhangzó létfennállásának bázisa a népiskola, — és Csudalalosan ezzel gondol legkevesebbet. Pedig bizony-bizony mig a népiskola akadályozva lesz abban, külön'óle okoknál fogva, hosy rendeltetésének megfelelően működhessék ; a nagy gépeLei ig n sokszor rosszul fog működni, olykor, olykor mégis állani egy, két pillanatra. „Népnevelés jöjjön el a te országod!

1 László Gyula. TANÜGY. Pályázati hirdetmény. A sáro-i alaki állami tanitokepezdéiiél az 1902 tanéven az els i osztályban -11 joteteményes hely töltendő be éspedig 9. reggeli ebédből, vacsora- és lakásból álló teljes-jótét inényes hely ; lovábbá évi 70 k. fizetéssel és 9, évi 14'J k. fizetéssel. Az egy koronás bélyeggel ellátott folyamodványok a nagymélt. vallás- és közokt. m. kir. minisztériumhoz czimezve folyó evi május 30-ig küldendők be alóiirott hivatalához következő mellékletekkel: a) születési bizonyítvány annak igazolásául; hogy folyamodó 13-ik evét betöltölle s 18 évesnél nem idősebb. bj tiszli orvosi bizonyítvány arról, hogy a folyamodó semmi olyan testi fogyatkozásban nem szenved, mely őt a tanítói foglalkozásban akadályozná; c) iikolai bizonyítvány a mull iskolai évről; d) évharmadi értesítő a jelen iskolai évről, mely junius 30 ig az ezen iskolai évről nyerendő bizonyitványnyal egészítendő ki; e) hiteles családi kimutatás a családtagok számáról, azok életkoráról s arról, hogy hány van a családíő közvetlen gondozása alatt, hány van távol a szülei házis tette, megkaptam az Anna karját. Az sikoltozni kezdett s az anyja háta mögé menekült előlem. „Ó ez gyalázatos, kiáltottam magamon kivül, hiszen tudják, hogy én nem korcsolyázom. S lalán nekem is van beleszólásom nemcsak a kapitánynak. Nem tűröm érti nem tűröm. Anna nem fog menni, nem engedem, parancsolom! Mialatt be-zélt, hevesen kikelve magából, az aszszony elnézte. Volt benne valami imponáló, megfélemlítő férfiasság, inely a gyönge asszony szivet, édes borzongással tölti el. Egy perczig tartolt az egész, azlán megint a síró gyerek lett, kinek láttára az asszonyi szív ne.n érez semmit, legfeljebb fensőbbségét. A mama ideggörcsökbe eselt. Netn fogja kínozni a midárkámat, maga szörnye'eg! Még nem a magáé, még nem késő. Annus rémülten futkosott a szobában, a csengetyük pokoli zajaba belevegyült az asszony rikácsoló hangja. Félőrülten kipkodtaui magamra a kabátot és elrohantam. Masnap visszaküldték a jegygyűrűt, a gyémántos karpereczet, most itt vagyok Jés kimegyek a jó anyám sírjához és agyonlövöm magamat. Kimerülten esett össze a székben, már alig volt vala ni férfias rajta, az utolsó szavakat alig hallhatóan mondta és a bajusz d tépJcste a fogával, lehetetlen dühében. Azt ne tegye, nundta most csendes hangon az asszony, megnyomta a villanygombot s egyszerre barátságos meleg feny áradt szét a kis szőnyeges szobában. Maradjon itt vacsorára, majd elbeszélgetünk; az uram már három hete utazik, olyan egyedül vagyok. Egy kicsit sóhajtott, egy kicsit mosolygott és a szomszéd szobából áthallatszott a gyermekek vidám lármája. (Vége következik.)