Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-06 / 14. szám

4 IV Y I R v I r> ft H — A „Hazánk" főszerkesztőjéről Buday Gusztávról néhány fővárosi újságban azt írták, hogy az „Alkotmány" szerkesztőségébe lép át. Ezt a hirt tekintettel arra, hogy egy kedves munkatársunkról szól, mi is közöltük. Mint értesülünk, az a hir nem volt igaz, Buday Barna ur ezután is a .Hazánk" szerkesztője marad. — Eljegyzés. Grósz Jenő petneházi földbirtokos eljegyezte Grűnberger Etelkát Uj fehértón. — A „falu rossza" vége. Vitái Mátyás hires verekedő legény volt Nyíregyházán. Ez a rossz vére vitte rá, hogy a mult szombaton délután alaposan főbeverte Illancsek János kerülőt. Néhány órával később újra találkozott a két ember, kinnt a mezőn. Vitái megint csak neki támadt Hlancseknek, aki erre fegyveréi használta, még pedig olyan alaposan, hogy Vitái Mátyás halva rogyott össze. Hlancseket letartóztatták. — Meghalt Jcney bácsi. Ismerte őt Nyíregyházán mindenki. Nap-nap mellett láthattuk őt a mint az élet küzdelmeiben meggörnyedt alakjával járt-kelt az utczán, végezve — becsületesen — egyesek és testületek által reá bízott teendőket. Szerette őt mindenki, a kivel csak érintkezett. Nem bántott senkit. Nem zúgolódott. Dolgozott és imádkozott. Öt éves korában árván maradt és ettől kezdve két keze munkájával kereste kenyeret. Részt vett az 1848—49-iki szabadságharczban mint tűzmester. Fényképészeti műterme is volt Nyíregyházán. 76 hosszú, küzdelemteljes évet élt át becsületben megőszülve. Húsvét másod napján pár percznyi szenvedes után csendesen hunyt el. Temetése ápril 2-án szerdán délután 3 órakor — két még kiskorú gyermeke, kiket ismerősei tartanak, továbbá jó barátainak, nagyszámú ismerőseinek, öreg honvéd társainak, igaz, őszinte részvéte mellett ment végbe. Nagytiszteletü Bartók Jenő lelkész úr remek, tanulságos beszédben méltatta — kedves jó, öreg barátunk — küzdelemteljes életét. Vagyona nem maradt. Jó barátai, ismerősei közadakozásból temették el. Áldás lengjen porai felett! — Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó ismerőseink és felebarátaink, a kik felejtbetetetlen jó atyánk — Jeney Sándor — elhunyta alkalmával a temetési költségekhez hozzájárultak s ezáltal a felebaráti szeretetnek ily nemes példáját tanúsították, továbbá mindazok, a kik a temetésem résztvételükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, fogadják ezúton is hálás köszönetünket. Az elhunyt gyermekei: Jeney Margit és Ödön. — Bál. A büd'szent-mihályi gazdakör márczius 31-én húsvét másod napján Mándi Gyula központi vendéglőjében saját pénztára javára bált tarlott, a mely ugy anyagilag, mint eskölcsileg sikerültnek mondható. Az érdem a gazdakör tevékeny vezetőit és a nagy számban megjelent tagokat illeti. — Elveszett egy fekete, apró fehér foltokkal és csikókkal tarkázott 5 hónapos Kasztor nevü dogg kölyök kutya. Szeme kék. A ki a tulajdonos zöldség- ter 11. számú lakására elviszi, vagy hirt ad róla, ilíő jutalomban részesül. — Ha van bátorsága . . . Egyik vidéki lap nyílttere a következő nyilatkozatot közli: „Bodnár Fülöp urnák tudomására hozzuk, hogy ha visszavonta is szerelmi nyilatkozatát, az nekünk nem okoz fájdalmat. II meni a sértéseket nem bocsátjuk meg! Jol van ! Anyakönyvvezető helyett majd a járásbíróságnál találkozunk ! ! ! Hanem, hallja az ur! nálunk felejtette az egy forint husz krajezáros esernyőjét. Ha van bátorsága, hát jöjjön el érte hozzánk ! ! ! Özv. Letenye Mihalyné és kedves leánya." — A siketnemák szüleinek a váczi siketnémaintézet figyelmükbe ajánlja, hogy a jövő tanévre vonatkozó felvételi kérvények a váczi intézethez es ik május hó 10-dikéig küldhetők be. A később érkezett kérvények ebben az évben már nem tárgyaltainak. Tudatja még az igazgatóság, hogy a váczi intézeten kivül a következő helyeken vannak siketnéma-intézetek: Budapest (RökkSzilárd-ulcza 10.), Budapest, izr. (Bethlen-tér .'.), Kolozsvár, Temesvár, Arad, Kaposvár, Kecskemét, Szeged, Eger, Jolsva (Gömörvm.). Ajánlatos, hogy minden szülő első sorban a hozzá legközelebb eső intézethez folya nodjék — Köztudomásu, hogy a Zoltán-féle csuz és köszvény elleni kenőcsben egy oly kipróbált szert ösmernek orvosok és betegek, melytől még azok is, kik 15—20 év óta szenvednek, s fürdőket és különféle szereket eredményelenül használtak, néhányszori bedörzsölés után meggyógyulnak. Üvegje 2 kor. Zoltán B. gyógytárában Bpesten. — A t. hölgyközouségnek. Legkedveltebb s legmodernebb szépitőszer az egész világon elterjedt Fóldesféle Margit-Crém, teljesen ártalmadui, zsírmentes arczkenőcs, meglepő, csodás hatású. Bővebbet Földes Kelemen hírneves aradi gyógyszertár hirdetésében. — Tavaszi divat. Végre ismét gyönyörködhetünk a legújabb tavaszi divat újdonságain. M g a legkényesebb ízlésű hölgyek is meglepődnek az Áts és Társa Utódai, Gartner, Holvay és Társa czég (Budipest IV. 4.) nagy raktárában kiállított eredeti franczia toilettmodellek és öltözekek, valódi elite-darabok tö;életes szépségén. A női konfekezióhoz tartozó összes czikkek kiváló jó minőségben rendkívül jutányosán kaphatók e közkedvelt nő. divatáruliá'.ban. A t. hölgyközönség sietve ftl is keresi ezen elsőrangú divat-szalont, hogy toilette-szüksegletél még idejekorán fedezhesse, a hol különben mérték szerint a legs kkesebb toilettek készülnek. 209 — 1 — 1 — Nemzetközi nagy lóvásár Érsekujvárott. A Nyitramegyei Gazdasági Egyesület állal a f. 1902. évben rendezendő XX. nemzetközi lóvásár Ersekujvárott (Budapest és Bécstől gyorsvonaton 2—3 órányi távolság) ismét május hó első hétfőjén s az ezt megelőző vasárnap délután vagyis május hó 4-én fog megtartani. Ezen lóvásár Magyarországon a legjeletékenyebb és a legkeresettebb, melyet a tenyésztők és kereskedők egyaránt fölkeresnek. Főként a külföldi lókereskedők szokták az érsekújvári lóvásárt fölkeresni. A mult évben is 500 drb. különféle hasz nálatra való ló adatott el. Lakások és istállók az érsekújvári rendőrkapitányi hivatalnál rendelhetők. — A magyar, kir. államvasutak igazgatóságától nyert értesítés szerint f. évi április hó 1 vei Réva—Újfalu Pancsova—Temespart állomások között két napig érvényes menettérti jegyek fognak kiadatni a következő mérsékelt ár mellett: a II. kocsiosztályban 1 kor. 80 fillér, a III. kocsiosztályban 1 kor. 20 fillér. Budapest, 1902. márczius hó 22 én. Az igazgatóság. Csarnok. Peti czigány. (Elbeszélés). Irta: Mártonffy Imre. A kárpátok alján, kis folyó partján kunyhó állt, melyet óriási gerendák tartottak össze. A teteje zsindelyezett s a kicsiny ablakokból gyérvilágosság hatolt ki. Kegyellen hideg téli napon valaki gyöngén kopogtatott a kunyhó ablakán, s a kunyhó lakója, Major Gábor boszusan kelt fel meleg ágyából, belebujt báránybőr bundájába és nyersen kérdezte: — Ki van ott künn ? Halk női hangon kért valaki bebocsáttatást. Major Gábor az ablakon át egy czigány asszonyt pillantott meg, s a hajléktalant kemény szavakkal utasította el. Ekkor azonban csecsemőnek éles sírása hallatszott. A paraszt ember felesége, ki eddig nyugodtan feküdt az ágyban, hirtelen kiugrott, az ajtóhoz sietett, a reteszt félre tolta, és a czigány asszony felé kiáltott: — Jer be! A gyermeked megfagy a rettentő hidegben. A czigány asszony remegett és ingadozott, a paraszt asszony azonban erős karjával megragadta és bevezette, majd a kemencze mellett levő padra ültette, kibontotta a czigány asszony kendőjét, s a néhány napos gyermeket vette elő kebléről. A csecsemő elgémberedett tagjait megdörzsölte és meleg ágyába fektette. — Honnan jösz? kérdezte Major Gábor a czigány asszonyt, de a nő csak összefüggéstelen szavakat hebegett szederjes ajkával. A paraszt asszony a szegényes lámpát meggyújtotta s a világosságnál látta, hogy a czigány asszony vonásai eltorzultak. Hörgött a boldogtalan és küzdölt a halállal. Néhány óra múlva meghalt a hajléktalan czigány asszony, hogy megterjen a boldogok otthonába. — Nyugodjál békében, habár senki sem hullatott könnyet érted. - Ez aztán fura história, — szólalt meg Major Gábor, és füle tövét vakargatta, — most ez a czigány poronty a nyakunkon marad. Még szerencsétlenséget hozhat ránk, de megtartjuk, az igaz meg nagyobb baj lenne, ha kidobjuk. Mit tegyünk hat ? — Gyerekből, pohárból soha sem elég, aztán felnő ez a pad alatt is, mondá a paraszt asszony, s gondolkozva tekintett az arva teremtésre, mely most Uljesen az ő irgalmára volt bizva. Milyen csúnya ránezos képű fia volt. Ha szép lett volna, a jó szivü paraszt asszony megszerette volna, de az a kis csúnya fiúcska csak szánalmat keltett sziveben. Másnap a kicsiny fiút megkeresztelték és Peti nevel adtak neki. A halott czigány asszonynál se pénzt, se Írást nem "találtak. Nem tudiák, hogy kicsoda s csendesen eltemették. Peti gyorsan növekedett. Szegény nem volt szép s bi/ony elmondhatták róla, hogy az ördög volt a nagyapja. — Csúnya, mint az ítélet ez a czigány íiu, mondták a leányok, s mikor fekete mély tüzű szomorú pillantású szemeit valamelyikre rávetette, szive elszorult cs sirva fakadt. Peli erős lett, mint a medve, büszke mint az őz, és néma mint a sir. A legkeményebb munkát is elvégezte, s enni csak akkor kapott, mikor mar mindnyájan jól laklak, mert mondá Major Gábor, mégis csak czigány marad, a szentelt viz se mossa le róla a természetét. Mit törődik evvel Peti! A folyó dalokat zengett neki, molyeket más nem értett meg, a napsugarak pompás képeket testettek számára, melyeket senki inas nem látott. Mikor hideg teli napokon a farkasok ordítása hangzott, a czigány fiúban felébredt a vad érzés, a vágy melyet minden vadász érez, ha zsákmányra vél lelni. Olyan vadász volt Peti, minőt nem egyhamar talalni. Szembe szállt a farkasokkal, medvékkel, melyek a Kárpátokban bőven vannak, s sokat megölt közülök. Egyszer egy medvével viaskodott és a vad állat jobb arczába kapott karmaival, s jobb szemét kikaparta. — Legalább nem leszek katona, mondta Peti nyugodtan. — Hát azt hiszed katonáéknál megettek voln i ? kérdé Major Gábor. Csak enni valód legyen, neked az mindegy akár hol vagy. A czigány hallgatott s félszemével forró szerelmes pillantást vetett Juliskára, jóltevőjének gyönyörű szép leányára s lehetett gondolni, hogy ő az a mágnes, mely Petit a Kárpátok eme kis kunyhójához köti. Juliskának sejtelme sem volt arról, hogy a czigány mily szenvedélyesen szereti Azt tudta, hogy ő volt e vidék legszebb hajadona, s hogy a leggazdagabb parasztlegények közül választhat magának ferjet, de a barna csúnya czigány fiu iránt csak szánalmat érzett, s nem jutott volna eszébe, hogy szivét neki adja, különösen mióta félszemű lett szegeny, még rutábbá vált. Egyik ünnepnapon Juli-ka mellett ült, s hallgatag volt, csak a szeme beszélt. A síép, kék szemű leány azonban süket és vak volt mindezekre. Juliska széptevői közül Peti legjobban gyűlölte Józsefet, mert oly fehér volt mint egy leány, karcsú, és nem nagyon erős, Peti a hogy gyűlölte a szőke Józsefet, épp ugy imádta Juliskát. Egy őszi napon József elvette a leányt. A fiatal férj Major Gábor házába költözött. József kedvébe akart járni Petinek, és esküvője napján egy forintot adott neki, de a szegény visszadobla lábaihoz és sziszegé: — Tartsd meg magadnak, jó lesz koporsószögekre aztán sarkon fordult és eltűnt. Hetekig volt távol, végre egyik este megjelent lesoványodva, rongyosan és megtörten, senki se kérdezte, hogy hol volt, s ő némán végezte is munkáját. A boldogtalan folyton Juliskára gondolt, a ki nem lehetett az övé. Télen, mikor a gazdasági munkák pihentek, az erdőben fát vágtak. A férfiak nappal az erdőben tartózkodtak, s csak alkonyatkor tértek haza. Peti szívesen dolgozott az erdőben, de reszketett a dühtől, mivel a gyűlölt József mellett volt. Gyakran gondolt Peti arra, hogy gyűlölt vetélytársát jó volna eltenni láb alól. Egyik napon nagyban dolgoztak az erdőben, mikor József, a szolgája és Peti haza akartak menni, ekkor ho sszu, borzalmas ordítás hallatszott. A szolga halotthalvány lőn, s keresztet velett magára, mormogván: — Jézus, Mária, szent József. Itt vannak a farkasok ! és ezzel elrohant mint a nyul, s két társát a vad állatok közt hagyta: Egy pillanat alatt Peti agyát átjárta a boszu gondolata. — Itt van az alkalom, midőn ezen az emberen boszut állhatsz. Hadd tépjék szét a farkasok, legalább nem fogja Juliskámat többé szeretni. De e pillanatban lelki szeme előtt megjelent a Juliska arcza, a mintjcék szemével könyörögve tekint reá. Nem, annak az embernek, a kit Juliska szeret, nem szabad ily borzalmas hallállal kimúlnia, Juliskának megrepedne a szive, ha Józsefet a farkasok széttépnek. — Menekülj! ordított Józsefre Peti. Menekülj, lásd olt jönnek Llénk. És a fai kasok lelógó nyelvvel, tűzben ragyogó szemmel, vad vérszomjas tekintettel közeledtek. Tompa orditásuk ugy hangzott az emberek fülében, mint a halálharang. A csapa' elén hatalmas vén farkas rohant. Peti lőlavolba eng die k >zeledni, aztán óvatosan czélzott rá. A lövés eldördült és a bestia a vérében fetrengett, de az öreg pusztulása nem riasztotta vissza a többieket. Még jobban előre törtek. A félelem Józsefet megbénította, a nékül, hogy czélzott volna belelőtt a farkas csoportba. A golyó nem talált es igy a lövés kárba veszett. A czigány oly mozdulatlanul állott a helyén, mintha erczből öntötték volna oda. Csak akkor lőtt, mikor biztosra vette, hogy a golyója nem téveszti el czélját, s minden egyes alkalommal a megsebzett farkasok a hóban vergődtek. Dc végre ellőtte utolsó golyóját is. — Add ide golyózacskódat, mondá Peti Józsefnek. — Üres a zacskóm, felelt József kétségbeesve. Elvesztünk. — Csak én vagyok elveszve! kiáltott fel Peli szi'árd hangon. Neked menekülnöd kell! Gyorsan mászszál fel erre a fenyőfára. Az ágakkal és puskatusommal majd csak elbírok valahogy e bestiákkal. — Hogyan? En tégedet gyáván hagyjalak el? kérdé József dühösen. — Gondolj Juliskára! Feleségedet özvegygyé s születendő gyermeki, det árvává akarod tenni? felelt a czigány szenvedélyes hangon. Te neked élned kell, mentsd meg magad Juliskád kedveért! És az ellenkező férfit erős kezekkel megragadá s a fenyőhöz vitte, s kényszerité hogy mászszék föl rá, aztan oda támaszkodott a széles fának, és bátran nézett a halál szeme közé. ürditva, gyilkos vágytól csillogó szemekkel rohantak a farkasok Peti felé. Kétségbeesve harczolt és drágán adta oda életét, de végre az erős ember érezte, hogy ereje hanyatlott. Hörögve hullott a földre és az egész csorda mohón rohant reá. Ekkor lövések dörültek el. tAz elmenekült szolga az erdészt és társait hívta segítségül. Ordítva szűkölve menekültek el a farkasok, otthagyva a biztos prédát. József leugrott a fenyőről és a halálosan sebesült Petihez hajolt. — Peti szólj, segíthetek valamint rajtad? kérdé aggódva. — Juliska! hebegé a haldokló. Ö az én csillagom ! Ö most örök éjjel borul reám! Ezek voltak utolsó szavai; néhány pillanat múlva lelke elrepült abba a házba, hol sj gyász, se szomorúság nem honol. Hullámzó erdei folyó zengj neki dalt. Halkan susogj, karcsú fenyőfa! A hó, mely gyökereidet befödi, a nemes szivü ember vérétől piros. * Ha egy czigány, vagy czigány asszony vetődik arra a vidékre, akkor azokat bőven megvendégelik, mindent adnak nekik, mi konyhájukban és pinczéjükben van, mert Juliska mondta: — Az ő népük az enyém is! Soha se fogok egyet is ajtómtól elutasítani! Aztán kék szeméből könnyet morzsol szét és suttogja: — Nugodjék békével, szegény Peti! KÖZGAZDASÁG. A konyhakerti növények trágyázása. Nagy városok közelében megbecsülhetetlen értékű egy konyhakert, mert annak termékei állandó és biztos piaezot találnak a városi lakosság körében; s ha van a gazdálkodási ügyvitelnek oly ága, mely a jövedelem fokozására minden körülmények között alkalmas, ugy elsősorban a kerti gazdálkodást lehet olyannak tekintenünk. Hogy azonban valóban áldásthozó legyen egy kert gazdaság, nemcsak okszerű s a népesség igényeinek meg-