Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

NTlKVIUfcK Most, a mikor a lakásberendezés divatja a lelket, kedélyt és izlést megbéuitó egyöntetűségből kivetkőzve, valami igazán művésziesen szépre törekszik, milyen nagy szerep juthatna a varrottasoknak. Az előszobától és fürdőszobától kezdve egészen a szalonig minden szobábau helyet foglalhat. — Gondoljanak el egy poétikus leáuyszobát: az ágyterítő, a függöuyök, a toalett asztalka teritője, a varróasztalka boritója kék fejtővel valami finoman vagdalásos minta után finom vászonra hímzett varrottas. Vagy nem lenne szép egy falusi ebédlő kalotaszegi faragott bútorokkal, (alább ismertetni fogom) piros fejtővel hímzett kollekczióval? Azt hiszem kétszer jobban izlenének pompás magyar ételeink ilyen ebédlőben, melynek minden darabja a magyar népszellem mdvészi fantáziáját hirdeti. — Hát azok a remek selyemmel hímzettek vajjou nem válnának díszére a legelegánsabb stalounak is?! Már hallom az ellenvetéseket : a varrottasok nagyou drágák, s kevés asszony engedheti meg magának azt a lukszust, hogy egy-egy kollekcziót besaerezzeu. Igen, drága, mert az értékesítés módja még anyuyira kezdetleges, hogy mindenkiuek előnyös, csak a termelőre és a fogyasztóra nem. Kétféle módja vau t. i. az eladásáuak. Maga a nép járja be muukáival az országot, — mondhatom, uagyon kelletlenül teszi, — vagy — s ez a leggyako ribb eset — lelketlen kereskedők (akad ilyen a nép között akárhány) megszimatolva, hogy mikor van a ládafiában szűkön a pénz, ö-szevásárolják az elkészült munkákat potom áron, s tovább adják két, ha nem három aunyiért. Azt taptsztaltam, hogy a háziiparnak ez a nyereségvágy a megölő betűje. Ezért üdvözölheti termelő és fogyasztó őszinte örömmel az Erdélyi Kárpál Egyesületnek azt az ideális és praktikus tervét, hogy közéjök közvetítőnek állván, természetesen teljeseu öuzetlenül munkálkodván, a népiptr minden ágát virágzásra juttassa. Érdekes euuek a tervnek a története. A uevezett egyesület Kolozsvárt, Mátyás király születési házában néprajzi muzeumot, szervez; összegyűjti mindazt, a mit a néplélek és népművészet eddig teremtett. Ez összegyűjtő akciónak eredményeképeu mesés kincs és gazdagság került napfényre. E czikkem szűk keretében főképen a női kézimunkákról óhaj'ok megemlékezni; régi száz meg száz esztendős himzesek kerültek a gyüj'ők fürkésző buzgalu.a folytáu a muzeumba. L; sem irha tom, meuuyi érdekes miuta van itt összehaimozva: varrottasok, irás után varrtak, (az elórajzoltakat hivjik igy), kereszt és fouott öltéssel hímzettek olyan pára>lanul gazdag változatosságban, hogy egy egész ipariskola találna benne mintának valót. De nem ezekről akarok tuiajdonképen szólani. Azt akarom elmondaui, hogyan érlelődött meg az egyesület kebelebeu a népipar fellendítését tervező e-zme. A gyűjtök majd minden faluban akadtak régi varrottatokra. Szép szóra, de legfókepen arra a kecsegtető kilátásra, hogy a múzeum századokra megörökíti nevű ket, felemelték a Iád* tetejét s többnyire ajándékul adták a regiségeket. Arra a kérdezősködésre, hogy miért nem varrnak most is, azt felelték, hogy nem érdemes. Jobbára el is feledték mir őseik munkáját, mert nincs tőkéjük a munka im-gkezdéséhez. Pedig rá lennénk utalva a házi iparra, hiszen alig tudua'c megölni nénieiy vidékeu. Vájjon azokuak a mult idők réges homályából előkerült mintáknak az alapján uem lehetne újra fenyre varázsolni e házi iparczikket? Me-i vagyok róla gyözidve, hogy igen. Lilkes kitartás és első sorban a magyar hölgyek támogatása szükséges hozzá. S vajjou nem szívesen támog e mindeu magyar nő teljes áldozatkészséggel olyan eszmét, mely, a inig egyrészről egész vidékek megélhetési forrását biztosítja, másrészről otthonának magyar stílű díszítéséről gondoskodik. A kalotaszegi varrottasokról szóltam, de mint már emlitém, nemcsak a kalotaszegi asszonyok varrnak. Gyönyörű, meg tán, a kalotaszeginél is szebbeket himzenek Mogyoró vidékén. Láttam egy áuyfeihuzatot fi.iom vászonból, melyuek diszét, gyönyörű lyukacsos mintájú széles beletek alkották. Páratlauul szép volt. U*yau csak Mogyoró vidékéről került ki egy kicsi párnahuzat; remek lyukacsos minta. Valami éléuk színű párnács kára húzva, köuuytt batiszfodrokkal el.átva, gyönyörű dísze lehetne bármely hálószobának. És ezt a plrnács kát nem tudta eladni a készítője az esiész városban és amikor mégis elvesztegette potom 1 forintért, azzal H kijelentéssel tért vissza a falujába, hogy soha effal.'vel a szemét u

jm romja. És igaza is vao. Igen. de a Szegény gyámoltalan asszony megáll egy egy urczasarkon. szó nélkül, s persze az utctáu síelőknek kisebb gondjuk is nagyobb auuál, hogysem a kezében tartott portékáról kérdezősködjenek. Vájjon nem lesz-e vevőre, eladóra sokkal eiőnyöaebb, ha az E. K. E. vállalkozik a közvetítésre: munka-myaggal, mintákkal ellátja a do'gozókat, a nesz muukákat tőlük méltányos árban átveszi s a veuni 'zándekozóknak ugyaucsnk méltányos árban rendelkezésűkre bocsátja; megrendeléseket elfogad és közvetít. Hogy meunyire áldásos lesz ez a terv. mutatja ai. hogy a tmota a vásárra varotUsnkkai bejáró asszonyok hallottak erről, egymásután jönnek fel: „H diánk, instállom, hogy az urak ezentúl megveszik a munkánka'. De jó 1-JSZ! Nem kell ezután az embernek „idegenbe" menni." Ugy tátink, ettől a házalástól irtóznak; bizony nem is csekélyseg bizonytalan nyereség fejében e

1hagyni hetekre az otthont, talán az apró gyermekeket is. Pedig messzire ii elmennek ismerek egy as zonyr, » ki Fiumét is megjárta, de erői ugy beszél a faiuja, mint „nagyon világi személy"-ről. Jól tudom, hogy a vételről is az riasztja vissza a legtöbbjét, hogy mire a varottasok kereskedésekbe jut nak, mesésen drágákká lesznek. Nos, az egyesület fáradhatatlan buzgalmának jóvoltából ez a hátrány is elesik. Dé nem csak a varrás az egyetlen iparág, melyet az erdélyi nép űz. A szőttesek mellett, melyeknek nem aunyira esztétikai mint praktikus értékűk van. kUlönŐseu a faragászáti és edényipiri czikkekről akarok pár szóvai megemlékezni. A kalotaszegi férfi ik nagvrésre farag; faragja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb hímes bútorokat, melyek ujabban Kolozsvár vidékén az uri házakban is elterjedtek. És méltán. Van valami szokatlanul szép e bútorokban, melynek sötétbarnára politu rozott alapjáu a fa természetes sziuebe kifaragott illetőleg bevésett minta szinte kidomborodik. „Hímes* bútornak bivják és csakugyau olyan, miut a hímzés. Az E K E. készülőben lévő néprajzi muzeumának egyik szobája ilyen hímes bútorokkal lesz berendezve ágy, asztal, pohárszék, padok, láda, székek, egy különös alakú rácos ajtajú fali szekrény és tálasok; ebből áll a bútorzat, a himes faragás a legremekebb mintájú; mindehhez kalotaszegi függöuyök, ágy és asztalterítő, ugy-e bár érdemes tesz a megtekintésre! Mig ezeket bámultam, egy igazi magyar uri ebédlő képe járt eszemben: himes a«ztal, körülette székek, a falak mentén egy egy karospad, pobárszékek, az egyik sarokban xz emiitett rácsos ajtajú fali szekrény, egy másik sarokban egy hatszögletű hímes asztalka apró székekkel a kandalló mellett a himes láda is helyet, foglalhat, mint fáskosár, a földön éléuk mintájú szekely-szőnyeg a tálasokon vásárhelyi magyar stilü tányérok és kulac-ok s az egész szobának meleg otthouias színezetet adva, piros rózsás varattos függönyök es teritők. — Azt hiszem, a valóság még szebb lenne e képnél és hogy a dolog praktikus oldalát se tévesszük szem elől — 400—500 frtnál többe nem kerülue. Eíért egy mindeu izében magyar, miuden kis részletéigérdekesós gyönyörű szobánk vau. Di a kinek egész berendezésre nem is telik, ne mulaszsza el hogy egj-egy ilyeu himes kis bútort be ne szerezzeu. Készítenek olyat is, a melyen a fát természetes minőségben meghagyják, ezt aztán az ember maga tetszése szerint kifestheti az olcsó u. n. ttchikai festékkel és belagozhatja.O csó és nagyon eredeti karácsonyi ajándék p'. egy kis polc/,, kis asztalka, szek falra v ló fatányér, tálcza, stb. — A fatáujér darabja 3 koroua, asztal 6 szögletü esztergályozott lábakkal (milyen csinos dohányzó a z'alka lenne) 10 kor., szék 4 korona. Láttam uagyon csinos zogor^ptdot hímzett bútorra kalotaszegi varrottassal kárpitoztam, nagyon elegá'.s volt; láttam aztá i egy kis fülke berendezést ugyancsak ilyen bu'orokkal és varrottas függönyökkel elragadóan bájos volt. S aztán — ami nagy előuy — bármilyen soha nem látott formát sziveseu megkísértenek, sőt örvendenek, ha valami ujat tanulhatnak. Csakugyan művészi intelligenciájú emberek ezek. Osmerek egy körösfói faragot, aki uj, uieg uj mintákat f ilil ki; mikor egy a kalommal megkérdeztem: honnan v

j»zi a miutákat, önérzetesei) mutatott a hom'ukára : „Van itt iustáloni még elég." Ha auuuk az embernek elég munkája lenne, hogy abból egy kis tökét gytlj ve megfelelő műhelyről, keilőeu kiszárított fától stb. goudoskoiih >tuek, még szebb és i orrektebb muukát adna, mert iz,ését fejleszthetné, kézi ügyességét gyakorólhatná. A szobák di zitésének kiegé-zitőjérol, a marosvásárhelyi festett tányérokról, kauc-ókról, vázákról akarok még egy két szöt mondaui. A legszebb, amit e l embea láttam, 6 falra vagy p>hárs*ék tetejére disz nek való i ányér volt, mind különböző na^y stilizált viraggal. Pi. az egyiken e^y a most auuyira divato* írisz volt, a másikon tu ipán, a harmadikon napraforgó, voltak köztük magyar stiiu tulipánosak, hagymásak, stb.: drbja GO fill; fiion bamu

:a'osau szép hatású. Ugyancsak ilyen vázák, tálak meseseu olc-ó áron. Di már szinte tulságosau is hosszura nyúlt ez a pár sor, a melyb u magyar hölgyek figyelmét a még olyan kevésre méltatott szép ipiruuk egye; czikkeire fel akartam hivui. Ds a téma magával ragadott, hiszen kimeríthetetlen. L-ilkünket, megilleti minden, a mi szép, bármiben nyiiatkozék is meg s ha ez a szép egyszersmind' a miénk' a mi uépüuk művészi tehetségének munkája még közelebb áll szivükhöz. — Még nagy, hatalmas uemzetek is féltő gonddal őriznek, dédelgető szeretettel ápolnak, lelkesedve magasztalnak mindent, ami speciálisan az övék, a miben nemzeti karakterük érvényesül. Aunál inkább kell nekünk maroknyi Msgyar országnak, nemzetiségek közé ékelve, idegenektói környékezve, teljes erőnket megfeszítve őrizni, ápolni és dédelgetni mindazt, a mi a specifikusan egyéni mivoltunk megnyilatkozása. — Higyjék el hölgyeim, e muuka nagy része a mienk, a magyar nőké, épen azért, mert míndeure kiterjedő, fiaom uói lelket, egesz szivet igényéi. — A mi vállainkra nehezedik tehát a feladat (oh hiszeu nem nehéz feladat), hogy a magyar házi ipart legjobb tehetségűnk szerint támogassuk, mert azzal fej lesztjük, azzal kenyeret adunk a népnek, azzal magyaros ízlésűvé tesszük környezetünket. Szeretném, ha a felsorolt iparc/.ikkek egy eg\ szép píldányát önöknek bemutathatnám ; azt hiszem, lesz is reá alkalmam. Meg vagyok róla győződve, bony nemcsak magyar lelkük, hanem esztétikai Ízlésűk is szépnek fogja találni. — Az Erdélyi Kírpát Egyesület — addig is, mig az iparpártolás nemes tervének teljes programja életbe lép — a legnagyobb készséggel és hazafias örömmel vállalkozik a közvetítésre; tnegren deléseket elfogad * goud >skodik arról, hogy a kivánt munka a legrövidebb idó alatt, természet -sen az eredeti árban, a megrendelő kezéhez ju-son. Adja Isteu, hogy a hazai népiptr gyakorlati pirtolásának nemes eszméje ne maradjon c

jak terv; s ho^y tényleg megvalósulhasson, nauy részben » magyar nők támogfc'ásától függ; tehát b)?»unk ti 111 J Kadnótfné Hrabovszky Irén. ÚJDONSÁGOK. — „A magyar szóról.' A nyíregyházi ág. hitv. ev. egyház most megjelent „Évkönyv" ében, nt. Gaduly Henrik lelkész ur, az „Évkönyv* -isrkesztője, „Eszmék a jövőre nézve" czimü kü ön fejezetben a következő ket irja: Sokat beszéltünk ez évben az istentiszteletek nyelvéről. Sokat irtak e kérdés felől a helybeil hírlapok s magunk is, a lelkészek, II -moly kiváló eeyháztagok (Bogár Lajos iskolaszéki einök, Páninak Márton), d

e sót az egyháztanács is kifejezte e téren elfoglalt álláspontját. A sok czikkből, vitából, beszélgetésből két dolog derült ki: 1. Hogy a haladó kor és gyermekeiuk magyar nyelven való oktatása, valamiut városunk határozottan magyar jellege és uépUnk erős hazafiassága kétségtelenül megköveteli, bogy ezen a téren, az istentiszteletek nyelvének terén, egy haladó lépést tegyünk, 2. Hogy bármit teszünk, nem szabad a vallásosság rovására tennünk. E két körülményt egybevetve, eszme — terv — megfontolásra ajánlott gondolat gyanánt azt a kérdést vetem fel egyhazunk közönségének — nem volna e lehető havonként egyszer ugyanazon órában, mikor köznépünk szokta istentiszteletet tartani, éa ugyanazon módon, kalöu oltári szolgálattal, népies magyar istentiszteletet tartani ? Tehát oly prédikácziót, a mit a nep legegyszerűbb tia is megértsen, és oly imádságot mondani, a miből népünk mindeu fia kierezze, hogy az az ő szivéből szállott fel az Ürboz ! ? És nem lehetne-e temetések alkalmával azoknál a családoknál, a melyek már meglehetős jól értik a magyar szót, a prédikácziót magyarul tartani és csak a buc-ü Uniót, a mely a családok szivéhez szól, tót nyelven ? . . .Foglalkozzanak e kérdésekkel népünk fiai és leányai és ha jónak találják a felvetett goudolatot, nyilatkozzanak. Mi, a miut senkit uem akarunk kéuyszeriteni arra, hogy kegyele tes szokásaival szakítson, ugy másrészről ha népünk velüuk egyetértve akarna valami haladó lépést tennie dologban, — a legnagyobb örömmel állunk szolgálatukra küzdűuk és fá adunk, bogy elébbre jussunk az Úr szolgálatában és a hazafias érdekek támogatásában. Mert ne feledjüa, Atyámfiai, hogy mi magyarországi, tehát szivünk szerint magyar lutheránusok, magyar evangélikusok vagyunk, a mint azt büszkén hangoztatjuk mindenfelé s igy e téren is tartozunk kötelességgel az édes magyar haza iránt, mely minket szült, ápolt, felnevelt, megtart és eltemet, hogy a miut az ó földjén születtünk, az ó örömére éljünk s az ő földjeben nyugodjunk. Tehát foglalkozzanak e kérdésekkei gyülekezetünk tagjai és ha valami kívánni valójuk van, utt vannak a mi derék presbytereink, ó általuk adják tudtul a nép óhajait az egyháztanácsnak ! — Esküdtek lajstroma. A nyíregyházi kir. törvényszék esküdt-birósága a folyó évre a következőleg alakult meg. Rendes tagok: Adamkovics András ácsmester, Nyiregyháza, Barzó Pál földmives, Nyiregyháza, Ditrich József gőzmalom tulajdonos, Kemecse, Elek István földmives, Bogát, Führer Ignácz kereskedő, Nyiregyháza, id. Garai István földmives, Nyíregyháza, Gergelyfi Mihály földbirtokos, Ny.-Bogdány, Hartstein Antal földbirtokos, Nyiregyháza, ifj. Henzsely András, földmives, Nyiregyháza, Hrabovszky Sámuel csizmadia, Nyiregyháza, Istenes András birtokos, Újfeliértó, itj. Kovács András (lovas) földmives, Nyiregyháza, Katona Sándor iparos, Nagykállo, Káder József birtokos, Rakamaz, Kovács Béni földbirtokos, F.-Litke

; Liptay Jenő földbirtokos és gazdatiszt, T.-Eszlár, Morauszki Pál asztalos, Nyiregyháza, Mikolay Lajos gazdatiszt, Nyírbátor, légitj. Mosolygó Ferencz birtokos, Ujfehértó, Nádast György földmives, Nyiregyháza, Nánási István birtokos, Ujfehértó, ifj. Okolicsányi Lajos földbirtokos, Laskod, Rézler György ügyvéd, Kisvárda, Seres Ábrahám földmives, T.-Dada, ifj. Szorovcsák János földmives, Nyiregyháza, Szítba András birtokba, Kemecse, Tatay István iparos, Nyiregyháza, Tirpák Mihály ács, Nyíregyháza, Dr. Vadász Lipót ügyvéd, Kisvárda. Helyettes esküdtek: Czesznák. András iparos, Nyiregyháza, Deák János irnok, Nyiregyháza, Hunyady László fényképész, Nyiregyháza, Keresztényi János kutmester, Nyíregyháza, Kovács Zsigmond ügyvéd, Nyiregyháza, Kécz Lajos Nyiregyháza, Láng Lázár haszonbérlő, Nyíregyháza, Marsalkó Lajos, kereskedő, Nyiregyháza, F. Pap János magánzó, Nyiregyháza, Szuchy József ács, Nyiregyháza. —TejszövctkezetNyiregyházán. Örömmel veszünk tudomást arról az üdvös mozgalomról, mely megindult itt városunkban, főként Uugár Géza ur lelkes kezdeményezésére, tejszövetkezet létesítése iránt. Lesz még alkalmunk bővebben foglalkozni ezzel a nagy jelentőségű ügygyei, melynek megvalósulása egyszerre megoldaná a közélelmezésnek ezt a nagyon is fontos részlet kérdését. Egyelőre csupán regisztráljuk értesüléseink alapján, hogy a napokban ebben az ügyben már értekezletet is tartottak s a szép számmal megjelent gazdák az üdvös eszmét, t. i. a tejszövetkezet megalakítását örömmel üdvözölve, elvben elfogadták, s felkérték Kovács Győzőt, Burger Pált és Ungár Gézát, hogy a részletekre s a szövetkezet vezetésére vonatkozólag tanácskozzanak s részletes jelentést tegyenek a legközelebb összehívandó alakuló közgyűlés elé. Örömmel üdvözöljük gazdáinknak ezt a nagyjelentőségű kezdeményezését s a közönség érdekében nagyon kívánatosnak tartjuk, bogy a tejszövetkezet létesüljön s mielőbb megkezdje működését. — Tanügyi statisztika. Az elmúlt év tanügyi viszonyaira vonatkozólag Eördögk Dezső kir. tanfelügyelő részletes jelentést terjesztett a vármegye közigazgatási bizottságának csütörtökön tartolt ülése el. Közöljük ebből a következőket: Tanköteles ősszeiratott 49935; ezek közül r. k. 13884, g. k. 9453, ev. ref. 19606, ág. ev. 2758, izr. 4224. Az előző évben 46346 volt a tankötelesek száma, a szaporodás tehát 3579. A feltűnő szaporodást a tankötelesek összeírásának pontosabb teljesítése idézte elő. Az iskolába nem járt tankötelesek száma 8790 volt. Polgári iskolába járt 60 fiu, 161 leány; középiskolába 300, gazdasági ismétlő iskolába 514 fiu, 414 leány, iparos tanoncz iskolába 602, alsó fokú kereskedelmi iskolába 64. Nyilvános iskola volt 323, még pedig állami 5, községi 13, r. k. 83, g. k. 54, ev. ref. 133, ág. ev. 17, izr. 17, magán jellegű 1. Uj iskola a mult évben 10 létesült. A félnapi mulasztások száma 314,625 volt melyből felmentetett 237,442. Iskola mulasztás czimen bírságpénz 674 korona 40 fillér főlyt be. A tanítók száma 375, akik 9 kivételével mind képesített tanítók. — A kereskedő Ifjak egylete, mint már jeleztük, f. ho 23-án tartja meg tombolával egybekötött tánczesté yét. Az estély iránt már most is oly érdeklődés nyilvánul, hogy annak, ha az előjelek nem csalnak, a legszebb sikert jósolhatjuk.