Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

IN "T 1 re V I I) ifc — Aprómarha tenyésztés Nyíregyházán. Videry Frigyes mérnök a közvágóhíd és a vas-útvonal kőzött levő területből mintegy 4 holdnyi terűletet kért bérletbe a várostól, ahol aprómarha teuyéaztésre szolgáló gazdaságot akar berendezni. A képviselő testület az egyébként hasznavehetetlen területet évi 40 koroua bérért átengedte. — Traglkómlkus előzményt! Öngyilkossági kl aérlet. Marsalkó N. poata.-zolga Munkácson, olyan 30 év felé járó délczeg magatartású nyalka ember volt. És bár odahaza irigylésre méltó szép szőke asszonyka várta minden délben és este, még se érezte rnigát boldognak; mert szivenek legsötétebb kamráját a b . r . . . . i b. postakezelőnő kepe foglalta le, kihez, a mikor csak tehette, mindennap ki .einspennerezet* mig nem a gyakori találkák megérlelték a dolgot a kölcsönös szökésre. Sxerelmük Mekkájául aligha uem Amerika volt kiszemelve, az éhez vaió pérzt pedip. a .hősazerelmes nö* taraja lett volna adxtdo Saiutt gyerekes ügyetlenséggel mőtték jövó boldogságuk álmá', melynek hatása alatt mindketteu beállító tak a leány atyjához ki is a postatiszté változott ifjút, mint szerelnetek jegyesét mutatta be i-züleinek. Am »iz öreg' nem akart o ysn könnyen balek lenni, hiuem mielőtt a .kaucziúra való pőnzt" kiadta voiua. M ,nkácsra sürgő nyözött az állítólagos postatiszt ki.étének kérdésében, ki is uesxét vévén a dolognak, mielőtt a iedegrad&ló sürgöny-válasz megérkezett volua, ott hagyta szivének du'cziueájat, köszönt a kapufélfának és Nyíregyházára, mint szülővárosába zónázott, csak itt kezdett ezután elméíkedui a történtek felett s vágyai pukha ojiaik szétfoszlásávai tt.-z áu látta a köveikezendóket, de szivének sötét kamrácskája is megvilágosodott, bol tm-g jelent a Munkácson siránkozó szép szőke asszonyka képe Mindezek annyira elkeserítették, hogy tört reményeiuek romhalmazán egy rosz puskával agyon lóttu magát, azsz csak akarta agyon lőui, mert az átkozott puska mag irányt tévedve, talán egyikét a világ legszabályosabb szagolúszeiszámainak tette pocsékká. Igy került a hós Don Juán a nyíregyházi közkórhá/.ba, honnan miután egy tüköibe talált pillantani, kerekei oldott és azóta «em Munkácson, sem Nyiregyázán, de mé „amott se" tudnak felőle seminit. Így olva^uk a ,Bereg"-beu. — Farsangi víg estély. A helybeli iparos ifjúság önképző-egyesülete nagy sikerűnek Ígérkező mulatságot rendez február hó 3-dikán. A mulatságra szóló érdekes meghívó igy szól: Halló! Meghívás. A nyíregyházi iparos-ifjusag önképző-egylete folyó 1901. évi február hó 3-án este, saját helyiségében tunczczal egyb kötött jótékonyczélu, zártkörű Farsangi Víg-Estélyi rendez. Az estély érdekességéhez az angol-búr háború, vagy a kínai hadjárat nagy szelet csapott szenzációja, minden lovasitott gyalogságával és gyalogositott lovasságával egyetemben, magyarán mondva: — - kis Miska. Mert míg a háború csak úgy jó, na minél távolabb esik az embertől. sőt — őszintén szólva — csak akkor érdekes, ha papirosról olvassuk az ágyudörgést, — a mi farsangi víg-esténk éppen akkor a legszebb, legélvezetesebb, ha részt vesz benne az ember!! Az előbb említett háború összes hadvezeri tudománya, kiczirkalmazott taktikája, az ö .erőltetett meneteivel* együtt csak homályos kísérletezés ahoz a határozott irányú tervhez, amelylyel a rendezőség a farsangi víg-este jó sikerét minden tekintetben biztosítja. S hogy az előbb emiilett háború minden csatazaja, ágyúdörgéac csak silány klárinét hang, bodzafa-pus "a pulTogás, a farsangi vig-estéu jelenlevők egetverő jókedvéhez, falrengctő kaczagasához képest, arról a kívül cziinzett, 1 korona 20 filléres személy-jegy, vagy 3 korona család-jegy urán, minden megerőltetés nélkül meggyőződhetik. Felülfizetések — mint mindenütt a világon, — úgy a víg-estén is nagy köszönettel és igen szívesen fogadtatnak. Jegyek előre válthatók az egylet pénztarosánál és este a pénztárnál. Kezdete este 8 órakor. Műsor: 1. Nyitány. .Iniluluk.' Előadja a Boxer udvari zenekar Koczintsuntsak karnagy vezetáse alatt. 2. .Egy családapa keservei." Elpanaszolja ő maga. 3. Szerenád. Zengedezi a kulyakaparói első ,Acz lliang dalárda. 4. Szerelmi valiomas négykézláb. Bevulja Nyíregyháza leghoszszabb és logkurtabb embere. 5. Fellépte az első nápolyi .Jambó* daltársulutnak, kik ez alkalommal külön gőzhajón érkeznek egészen ide. 6 Mozgó fényképek. Edison ezen legújabb korszakalkotó találmányát fogjuk a nagyérdemű közönségnek bemutatni, még pedig a .Nagy-mester* sajátkezű rendezése mellett. A felolvasást a kepékhez a hírneves franczia tudós T. B. Luis de Náb fogja tartani. 7—8. The Brothers Dowur amerikan exentrik musika Clown. E/.en számot különös ügyeimébe ajánljuk a n. e. közönségnek, mert csakis óriási fáradozás és áldozatok árán sikerűit e kél derek amerikai urat rábírni, hogy .Amerikából" direkt a mi eslélyünkre eljöjjenek 9. A nagyid.ii czigányok nemzeti lánczra. Lejtik Ragyás, Füstös cs Ürge vályogvető művészek és húr reszelők. Nagyidéi polgárok. 10. Egy jelenet a fény képésznél. Nagy nemiképlet görögtűzfeny világítás nélkül. Előadják: Tke Dowar tesl verek. Végűi táucz végkimerülésig. — Nyilvános nyugtázás é» köszönet A budapesti Ferenez József Tanítók Házában u Szabolcs\ármegyei Általános Tanítóegyesület által létesítendő 1000 koronás szobor alapítvány 1901. cvi részletének törlesztésére következő adományok folytak be. Nánássy Gyula nyírbátori tunitó ur egyesületi ta

r> gyűjtői vén: nyírbátori takarékpénztár 5 kor., nyírbátori kölcsön népsegélyző egylet és Mandel József (Nyírbátor) 2—2 kor., Fisch Lajos (Császári), Mandel Dezső, Fisch Jakab, Hőnél Ferenez, Mikolay Lajos, Bruck Vilmos, Szalkay Emil, Goldmann Ármin, Mandel Ödön. Kende Sándor, Dr. Rolh Izsó, Mandel Béle, Almássy László, Dr. Fiikor Ltjos, Szabó Lajos és Ureczky Sándor (Nyírbátor), Proliászka Sándor (Budapest), Spiegel Ferenez (Sutlmár) 1 — 1 kor., Dr. Száz Antal, Spitz Mih ily, K ilz János, Náná«sy Gyula (Nyírbátor) 60—60 ftll, Fiscii Hermán (Nyírbátor) 40 flll és Egey Balint 20 fillér. Összesen 30 korona. A nemes szivű adakozók a Szabolcsvármegyei ált. tanítóegyesület neveben fogadják hálás köszönetemet. Ssabó F.ndrt, laniló-egyesületi pénztáros. — Egyes lapokban Irsutóbb megjelent atn& hírrel neahiu hogy a ui&py. kir, tün vi utak a eyllmölctcsomagolá-ra nézve folyó evi j^nuir hó 1-étól érvé nyes rendeltet ad?ak vo ua ki, m y szerint pyömölcíöt is különösen szólót csuk előirt tniyban és szilárd fedelű kosarakbau lehetne szálli'ásra feladni, tudatja a magy. kir. államvasutak igazgatóága a szálúé közönséggel, hogy a magy. kir. államvasutak ily értelmű intézkedést m m tettek. Csarnok. Az utolsó szó Istenhez.*) Irta: Bötvöa Károly. Mi történik akkor, ha vész keresi fel a Balaton jegén a halandót? Mi külőmbség van a csöndes és fürgeteg éj közt? Hetven esztendővel ezelőtt, 1828 körül, tizennyolez alsó-őrsi halász kora hajnalban benienl a jégre halászni. Tizenkilencznek kellett volna lenni, de egyik valami ok miatt otthon maradt. Tizenkilencz emberből állolt akkor egy bokor halász. Karácsony szombatja volt. Szerencset ki-restek. Délre kijöttek volna a jégről, délután inár bevitték volna a fogott halat Veszprémbe. Akkor meg nem bécsi kalmárok számára dolgoztak a balatoni halászok. Veszprém nem messze van. A nagy karácsony estét még othon ülték volna meg szeretteik körében jó meleg szobában, uj bor mellett, puha kalács mellett. Elolvasták volna a szentírásból urunk, üdvözítőnk Jézus Krisztus születésének szent történetét; el is énekelték volna az Isten dicséretéről szóló szent éneket s azután átengedték volna magukat annak a kegyes örömnek és vidárnsagnak, mely meg tölti a sziveket azon a napon, melyen a világ megváltója született. Igy cselekedtek volna, a hogy illett akkor s illenek ma is szegény kálvinista jámbor emberhez. A viz már deczember közepén beállolt. Teljes szélcsendben állott be s még hó, meg dér se szitálta be a fényes eget. Mozdulatlan jég borilá az óriási sík mezőt. Határtalan tükör, melyben nappal a nap, ejjel a hold és csillagok sugaras jó kedvvel nézegették magukat. Vihar ínég nem csatangolt, köd még nem szálongotta beállás óla. Közelről, t ivóiról fénylett a jég. Vastag még nem volt, de az embert meg birta már. Sőt uz előző napon már kocsit is láttak rajta Somogyból, Siófok lefolyásáról. Jól tudta azt a halász ember, mikor mehet a jégre. Karácsony szombatjának hajnalán is tiszta volt az ég s bár enyhébbre fordult a/, idő, nem volt aggodalomra semmi ok. Egy-két napi enyhe időt észre sem vesz a Bilaton jege. A tizennyolez halászból öt-hal volt élemedett, egy kellő közép idejű, a többi fiatal. Husz év alatti surján legény. Keritő hallójuk kisebb fujla volt. Nem is akarlak bemenni u ló közepéig, csak ugy a málnai fehér partok irányában akartak egy kerítést vállalni. A lékelés, a hállóeresztés meg is történt rendesen békességben. Mikor bevégezték ugy napkölie után : mindegyik huz«tt egyelt a kulacsból s reggelire ropogtatták a tarisznyában hozott pogácsát. Tizenegy óra lájban akartak hozzáfogni a húzáshoz. Akkorra Somogy felől, Kőröshegy irányában, a .rohadt sarkok' felöl beborult az ég. Sötét, szürke szennyes felhők kezdtek tornyosulni s jöttek előre irtózatos gyorsasággal. Egy perez alalt fölöttük volt, másik perez alatt körülvelte őket, a napsugártalan nappali szürke sötétség. Megjött a vesz. Balalonparli ember vésznek nevezi a vihart. Eltalálta jól. A kit a vihar a vizén vagy jegen talál: azt már a vész találja meg. Isten legyen ahhoz irgalmas, kegyelmes. Az északról, a Bakony felől jövő vihart eleve megérzi az alsó-őrsi halász, ritkán jöhet rá orozva. De Somogy felöl nagy néha jön a vész, annak hamisságát még jól ki nem tapasztalta. Megjött a vész. Zúgva bömbölve, sivítva nyargalt előre a vihar, mint a neki vadult ménes a pusztán. A mesgyétlen jégen, a határtalan síkon nem volt akadálya s első rohamára abban kellett hagyni a hálóhuzást. Szemközt vele meg nem állhatott senki. Havas esőt hozott magával s n.intha súlyos ököllel csapkodott volna az emberek szemébe és arczába, daczolni nem lehetett. Halat fordított neki mindenki s halat, hállót és szerszámot ott hagyva, előre hajtőit fejjel menekültek előle a part felé. Menekülök egyszer csak borzasztó csattogást halj lanak maguk mögött. A vihar súlya alatt megrokkant a jégmező s darabokra szakadozott a jég. A nekibőszült szélvész fölverte a hullámokat s kergette maga elölt a széttördelt jégtáblákat. Imitt-amott torlaszokat emelt, másutt meg épen maradt egész jégtelket hajlott előre. Szegény alsó-őrsi halászoknak még imádkozni, még Istenhez fohászkodni sem maradt idejük. Tiz halász csakhamar eltűnt. Jég eltemetle, hullám elnyelte, vihar elsodorta: ki tudná azt. Mikor szép kikeletkor, enyhe tavaszi napon a tiz halász holttestét megtalálták a gamászai tiszta homokon: egyik se tudta elmondani, hogyan esett hirtelen jött szomorú halála. Nyolcz halász véletlenül, öntudatlanul egy nagyobb jégmezőre menekült. Ezt a mezőt nem törte össze a vihar, hanem hajtotta maga elölt épen hazafelé, AlsóÖrs felé, annak a foknak irányában, mely a falu alalt b°könyökől a Balatonba. Akkor puszta domb, ma díszes nyaralók, szőlők, gyümölcsösök telepe. Ha a viharban lesz kis szívósság, ha útközben mást nem gondol, ha rossz indulata erőt nem vesz rajta, akkor a nyolcz ember megmenekül. Három öreg öt fiatal. A jégmező partjain forr, habzik, zuhog a hullám tajléka s torlódnak a jégdarabok köröskörül, maja a jégmező csöndesen úszik előre. Csaa a vihar tánezol rajta, csak nyolcz halálra szánt imádkozik rajta. Főnt a fokon, a domb tetején, száz ember, a«zszony, gyermek, rokon, jó barat áll, néz, vár, int, kezeil felemeli, zokog, jajgat, imádkozik azok fölött a kik inar •) EötvC* Kárul? szépirodalmi műveinek mn*t megjelelt kiadá« éW-l, n.ml triilat\t>u\l adjuk e (ryönyftrO rajzot csöndesen nyugosznak a vizek mélyén és azok fölött, a kiket feléjük hajt a jégmező. Minden hiába! Alsó-Örs fönt a magaslaton fekszik, jó ezer ölnyire vagy messzebbre a viz partjaitól. Mikor meglátták az emberek, hogy Somogy felől beborul a láthatár s gyorsan tör előre a vihar keserű, jaj kiáltásban tört ki a nép aggodalma. Mi lesz azokból, kik kimentek a jégre t Higgadt emberek csittitgatták a zokogókat. Jó az Isten. Segíteni, segíteni! Rögtön összeszedtek minden csákját, minden hosszú kötelet s ki gyalog, ki kocsin siettek le a partra, Csonakot, lélekvesztőt leakasztottak lánczárói s erős bátor ifjak, viharbiró férfiak vaskézzel, kemény agygyal sietlek megkisérteni: be lehetne-e menni a veszendő lelkekért? Lehetetlen. Olt van ma vihar. Összetört jégen halandó meg nem álhat. Jéglorlaszon csónak előre nem mehet. Minden hiába. D; jöt a nyolcz lialá-z a jégmezőn Mindig közelebb, mindig közelebb. Jól látták, hogy nyolezan vannak : — jól tudták hogy tizennyo'.czan vollak. Ki az a nyolczP Fölismerni nem lehetett. — Az én apáin! — Az én jegyesem ! — Az én liam! — Az én testvérem! Apák, anyák, hajadonok, menyasszonyok, jegyesek: mind fölkeresték a magukét, a vihar, a hó, szürkület, a távolság, a remény, az Isten irgalmában való hit minden szerető szívnek a magáét mutatta meg. Az öreg lelkész arczán lecsordult két nehéz könycsepp. Nem szólt, csak sultogo't. Imára kulcsolt két kezére nézett. — Boldogtalan híveim, ők csak nyolezan vannak és ti mind a tizennyolezat látjátok! Istennek kegyelme vigasztaljon meg benneteket ! Minden elmúló perez azt mutatá, hogy Istennek kegyelme lesz azokkal, a kik meg élnek a vizeken. A jégmező már közelgett a nádas felé, alig volt távolabb két puskalövésnyinél. Már lelkendezve remélte mindenki, hogy az ő szerelmese megszabadul. Minden hiába. Egy szempillanlás s megszűnt a somogyi szel. Szélcsend támadott. A hulláin még tajtékozott, de a jégmező már nem mozdult előre. Á másik szempillantásban megeredt a bakonyi szél. Először lassan, azután erösebben. Az emberek a fokon csak azt vettiék észre, hogy a j°gmező visszafordult s megy a Balaton (elé. Mindenható Isten, — mi történik most már. Egy szívszaggató jajkiálltás harsogott fel az ég felé. A bakonyi szél ennek hangját vitte el azokhoz, a kik elmúlások felé siettek. De ő tőlük nem a sírás, nem a jajgatás jött vissza a szárazföld felé. Négy óra volt már délután. A nap legyugodolt.'A sötét felbők feketévé tették az alkonyatot. Se hold se csillagfény. Lassanként elkezdett esni az ónos eső Jéggé kéreggé fagyott a ruha mindenkin. A nyolcz ember még menekülését látta, mig a parton levő szeretteit látta, néma volt, csak szivük beszélt. De a mikor eltűnt előttük szeretteik arcza s elveszett a menekülés minden reménye: megnyílt szivük is, ajkuk is. A partonállókhoz egyszer csak szent ének hangjait hozta a távol cs sötétség. A temetőbe menők szent dalait énekelte nyolcz tiszta erős férfihang. — Oh isten, tördelt hangokkal — Én is hozzád fordulok. — Mig itt küzdünk a habokkal. — Kormányodhoz fordulok! A kálvinisták egyházi gyászéneke ez. Égy szélroham jött, a partonállók nem hallottak semmit. Azután újra elhullámzott a parton állókhoz a szent ének dallama ; — Én kedveseim, szerelmeseim — Már ne sirjatok — Jóságakért az Istentől — Áldást várjatok! A jó öreg lelkész sirva mormolta magában: ezt már nem nyolezan éneklik hanem csak négyen. — Nincs már szivem félelmére — Nézni sirotn fenekére. —Változzatok félelmeim — Reménységgé örömökké — Mert nem alszom el örökké! Elhallgatott ez is. De a másik pillanatban mint a harang kondulása, rneg egyszer felharsant az ifjú hangja. — Örökké. Azután csak a szél zúgott csak a jég harsogott. Egy szép ifjú hajadon lány olt a parton fürtönként szaggalta selyem haját, és vonaglott ott a fagyos kövön, ő megismerte az utolsó dal hangját. Kisgyermek-koromban hallottam ezt az esetet. Nagyanyám teslvérje beszélte el. Bozzayaé, szegény kis nemes asszony, a ki Alsó-Örsön lakott. 0 tanuja volt ennek az esetnek s még husz esztendő múlva is könyezve emlékezett rá. -mi7~ Hirdetmény. A városnál előforduló asztalos munkálatok teljesítésére az 1901. évi idő tartamra egy asztalos mesteri állás fog betöltetni, egy legény és egy inas tartás kötelezettségével. Erre vonatkozó árlejtés! versenytárgyalás Nyíregyháza város mérnöki hivatalában 1901. évi február hó 4-én délelőtt 9 órakor fog megtartatni, mely ideig zárt Írásbeli ajánlatok adhatók be, ugyan akkor szóbeli versenytárgyalás is fog tartatni. Az ide vonatkozó részletes vállalati feltételek a hivatalos órák alalt a mérnöki hivatalban megtekinthetők. Későn érkező zárt vagy nyilt ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. Nyíregyházán, 1901. január hó 26-án. Slklósy István, (55—1—1) v. főmérnök. Fe!el«s izerkewtő: INCZEDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA KLFK.