Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

Az a cseléd ki egyszer ilyeu kőrfllmenyek között élt — szintén nem lesz képes ez életet elfeledni s ha más gazdához kerül újra azt kívánja folytatni . . .! A .folytatás* nem mindenttt sikerül! Megállapítottuk a diagnosist! Próbáljunk keresni orvosságot!? Már előbb emiitettem, hogy nem szellemi és erkölcsi tényezőket értek — mivel ezeket czéltalanoknak tartanám s itt csak az erőszak segíthet!! Szerény akarok maradni s távol űzöm magamtól ama gondolatot, hogy ennek az erőszaknak miben létét, mint tanácsokat az illetékeseknek (hátha helytelenek s czélszerütlenek azok) vessem papírra, — hanem példát mondok el. Magyarország több városában uralkodott a városunkéhoz hasonló csaléd miséria — igyekeztek azokon javítani s a javítás végrehajtásával a városi rendőrséget bizták meg. A megbízott rendőrség áz eredmény tanúsága szerint el is végezte feladatát, szigorú rendszabályok alkalmazása által. , Nem ösmerem részletesen a rendszabályokat, igy ily mértékben nem is írhatom le — de fölemiithetem azokat, melyről tudok s melyeket ha egybevetek a mi viszonyainknál igen czélszerünek vélek. Különös fontosságú lenne a cselédszerző intézetek ' részére szabályrendeleteket megál1 api tani — illetve azokat a legszigorúbb ellenőrzés alá venni, .Ma .a közvetítő intézetek, szállodák és mondhatjuk . hogy sztrájk intézetek. A cseléd ha -elhagyja hejyét. könyvét beadja a közvetítőhöz s ki köti ott bérét és föltételeit, mely föltételek minimuma az, hogy neki a gazdánál szabad legyen kénye kedve szerint fogadni barátait s szabad kijárása legyen, egy wóval. nyilvános házzá teszik egy polgár ember házát. Föltételeikhez következetesen ragaszkodnak a mind addig nem szegődnek el, mig azok teljesítve nincsennek — rá érnek, elég jó tanya ttekík a várakozásra a közvetítő intézet. A gazda rá van szorítva, hogy cselédet a közVetitő intézetekből szerezzen, — s kényszerítve á szükség által, inkább szemet huuy az ott levő cselédek föltétele előtt, csakhogy cselédhez jusson. Eeéű változtatni kell! Legyen minden cselédnek kötelessége, hogy mikor a szolgálatból kilép s uj gazdát keres könyvével a rendőrségnél jelentkezzen, hol a könyvét dátummal ellátják és láttamozzák — csakis ilyen könyvet fogad hasson r. el. aztán a közvetítő. Ht a köz'vétitó egy cselédet, elhelyezés végett elfogadott • 's ennek például 6 nap alatt nem képes eleg t 'tenni — legyen kötelezett a közvetítő a könyvet átszolgáltatni a rendőrségre s ha ettől számított nyolcz nap alatt sem kap az ilietó cseléd helyet; . ..akkor vegye azt a rendőrség oltalmába s tolon< czoltassa el mint foglalkozás nélküli egyént .illetőségi helyére. Ugy vélem, hogy elégséges idő tizennégy nap arra, hogy egy eseléd helyet kapjon — s nem engedhető meg, hogy valaki N Y í H V I D fc K foglalkozás nélkül hosszabb ideig bolyongjon és az erkölcstelenség tanyáját üsse föl — vagy keresse. Kapcsolatosan tudui kellene a rendőrségnek arról is, hogy fenti idő alatt az a helynélküli egyéu hol van szálláson. Fennti — megvalósítható viszonyok között kényszerítve lenne minden cseléd, hogy menüéi előbb helyhez jusson!! Dívik a mi cselédeinknél még ama szokás hogy helyüket minden tizenuégy napban változtatják — ha lehetne valami módot arra is megállapítani, hogy az a cseléd ki fenti szokásnak hódol s azt következetesen üzi, némi megfeddésbe vagy fenyítésbe részesüljön a hatósgá részéről; — ugy cseléd ügyünket határozottan a javulás útjára terelhetnénk!! Kovács Jenő. Szalon-élet. Szalon alitt reudszeriu' egy előkelő c-iláilmk i2t a szobájlt értjtlk, mely a tiz p rc.oyi udvarias á'ogatások eif igadáciára v.u berendezve, hol az idegen meg se képes tekiuteni neháuvpercz alatta festményeket, szobrokat, virágoka*, művészi bee 11 apróságok it, a mik <>tt — a c alád vigyonosságához és ízléséhez kép-st ö sze vannak halmozva. C-ak egyet veszUuk észre minden • zalonban, a mi mintegy a levegőben vun és ez a fe.-z, kimértség, udvarias hidagség, a formák szigoru-ága és elettelensége. Pedig ha azok a festők, költök, írók, /.enészek megszólalóin k akik ott mű'e kben kepviselve vanuak — be más volna az a tzilon, be tele volna p tzsgő élettel, szikrázó szellemmel, eleveu humorral!... Ilát meg kell őket szólaltatnunk. I-eu előkelő ársaság az. A magyar irodalomnak, művészeinek, Uradalomnak előkelő féibii azok, kiknek társaságában u élet szebbik, jibbik fele tárul szeme ak elé. Vagyis más szavakkal szilon életet kell teremtenünk. Szalon-élet c ak a magasabb társad iImi igényű emberek közt f-j'ödhetik, kik művészi érzéket, iutelligentiát, morális tökét visznek ma^uvkal a szalonba, honnau száműzve van minden aUcsouycág. S alou-élete'. mondva Ciinálni nem ieh", -ahjz szükséges egy ideálisabb é^köibea élő társasag, mely az élet eszményibb, nemeu-bb oldalár- élvezni tulja, s felül képes emelkedni a miudenuapislg gőzkörín a szellemvilág tisztább, üdébb levegőjébe. Iiyen magasabb éietelvekkel biró egyéniség akárlilny lehet egy vidéki város társadalmában, a nélkü

1, hogy egymással valaha találkozn ínak. LUjak gyakran, injduem napouként egymást, de leikeikbeu nem talál hoznak együtt, lrányzik az oázis, hol egymást meg alálbatnák. S-.abid óráikbiu fjikeieoik a kü önf-le kaszinókat, klubbokat, egyeb szórakozás biáuyab u Wrtyáznak, tekémik, összes tevékenységüket e^y kei •ársadalmi egyletben kiuieriiik s élnek a nélkül, hogy a társadalmi élet szebbik oldalát valahi megismernek. Varosainkban eléggé ki van fejkdve az egyleti élet: a Kszinó, dalárda, nőegylet, egy-3gy irodalmi kő stb. stb. minden vii'Oibau megtalálható s ezekben éiénke.i lüktet a virosi kozé.et. Hiuem szalon életet c ak it'-ott elvétve talá uuk. Póoijik ezt sok helyeu i zsurok, családi estélyek, de a hol a fószert-p — p rdon! — Gnimédesnek és 15 chuenak jut. Igaz, hogy ez az ősmagyar vendégszeretet c^ak ugy félvállról uéz le a XX ik század szalon emberére, ki nem tartja legfőbb viriu-nak elrontani a gyomrát a sűrű pohárkoezcziutássa

1, — giiz. hogy a magyar háziasszony még ma is boltra kiuálja vendégét étellel s a házi ur az összes borát lehordatná egy éjjel vendegeinek — de hát ez más lapra tartozik. A kitől teák s akinek jól esik, hát Co k ue is higyja kiveszni az ősmagyar vendégszeretett. Ennek ott, a hol helyén v n, mindnyájm baiá'ai vagyuuk. Hiuem a szalon-ilet, az más teimészj'ü tár.-adalmi nyitva L

;'ának. — L Iának akarva nem akarva el kellett fogadi.ii a szives ajánl tot, mert bu' az eső is nagy cseppekben kezdett hu'.'ani. ,Még azt- a sok ' szép- bevásárlás is elviszem, hi megengedi'? ,Ha : terhém.nem lesz" válaszolá L 'ác ka félénken. — Iga •tim —f ^goodblá "magában — ezek a fittal emberek 'még sem olyan nagy ördögök, min! a hogy azokat á jó namácska festette neki. M lyen barátságosak, milyen kedvesek. No lám! még ki is szolgálji őt az a •gazdrg ifjú, a kinek milyen szép hiza lest az'án meg Pdsten tanul Milyen okos lehet ! talán bizonz azért is oly előzékeny Hiia' épen édes anyja beszélte, hogy á . .ki minél okosabb, miveliebb s gaz-lagahb, annál kevésbbé ismeri a nagyralátás*. Az eső mind jobban eset'. Az ejeroyő kevésnek bizonyu't. Kénytelenek voltak egy kapu aljabin meghúzódni, mig a zápír szűnik. L'lácska beszéd közben mohó kiváoc-i-ággal kérdezősködött Pest felöl. Az ifjú padig tud'.a a módjlt, h >iy kall az ártat laa lányka vágya't felébreszteni, fokozni. .Bjh! szeretnék én azou a Pesten lakúi* mondá a lányka önfeledten az ifjú kezében felejtve kic-inkacsó t, viruló arczán gyönyörű fekete szemeit. .Hna' az csak kegyedtől függ L

;

iácska. H dn«pután már u*y is felutazom — jöjjön velem * A lányka zavartan sQ'é le szemeit, érzé, hogy minden vér az arczibi szőkö t. .Vagy nem! u^y nem szeret lén látni Pestet.* .Hát miért nem — kérdé az ifjú * ? .Mit cúnálnék én ott édes anyám nélkül, meg aitán nem is tulnám nélkülözni ó', látja én nekem nincs senkim édes anyámon kívül a ki szeressen és a kit én sieresaek.' .Ott lennék ón* — raoudá az ifja nyomatékkal; íme elállt a zápor — feleit kitérően L 'a — sie.v aüuk baf, mert az én mamic kám mijd uyu^talau kodni fog, hogy egészen bőrig áztam, s beteg leszek, pedig m-gköszönve az OJ jóságát nincs senmi bajom „M g-'ngedi, hogy be is kisérjim, s meguyugtassara a jó mamát* — mondá az ifjú a mint a k pu alá értek. L'*a nem tett ellenvetést. M.dóu ez alkalmi litogitásnak vége v>i', s az ifjút L la kikísérte, ez még egyszer megkuez-iáztatta e pir szót: „Gindolja rá magát, mig van idő." É- L la rágondolta m^gát, s nem ment, a szülei ^retet még di idíJmaskodot.t keblében D; Ernő igy sem hagyta nyugodni és az életre uyult szikrát kia.udni. Tip'dlta egy-egy levél vagy em éktárgy alakjábau, ugy hogy mikorra a szigorlatot let.tte és ismét haza jöhetett — sz gény L 'a tőrbe esett fogoly lett. Hitt neki, hogy itt teljes lehetetlen megesküdui. B-lenyugodott, hogy majd a kedves mamát ugy fogják meglepni miut férj és f leség II >gy f )gnak sirni majd örömükben.?! A két ifjú szerelmes u.y távozott el bazu'rúl agy éjjel, hogy sem az öreg tiszttartó, sem L a mamája nem tudott semmit. R^gel az árvin maradt Stékelyné rosszat sejtve rohant át a tisztiaríóékhoz. P.rsze Ernő is eltün'. * • Szegény L 'a! bár soha sem láttad volna Pestet. A c ábitó ifjú szerelminek záloga c-akbamar meglett. Az ilju anya hiába "ürgette, hiába kért, könyörgött, tegye már most a vi'án előtt is nejévé őt, a kit kiragadott az öreg éde- anya szerető karjii kö^ül — az ifjú nem hsj'ott rá. .M ért hazudtad hát — mond! egy ily alkalommal Lila, — hogy iráu'am való szerelmed kiolthatatlan lánggal ég.* ? .Hisz' szeretlek én most is mondá az ifju csak hogy még n»m érkezett el az idő, az az idő a mikor 1 't-n és a vi'ág előtt egjformiu egymáséi legyünk.. érintkezés. 0 t nem az a fó, hogy B ehusuak emeljünk oltárt, hanem ott a szellemi élvezet nj uj' ölömet azok u'k, kik azt é'vezui tudják s akarják. Képzeljük el, hogy egy szalonban vagyunk. Az előkelő család meghívott bennUnket téli estén 9 órán, egy theára, 0 thon nyugodtan, kényelmesen megvacsorázunk s 9 órakor egy müveit társaságban vagyunk. Ilirom négy egymásba nyíló teremben otzlik meg a tar?aíág. K'Höu c opirtokban beszélik meg a napi eseményeket, or"-zág''s politikai, művészeti, irodalmi hireke'. Minden csoportban férfiak, nők vegyesen s élénken tárgyalják a város kulturális kérdései'. Emitt a színházról, amott egy rendezendő mükiállitásról, amott a város p rk rozásáról, csatornázás mikéntjéről esik szó. Egy c eportban a tisztviselői egyesű et előnyeit fejtegetik, máshol tanügyi kérdéseket vitatnak s b. Tizenegy órakor iheát hord nak szét, kiki a maga társaságában fogyusz'ja el, vagy ha épen egy pár falat hideg sültet s egy pobár bort akar, azt is talál a tuff tben, mely egy kű^öu szobában van szervirozv.-. S mmi kiuálás, semmi tessékelés, kiki azt teszi, ami jól essik. S.m a háziak, sem a vendégei nincs feszélyezve egymás miatt s nem ülnek teritett asztalhoz, hogy ott egymást feszélyezzék. K ki lnza megy, mikor akar, de 12 órára mindeok' otthon vau. Nis hat, ha egy ilyenforma estén részt vett valaki, érezni fogjhogy a kellemes tarsaság mennyire Leinesiti et,é z belső világá , megtermékenyíti elméjét, sjéleabiti lá'óbörét. I yen társaságot összehozni ka>zicókbau, v.gy egyletekben lehetetlenség. Ejy városbau öt hat előkelő c-alád ha szalont nyitna i yen társaságok számára, anuak kimoudhatailau haszna volna ugy egyesekre, mint a közéletre. Ll'ju'*, erezzük, sajnosan tapasztaljuk, hogy a társadalom ízlése áitaláb n dekadens írát.yban fej ődík. A színházak ma hoinsp orfeumokká válnak, a műízlést határozottan meg ron jak. A művészet a szeczessió szolgálatába szegődik s a közöuség a valódi művészetben már alig talál elvezetet. A közéleti morál színvonala alább >ü!yed, s az eml ereket mindinkább megragadj t a vastag önzés, a du va anyagiság szelleme. Az ideálok fotzlanak, ved* leuek s maholnap nem marad számuukra egyéb, iLint a mathezis. H-)l Vin az életnek szebbik fele? U yau ki törődik azzal ma? P_neui et «ireeuset>! E.yél es habzsold fel mihamar az é et örömeit. A u áu lesz, a hogy lesz. Csakhogy ez uodorrál tölti el a nemesebb elvek u'áu aovárgó lelkeket. E<fk vágynak tisztább, üdébb li vegó u áu. Ezekben van idealizmus a társadalom »zebb jövője iránt. C ak alkalom kell hozzá és ezek »p isloiai les/nek a tisztább, nemesebb óletelvekuek. Teremtsünk szalon-életet! B—jr. Nyire^yh'vza cgtíszsőgüijye dec<emberbi)u. Egészségügyi jelentés. A folyó cv deczember havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkőnyvek adatait, valamivel kedvezőbbek voltak, mint a múlt év megfelelő havában. Az elmúlt év deczember havában elhalt 86, addig ez év deczember havában a halálozás 71-et mutat, kevesebb tehát ló-el. Nem szerint elhalt fi 32, nő 39. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 34, (őldmíves gazda-lő, iparos cs kereskedő 15, értelmiségi 6. Ezeken kivül halva születelt 2, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve —. Törvénytelen ágyból származó elhalt 3. Élve született 117, és pedig: 57 fi és 60 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 12, és pedig, 7 fi, 5 nő. A/, elhaltaknál több tehát az élve szülöttek, száma 46-tal. Házasságot kötött 43 pár. Vallásra nézve elhalt: róin. kath. fi 9, nő 5 = 14, ág. ev. fi 1"), nő 25 = 40, lielv. hitv. fi 2, nő 3=5, gör. kath. fi 3, nő 6 =9, izraelita fi 3, nő — ~ 3. Síegéuy Lila véletlenül jött rá, miért nem skar vele Ernő megexküdui. E^y csuuya őszi napin, a mint lánykájával ölében kis szobáji ablakánál ült — illatos evJ-lke érkezett Eruő számára. A c.imzés női iráa volt. — Hilott h»lványan rogyo't le egy székbe. — Iszonyú sejtelem s'állta meg bensejét. R megő kézzel, reszkető ajikkal bontotta fel e levélkét. — Nem tanakodott ^káig felette. J >ga volt hozzá. A levélke tartalma ez volt: .Kedves drága Ernőm! Remélem megbccáj asz, hogy lakásodra küldöm e levélkét s kiteszem kíváncsi cseléded ötdögi tekinte ének, de ezúttal megállapodásunktól el kellett térni, mivel közbe jött estméuyek miatt 2 hétre édes snyimmal és E ízzel Lic.házára kell u'aznom. S jted, hogy miért ? Jó j:l! I"ten veled csókol számtalanszor sírig bű jegyesed Széplaky Nathália NB. Gáza bác i és Margit eljönnek az esküvőnkre. .Megsemmisülten hullott ki kezéből a levél. — GJrc-ös zokogással ború t kic ii y lánykájára. Ily szánandó helyzetben találta ót estve ni csábítója. Nem kérdett semmit, a lábai előtt lévő It-vei miudént megmagyarázott. B -le sem lekin ett, mégis tudta a tartaimát. — Egy darabig ott ült tanácsaituu', majd kirohiut a KÖ ét éjszakába. A szegény migára hagyatott nő pedig főikéit a'éltságából, B réveteg tek'<utetét körül hordozta a kic íny szobában, végre egy helyen megállapo ott, a büoös vizzony szű te kicsiny gyermekén. Homlokát keze vei végig simita, mintha gondolatait akarná rendezni, mintha mély álomból kelt volna fel, s a nehéz álom tönkre telte volna emlékező tehetségét. Igen! Ó itt volt sajnálkozva n'zett rá, ő a kiuek jegyese van és ő c

jsk C3elídje. ÓH! ez iszonyú — iszonyü! (Vége kövrtkeiik.)