Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

-.szam XXII. évfolyam píjfil cyynaí.a i tw. t-ttTT. » uW 1144sziiil891.JAN.27 elöszám drb. mell.! 4; szám. Nyíregyháza, 190L január 27. rJ\ÍYÍRVIDÉK SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA, A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSGI JEGYZŐK ós A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE >Ietíjeleniit hetenkint enryazer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva : Cgéat évre 8 korona. Ml é.re 4 . Negyed évre 2 „ A köz-túgi jegy tó i* tauit > uraknak egén érre c.ak néyjr korona. Egy anám Ara 30 fllléf. Az elö/ueUti pénzek, megrendelések s a . / Up welle.l rfc.ét képe.J MMeméay.k, i ',.,-m, r .. -f i ji r i « » ai^rkesatő cstme alatt kéretnek beküldeni. lap szétküldésé targydban leendő felszo- ... . „ , . . . . . ,, lamldsok Jóba EUk kiadó-tulajdonos ^"ut"?^ U"

Uk ,,,,,er, keiek,í

l könyvnyomdájához iskola-utca 8. szám A kéalraWk csak vltá»o. klváaatra . a. (Janósztcy haz) mtezendök. iüetJ köitaésére kaidetuik fisat Hirdetési dijak: > eéiyawr bailbautt petit ur Hyu«f fillér; tikbllirí ktalée eteUbaa I IL & •yllt-térl kOaleaények di»a Mroaklai SO illán Apró hirdeléiek 10 aaiif 40 fi

1., aioáea további u4 4 tl. Viliig betd/el acedetc kiiuvMu Minden kOalé.e 10 Hiruetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskok-utcza ts-ik szám); továbbá: Goldbtrger A. V.. Eokstsa Bermt és Általánsa Taétalté által Budapesten Haasensíein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Némotortrág és Svaiéi fővárosaiban éc Dorn 4 Coap. által Htabargbts. Hivatalos rész. 977 —1901 K. Szabolcsvármegyc alispánjától. A kti/.ségl elöljáróknak. Felhívom eziniet, hogy a községi közmunka összeírást az évi költségvetés, a községi közmunka leszolgálÚ3ára vonatkozó kimutatást pedig a számadáshoz csatolva inulhitatlinul terjessze be. Nyiregyházán, 1901. január 17-én. Mlkeez János, alispán. A cseléd ügy rendezése városunkban. örömmel halhatta miuleuki — a ki figyelemmel, kisérte hogy a helybeli árvaházban elhelyezett árvák nevelóséuél a nőegylet czéljául tözte ki, hogy azokból jó — tisztességes cselédeket ueveljenek, képezzenek. A nőegylet tagjai legnagyobbrészt háztartással foglalkozó — s igy cselédeket tartó és azokkal minden bizonnyal sokat bajlódó úrhölgyekből áll! tizek hozták ama határozatot, hogy az álfaluk uevelt árváknak a mai viszonyok mellett akkor lesz leginkább biztosítva jövőjük és megélhetésük ha belőlük jó cseléd válik. Nem voltam jelen ott a mikor a nőegylet ezt a határozatot hozta — nem tudom tehát a körülményeket Is okokat — a minek ez okozata lett! — hanem ngy képzelem, hogy nem azért tórekesznek cselédet nevelni — mintha nem volua már ugy is elég — hanem azért mert alig vau jó cseléd! A jó cseléd pedig igeu kedves és kapós! U i eltaláltam a nőegylet gondolatát — akkor egyszorsmint irásba is adhatom aunak egy Ítéletét. Ez a legeompetensebb Ítélet; mert . azok adták, a kik mint már emlitém, legtöbbet kénytelenek foglalkoznia cselédekkel s szenvedni A„NYIR VIDÉK.* lÁROZÁJ A. Megtért. (Kép aa életből.) Sötét felleges eatve volt. Az el eltttuő hold féoye kisérties fényt vetett N város egyik külvárosinak kicsiny, fehérre meszelt, nádfedeles házikóira. Az u ezt épülettömegéből egy ódon, rotkidozó félben álló házikó válik ki. Ilárom korhadozó félben lévő lépcsőn kell a házbelieknek ugyancsak vigyázva felkspasskodni a kii kapu-ajtó előtt, hogy az udvar tágas tornáczára jussanak. A ház tulajdonosa: ösv. Székely Istváncé. — Atyjáról, ki a város egyik legkeresettebb ügyvédje volt, szállott rá örökségképpen. Ferje, ki hivatásának esett áldozatul fiital 32 éves korában halt el. Egyetlen lánya, Lila éppen most érkezik haza. Jubbján pirhóuapos kisdeddel, baljában kis kosárral és egy meleg gyapo: kendővel. Három év óta nem látta öreg édes anyját, három évig volt távol szülőföldjétől a drága szülei háztól, mélykék környékét, virányát megszokta e mégis mily hűtlen, csupán egy csábító szóra elhtgyta. Szorongó szívvel, félve tekint szét a sötét utczin, melynek csupán csak a közepén pislog, egy gyalulatlan l'soszlop tetején lévő rozzant lámpa kunyhóban valami világító szerszám féle eszköz — valj >u nem ismeri e fel valaki a szomszédok közül. Hist' aa egész u cza ismerőse volt. — let töltötte gyermekségét, ifjú hajadon korát. Itt ébredt fel szivében a szerelem, az a lélekölő szerelem, mely tön re ette egész életét. Remegő kézzel nyúl a kis kapu csengőjének gombjához. Midőn azt egyszer kétszer megrántja, kétkedő szívvel leszi fülét a kapu nyilásáhiz, váljon könyörü!uek-e oda benn, kinyitják-e a kaput, hogy híjlékot k'pjoa a maga és kisdede számára. rosszaságuk miatt! Megfogalmazom tehát pár szóban ezt az ítéletet! — A mai cselédek rosszak — tűrhetetlenek! Bárha az anyagi viszonyok megengednék, hogy mennél több árva gyermeket vehetne derék nőegyletüuk védelmébe éá adua belőlük a társadalomnak hasznos tagokat mint cselédeket; — s ha tehetné bárba már meg lenne valósítva a kitűnő eszme! Hol van még az I A most élők talán már meg sem érik ! Kellene tehát eszközöket találni valami uton módon, hogy ezt a nagy tömeg rossz cselédet legalább tűrhetővé tegyük NemBzellemi és erkölcsi tényezőket értek; mivel olyba veszem a viszonyokat, mintha ezek már czéltalanok lennének. Ha gyógyítani akarunk, kövessük az orvos példáját, a ki először a betegség okát kutatja betegénél s felhasználja azokat a dyagnosis megállapításánál — s csak ugy reudel orvosságot. Elég fontos ügynek vélem a cseléd viszonyok m ti aiiáspontj át — s érdemesnek tartom, hogy az orvosnál szokásos módon vizsgálat alá vegyem a cselédeknek-e romlásnak indult társadalmi kastnak — erkölcsi betegségét. Régi közmondás jut eszembe. .A milyen azúr, olyan a szolgája.* E közmondásban lelem egyszersmint az első okot. Tisztelettel adózva a kivételeknek ki kell jelentenem, hogy igeu nagy mértékben maguk a cselédet tartó gazdák a hibásak. A mai igényes világbau, a ki bármily módon meg tudja szerezni csak mindennapi kenyerét, már lehetetlennek véli, hogy cselédet is ne tartson. A cselédtartás pénzbe kerül 9 a hol csak a mindennapi kenyérre való vau meg, ott nehéz még a cseléd bért és kosztot is Csoszogó léptek hallatszanak belülről. Székelyné vén cselédje, a ki már vagy három kapitulácxiőt szolgált a családnál — bocsátja be a megtérteit. A jó öreg anya mindent hitt, csak aat nem, hogy egyetlen lányát még egyszer lássa. Anya és lánya a viszontlátás örömétől, a keblükben duló érzelmektől, kitárt karokkal mintegy megigézve állottak a kis szoba közepén, míg végre az ifjú nő karján nyugtalankodó ki>ded eszméletére liozá as eltévedt anyát, térdre roskadva bárul az édes anya lábai elé. Anyám! édes jó anyám! Bocsáss me„'. M-sgikartam halni, de nem volt atnyi lelki erőm, hogy eziel a . . .... menjek a halálba. Zokogva csókolta az édes tnya aláhmyatló kezei'. .Igen — mondá az snya, a mint magához tért, — azt mondtam soha sem bocsátok meg neked a hogy itt hagytál egy magamra ftjdalmimmal, bánatimmal, de most érzem, hogy szívből megbocsátok.* Isten hozott, jer ide lányom, flj le mellém, mutasd kis unokámat, hadd lássam mielőtt meghalnék. Ugye, ugye az atyja megcsalt, elhagyott. Anya és lánya egymás nyakába borulva siratták a boldog multat és sivár jelent. II. PerUky Ernő szigorló orvos volt már a hogy Budapestről a cursus elvégzése után hazajött pár hétre nyaralni. Édes atyja, ki nyugalmazott tiszttartó lévén — épín Liláék háta átellenében vette meg ast a szép magas földszintes házat, melyet — mint mondják — • város elhalt s jótékonyságáról bires közjegyzője, Karsa Tamás óvoda helyiség siámára hagyominyozott, minthogy azonban a város központjától távol volt B igy az i>pró gyermekek csak nagy bajjal juthattak volna hozzá, a város jobbnak látta eladói és a központban más lelket vásárolni. Igy ju'ott id. Perlaky Ernő birtokába. . . A szép ház. mely dísze volt e félreeső, csendes u'czának, ablakaival épen özv. Stékelyné rosktdozé házára nézett. kiszolgáltatni. Tehát elmarad vagy rendetlenfii szolgáltatják ki ezek, hol az egyiket, hol a másikat. Az ilyen ga«da aztán kénytelen cselédjének egy vagy más irányban engedményeket adni, hogy elfeledtesse vele sérelmét. — Kt eugedmények kivétel nélkül mindig az Illető cseléd megrontását és a gazda kisebbítését vonják maguk után. Tudvalevő dolog ugyanit, hogy lekötelezett ember nem igen parancsolhat. Ha megszűnt gazda és cseléd kört a .parancsolhatás," a két fél közötti viszony « fontos és nagy különböztető jele a gazda nagy joga; hová sűlyed akkor a gazdának aaa kötelessége, hogy cselédje erkölcsének védője a művelője legyen.Mamikora világ társadalmában oly félelmesen kezd burjánzani 'az erkölcstelenség — hogyne szedné ,az erkölcsi bokái

4 áldozatait első sorbau a kevésbé művelt elemekből — a mely elem uagy részét a cselédek alkotják. Kötelessége lenne-a gazdának ez áramlattal szembea őket megvédeni — nem pedig martalékul dobni s alkalmat adni a martalékai jutásra. — Ilyen viszonyok uralkodnak ea irányban s mi sem igazoija ex állítási jobban, mint az-az eset, hogy *bixooyos körülmények napfényre hoztak egy igeu szomora gazda és uő cseléd közötti szersődést s ez as volt, hogy a cseléd nem kapott más bért agaxdától mint kosztot (reudetlent), szállást <és kapa kalosotl! Az emberi természet általában, de különösen a kevésbé müveiteké, igeo fogékony a rosszra s mivel a tárgyuuknál maradva a ,eotse* itt bizonyos könnyebb a rózsásabb életmódot biztosit, hogyue lépnének cselédeink közsAl számosan ez útra — pedig ez útról artr alig van visszatérés; — itt már csak as erőszak segíthetne . . . .! A 17 évea Lila, a ki addig oly uorgalaaiaa öntözgette virágait az a ezért nyílé szoba ablakalbaa s a ki oly szívesen idősOtt aa ablaknál, laké íéaakében beljebb vonult, hisa' a szomisédoi nagy kéa abla* kában kérkedő areiu, szűré tekintetű fiatel sabsrt látott. Es azonban feltűnt a jé, gondos aoyiaak a meg* kérdé leányát ez iránt. Fájdalommal kellett hallania, hogy leányának a kicsiny bár, de eiendei otthon asfik* nek teUiek. .Vigyázz leányom — feddé az anya — hegy ngy, ne járj, mint aa a madár, a melyik féaxkibsa addig fészkelődött, mig ki nem esett, s midén eljött aa eatvs nem tudta hol hajtsa álomra a fejét, majd eljöttek a szélvészek és az élet zivatarai és akkor sírta vágyakozott a kictiny fészek, a c.endes otthon utéa." Es a tapasztalt anya jövendőbe látása t Ijeitttt. Ifjú Perlaky Ernő addig járt, kelt, mig a eaalit közé bujt kia fülemilét meg nem ejtette. Atyjával együtt uiutatkostak be a asomasédokaAI. Persze s vis a Via la átmentek. Lila édea aoyja az öreg tiszttartót aagyoB beaté* des, sőt kedves embernek tartotta. Lila psdig a fiit korintsem oly kiilhatatlaunak, mint a milyennek ti«4 litisra gondolta. Ugy látszik a Utasat csalt nála. Ettél fogva esaknem mindennapos volt Erté Liliék házábin. Aa ifja igyekezett bslepai au|(*t a tapasatalatlan linyka szivébe. < r Pir napja volt mir hitra Ernőnek, a mint elutazása elétt egy alkalommal a váróiból jévst Lilával találkozott. Késő nyári délatin volt. Lila a mint csak pieaiaks libacskii engedték, ugy sietett hasa a kéasOlé, majd elemi erével kitörő zivatar elél. .JOjjön csak, jéjjén ide, véd? azárayaim alá kit üldözött galambom,* — mondi Erté esernyőjét kiMp

i „gámunk S oldalra terjeti.